Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-29 / 177. szám
Amiről az árcédula nem árulkodik A hivatalosan közzétett statisztikai adatok arról adtak hírt, hogy tavaly a fogyasztói árak — a tervezettnél és az előző évinél kisebb mértékben —, 1,2—1,3 százalékkal emelkedtek. Miért tagadnánk: ezt a tényt - több oldalról is erőteljesen kérdőjelezi a közvélemény. Mindenekelőtt: sokan az árcédulákkal, egy-egy termék drágulási arányával ve- vtik egybe a másfél százalék alatti hivatalos adatot, és ez — enyhén szólva — kételyt ébreszt. Mellőzzük most a bizonyítási eljárást, s ne vonjuk vizsgálati mikroszkópunk tárgylemezére az árstatisztikát — elégedjünk meg ezúttal annyival, hogy egy-egy áru vagy árucsoport erőteljes drágulása ellenére is igaz lehet országos átlagban számítva az 1,2—1,3 százalék. Csakhogy a boltba lépve és ,az árcédula olykor meghökkentő közlését érzékelve — mi sem természetesebb —, kisebb gondunk is nagyobb annál semmint hogy országos átlagokban gondolkodjunk. Ilyenkor az áremelkedés közvetlen ténye a fontos és éppen ezért szólunk most részletesebben az imént említett kérdőjelezés másik oldaláról: arról, hogy a közvélemény többnyire nem csupán az áremelkedés mértékét, de puszta tényét, jogosultságát is vitatja. S ha cikkünk bevezető mondatában a fogyasztói áremelkedés tervezettnél alacsonyabb szintjére utaltunk, most hozzágondolhatjuk azt a — nem kevesek által naponta megfogalmazott — kérdést is: mit jelentsen az, hogy „tervezett”; egyáltalán: miként lehetséges és hogyan fogadható el a mi gazdálkodási körülményeink közepette fogyasztói áremelkedés? A válasz körvonalazásával árpolitikánk lényege közelíthető meg, s éppen ezért célszerű mindenekelőtt szembenézni egy általánosan elterjedt hiedelemmel: azzal, hogy az árak hosszabb távon emelkedő irányzata alapjában véve a módosult gazdaságirányítás találmánya. A valóság éppen az ellenkezője: a reform nem tett egyebet, mint azt, hogy az árak mozgását nyílttá — tehát kalkulálhatóvá változtatta, míg a korábbi gazdaságirányítás közepette enélkül, kevésbé nyomon követhetően változtak az árak. Fogalmazzunk egyértelműbben: a ráfordítási arányok, az áruk értékviszonyai — általában a gazdasági élet törvényszerűségei — akkor is utat törnek, árhatásokat váltanak ki, ha ezt nem nevezzük nyíltan szabadon mozgó árnak. Ismeretes, hogy az 1968 előtti gazdaságirányítási rendszerben, amikor alapjában véve stabil árakkal számoltunk, a rejtett törvényszerűségek — tapintatosan szólva — rejtett módszerekkel érvényesültek; a vállalatok leplezett áremeléseket hajtottak végre. Azt mondhatnánk erre: vajon rendiénvaló-e, hogy az áremelés vétkét társadalmi méretű visszaszorítása helyett, elkövetésének szabadságával indokoljuk? Úgy Népújság 1971. július 29. tűnik, éppen ezzel érkeztünk el a köizvélemény kérdőjelezé- seinek lényegéhez; ahhoz, hogy általában és egészében visszaélésnek, véteknek minősíthető-e az áremelkedés? Nos, a módosított gazdaságirányítás, mint ismeretes, az alapvető közfogyasztási cikkek zömének árát nem tette szabaddá; itt a korábbi rögzítés messzemenően érvényben maradt. A fogyasztási cikkek bizonyos körében viazont — a kínálat, a választék bővítése, a fogyasztás szabályozása, a termelői érdekeltség erősítése ércekében, az árak meghatározott keretek között, szabadon változtathatók. Ehhez két megjegyzést kell fűznünk: egyrészt azt, hogy a vásárlók a boltokban érzékelhetik a kínálat javulását, az áruválaszték bővülését, a Várt áruellátási hatások tehát lényegében nem maradtak el. A másik észrevétel sem kevésbé fontos: az árváltoztatás szabadsága természetesen nem azonos a társadalmi kontroli- nélküliség szabadosságával. Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt azt, hogy az országos áralakulást, a viszonylagos stabilitást nagymértékben meghatározzák az állami költségvetés pénzügyi intervenciói. Egyetlen tényt említve: 1969 óta mintegy hatvan ártámogató intézkedés született, amelyek összességükben négymilliárd forinttel növelték a költségvetés kiadásait. Elég ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban csupán arra utalni, hogy a tőkés világban erőteljes az infláció, az árak évről évre meredeken emelkednek, s mivel a külkereskedelem érpályáin keresztül kapcsolataink e piacokkal jelentősek, ártámogató beavatkozások nélkül az inflációs hatások intenzív drágulási hullámmal törnének be hozzánk is. (Egyetlen szemléltető példa : tavaly nagymértékben drágult a világpiacon a kávé; ahhoz, hogy a drágulás ne érintse a hazai kávéivókat, összességében 520 millió forinttal növelték költségvetési dotációját.) Egészében az árstabilizáló intézkedések költségvetési végösszege — 1970. évi adatok szerint — így alakult: az importtal összefüggő támogatás 880 millió, a nem importhoz fűződő dotáció 520 millió, a számla tehát: 1400 millió. Tgaz — és ez is a kép tel- jességéhez tartozik —: nem kevés vállalat a szabad árváltozás jogát afféle manőverező, spekulációs játékként kezeli. Kérdés természetesen: hol a határ, amely az indokolt és a társadalmi érdekeket sértő áremelkedéseket elválasztja? Nos, egyértelmű vonalat húzni e kettő közé nem mindig könnyű, de a lényeg mégis az, hogy ahol az áremelkedés a termelés korszerűsítését, a kínálat bővítését, az áruválaszték javítását célozza, ott a társadalom végső soron nyerhet az üzleten. Kétségtelen azonban, hogy sokhelyütt — úgy is mondhatnék — különös visszájáról-szá- molás érvényesül: a vállalat megtervezi mindenekelőtt a béremelést, a részesedésnövelést, kiszámítja, hogy ehhez mekkora nyereséget kell elérnie, s ehhez, a megvalósítás fő eszközeként, betervezi az áremelést. Talán mondanunk sem kell, hogy ebben az esetben még akkor is manipulációs célzatról van szó. ha a haszonélvező egy egész közösség — a vállalat —, ha tehát a csoportérdek a társadalmi érdekek rovására érvényesül. S bármily különös: sajátos gazdasági tudathasadást jeleznek ezek a manipulációk: az érdekeltek ugyanis mint termelők nyernek, de mint fogyasztók természetesen veszítenek az üzleten. T. A. Fiatal szakemberek a mezőgazdaságban Hegfelelő helyre az Egy dunaszentgyörgyi mezőgazdasági szakember minden reggel hét órakor felül a buszra, és elutazik szekszárdi munkahelyére. Ez a megállapítás önmagában nem mond sokat, de az a tény, hogy Dunaszentgyörgyön egyelőre meglehetősen gyengén működik a szövetkezet, és a fiatal szakember mégis Szekszárdra utazik — ez már mond valamit az összefüggést kereső olvasóknak. Felötlött bennünk is a gondolat, miért kell egy mezőgazdasági szakembernek naponta ötven kilométert utazni, amikor szakértelemre szükség van a dunaszentgyörgyi termelőszövetkezetben is? Nemrégiben a fiatal mezőgazdasági szakemberekről irtunk, akik néhány szövetkezet vezetői szerint az állami támogatás hiánya miatt fordítotttak hátat annak a szövetkezetnek, ahol gyakornok idejüket töltötték. Megírtuk, hogy néhá- nyan visszafizették a számukra folyósított letelepedési segélyt és új munkahelyre távoztak. Utánuk érdeklődtünk, vajon mi késztette őket a munkahely-változtatásra? Családi problémákat és a magasabb fizetést jelölték meg indokul, egy hé- lyen azonban egészen más jelenségre bukkantunk. Egy fiatalember a dunaszentgyörgyi tsz ösztöndíjasaként fejezte be a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolát. Bár szülőfalujába került vissza,- mégis részesült letelepedési segélyben, hogy ezáltal is mentesítsék anyagi gondjaitól. A fogatosok brigádvezetője lett, majd a minősítés után beosztott agronómusként dolgozott tovább. Sajnos, szaktudása nem párosult megfeletŐ vezetési készséggel, feladatait — már ami a szervezési kérdéseket illeti — nem tudta jól ellátni. Helyzete már csak azért is nehéz volt, mert szülőfalujában éppen a nagyfokú ismeretség miatt nem tudta érvényesíteni akaratát, beosztott munkatársaival szemben. Mindezektől függetlenül „magasabb” beosztásba szeretett volna kerülni és miután rájött, hogy nem lehet ő sem próféta saját községében, munkahelyet változtatott. A letelepedési segélyt visszafizette és azóta is egy szekszárdi intézmény munkatársa. Felvetődik a kérdés, vajon indokoltan kapott-e állami támogatást, indokolt volt-e a távozása és valóban magasabb beosztásba került-e a fiatal szakember? Az első év letelte után a szövetkezet elnöke és vezetősége előtt is világos volt, hoäVj jniliieiK munkéra-Jtépes gyetÓrlásturblna a Láng Gépgyárban A Láng Gépgyár turbinaszereldéjében készül a második megawattos óriásturbina. Dolgoznak a hatalmas szerkezeti elemek megmunkálásán és megkezdték a szerelés előkészítését. A gyöngyösi Gagarin Hőerőmű megrendelésére épülő óriásturbina az év végére elkészül. (MTI foto — Bara István felv. — KS) Ülést tartott a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága Tegnap délelőtt ülést tartott a KISZ Tolna megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága. A testület tanácskozásának legfontosabb témája a megyei úttörőelnökség 1971/72-es tanévre szóló programtervezetének megvitatása és jóváhagyása volt. Második napirendi pontként foglalkozott a vb. a KISZ megyei bizottsága gazdálkodásának 1971. első félévi értékelésével, a gazdálkodás második félévre érvényes feladatainak meghatározásával. A végrehajtó bizottság tegnap délelőtti ülése bejelentésekkel ért véget. állami támogatást! kornokuk. Megpróbálták mégis, hogy anyagi ösztönzővel javítsák a-fiatal szakember munkához való hozzáállását, és elérték, hogy további öt évre a szövetkezethez kössenek egy olyan munkaerőt, akinek amúgy sem voltak megelégedve munkájával. Egy másik — a letelepedési segélyre esetleg jobban rászoruló — fiatalembert fosztottak tehát meg döntésükkel. Megfosztottak, mert hiába fizette vissza egy év után a fiatalember a segély megfelelő százalékát, a kihasznált lehetőséget és a visszafizetett összeget egy másik fiatalra át nem ruházhatták. Elgondolkodtató, hogy egy fiatal, egyetemről kikerült szakember nem érzi fontos, felelősségteljes beosztásnak a brigádvezetői, vagy a beosztott agronómusi címet. Ha képességei megvannak a nagyobb feladatok végrehajtására, akkor azokat már ezekben a beosztásokban is bebizonyíthatta volna. Talán inkább arról van szó, hogy szakemberünknek az irodai munkára fájt a foga. Jelenleg ugyanis irodában dolgozik, munkájához viszont elegendő egy technikusi végzettség is. Hol van akkor az áhított magasabb beosztás? Lehet, később sikerül elérnie egy olyat is, de ha valóban rátermett, akkor megkaphatta volna azt a tsz-ben is. Nem türelmetlenkedni kell tehát, hanem dolgozni! A dunaszentgyörgyi termelőszövetkezetben ismét foglalkoztatnak egy gyakornokot. Üzemgazdászként alkalmazzák, éppen minősítés előtt áll, és ismét gondban van a tsz —- közben teljesen kicserélődött — vezetősége. Ami a gondot okozza: az egyéves gyakornoki idő utáni állami támogatás megszűnése. A szövetkezet főkönyvelője szerint a szanálási bizottság által meghatározott bértömegből — miután tavaly veszteségesek voltak — nem tudják megoldani a fiatal szakember további bérezését. Ez pedig szomorú lenne, hiszen a gyakornok munkájával elégedettek a tsz-nél. Igaz, az állami támogatás ■— ha csak egy fél évre is, de — valóban indokolt lenne, mégis a megoldást a szövetkezetieknek kell megtalálni, ha valóban szükségük van az új üzemgazdászra. Módot kell keríteniük, hogy a fiatal szakember gyökeret eresszen az új környezetben. Ezt kívánja mind a szövetkezet, mind pedig a gyakornok érdeke. RÓZSA GYÖRGY
