Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-29 / 177. szám
\ KORUNK Vadászat és vadgazdálkodás Az ország az augusztus végén megnyíló vadászati világkiállításra készül. Sokan hihetnék azt, hogy a világ- kiállítás csak a vadászok szű- kebb táborát érinti, ott csak értékes trófeák, fegyverek és a vadászattal összefüggő egyéb eszközök lesznek kiállítva. Ez azonban tévedés; ha így lenne, biztosan felmérhető. hogy sem külföldön, sem itthon nem talált volna olyan érdeklődésre és visszhangra — mint amilyent hozott. \ kiálH | lítás szervezői nagyon helyesen az ember és a természet . kapcsolatát állították a középpontba, ez a gondolat kö- í ré csoportosítják a kiállítás j látnivalóit. Világrekord hazai őzagancs — drágább az aranynál Vadászat és társadalom A .vadászat ma már nem csupán azt jelenti, hogy megközelítsük és lelőjük a vadat, hanem a természeti tájat benépesítő állatvilágról való gondoskodást, a vadon élő állatfajok fenntartását, egyeseknek a kipusztulástól való megmentését, mások állományának minőségi és meny- nyiségi szabályozását — egyszóval az ember sokoldalú tevékenységét: a vadgazdálkodást. És ehhez nemcsak a vadászok érdeke fűződik, hanem az egész társadalomé. Ma már egyre többen igénylik a természetes környezetben élő állattal való találkozást a természetben éppúgy, mint a televízió képernyőjén, vagy a mozik vásznán, sőt az irodalomban vagy a képzőművészetben is. A természetben járó ember számára az erdőben, a mezőn az életet jelentő mozgást különösen a nagy állatok jelentik, ez ragadja meg elsősorban figyelmét és „természetesnek” tartja jelenlétét. Sokan pedig nem is sejtik, hogy az állatok fenntartásához milyen erőfeszítések tapadnak és milyen alapvető emberi, társadalmi érdekek fűződnek. Hazánkban a tervszerű vad- gazdálkodás eredményeképpen a súlyos háborús károk ellenére a szarvas- és őzállcmány megkétszereződött a háború előttihez képest, a vaddisznók száma pedig helyenként már pem kívánatos mennyiséget ért el. E mennyiségi fejlődés után jelenlegi feladatunk egyrészt az egyes vadfajok okszerű területi eloszlását és a helyes ivararányt kialakítani, másrészt a szarvasfélék minőségét (agancsfejlődés) javítani. Ugyanekkor csökkenteni kell a jelentős mezőgazdasági károkat okozó vaddisznóállományt. Fontos feladatot jelent az apróvadfajaink (nyúl, fácán, foglyok) számának növel?"-' mezen íetenleg még itt vn- m’ontős elmaradás a hábcrú előttiekhez képest. Nem kis feladat ez, hiszen a mezőgazdaságban elterjedt vegyszeres növény- védelem nem kedvező ezeknek az állatoknak. Vadászat és népgazdaság A vadállomány mennyiségi és minőségi fejlesztése fontos népgazdasági érdek is. Az elfogyasztott táplálékot a vad állati termék formájában (hús, bőr, agancs) hasznosítja. így pl. egy kiváló minőségű, 500 g-ot meghaladó őzagancs minden grammjának az értéke több mint 200 Ft —, ha a vadat külföldi vadász bérlelövés címén ejti el. Megnozza tehát gyümölcsét az ésszerű vadgazdálkodás, mert ebben az esetben az aranynál is drágább terméket állít elő. S könnyű belátni, hogy népgazdasági szinten a vad által elfogyasztott növények vagy növényi részek megtérülnek. Számottevő vadkárral egyébként csak akkor kell számolni, ha a vadállomány egy területen túlnépesedik. A nagyon elszaporodott szarvasfélének az erdő már nem tud elegendő táplálékot adni: a vad ilyen esetben veszít azf agancsának súlyából, majd testsúlyából — tehát vadászati értékéből is. Nemcsak mezőgazdasági, hanem vadászati érdek is, hogy az adott területeken csak a terület eltartóképességének megfelelő számú vad éljen. Elszaporodás esetén tehát törvényszerű a szigorú selejtezés. Vadgazdálkodást irányító szerveink mindent elkövetnek, hogy minden lehetséges eszközzel csökkentsék a mező- gazdasági vadkárokat. A jó vadászterületek erdei között vadföldeket ‘ alakítanak ki, ahol szabályos mezőgazdasági művelést folytatnak — a vadak számára. Ilymódon megakadályozható, hogy az amúgy sem nagy területeken kóborló állatok ne az erdőn kívül eső mezőgazdasági területeken, hanem a vadföldeken iegelész- szenek. S ha ez a módszer még jobban elterjed, remélhető, hogy megszűnnek az itt-ott még előforduló ellentétek a mezőgazdasági és a vadgazdasági üzemek között — melynek haszonélvezője elsősorban a természetben üdülést, ki- kapcsolódást, egészségének megóvását kereső ember. H.J. Sugárkezelt élelmiszerek Világszerte folynak a radioaktív sugárzással való növény nemesi- ~ iési és élelmiszer-tartósítási kísérletek. Ha viszonylag kis gamma- sugárdózissal kezelik a friss burgonyát, a gumók szobahőmérsékleten másfél-két évig is tárolhatók, anélkül, hogy csírázásnak indulnának. A zöldségféléknél besugárzás segítségével a munkaigényes prizmázást kívánják helyettesíteni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy besugárzás után, pincehőmérsékleten, minőségromlás nélkül, ömlesztve is tárolhatók a. zöldségfélék. A jonathán- almával végzett kísérletek azt tanúsítják, hogy besugárzással megakadályozható a gyümölcs foltosodása, így tavasszal frissebb és tetszetősebb lesz az alma. A besugárzás — az eddigi tapsztalatok szerint — semmiféle káros hatással nincs az emberi szervezetre. Képünkön: Sugárkezelésnek vetik alá a hagymát a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet kobalt—60 izotóppal működő kísérleti sugárüzemében. • Korszerűbben, olcsóbban Lakásfestés — tapétázás A nyár nemcsak a strandolás időszaka, hanem az otthon felkészítéséé is az őszi, téli hónapokra. az elpiszkolódott falak ilyenkor kapnak új, tiszta „ruhát”. Napjainkban gyakran felmerül a kérdés: festés, vagy tapétázás? Kétségtelen, hogy a tapétázás drágább a festésnél — legalábbis, ami az egyszeri költséget illeti. Ám minden más mellette szól, ezért érdemes sorra venni az előnyeit. Magasabb esztétikai igény kielégítésére alkalmas. A tapétázás kevesebb művelettel, gyorsabban elvégezhető, mint a festés. A tapétázott felület javítása és felújítása a festésnél egyszerűbb, s rendszerint házilag is elvégezhető. TapétaA modern tudomány és technika lexikona Etológia Az etológia, vagy szokástan biológiai tudomány, amely a biológiai lény (növény, állat, ember) egyedi viselkedését vizsgálja. Kutatja az élőlény válaszait (reakcióit), amelyekkel a külső és belső ingerekre válaszol. Tehát ide tartozik az összes külsőleg megfigyelhető életjelenség, a lakás, a táplálék, az ellenség, a társ, és az utódok köré csoportosítható jelenségek. Az etológia azoknak a biológiai tudományoknak a része, amelyek az élőlényt mint egyedet vizsgálják, környezetükhöz való viszonyukban. Ezen belül az etológia az egyik, a másik terület az ökológiáé (a környezettané), amely az élőlény élő és élettelen környezetét tanulmányozza az élőlényre való hatásában. A harmadik ág pedig az im. életföldrajz, amely az egyes fajok, faunák és flórák elterjedését és összetétel lét - vizsgálja. Az ál-atlélektan egyik speciális a behaviorizmus is az etológiában gyökerezik. Ez az irányzat azt tekinti feladatának* hQgy az etológiához hasonlóan ugyancsak objektív módszerekkel az állatok külső viselkedését kutassa méghozzá a híres képlet, az S—R alapján. E szerint az élőlényt ingerek (Stimuiusok) érik, amelyre Ők válaszolnak (reakciók). Az állati viselkedésre pedig ezeknek az inger-válasz pároknak rendszeréből következtethetünk. Kétségtelen, hogy sok érdekes eljárást dolgoztak ki, azonban a pszichikai folyamatokat túlságosan leegyszerűsítették, mechanikusan értelmezték, éppen tárgyilagosságra törekvésük túlhajtásaként; így manapság már az irányzat túlhaladottnak tekinthető. Az etológia bizonyos fokig az állatlélektanon keresztül hatott a humánpszichológiára is. A beha- riovizmus tulajdonképpen humán pszichológiaként futott be karriert, de szemléletének és módszerének gyengesége itt még jobban kitűnt, mert az ember fokozottabban képes környezetétől viselkedésében is függetlenedni, éppen gondolkodása és emlékezőképessé- gének íejleíjebb volta miatt. zással a falszerkezet hőszigetelő-képessége kedvezően javítható, még betonszerkezet esetén is. A tapétázás bármilyen fal-, vagy egyéb felületen elvégezhető, míg például a betonfelület festése műszaki problémákat vet fel. A tapétázott fal kopásállóbb, mindamellett sokkal könnyebben tisztítható, mint a festett. Nem utolsó szempont az sem, hogy a tapétázásnál nagy szennyeződéssel járó műveleteket nem kell végezni, s így a festéssel csaknem azonos idejű (és igen fáradságos) takarítás gyakorlatilag elmarad. Nálunk a tapétázás elterjedését bizonyos mértékben gátolja a jó minőségű hazai tapétagyártás hiánya. Addig is kaphatók azonban import tapéták, sokféle színben és minőségben. Annak ellenére, hogy az utóbbi évek során számos, szintetikus alapanyagú falfesték került forgalomba (Wall- kyd, Emfix, stb.), óvatos becslés szerint az ország festett falainak 80 százalékát még ma is a hagyományos enyves festék díszíti. A szintetikus festékeknek egyik hátránya, hogy az egyszer már felvitt réteget nem lehet eltávolítani, nem kerülhet rá enyves festék, sem tapéta. Viszont több réteg is fedheti egymást az évek során és a felület a radírozva tisztítást jól bírja (a lemosásnál viszont néha veszít a színéből a festékréteg, foltosodik). A tapétázás egyszerűnek látszó műveletekből áll, ám mégis ajánlatos legalább első alkalommal szakemberrel végeztetni a munkát, az újabb tapétaréteg felragasztása viszont már nem olyan nehéz feladat. Aki viszont már az első ta- pétaréteget is maga akarja felvinni a falra, az alábbiak szerint járjon el. Először is vizes korongecset-J tel (csukott ajtók és ablakok mellett) nedvesítsük be a falakat és a mennyezetet. A zárt helyiségben keletkező pára hamar felpuhítja a meglévő falfestéket, amely falsimítóval (spachtlival) könnyen letolható! a vakolatról. Ezután a falfelület beenyvezése következik! Egy kilogramm enyvet kb. 5 liter vízben felfőzünk és langyos állapotban, rövid szőrű festőkefével, folyásmentesen a falra kenünk (ez nagyon lényeges művelet, ugyanis a va-i kólát homokszemcséit megköti és ezzel meggátolja a felragasztott tapéta leválását).1 Az enyvréteg megszáradása után a falon kisebb hibákat! lyukakat, gyengén enyves vízzel megkevert gipsszel kijavít-- juk. A felragasztást úgy végezzük, hogy az előre leszabott csíkokat a hátoldalukon bekenjük a ragasztóanyaggal! (Glutolin, vagy cellulózenyy 5—8 százalékos vizes oldata)! 3—4 percig .,pihenni” hagyjuk, hogy a ragasztóanyagtól az egész papír felpuhuljon, majd a tapéta felső szélét a falhoz illesztjük és puha szőrű kefével (háztartási partvissal), egyenletesen lefelé és a szélek; felé haladva simára keféljük.' A szomszédos csíkoknak kb. fél centiméteres átfedéssel kell egymáson feküdniük. Ha a ragasztóanyagot a kelleténél vastagabban kenjük fel, úgy az elsimított széleket tiszta, nedves ruhával gondosan töröljük át. Először halvány, nem feltűnő mintájú papírt válasz- Ezunk, amit nehézség nélkül ragaszthatunk fel átfedéssel. A geometrikus mintájú papírokat csak fedés nélkül lehet felragasztani, ami már nagyobb gyakorlatot igénylő feladat. B. í j
