Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-27 / 175. szám
Energiaéhség — energiahelyzet A világszerte rohamosan kibontakozó technikai forradalom feltétele és következménye az energiastruktúra átalakulása. Világjelenség az is, hogy a szaporodó népesség fokozódó szociális-kulturális igényeinek kielégítéséhez mind több és olcsóbb energia szükséges. Szemléletesen tükrözi ezt a folyamatot a következő adat: 1950-től 1966-ig Európa energiatermelésében a szén részaránya 80 százalékról 50 százalékra csökkent, ugyanezen idő alatt a szénhidrogének (kőolaj és földgáz) felhasználási aránya 11 százalékról 41 százalékra emelkedett. Az energiaszerkezet átalakulását, a szénhidrogének előretörését — mindenekelőtt — a gazdasági előny magyarázza. A kőolaj és földgáz kitermelése, szállítása a szénnel szemben, általában olcsóbb. Fel- használásuk is kedvezőbb a szénnél, mert kezelésük köny- nyebb, a munkaerő-szükséglet pedig kisebb. Hazánkban is, az elmúlt több mint két és fél évtized ' alatt az energiafogyasztás nagy mértékben megnövekedett, másfelől a népgazdaság energiatermelésében és felhasználásában jelentős struktúra- változás, szerkezeti átalakulás következett be. Országunkban a felszabaduláskor mindössze tíz helyen volt ismeretes szénhidrogén-lelőhely. A gazdasági újjáépítéssel egyidőben erőteljes kőolaj- és földgázkutatás kezdődött, amelynek első eredménye 1951-ben a nagylengyeli olajmező feltárása volt. A kutatásokat az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején újabb sikerek koronázták. Az Alföld első kőolajtelepének — Biharnagybajom — feltárása után 1958-ban a pusztaföldvári kőolaj-, 1959-ben pedig a Hajdúszoboszló melletti földgázmező került feltárásra. Je- lehtős fordulópontot , jelent energiagazdálkodásunk átalakításában a szegedi szénhidrogén-medence feltárása. Az eredményes kutató és feltáró munka következtében energiagazdaságunk szerkezeti átrendeződése különösen 1966- tól gyorsult fel. A szénhidrogének részaránya az 1960. évi 21 százalékról, 1965-re 28 százalékra. 1970-re 43 százalékra emelkedett. Kőolaj- és földgáz- vagyonúnk — az 1945. évi 10 lelőhely, 1970-ben 75-re növekedett —, valamint a szocialista országokkal kedvezően fejlődő gazdasági együttműködésünk, döntő mértékben a Szovjetunióból származó kőolaj és földgáz, az energiatermelés és -felhasználás további korszerűsítését teszi lehetővé. A negyedik ötéves terv időszaka alatt a szénhidrogénekre való áttérés folytatása (a szén- hidrogének aránya a tervidőszak végére eléri az 53—55 százalékot), gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósítását szolgálja. A szénhidrogének fokozottabb elterjedésével lehetőség nyílik mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, az élelmiszer-gazdaságban az elavult termelési folyamatok korszerűsítésére, új, modernebb technológiák alkalmazására. A szénhidrogének rohamos térhódítása előnyösen befolyásolja a népgazdaság szerkezetének alakulását, jelentősen javítja a lakosság élet- körülményeit is, mivel felhasználásuk a háztartásokban egyszerűbb és olcsóbb, mint a hagyományos tüzelő- (szén, fa, koksz, stb.) anyagoké. Ám a szénhidrogének termelése és felhasználása nem fokozható korlátlanul, ezért az ország zavartalan energia- gazdálkodása — jelenlegi körülményeink között —, elképzelhetetlen, megoldhatatlan a szénbányászat fejlesztése nélkül. Az energiaszerkezet változása egyúttal lehetőséget nyújt a szénbányászat moder- nilázására, a termelékenység nagyarányú növelésére, az önköltség csökkentésére, a gazdaságosság javítására is. Kormányunk elnöke a közelmúlt hónapokban beszédeiben több alkalommal foglalkozott a szénbányászat megnövekedett munkájával, gondjaival, fejlesztési lehetőségeivel. Elmondotta: annak ellenére, hogy az energiaellátásban a szén százalékos részaránya csökken, a szénbányászat feladata változatlanul nagy és még sokáig a népgazdaság egyik jelentős energiabázisa marad. Ennek megfelelően népgazdaságunk hosszú távú, távlati terveiben jelentős helyet képvisel a széntermelés korszerűsítése, gazdaságos növelése. Ez nem ellentétes a szénhidrogénprogrammal. a kőolaj- és gáz- . kitermelés fejlesztésével. A gyors ütemben korszerűsödő szénbányászatban a nehéz fizikai munkát igénylő munka- folyamatok gépesítésével a munka mindinkább ipari jellegűvé válik. A kormány már korábban intézkedéseket tett a jó minőségű szenet termelő szénmedencék rekonstrukciójának folytatására, s felhívta a figyelmet: mielőbb hozzá kell látni olyan bányanyitási munkálatokhoz, amelyek révén biztosítható az igényeket minden tekintetben kielégítő, gazdaságos széntermelés. A korszerű, nagy termelékenységű szénbányászat kialakításához, a helyes program végrehajtásához jól képzett, bányászszakmunkásokra van szükség, akik részére a szénbányászat megbecsült szakmát, jövőt, perspektívát és biztos, jó kereseti lehetőséget nyújt. A modern termelőeszközök alkalmazásával pedig lehetővé válik mind a további szénigények kielégítése, mind pedig a szénbányászat jövedelmezőségének növelése. KERÉNYIFERENC Saját erőből Sokasodnak a híradások, tudatják: összefog a gyár és tanács, termelőszövetkezet és állami gazdaság, települések keresik az erők ésszerű koncentrációjának módjait, termelőüzemek vágnak neki fejlesztési beruházásoknak saját pénzforrásaikra támaszkodva... Sokasodnak a híradások, bizonyítván, a saját erő, a helyi kezdeményezés előtérbe került, szerepe, fontossága növekszik, egy-egy terület fejlődésében. A gazdasági reform természetes következménye e folyamat kibontakozása, s ahogy telnek a hetek, hónapok, úgy bizonyosodik be, hogy áldásos következmény is. Sokakat megtanít jól sáfárkodni az adott lehetőségekkel, erőforrást teremt arra is, amire az ország nagy bukszájából már nein futotta. A példa mindig jó lámpás. Öt község küzdött az egészséges ivóvíz előteremtésének gondjával. Valamennyi pénze mind az ötnek volt, de csak annyira futotta volna, hogy egy-két mélyfúrású kút elkészüljön, s némi vezetéket kapcsoljanak rá. Az egyik település tanácsülésén hangzott el a kissé bátortalan javaslat: mi lenne, ha... Persze, akadtak tamáskodók, akik legyintettek. Ugyan. Azokkal, meg amazokkal? Ne nyújtsuk a dolgot. Ha vitákkal, ha megtorpanásokkal is, de eljutottak végül Oda, hogy az öt község közösen regionális vízmüvet épít, bővizű kutakkal, gerincvezetékkel, leágazásokkal. S az okos tervet hallva megmozdultak mások is, központi forrásokból is jutott támogatás; a vízmű épül. Ahogy — szerencsére — gazdag a példatár másféle esetekkel is. Van, ahol a tanyai iskolák villamosítása teremt összefogást, másutt a termelőszövetkezetek építenek közösen tejfeldolgozót, kisebb vágóhidat, a vállalat ad csinos summát a tanács lakásépítési terveinek megvalósításához,,. Beigazolódik, bogy sokféle mód, lehetőség, erő rejlik „odalent”, csak olykor bíztatás, bátorítás kell, éljenek is velük. No meg az esetleges akadályokat elhárító rendelkezések, jogszabályok, gazdasági terelők, s nem utolsó sorban: az önállóságot tisztelő, támogató felsőbb vezetés. Lehet-e társítani a központi akaratot és a helyi szánékokat? Volt idő — nem is rövid, — amikor szükségszerűen és szinte kizárólagosan a központi akarat diktált, még abban is, amiben bizony a helybeliek okosabbak, jobban tájékozottak, a realitáshoz közelebb állók voltak. Mostanában kezdünk eljutni oda, hogy ami központi kérdés, azt eldöntik a központi szervek, ami helyi kérdés, abban meg azok mondanak igent meg nemet, akik a legilletékesebbek: a helybeliek. A demokratizmusnak újabb, s nem is alacsony lépcső ■ foka ez, amire manapság már sok helyen örömmel fellépnek. A saját erő nemcsak gazdasági forrásokat nyit meg, hanem politikai, társadalmi hatása, befolyása is kedvező. Mert igaz, jó dolog, nagy dolog, hogy a gyár, a vállalat hozzájárul a lakásépítési tervek megvalósításához. Ahogy jó a szövetkezeti közös vállalkozásként létrehívoit sütöde, tejüzem, csirkegyár, lendít az ügyön, ha minden helybeli termelőüzem is részese a csatornázásnak, s így tovább. Az e forrásból származó százezer és millió forintok annak mai létrejöttét szavatolják, amire a közös pénztárból csak holnap vagy holnapután jutott volna. Mondják: utólag könnyű okosnak lenni. Nos, cáfoljunk rá a szólásra. A saját erő, a helyi kezdeményezés friss, új hajtás, gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt. A drága idő vesztegetése nélkül legyenek okosak mindenütt most, s ne utólag. Vizsgálják, kutassák módját, útját, — fellapozva a választások időszakában készült jegyzetfüzeteket is — hol kínálkozik alkalom az ösz- szefogásra, az erők egyesítésére, a külön gyengék, az együtt erősek — mint ezt egy tanácselnök megfogalmazta — szövetkezésére. M. O, A kereskedelem „ fogásai“ Szezon végi kiárusítás fpvpes'/pn me£ senkit a cím, nem hirdetésről l^C ICTCSöfcCii van SZ(j; A hirdetéseket majd közük azok a kereskedelmi vállalatok, melyek a soron következő hónapokban az eddigieknél olcsóbban adják áraikat. Csupán arra emlékezünk, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt volt hazánkban az első központi leértékelési akció. A szakemberek kíváncsian várták a hatást, nem vált-e ki a vásárló- közönségben egy bizonyos visszataszítást az árucikkel szemben, nem érzi-e hibásnak a minőségileg kifogástalan, de leértékelt árut és óvakodik tőle. A kezdeményezés siireres volt, mely arra ösztönözte a gazdasági vezetőket, hogy minden évben visszatérően, hasonló akciókat kezdeményezzenek. Elsősorban a ruházati cikkek terén értek el sikereket, százalékos megoszlásban legszámottevőbben a felsőruhakonfekciónál sikerültek a kiárusítások. A divat állandó mozgása, változása arra késztette a forgalmazókat, hogy a szezonok végén árujukon túladjanak, szabad raktári kapacitást biztosítsanak. Ennek a célnak ragyogóan megfelel a kiárusítás. Amit vesztettek a vámon, azt megnyerték a réven — fordíthatjuk meg a közmondást •—, hiszen a bevételkülönbséget kárpótolta annak az összegnek a megtakarítása, amit az eszközlekötési járulék és a raktározási költségek: jelentenek. Hétköznapira átfordítva; a lakosság a szezon végén is teljes értékű árucikket kapott leszállított áron, a kereskedelem pedig a megüresedett raktárakba halmozni tudta a legújabb divatú árucikkeket. A divatváltozás elsősorban a lábbeüket és a felsőruha - konfekciót érinti, melyből adódik, hogy a legtöbb szezon végi kiárusítás éppen ezekre az árucikkfélékre vonatkozik. Egy kimutatás szerint a lakosság évente átlagosan 314,3 millió forintot takarított meg az elmúlt 10 év kiárusításai alatt. ^ Évről évre nő a megtakarítás értéke, körülbelül 28,4 millió forint az átlagos évi növekedés. Csupán ruházati szakmában a kiárusított termékek értéke évente körülbelül 5,3 százalékkal növekedett. Ennek engedményes értéke 18,4 millió forint, melytől a kereskedelem az akciónál „elesik’. Ez Utóbbi adatokat azért közöltük, mert hajlamosak vagyunk, hogy felszisszen jünls akkor, ha a kirakatban meglátunk egy újonnan forgalomba hozott terméket, melynek — különösen akkor, ha divatcikkről van szó — ára meglehetősen magas. Nem vesszük azonban észre, hogy éppen ezek a divatcikkek három hónappal később a reálisnál alacsonyabb áron kerülnek forgalomba egy-egy kiárusítás alkalmával. Ráfizet a kereskedelem? Nem, hiszen a különbözeiét már megfizették azok; akik hajlandók voltak a nem létszükségleti cikkért á szezon elején több pénzt áldozni. A kispénzűek mindenesetre csak nyerhetnek ezeken az akciókon, hiszen nagyon sokan, vannak olyanok, akik éppen azért várnak egy-két hónapot hogy ugyanezekhez a divatos árukhoz kevesebb pénzért ol-' csobban jussanak. Többen felvetették már a gondolatot, hogy a kiárusítás időpontját összehangba kellene hozni a nyugdíjasok fizetési napjaival, nem tudják élvezni a haszon örömét, na az akciók akkor fejeződnek be, amikor ők pénzhez jutnak. Sajnos ennyire nem alkalmazkodhat a kereskedelem a nyugdíjas lakossághoz, mert a szezon végi kiárusítások nem pontosan a szezon végén, hanem néhány héttel előbb' történnek. Hiszen ki az, aki pl. bikinit akar vásárolni szeptemberben, vagy legalábbis a strandolásra alkalmas idő befejezése után? Ekkora kockázatot pedig a kereskedelem sem reszkírozhat meg, még a vásárlók érdekében sem. Sőt; a vásárlók érdeke is, hogy a leárazott termékeket még jg szezon végén is használni, a haszon örömét élvezni tudja. ROZSA GYÖRGY A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat a közismert acél- szerkezetű „Hidroglobus” víztornyát továbbfejlesztette: az új típus — kikötés nélküli — „Aquaglobus”. Most még újabb, esztétikailag tetszetősebb víztorony kialakításán dolgoznak. A lencse alakú „Aquatorus” tartályok több hengeres kivitelben készülnek majd. A hagyományos gömb alakú tartályok 25, 50, 100 és 200 köbméteres, az újabbak Pedig 300, 500, és 1000 köbméteres nagyságban épülnek. Képünkön; a gyár udvarán a 100 köbméteres „Aquatorus” tartályelemek sorjázását végzik a hegesztők. Háttérben a 200 köbméteres tartályok. ÍMTI foto —■ Kovács Gyula felv. — KSi,
