Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-27 / 175. szám

Jegyzet a jólértesültség cáfolatáról 11. Szikrázó tekintettel mére­gették egymást; von Boldt tá­bornok életében még nem for­dult elő, hogy holmi Ober- leutnantot egyenrangú part­nerként kellett volna kezel­nie. — Mit akar maga tulajdon­képpen? — csahintotta. Könnyed mosoly suhant át Kloss arcán; a tábornok arcé is megváltozott: letűnt róla a merev mozdulatlanság. — Alig valamicskét, tábor­nok úr. Annak igazolását — hirtelenében nem találta a he­lyes kifejezést, — hogy Ingrid Kiéld kisasszonnyal ön ren­delkezik. És tájékoztatást ar­ra vonatkozóan, mit szándé­kozik vele tenni. A tábornok hallgatott. Rö­vid habozás után Klosst szi­varral kínálta meg. Az ezüst szivarvágót is átnyújtotta. — Honnan van tudomása Stolpról? — Láttam őt Kiéld kisasz- szony lakásában. — Akkor hát maga intézte őt el? — Én. — Mit tud még? — Éppen eleget — válaszol­ta Kloss. Még mindig nem fedte fel valamennyi lapját. — Semmit sem tud — je­lentette ki eléggé váratlanul a tábornok. — Gestapo-babérok- ról álmodott talán? — Azt nem mondtam, hogy Müllerhez akarok menni, ö saját elhatározásából keresi Kiéld kisasszonyt. Ránézett a tábornokra és hirtelen arra gondolt, hogy ta­lán hibát követett el. Von Boldt elmosolyogta magát. A következő pillanatban azon­ban az öreg porosz arca meg­keményedett. — Stolp ostobaságokat fe­csegett magának. (Nem is sej­ti, gondolta Kloss, hogy meg­találtam az írást, de megha­gyom hibás feltételezésében.) Ha ön becsületes német tiszt, mert én továbbra is annak tartom — szavai csaknem ke­netteljesen hangzottak — bi­zalommal illenék viseltetnie irántam és meg kellene érte­nie, hogy bármit teszek, Né­metország nagysága érdeké­ben teszem. — Tekintetét rá­emelte Bismarck portréjára. — A tiszti becsület engedel­mességet és hallgatást kö­vetel öntől. Tökfej — gondolta Kloss dühösen. — Ha úgy beköpném neki, hogy az a bizonyos le­vélke Kirsthoven címére a birtokomban van... — A pad­lón fekvő táskájára pillantott. — Likvidálhatna; igaz, hogy az ügyeletes tiszt tudja, hogy ide jöttem... Az ügyeletes tiszt hallgatni fog. Mindezt komolyan fontoló­ra vette, amikor megszólalt: — Tábornok úr, ezek sze­rint semmit sem szándékozik nekem Ingrid Kieldről mon­dani? — Semmit sem ért eL — Majd röviddel utána: — Azt tudom tanácsolni önnek, fia­tal barátom, hogy feledje el őt. Ez már több a soknál — gondolta Kloss. — És hogy feledje el ezt a mostani beszélgetésünket is. — Szíves örömest, tábornok úr — hangzott a válasz meg­lehetősen bizalmaskodó hang­nemben. — Szíves örömest — ismételte meg. — Ha kaphat­nék valami biztosítékot... — Miféle biztosítékot? — Hogy Ingrid Kiéld nem utazik el Stockholmba a haj­nali vonattal. Hirtelen az jutott az eszé­be, hogy talán túl sokat mon­dott. A tábornok arca most csodálkozást árult el. Vissza­helyezte szemére a monoklit és élénk érdeklődéssel szem­lélte Klosst. — Nem értem. — Kaphatnék erre biztosíté­kot? — Mondjuk... igen — felel­te Von Boldt. — Akkor hát, tábornok úr, engedélyével lelépek. Mindketten hibát követtünk el — gondolta miközben kö­penyét gombolgatta az előszo­bában. — Az öreg porosz még meg sem próbálta kiszedni belőlem, hogy valójában mit tudok, én pedig egy picivel többet mondtam a kelleténél. Ha Ingrid megvallja Boldtnak, milyen feladattal bízta meg őt Müller erre az éjszakára, a tábornok könnyen kitalálhat­ja, miről is van szó, és máris a kezében vagyok. De én is a kezemben tartom őt; vagyis: Törököt fogtam, de nem ereszt. Csak Ingridet ki ne en­gedje! Kíváncsi vagyok az öreg következő lépésére. Ugyan mit fog tenni? Von Boldt tábornok tárcsá­zott, titkos számot hívott és sokáig várt, mire a hívott szá­mon megszólalt az ismerős hang. Beszólította Stolpot és kiadta a parancsot: vezessék irodájában Ingrid Kieldet (Folytatjuk) Mily könnyen elhiszik néme­lyek a rosszat! Néhány héttel ezelőtt Pé­csett, a várakozás kényszerű szünetében jelentőségteljesen sugdosták egymásnak a felsőfo­kú tanintézet folyosóján a szü­lök e hírt: ez az a két szekszárdi leány, aki hányaveti módon ki­jelentette, hogy őket már fel is vették az egyetemre. Hitték, és szájról szájra vitték, tovább­adták az információt. Azt hi­szik talán a leányok, hogy biz­tosan sikerülni fog? Dehogyis hiszik, ők azt tudják, hogy máris felvették őket. Ugyan kérem, ebben nem lehetnek biztosak. Ki hallotta tőlük? — kérdeztem már itthon, a fel­háborodott szülők egyikétől. Ok nem, nekik is csak mond­ták, de arra mérget mernek venni, hogy igaz. ök tehát nem személyesen értesültek, állító­lag egy harmadik, vagy negye­dik szülő füle hallatára történt az ominózus, erősen vitatható kijelentés. Beszélhetnek nekik arról, hogy az egyik leányt nem olyannak ismerik, sokat sejtetöen mondták, ők tudják, amit tudnak. Holtbiztosán igaz, esküdni mertek volna a lá­nyoknak tulajdonított kijelen­tés valódiságára. Jórészt vá­laszra sem méltatták a logikus­nak vélt ellenvetést, miszerint semmiképpen nem tudhatja azt senki, amit a döntésben illetékesek sem ismerhetnek előre. Személyes érdekeik és fiúk vélt védelme ürügyén in­dulatos tőmondatokat ejtettek a hírt hozó szülők a tűrhetet­lennek tartott protekcióról, mintegy személyes támadásnak minősítették az előre eldöntött felvételt. Váratlan csattanós cáfolatot kaptak néhány hét múltán. Már-már el is felejtettem a be­fejezetlenül félbehagyott esz­mecserét, amikor néhány nap­ja a posta kikézbesítette a vár­va várt felvételi értesítéseket. Mit tesz isten, a szekszárdi fiú minden rosszra esküsző, jólér­tesült szüleinek holtbiztos állí­tásai megdőltek. Az egyik ez évben maturált, magabiztosnak tartott leányzó — nevezzük őt Ágnesnek — felvételét ugyan­is helyhiány indokával eluta­sították. A fiú és a másik leány sorsáról semmit nem­hallottam. De megtehette-e Ag­nes a neki tulajdonított, a fáma tzerint ex katedra elhangzott és. szószerint elhitt kijelentést? Nem valószínű, miként a mel­lékelt ábra igazolja. Előbbi ugyan ténykérdés, megtörténte bizonytalan, de ellene szólnak a tények, melyek tudvalévőén, makacs dolgok. Egy biztos.' Nem vált be a jóslat, bárkinek agyából pattant ki az ötlet, az az ötlet, amit kritika nélkül elfogadtak jó néhányan. Bün­tetlenül nem lehetett volna mérget venni, kár volt a gőzért, a szülők szenvedélyes, öngyötrő szavai szappanbuboréknak bi­zonyultak. Eszükbe jut-e vajon e na­pokban vitapartnereimnek hogy felültethették őket? Hogy nagy buzgalmukban alaposan melléfogtak? Agnes ugyan az idén nem lett egyetemi honpol­gár, de jövő évben ismét meg­próbálja, s mint tapasztaltam^ jelenleg kissé bizonytalan a si­kert illetően. Eközben valószí­nűleg nincs sejtelme arról! hogy osztálytársának szülei és mások gondolkodás nélkül fel­ültek a rosszindulatú mende­mondának, készpénznek vették a több irányban kiröppentett pletykát. Felvételi ügyekben bizony nem ártana megkérdőjelezni a jólértesültek által vallott, ám a józan ésszel és a valóságsze­rűséggel szögesen ellentétes in­formációkat ... H. E. A szabadtéri operaeloadasai- nak olaszos hagyományaival szakítva, merész újdonságként idén, kelet nagy zenedrámá­ját, Muszorgszkij: Borisz Go- dunovját tűzték műsorra. A szombati premiert több szem­pontból is fokozott várakozás előzte meg: miként birkózik meg ezzel a különleges, az ed­digiekhez képest több figyel­met elváró, zeneileg mondhat­ni fárasztóbb élménnyel maga a közönség? A válaszra termé­szetesen a premier önmagában kevés — a későbbi előadások tapasztalatait kell bevárni. Érdekes módon debütált a Borisszái az előadás két régi szaktekintélynek számító köz­reműködője, a vezénylő Vaszy Viktor és a rendező Szinetár Miklós is. Pedig Vaszy Viktor az orosz-szovjet operairodalom nagy sorozatát mutatta be hosszú évek alatt a szegedi színházban, s a Muszorgszkij repertoárjából eleddig — a Hovanscsina és a Szorocsinci vásár mellől — éppen a Borisz hiányzott. Véleménye szerint a mű különleges atmoszférájá­hoz két elengedhetetlen pro­duktum szükséges: speciális Borisz és hatalmas kórus. Az előbbi szempontnak megfelelő­en szerződtették címszerepre a bolgár Nikola Gyuszelevet, aki európai, sőt világszínpadokon is elsőrangú Borisznak számít. Az előadás valamennyi más szereplője hazai énekes. Szi­netár Miklós ugyanis a publi­kum figyelmének ébrentartá­sához a mű izgalmas drámai szövegét is segítségül hívta, — ehhez pedig a szépen, jólérthe­A szegedi játékokon: Borisz Godunov * • i r t i r ' ' <* • i i r • tő szövegmondást. A szegedi Borisz Godunov amellett, hogy az egyik kép elhagyásával, más jelenetek megcserélésével alap­vetően az opera teljességét ad­ja, az elterjedtebb Rimszkij- Korszakov féle hangszerelés­ben került színre. További fon­tosabb szereplői Udvardy Ti­bor, Miller Lajos. Szalma Fe­renc. Gregor József, Csányi János, Berdál Valéria. Koltay Valéria, Jablonkay Éva voltak. A világ földrajztudósainak kongresszusa Budapesten Augusztus 10 és 20 között Budapesten adnak találkozót egymásnak a világ földrajz­tudósai. a Nemzetközi Föld­rajzi Unió európai regionális kongresszusának résztvevői. Az unió négyévenként szervez re­gionális kongresszusokat, ame­lyek a világ egy-egy nagyobb területi egységének természeti és gazdaság-földrajzi problé­máit tűzik napirendre. Leg­utóbb — 1967-ben — Mexikó­városban, a latin-amerikai ku­tatási eredményekkel foglal­koztak. Dr. Enyedi György, a Föld­rajztudományi Kutató Intézet igazgatóhelyettese, a Magyar Nemzeti Bizottság elnöke el­mondta. hogy a magyar föld­rajzi tudományok megbecsülé­sét jelzi a kongresszus, amely­nek rendezési jogát ezúttal először adták szocialista or­BUSZ­GÉPKOCSIVEZETŐT. FESTŐ SZAKMUNKÁST azonnal alkalmazunk. Illetmény kollektív szerint. Jelentkezés a kórház gazdasági vezetőjénél. Bonyhádi kórház (407) szágnak A hely kiválasztásá­ban szerepet játszott az Is, hogy ebben az évben ünnepli a Magyar Földrajzi Társaság — a világ egyik legrégebbi földrajzi társasága — százéves fennállását. Az esemény tudományos je­lentőségét bizonyítja, hogy a világ negyven országát nyolc­száz tudós képviseli. Nagy lét­számú delegációt jelentett be a Szovjetunió Nagy-Britannia, az NSZK. Érdeklődésre tarthat számot a kongresszussal egyidőben megrendezendő nagyszabású atlasz- és földrajzi tankönyv­kiállítás, amely a világ szá­mos országának kiadványait gyűjti össze. MEZŐGÉP Központi Gyáregysége Szekszárd, Keselyűs! út felvesz: GÉPKOCSIVEZETŐKET óra- és darabbéres SEGÉDMUNKÁSOKAT, csőtoló- és présgépre 3 műszakos, 18—40 éves korig NŐI DOLGOZÓKAT. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (387) N. L

Next

/
Thumbnails
Contents