Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

Arany is lehetne a magyar ezüst Két tonna bauxitból lehet r nyerni egy tonna timföldét,' aztán ismét két tonna timföld­ből kapunk egy tonna alumi- niumot és minden egyek ton- na aluminium előállítása húszezer kilowattóra energiát követel! Hazánk közismerten számottevő bauxitvagyonnal rendelkezik, évi kétmillió ton­nát bányászunk ki a földhői, és ez azt jelenti, hogy Euró­pában a „dobogón’ csak á ■franciák előznek meg; de' vi­lágviszonylatban is a ranglis­tán tartjuk a nyolcadik'helyet. A timföld-gyártásban nincs semmi röstellnivalónk, hiszen Almásfüzitő ma Közép-Európa legnagyobb timföld-termelője. Annál nagyobb gondot jelent — éppen az energia-szegény­ségünk miatt ~ — a timföldet átalakítani alumíniummá, Hégyszázezerszer húszezer Be lehet szorozni: hazánk jelenlegi timföld-termelése — amely húsz év alatt éppen a hússzorosára emelkedett — túlhaladja a négyszázezer ton­nát. Ha valamennyit itthon akarnánk alumíniummá átala­kítani, nyolcmilliárd kilowatt­óra energia kellene! Csillagá­szati szám... Éppen ezért, ha a magyar ezüst útját követjük, akkor sorsdöntő kilométerkő: a nemzetközi együttműködések dátuma, 1960. Először a len­gyelekkel kötöttünk együttmű­ködési megállapodást és az évi nyolcvanezer tonna kiszállított timföld alumíniumtartalmának negyven százaléka kerül vissza hazánkba. Ezt követően újabb és még jelentősebb megállapodás alá­írására került sor: a Szovjet­unióval. A timföld—alumínium egyezmény alapján hazánk 198ö-ig fokozatosan évi 330 ezer tonna timföldet szállít az energiában gazdag szovjet iparvidékre, és cserébe 165 (százhatvanöt) ezer tonna alu­mínium-tömböt, illetve fél- gyártmányt kapunk. A villa- - mos energia ellenértékét a Szovjetunióban is keresett alu­míniummal törlesztjük. A nemzetközi együttműködés és a hazai termelés növekedése révén tavaly végre elértük, hogy'égy lakosra tíz kiló alu­mínium „fogyasztás’ jut. 3, hogy mennyire megnőtt az „ét­vágyunk”, arra jellemző, hogy 1960-ban mindössze négy kiló volt. Mi és a nagyvilág Aiz ENSZ felmérése szerint az elmúlt húsz esztendőben a világ alumíniumtermelése több mint ötszörösére — más­fél millió tonnáról nyolc mil­lióra — emelkedett. Hazánk­ban ugyanezen idő alatt majd tízszeresére sokszorozódott az alumíniumfelhasználás és ma már nagyjából eléri a nyugat­európai iparilag fejlett orszá­gok átlagát. Nézzünk néhány összeha­sonlítást: ha egy lakosra szá­moljuk az alumíniumfelhasz­nálást, akkor egysorban ál­lunk Angiával ahol tíz kiló, Franciaországé csak hét kiló, előttünk jár az NSZK 12,5 ki­lóval és a világon a legtöb­bet az Egyesült Államokban használnak fel: 23 kilót. Mindezek látványos szá­mok azonban, ha a felhaszná­lás módját. vizsgáljuk, akkor orvoslásra váró ,sebeket” is találunk. A járműgyártás — a felhasználásból mindössze — tíz százalékos jussra tartott igényt (az NSZK-ban a jár­műgyártás éppen kétszer eny- nyivel részesül); az építőipar még szerényebb, alig nyolc százalékkal is beéri (Svájc a vezető ebben az iparágban, a felhasználás a mienkének há­romszorosa) ; a gépgyártás a sereghajtó öt százalékkal. Di­cséretre méltó adatok is van­nak: elsők vagyunk Európá­ban a villamosiparban és ugyancsak mi használjuk — egy lakosra számítva — a legtöbb alumíniumot edény és tömegcikk gyártására. A' tennivalókat elsősorban nem is a termelés fokozásá­ban kell keresnünk — bár a terv-törvény a jelentős bauxit vagyonúnkra és a nemzetközi együttműködésre támaszkod­va a következő öt évben is előírja az iparág kapacitásá­nak növelését, mégis — sok­kal inkább sürget, hogy az értékesebb, vagyis a feldolgo­zott alumínium kerüljön a hazai és a világpiacra. Forradalmasíthatja az építőipart Amíg egy tonna bauxit vi­lágpiaci ára mindössze 5—6 dollár, a timföldé húsz—hu­szonöt dollár. Az alumínium­tömbért már ötszáz dollárt adnak, a félgyártmány érteke túllépheti a tonnánkénti hét­száz dollárt és a késztermék­ké feldolgozott alumínium még ennek is a többszöröse. Az értékesebb feldolgozás érdekében sokat tett az ipar- fejlesztésünk. Korszerű gyá­rak állnak szolgálatba, újabb és újabb területeken alkal­mazva kezdjük felfedezni patinás kincsünket — a ma­gyar ezüstöt. Sajnos a köny- nyűszerkezetes építési mód a szükségesnél lassabban válik „népszerűvé”, pedig az építő­iparban ugrásszerű fejlődést ígér. Nagyobb rangot kaphat­na a csomagolásban és az élelmiszeriparban is az alu­mínium; de ugyanez a sürge­tés áll a jármű- és a gépipar­ra. A hazai felhasználás kultu­ráltabbá tétele mellett még egy haszonnal kecsegtet a fél­késztermékek és késztermé­kek arányának javítása. A vi­lágpiaci árak bevétele bősé­gesen kárpótol a befektetett munkáért és összegért. Hazánk — nemzetközi mé­retekben is — jelentős ered­ményeket ért el az alumíni­um felhasználásában, és a tervek szerint tíz éven belül még eiz is a kétszeresére nö­vekszik, de, hogy ,arannyá” váljon a magyar „ezüst”, eh­hez az is kell, hogy az alumí­nium feldolgozását, szélesebb körű alkalmazását még job­ban szorgalmazzuk. Vagyis a szerepének megfelelő rang­ra is kell emelni az alumíniu­mot, amit az ötéves tervünk így fogalmaz meg: „a feldol- gazottabb, értékesebb fél- gyártmányok termelését kell gyorsabban fejleszteni.” BÁN JÁNOS Ugye milyen egyszerű szer­szám a dugóhúzó? Egy spirá­losra görbített fémdarab, a másik végével egy fadarabba erősítve, és máris „üzemké­pes”: nyithatjuk vele a boros­üvegeket. Ennél sablonosabb eszköz talán nincs is a földön. Es a dugóhúzót megváltoztat­ni sem lehet. Mert a parafába mindenképpen bele kell vájni ahhoz, hogy ki lehessen húzni az üveg „szájából”. Amióta pa­rafa dugót használnak, azóta a dugóhúzó is ilyen volt, s míg a parafadugó ki nem megy a divatból, addig ez a sablonos dugóhúzó sem nélkülözhető. Persze, ez csak a látszat, ß Mint mindenben, itt is meg­annyi a variálási lehetőség. A minap erről Pakson győződtem meg. Benkő Béla, a közismert szőlész-borász nem mindenna­pi gyűjteményt mutatott: vagy százféle dugóhúzót. És ez bi­zony bőséges bizonyíték arra, hogy ez a látszólag egyszerű szerszám is micsoda sok ötlet­re, ésszerűségre ad lehetőséget, ha az alkotó valóban szabadul­ni akar a sablonoktól. Valamennyi más-más. íme közülük néhány: Francia gyártmányú. Nem spirál, hanem két acéllemez­ke alkotja a tulajdonképpeni kihúzó részt. A lemezkéket az üveg és a dugó közé kell be­nyomni, és velük könnyen ki­emelhető a dugó. Előnye, hogy nem darabolja össze a dugót, és a poharunkból nem kell előbb kihalászni a dugódara­bokat. Dugóhúzók Nyugatnémet gyártmányú. Szénsavas patronnal működik. A szerkezet végén egy injek- cióstű-féle van, azt bele kell nyomni a dugóba, de úgy, hogy a vége beleérjen az üveg­be, majd megnyomunk egit gombot, s a tűn keresztül az üvegbe tóduló szénsav kinyom­ja a dugót. USA. A szénsavas dugóhúzó­nak egyszerűbb változata. Lég­pumpával működik. A tűt itt is bele kell bökni a dugón ke­resztül az üvegbe, majd a lég­pumpával levegőt nyomunk az üvegbe, és a légnyomás-növe­kedés végül kitolja a dugót. Olasz- és . Görögországból egy-egy mini dugóhúzó. Mind­kettő kényelmesen elfér egy pénztárcában. Franciaországból „möszjő" dugóhúzó: összecsuk­va egy elegáns úr alsó felét ábrázolja. Az NDK-ból vitor- láshajó-kombináció. Suszter­kalapács: a fejét lehúzva előjön a nyélből a dugóhúzóspirál. Pincekulcs: kétfelé vehető, és szárában van a dugóhúzóspriál rejtett helye. Hajóhorgony- kombináció. Egy másik velen­cei városképet ábrázol — de dugóhúzásra is alkalmas. Feke­te cica: a farka dugóhúzóspirál­ban végződik. Kiskutya: ennek is a farkával lehet kiemelni a dugót. Végül női akt és férfi akt kombináció. A hazaiak közül az egyik legeredetibb a kézi faragású vitorlás. Ebből mindössze egy darab készült, valaki Móron készítette Benkő Bélának aján­dékba. Rajta egy Babits-idézet. „Szerény borral kínállak, íme. Nem Szekszárd régi lángbora. Ennek világosabb a színe és szelídebb a mámora”. A dugóhúzókat egy nagyon érdekes sörnyitó egészíti ki. Ez japán gyártmányú, és falra kell akasztani. A fémkupakhoz kéz­zel hozzá sem kell nyúlni, az mindjárt benne marad a nyitó szerkezet alsó részén lévő do­bozban. BODA MÁSOK — RÓLUNK Nagyon keresett a magyar Dürer-blokk mind fogazva, mind vágottan — írja a Sammler-Dienst (Gyűjtőszol­gálat) című nyugatnémet szak­lap július 10-i számában. — A Francobolli (Bélyegek) cí­mű olasz lap részletesen is­merteti júliusi szamában a magyar csipkesorozatokat. — A világ minden részéből, így Japánból is társasutazásokat szerveznek a „Budapest 71” kiállítás megtekintésére. A Yushu (Bélyeg) című japán lap júliusi számában főváro­sunk esti látképével hívják a filatelistákat a magyarorszá­gi utazásra. — A Deutsche Zeitung für Briefmarkenkunde (Német újság a bélyegvá- sárlóknak) legutóbbi számá­ban a Bizományi Áruház bélyegárveréseit ismerteti. ROMANTIKUSOK Az angol posta e hónap vé­gén az irodalom három ki­válóságáról emlékezik meg. Az első, 3 penni névértékű bélyeg John Keats (1795—1821) költészete előtt tiszteleg. A szépség poétáját kora nem értette meg, szinte éhen halt, mégis a boldogság és a szép­ség pillanatait rögzítette az öröklét számára. így takadt tollából többek között az Oda egy görög vázanoz c. csoda­latos remekmű. A következő bélyeg Thomas Gray :171b— 1771) munkásságára emlékez­tet Költészete a bánat kul­tuszát emelte irodalmi fokra, híres versének jellemző cí­me: Elégia egy falusi teme­tőben. A befejező érték a hazánkban is ismert regény­író Walter Scott <1731—1832) arcvonásait örökíti meg. Tör­téneteit a hazaszeretet, cso­dával határos kalandok és Felvételre keresünk FÉRFI MUNKAERŐT, BELSŐ ELLENŐRI és gépírni tudó NŐI MUNKAERŐT SZÁMLÁZÓI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Jelentkezés: TITÁN Kereskedelmi Vállalat szekszárdi raktárháza, Szekszárd, Keselyűsi út (326) szerelmek szövik át. Regényei (Ivanhoe, Robid Hood stb.) ma már naivnak hatnak, iga­zi gyönyörűséget csak az if­júságnak szereznek. Az egy­korú rajzok, illetve metszetek után készített arcképek mel­lett szerepel a bélyegeken az írók aláírása is. A sorozathoz készült ünnepi boríték rajza egy 18. századi fametszet- alapján a költészet múzsáját ábrázolja. BÉLYEGZÉSEK Júliusban érdekes rajzú em­lékbélyegzőket használ a pos­ta. A Szentendrei Teátrum színhelyén a városka közép­korú épületei rajzolódnak a levelekre. A gyulai eszperantó nyári egyetem hallgatóit a nemzetközi nyelven írott szö­vegű és a vár körvonalait visszaadó bélyegző köszönti. A vésnökök nem feledkeztek meg a sárospataki borverseny­ről, a japán fametszeteket áb­rázoló sorozat megjelenéséről, a Dunakeszin tartott sport- bélyeg-kiállításról sem. Sze­geden 16-án, Győrött 23-án a helyi ipari vásár látogatói juthatnak emlékbélyegzéshez. A hagyományos füredi Anna- bálról két kis virággal díszí­tett bélyegzéssel köszönthet­jük ismerőseinket. A IV. Kis­kunsági Pásztor- és Lovas­napokon Apaj község posta- hivatala gémeskút mellett le­gelő ménest ábrázoló bélyeg­zőt hasznáL HOGYAN LESZ A BÉLYEG RITKA 2 Néha úgy, hogy bűnös ke­zek lehetetlenné teszik, hogy rendeltetésének megfelelően postai célokra használják. Gold Coast 1889-ben nyom­tatott 20 shillinges bélyegét használatlanul 1250 dollárra értékeli az Egyesült Államok­ban kiadott Scott katalógus, E különlegesség történeté Accrában, az akkori angol gyarmat (ma Ghana) főváro­sában kezdődött. A posta rak­tárát takarító küldönc a kö­vetkező napokban forgalom­ba kerülő bélyegekből na­gyobb mennyiséget a szemét­tel együtt kisöpört. A zsák­mányt négy társával együtt árusítani kezdte, de a rend- őrség a bandát elfogta. Ne­hezebb dolog volt az összes bélyeg visszaszerzése, 444 pél­dány sorsát nem is tudták megállapítani. A posta ezért a bélyeget nem helyezte for­galomba és a birtokában lé­vő teljes készletet megsemmi­sítette. A gyűjtők viszont még több mint 80 év után is va­dásznak az ellopott példányok­ra, mint filatéliai ritkaságra. Népújság 1971. július 25,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents