Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-29 / 177. szám

Aratnak az egyetemen A Gödöllői Agrártudományi Egyetem tudományos munkatársai most készítik a kí­sérleti parcellákon termesztett növények adatait. A gyűjtőmunkában és a laboratóriu­mi feldolgozásban az egyetem hallgatói is részt vesznek. Képünkön: kalászonként arat­nak a kísérleti búzatáblán. (MTI foto — Molnár Edit felv. — K.S.) Meghosszabbítják-e az ideiglenes üzemeltetési engedélyt ? Svsfomillin forintba kerül ^ZaZmililO a pamuttextil­művek tolnai gyára hármas számú új telepének építése. A kivitelező a Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalat, a beruházó a Pamuttextilművek. Az új szövőgyár egy részé­ben már ötvennyolc gépet üzemeltetnek. A szövőgépek folyamatos szerelése előtt nincs különösebb akadály. Az űj gyár üzembe állítását, pon­tosabban üzemeltetését függő­vé teszi a szociális létesítmé­nyek szeptember I-ig történő elkészítése. Szeptember 1-én a szakszer­vezet munkavédelmi felügye­lete, a KÖJÁL és a tűzoltó­ság fogja kimondani, ha ki­mondhatja, hogy lehet-e öl­töző, mosdó, WC nélkül üze­meltetni az új gyárat. A tolnai gyár építésével, valamint az új gyár telepíté­sével kapcsolatos kérdésekkel Ismerkedtek a helyszínen a járási pártbizottság munka­társai. A kötetlen, elvtársi beszélgetésen részt vett Tatár Lajos, az MSZMP járási bi­zottságának első titkára, Var­ga Béla gyárigazgató, Schell Ferenc, az MSZMP gyári csúcsbizottságának titkára, Géringer Mihály műszaki ve­zető, Petrits Mária szb-titkár, Bizony József főművezető, pártvezetőségi tag, Hága Fe­renc üzemrészi párttitkár és Fejős Ferencné, a gyári KiSZ- bizottság titkára, Majzik László, a járási bizottság munkatársa, Szautcr József a községi pártbizottság titkára, valamint Takács Istvánné, a pártbizottság nőreferense. A megbeszélés egyetlen té­mája, amely sok Kérdést és vitára alkalmas eseményt ölelt fel: a régi gyár áttele­pítése az új, korszerűbe, az ezzel kapcsolatos politikai és gazdasági munka. Sajnos a tolnai gyár építé­se már ez ideig is sok gond­dal járt. Az építőknek a múlt évi árvízi munka mialt csak­nem negyedéven át szinte szüneteltetni kellett a m in- !'íit. aztán jöttek a .fonto­sabb'' beruházások, mint a Gemenc Hotel, a Szarvas Csár­da, a Sió-zsilip. A tolnai épít­kezésről történt átcsoportosí­tás miatt a gyár nehéz hely­zetbe került. Nem valószínű, hogy az építők szeptemberig elkészítik a szövődét kiszol­gáló öltözőt, mosdót, WC-t. Márpedig ez esetben az új üzem részleges működtetésé­től megvonják az engedélyt. Most is csak az engedélyezők jóindulatán múlik, hogy az új gyárban 58 szövőgéppel dolgozhatnak. Az ideiglenes engedélymeg­adásához kényszerűségből já­rultak hozzá az illetékes szer­vek képviselői. Mert az új szövőgyár fokozatos termelés­be állítása nélkül, nem tud­nák a megszűnő üzem és az új között a folytonosságot megteremteni. Végűi is az új gyárba kerülő régi gépek fel­újítása, szerelése sok időt vesz igénybe. Kétnaponként tud­nak egy-egy gépet felállítani ugyanakkor hiába szerelnék fel az összesét, ha a munká­sok ellátását nem tudnák meg­oldani. 4z építőipar ígérik, hogy a szociális léte­sítmények szeptember 1-igei­készülnek. Az építkezési meg­szemlélő pártbizottsági és gyá­ri szakemberek szinte lehe­tetlennek tartják a munka elvégzését. Az építkezés való­ban most érkezett el abba a stádiumba, amikor a legtöbb munkást kellene foglalkoztat­ni. Az építőmunka jelentős részét ugyan már elvégezték, de oly sok a szakipari teendő, hogy egyszerre nem is tudna annyi embere felvonulni, hogy egymástól hatékonyan tudná­nak dolgozni. Amennyiben szeptember 1- én nem hosszabbítják meg az üzemeltetési ideiglenes enge­délyt — márpedig az említett beruházások befejezése nélkül az engedélyt nem lehet meg­hosszabbítani — úgy a Pamut­textilművek súlyos helyzetbe kerül. A vállalatnak e kritikus naptól kilencven szövőgépet kellene leállítani — addig még harminc-negyven gép felszerelését tervezik —, s ezek kiesését a termelésből semmi nem tudja pótolni. Sú­lyos exportmunkák maradná­nak el, melyek végül is más területen éreztetnék hatásu­kat. Az átadás-telepítés sok gond­ját megismerve a járási párt- bizottság első titkára is úgy értékelte a helyzetet, hogy sürgősen intézkedni keil Több variációt javasolt a problé­ma megoldására, melyek kö­zül a következő biztat leg­több eredménnyel: A megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályát felkérik egy koordi­náló értekezlet megtartására, ahol az építők és beruházók megismertetnék a párt illeté­kes megyei vezetőit a jelen­tős könnyűipari beruházás megvalósításának, üzembe ál­lításának problémáival. Ezen az értekezleten lehetne meg­találni a kivezető utat, meg­állapodni abban, hogy a to­vábbiakban hogyan tartsa be a gyár a szövödetelepési ütemtervet, hogy a termelés­ben fennakadások ne követ­kezzenek be. Szeptember elsejéig tulaj­donképpen még egy hónap van hátra. Nagyon össze kell az építők és a gyárszerelők munkáját hangolni, hogy az új gyárat a kritikus nap után is lehessen üzemeltetni. Az építők azt ígérik, hogy a munkával elkészülnek. A gyá­riak nem bíznak az ígéretben. Szeptember elsejéig azon­ban nem lehet várni, hogy majd akkor döntsék el, kinek volt, s van igaza. Sürgősen, hatásosan kell intézkedni, hogy a tolnai szövőgyár épí­tése meggyorsuljon. A szövőgyár „£££& ügye kiemelt kérdésként sze­repel a járási pártbizottságon, minden bizonnyal így Kezelik az építők, és a beruházók is — és ennek szellemében kell a hátralévő időben tevékeny­kedni minden érdekeltnek, akkor nem lesz kritikus nap szeptember elseje.- Pi ­Időhiány »7 gyszer mindenki kifakad: ha én igazgató len- " nék ... ! Persze fordított előjellel is gyakori: a világ minden pénzéért se vállalnám... ! — A vezetők, munkája, élete, életmódja és jelleme mindig is a köz- érdeklődés előterében állt, az új gazdasági mechaniz­mus életbe lépése óta azonban ugrásszerűen fokozó­dott ez az érdeklődés. Megnőtt a vezetők jogköre, felelőssége, s megnőtt az anyagi elismerés mértéke is. A kérdésre: könnyű-e a vezetőknek? — rendkívül nehéz a válasz. Az azonban már elöljáróban is meg­állapítható, hogy a vezetői tevékenység megítélésének és honorálásának is csak egy dolog képezheti az alap­ját: s ez a végzett munka, illetve annak eredményes­sége. A vezető: szakember, politikus, pszichológus, me­nedzser egyszemélyben. Tíz igazgatót kérdeztem meg: mire lenne az adott körülmények között a legnagyobb szüksége? — s heten azt válaszolták: több időre. Az időhiány, az agyonhajszoltság, s ezek függvényében a gyakorta tapasztalható felületesség ma gazdaságunk egyik legnagyobb problémája. A megnövekedett köve­telmények, új feladatok — mint amilyen az öt évre szóló tervek, illetve kollektív szerződések elkészítése volt —, sok mindent indokolnak, de az is egyre nyil­vánvalóbb, hogy ma még a legtöbb helyen nem érté­kelik eléggé a vezetők idejét. Tucatnyi meghívó hever mindennap az igazgatói asztalokon, s e meghívók egy része egészen kis kaliberű rendezvényre szól. S mégis: menni kell. Menni kell, mert nálunk ilyenek a hagyo­mányok, szokások. Az igazgató ilyenkor alig több rep­rezentatív személynél, aki egyik protokolláris ügy után a másikat bonyolítja. Ha egy vállalathoz vendég érke­zik, feltétlenül bekívánkozik — be is viszik — az igaz­gatóhoz, legyen bármilyen célzatú is jövetele. Mindenki az eredményességről beszél, a gazdaságosságról, e téren még sincs semmiféle mérce. Mi volt ennek, vagy an­nak a rendezvénynek, összejövetelnek, látogatásnak az eredménye? Mit profitált ebből a gyár, a vállalat? — Semmit? Akkor nem lett volna szabad részt venni rajta, időt áldozni rá. * vezetés színvonala mindent eldönthet. A most elkészült negyedik ötéves tervek például jórészt a vezetők produktumai. Bátorság, fantázia, informált­ság kellett elkészítésükhöz. A tét óriási. A jövőbe kel­lett látni, nagy pontossággal meghatározni, miből mennyi kell öt év után, s mit mennyiért lehet, illetve szabad majd előállítani? Ahol a vezetés hivatása ma­gaslatán állt, s megfelelő időt is szentelhetett e munka elvégzésére, ott valószínű, hogy zavartalan és egyen­letes lesz a fejlődés. Ahol nem __— nos hát ott min­d enki saját kárán tapasztalja majd, milyen nagy a szerepük és felelősségük napjainkban a vezetőknek. Gazdálkodásunk soha nem látott változások időszakát éli. Ma még számos vonatkozásban egymás mellett van a régi és az új; az ómechanizmus megszokásai nap mint nap összeütköznek a reform új szellemű megoldá­saival, s ebben a bonyolult helyzetben szinte minden azon múlik: hogy foglal állást az illetékes vezető. A nyílt és egyértelmű állásfoglalás pedig sohasem könnyű. B. S. Bányabiztosító berendezések A Várpalotai Szénbányák Vállalat új üzemegységébe különleges bányabiztosító berendezéseket gyártanak. A hid­raulikus védőpajzsok a hazai bányákban nagyszerűen be­váltak, sőt külföld is felfigyelt a magyar bányabiztosító be­rendezésekre. Jelenleg NSZK megrendelésre 200 pajzsot készítenek. (MTI foto — Jászai Csaba felv. — KSJ

Next

/
Thumbnails
Contents