Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-27 / 175. szám
Jegyzet a jólértesültség cáfolatáról 11. Szikrázó tekintettel méregették egymást; von Boldt tábornok életében még nem fordult elő, hogy holmi Ober- leutnantot egyenrangú partnerként kellett volna kezelnie. — Mit akar maga tulajdonképpen? — csahintotta. Könnyed mosoly suhant át Kloss arcán; a tábornok arcé is megváltozott: letűnt róla a merev mozdulatlanság. — Alig valamicskét, tábornok úr. Annak igazolását — hirtelenében nem találta a helyes kifejezést, — hogy Ingrid Kiéld kisasszonnyal ön rendelkezik. És tájékoztatást arra vonatkozóan, mit szándékozik vele tenni. A tábornok hallgatott. Rövid habozás után Klosst szivarral kínálta meg. Az ezüst szivarvágót is átnyújtotta. — Honnan van tudomása Stolpról? — Láttam őt Kiéld kisasz- szony lakásában. — Akkor hát maga intézte őt el? — Én. — Mit tud még? — Éppen eleget — válaszolta Kloss. Még mindig nem fedte fel valamennyi lapját. — Semmit sem tud — jelentette ki eléggé váratlanul a tábornok. — Gestapo-babérok- ról álmodott talán? — Azt nem mondtam, hogy Müllerhez akarok menni, ö saját elhatározásából keresi Kiéld kisasszonyt. Ránézett a tábornokra és hirtelen arra gondolt, hogy talán hibát követett el. Von Boldt elmosolyogta magát. A következő pillanatban azonban az öreg porosz arca megkeményedett. — Stolp ostobaságokat fecsegett magának. (Nem is sejti, gondolta Kloss, hogy megtaláltam az írást, de meghagyom hibás feltételezésében.) Ha ön becsületes német tiszt, mert én továbbra is annak tartom — szavai csaknem kenetteljesen hangzottak — bizalommal illenék viseltetnie irántam és meg kellene értenie, hogy bármit teszek, Németország nagysága érdekében teszem. — Tekintetét ráemelte Bismarck portréjára. — A tiszti becsület engedelmességet és hallgatást követel öntől. Tökfej — gondolta Kloss dühösen. — Ha úgy beköpném neki, hogy az a bizonyos levélke Kirsthoven címére a birtokomban van... — A padlón fekvő táskájára pillantott. — Likvidálhatna; igaz, hogy az ügyeletes tiszt tudja, hogy ide jöttem... Az ügyeletes tiszt hallgatni fog. Mindezt komolyan fontolóra vette, amikor megszólalt: — Tábornok úr, ezek szerint semmit sem szándékozik nekem Ingrid Kieldről mondani? — Semmit sem ért eL — Majd röviddel utána: — Azt tudom tanácsolni önnek, fiatal barátom, hogy feledje el őt. Ez már több a soknál — gondolta Kloss. — És hogy feledje el ezt a mostani beszélgetésünket is. — Szíves örömest, tábornok úr — hangzott a válasz meglehetősen bizalmaskodó hangnemben. — Szíves örömest — ismételte meg. — Ha kaphatnék valami biztosítékot... — Miféle biztosítékot? — Hogy Ingrid Kiéld nem utazik el Stockholmba a hajnali vonattal. Hirtelen az jutott az eszébe, hogy talán túl sokat mondott. A tábornok arca most csodálkozást árult el. Visszahelyezte szemére a monoklit és élénk érdeklődéssel szemlélte Klosst. — Nem értem. — Kaphatnék erre biztosítékot? — Mondjuk... igen — felelte Von Boldt. — Akkor hát, tábornok úr, engedélyével lelépek. Mindketten hibát követtünk el — gondolta miközben köpenyét gombolgatta az előszobában. — Az öreg porosz még meg sem próbálta kiszedni belőlem, hogy valójában mit tudok, én pedig egy picivel többet mondtam a kelleténél. Ha Ingrid megvallja Boldtnak, milyen feladattal bízta meg őt Müller erre az éjszakára, a tábornok könnyen kitalálhatja, miről is van szó, és máris a kezében vagyok. De én is a kezemben tartom őt; vagyis: Törököt fogtam, de nem ereszt. Csak Ingridet ki ne engedje! Kíváncsi vagyok az öreg következő lépésére. Ugyan mit fog tenni? Von Boldt tábornok tárcsázott, titkos számot hívott és sokáig várt, mire a hívott számon megszólalt az ismerős hang. Beszólította Stolpot és kiadta a parancsot: vezessék irodájában Ingrid Kieldet (Folytatjuk) Mily könnyen elhiszik némelyek a rosszat! Néhány héttel ezelőtt Pécsett, a várakozás kényszerű szünetében jelentőségteljesen sugdosták egymásnak a felsőfokú tanintézet folyosóján a szülök e hírt: ez az a két szekszárdi leány, aki hányaveti módon kijelentette, hogy őket már fel is vették az egyetemre. Hitték, és szájról szájra vitték, továbbadták az információt. Azt hiszik talán a leányok, hogy biztosan sikerülni fog? Dehogyis hiszik, ők azt tudják, hogy máris felvették őket. Ugyan kérem, ebben nem lehetnek biztosak. Ki hallotta tőlük? — kérdeztem már itthon, a felháborodott szülők egyikétől. Ok nem, nekik is csak mondták, de arra mérget mernek venni, hogy igaz. ök tehát nem személyesen értesültek, állítólag egy harmadik, vagy negyedik szülő füle hallatára történt az ominózus, erősen vitatható kijelentés. Beszélhetnek nekik arról, hogy az egyik leányt nem olyannak ismerik, sokat sejtetöen mondták, ők tudják, amit tudnak. Holtbiztosán igaz, esküdni mertek volna a lányoknak tulajdonított kijelentés valódiságára. Jórészt válaszra sem méltatták a logikusnak vélt ellenvetést, miszerint semmiképpen nem tudhatja azt senki, amit a döntésben illetékesek sem ismerhetnek előre. Személyes érdekeik és fiúk vélt védelme ürügyén indulatos tőmondatokat ejtettek a hírt hozó szülők a tűrhetetlennek tartott protekcióról, mintegy személyes támadásnak minősítették az előre eldöntött felvételt. Váratlan csattanós cáfolatot kaptak néhány hét múltán. Már-már el is felejtettem a befejezetlenül félbehagyott eszmecserét, amikor néhány napja a posta kikézbesítette a várva várt felvételi értesítéseket. Mit tesz isten, a szekszárdi fiú minden rosszra esküsző, jólértesült szüleinek holtbiztos állításai megdőltek. Az egyik ez évben maturált, magabiztosnak tartott leányzó — nevezzük őt Ágnesnek — felvételét ugyanis helyhiány indokával elutasították. A fiú és a másik leány sorsáról semmit nemhallottam. De megtehette-e Agnes a neki tulajdonított, a fáma tzerint ex katedra elhangzott és. szószerint elhitt kijelentést? Nem valószínű, miként a mellékelt ábra igazolja. Előbbi ugyan ténykérdés, megtörténte bizonytalan, de ellene szólnak a tények, melyek tudvalévőén, makacs dolgok. Egy biztos.' Nem vált be a jóslat, bárkinek agyából pattant ki az ötlet, az az ötlet, amit kritika nélkül elfogadtak jó néhányan. Büntetlenül nem lehetett volna mérget venni, kár volt a gőzért, a szülők szenvedélyes, öngyötrő szavai szappanbuboréknak bizonyultak. Eszükbe jut-e vajon e napokban vitapartnereimnek hogy felültethették őket? Hogy nagy buzgalmukban alaposan melléfogtak? Agnes ugyan az idén nem lett egyetemi honpolgár, de jövő évben ismét megpróbálja, s mint tapasztaltam^ jelenleg kissé bizonytalan a sikert illetően. Eközben valószínűleg nincs sejtelme arról! hogy osztálytársának szülei és mások gondolkodás nélkül felültek a rosszindulatú mendemondának, készpénznek vették a több irányban kiröppentett pletykát. Felvételi ügyekben bizony nem ártana megkérdőjelezni a jólértesültek által vallott, ám a józan ésszel és a valóságszerűséggel szögesen ellentétes információkat ... H. E. A szabadtéri operaeloadasai- nak olaszos hagyományaival szakítva, merész újdonságként idén, kelet nagy zenedrámáját, Muszorgszkij: Borisz Go- dunovját tűzték műsorra. A szombati premiert több szempontból is fokozott várakozás előzte meg: miként birkózik meg ezzel a különleges, az eddigiekhez képest több figyelmet elváró, zeneileg mondhatni fárasztóbb élménnyel maga a közönség? A válaszra természetesen a premier önmagában kevés — a későbbi előadások tapasztalatait kell bevárni. Érdekes módon debütált a Borisszái az előadás két régi szaktekintélynek számító közreműködője, a vezénylő Vaszy Viktor és a rendező Szinetár Miklós is. Pedig Vaszy Viktor az orosz-szovjet operairodalom nagy sorozatát mutatta be hosszú évek alatt a szegedi színházban, s a Muszorgszkij repertoárjából eleddig — a Hovanscsina és a Szorocsinci vásár mellől — éppen a Borisz hiányzott. Véleménye szerint a mű különleges atmoszférájához két elengedhetetlen produktum szükséges: speciális Borisz és hatalmas kórus. Az előbbi szempontnak megfelelően szerződtették címszerepre a bolgár Nikola Gyuszelevet, aki európai, sőt világszínpadokon is elsőrangú Borisznak számít. Az előadás valamennyi más szereplője hazai énekes. Szinetár Miklós ugyanis a publikum figyelmének ébrentartásához a mű izgalmas drámai szövegét is segítségül hívta, — ehhez pedig a szépen, jólértheA szegedi játékokon: Borisz Godunov * • i r t i r ' ' <* • i i r • tő szövegmondást. A szegedi Borisz Godunov amellett, hogy az egyik kép elhagyásával, más jelenetek megcserélésével alapvetően az opera teljességét adja, az elterjedtebb Rimszkij- Korszakov féle hangszerelésben került színre. További fontosabb szereplői Udvardy Tibor, Miller Lajos. Szalma Ferenc. Gregor József, Csányi János, Berdál Valéria. Koltay Valéria, Jablonkay Éva voltak. A világ földrajztudósainak kongresszusa Budapesten Augusztus 10 és 20 között Budapesten adnak találkozót egymásnak a világ földrajztudósai. a Nemzetközi Földrajzi Unió európai regionális kongresszusának résztvevői. Az unió négyévenként szervez regionális kongresszusokat, amelyek a világ egy-egy nagyobb területi egységének természeti és gazdaság-földrajzi problémáit tűzik napirendre. Legutóbb — 1967-ben — Mexikóvárosban, a latin-amerikai kutatási eredményekkel foglalkoztak. Dr. Enyedi György, a Földrajztudományi Kutató Intézet igazgatóhelyettese, a Magyar Nemzeti Bizottság elnöke elmondta. hogy a magyar földrajzi tudományok megbecsülését jelzi a kongresszus, amelynek rendezési jogát ezúttal először adták szocialista orBUSZGÉPKOCSIVEZETŐT. FESTŐ SZAKMUNKÁST azonnal alkalmazunk. Illetmény kollektív szerint. Jelentkezés a kórház gazdasági vezetőjénél. Bonyhádi kórház (407) szágnak A hely kiválasztásában szerepet játszott az Is, hogy ebben az évben ünnepli a Magyar Földrajzi Társaság — a világ egyik legrégebbi földrajzi társasága — százéves fennállását. Az esemény tudományos jelentőségét bizonyítja, hogy a világ negyven országát nyolcszáz tudós képviseli. Nagy létszámú delegációt jelentett be a Szovjetunió Nagy-Britannia, az NSZK. Érdeklődésre tarthat számot a kongresszussal egyidőben megrendezendő nagyszabású atlasz- és földrajzi tankönyvkiállítás, amely a világ számos országának kiadványait gyűjti össze. MEZŐGÉP Központi Gyáregysége Szekszárd, Keselyűs! út felvesz: GÉPKOCSIVEZETŐKET óra- és darabbéres SEGÉDMUNKÁSOKAT, csőtoló- és présgépre 3 műszakos, 18—40 éves korig NŐI DOLGOZÓKAT. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (387) N. L
