Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-23 / 172. szám
Nemcsak a zsebpénz miatt dolgoznak Megkezdődött az idegenforgalmi csúcsidény. Budapest nevezetességeit sok ezren keresik fel. Az idegenforgalom fellegvára: a Hotel Duna Intercontinental. (MTI foto — Fényes Tamás felv. — KS) Vj presszó Simontornyán Szezonban — Budapesten Hatalmas kukoricatábla zölden Fornád központja, az állami gazdaság irodája felé vezető utunk mellett. A zöld nyári tengerében tarka ingek, blúzok, vidámság hangja és nevetés hullámzik. A táblában a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium diákjai címerezik a kukoricát, vezetőjük Soproni András tanár, a létszám 45 fő. — Évek óta igen jó a kapcsolatunk a gazdasággal — mondja a tanár úr. Nagy István, növényvédő szakmérnök hozzáteszi: .— A gimnazisták gyakran segítenek sürgető munkáink elvégzésében. — Hogyan sikerült a vakációnak majdnem a kellős közepén megszervezni a fiatalok mezőgazdasági besegítését? Erre a kérdésre Trick Márta, III. osztályos válaszolt: — Már az év végén szó volt arról, hogy jövünk Fornádra, amikor aztán elérkezett az idő, levelet kaptunk a kezdésről és aki akart, az eljött. Nagy Istvántól kérdezzük: Amikor megkérdezték tőlem négyéves koromban, — a felnőttek bölcsességére vall, hogy ilyen korban kezdenek érdeklődni! — mi akarok lenni, furcsa választ kaptak. Volt ugyanis az utcánkban egy fényképész, akihez sűrűn tértek be a frissen összeházasodott párok, teljes lakodalmi díszben, talpig sötét ruhában az urak és válogatottan tün- déri ruhákban a hölgyek. Sokszor láttam, hát azt feleltem a kérdezősködőknek, hogy én menyasszony akarok lenni. A tévedés nemcsak az enyém! Van olyan gyerek, aki ebben a korban oroszlán szeretne lenni. Esetleg olyan, aki ven— Mit jelent a gimnazisták munkája a gazdaságnak? — Sokat. A Martonvásári Kísérleti Intézet „gndzsu” nevű, vetőmagelőállító kukoricája áll címerezés alatt. Ez egy francia hibrid kukorica és az a jellemzője, hogy nagyon rövid ideig tart a címerhányása, mintegy 10 nap leforgása alatt kell elvégezni a címerezést, ezért van egyszerre sok munkáskézre szükségünk. Most 150 katasztrális holdon, több mint kétszázan végzik a címerezést, a« 45 fős gimnazistasegítség igen jelentős. — És a kereseti lehetőség? — Holdanként 350 forintot adunk, mellette biztosítjuk a gyerekek kedvezményes ellátását, ki- és beszállítását. . Kiszler Andrea veszi át a szót; — Reggel 7-kor indulunk Tamásiból, autóbusszal. Itt kint reggeli, ebéd és vacsora vár bennünket a napi munkán kívül, és fél 7-kor indulunk haza. dég, mindig csak vendég, vagy nyugdíjas. Aztán... vannak gyerekek, akikről már születésükkor eldöntik a szülők — mintegy reményteljes ember- palántájuk helyett —, hogy legyen a gyerek orvos, matematikus, de lehet tévészerelő is, vagy kozmetikus, mert ezek „jó” szakmák. Aztán kamasz- szá, ifjúvá cseperedik a baba és — horribile dictu — valami egészen más akar lenni Az a szerencsés, illetve gyakorta az a szerencsés, ha mást akar. Ha önállóan dönt és olyan pálya mellett, ami valóban vonzza. Napjainkban nem az a baj, hogy a fiatalok független ke— Milyen az étkezés? Egy pufók fiú. Gvürki László a szóvivője a válaszadásnak, aki külsejéből ítélve nagy szakértője az élelmezésnek. — Én nagyon meg vagyok elégedve! — És a fizetés? — Azt majd meglátjuk a fizetéskor — hangzik kórusban. — Meg vannak elégedve eddig végzett munkátokkal? Helyettük a legilletékesebb, idős Soós István munkavezető felel, aki azt mondja, hogy fegyelmezett, egységes brigád a gimnazistáké, szóval le a kalappal előttük! Valóban, le a kalappal azok előtt a fiatalok előtt, akik a hívó szóra a vakáció kellős közepén munkába álltak, segítséget nyújtva ezzel a gazdaságnak és lehetőséget teremtve maguknak egy kis egészséges nyári zsebpénz-kiegészítésre. A munkával szerzett forintokat bizonyára hasznos dolgokra fordítják. Németh Tamás, Tamási hogyan ? ! nyérkereső létre törekednek, mesterséget, diplomát akarnak. Épp ellenkezőleg. E tekintetben ma a szülők a türelmetlenek, nem a gyerekek. Mert... melyik szülőnek van türelme kivárni, míg a csemetéje többszöri nekifutás után végre bejut az egyetemre, főiskolára, vagy több szakmát is kipróbál, mire rátalál az igazán neki valóra? A pályaválasztás konfliktusainak másik forrása gyakorta az, hogy a szülők maguk kívánják eldönteni, miben tehetséges a gyerekük. Sok olyan kis és nagyobb gyereket ismerünk valahányan, akik balett- hegedű-, nyelv-, vagy külön matematika-, külön fizikaórákra járnak. Iskolai elfoglaltságuk mellett mindezt fölszedve, nincs idejük se olvasásra, se játékra, se semmilyen szórakozásra. Pedig az ily módon agyonhajszolt gyerekek legtöbbjéből nem lesz se halettművész, se hegedű-, se zongoravirtuóz. Vajon mi befolyásolja a mesterségek értékskálájának alakulását? Sajnos, sok esetben a korszerűtlen közgondolkodás. Számosán dőlnek be az előítéleteknek és engedve a szülői szeretet szelíd zsarnokságának, választanak olyan pályát, amihez mélyebb közük nincs, amelyben csak kapni akarnak a társadalomtól, adni alig. Pedig gondoljuk csak meg, milyen orvos az, aki a fehér köpenyért és az átlagosnál magasabb jövedelemért választja mesterségnek azt, ami tulajdonképpen hivatás?! Vagy..., milyen színész az, aki pusztán a szereplési vágy miatt lép a dobogóra, milyen kozmetikus, aki csak pénzt óhajt keresni, de utálja a munkáját, milyen tanár az, aki csak oktatni akar, nevelni nem?! Aztán, milyen diák az, s főleg milyen egyetemista, még később milyen dolgozó ember az, aki tanulni ugyan „restell” — de mindenáron diplomát akar szerezni? — de — Simontornya megyénk települései között azokhoz tartozik, melyeknek a köztudatban egy sokszázados műemlék országos értékű becset ad. Simon úr lakótornyának, és a körülötte épült várnak restaurálása hovatovább befejeződik és az építők (műemlékesek és muzeológusok) átvonulnak a semmivel sem alábbvaló Ozora falaihoz. A simontornyai kazamaták vendéglátóipari hasznosítása egyelőre ugyan még az elkövetkezendő esztendő Ígérete, de a helyi áfész máris igyekszik a község hovato-. vább tűrhetetlenné váló ven-> déglátóipari gondjain enyhíteni. A tanáccsal átellenben megkezdődött és jó ütemben halad az áfész saját építőbrigádja által kivitelezett presz- szó és kisvendéglő építkezése. A falak már állnak, a három teremből álló eszpresszót november hetedikéig átadják, míg a hozzá csatlakozó kisvendéglő forgalomba vétele a jövő évben esedékes: — az áfész anyagi erőitől függően. Ezzel egyidejűleg megszüntetik . a jelenlegi mini presszót, amely messze alatta maradt, az igényeknek Senki sincs egyedül Kedves Barátom! Nem minden fenntartás nélkül, mégis sajnáltalak abban a pillanatban, amikor egyik „akciód’* során elég erélyes közbelépés következtében a földre estél. Nem méltó emberhez ez a testhelyzet. Az, aki a földre lökött, maga is bánja, hidd el, nem akarta, dehát „fölszaladt a vérnyomása", megunta a sok hiábavaló beszélgetést veled. Ha jól tudom, egyik legutóbbi „áldozatodat" még május elsején „kiszúrtad", mert vidéki létére tévedésből odaült az asztalhoz, amelyiknél te is ültél, mielőtt táncolni mentetek volna. Az ilyen figyelmetlenség, a te ítéletrendszered szerint „vért kíván". Egyébként is — mondtad, ezt nekem többszöri társalgásunk során — nem szereted az idegeneket. Meggyőződésedként bizonygatod, hogy vannak esetek, amikor föltétlenül „bele kell mászni valakinek a képébe", különben semmi izgalom, „száraz tészta az élet". Beteg logika. Mert mi van akkor, ha mondjuk ugyanezt a „filozófiát" kezdi hirdetni egy — a tiednél népesebb — társaság? Akkor nyilván te kerülsz többször a földre, ahonnan nem is biztos, hogy mindig olyan előzékenyen emelnek fel, mint most, legutóbb. Ezt pedig senki sem kívánja se neked, sem senkinek. Azzal, hogy azt hiszed, hogy nálad hamar „betelik a pohár", tulajdonképpen azt éred el, hogy veled kapcsolatban egy-két embernél „telik be hamar". Sokszor beszélgettünk erről már a klubban is. Nem tudom miért nem hiszed el, hogy az a vagány, aki nemcsak a faluvégen nagy- legény, hanem például a munkahelyén, vagy egy szellemi vetélkedőn, vagy egy társadalmi munka elvégzésénél, vagy egy jó ötlet, hasznos gondolat fölvetésénél?! Odafigyelünk rád is, rátok is, nem kell fölhívni a. figyelmünket. Gyere el máskor is hozzánk — én is elmegyek Miklósvárra, pedig azt ajánlottad, hogy azt a részt kerüljem — barátaidat hozd magaddal, hiszen én sem egyedül várlak. Sokan dolgoznak. itt a művelődési ház szakköreiben, klubjaiban a te korosztályodból. Te miért csak a beat-koncertet „díjazod?" No, és mit szólsz akkor. ha esetleg még néhány verekedés-kezdeményezésed után már ezekre a koncertekre se járhatsz, mert mondjuk két ifjúgárdista nem. enged be az ajtón? Miért nem akarsz azokkal egy közösségbe tartozni, akik többen vannak? Nem hiszed el, hogy nincs nagyobb biztonság az ember számára, mint hogyha ezt érzi? Közlöm veled, hogy olykor előforduló indulatosságunk ellenére nem útijuk a veled való foglalkozást, akkor sem, ha újabban már köszönni sem vagy hajlandó. Mert „érted haragszunk, nem ellened”. Tudjuk, hogy a türelem véges, de mi türelmesek vagyunk. Légy az te is. Es ne vedd ezt az egész levelet kioktatásnak. Elmondtam volna szóban, mint ahogy elmondtam már egypárszor, de szeretném, ha maradandó lenne. Maradandó, mint az ügy tanulsága: senki sincs egyedül. Es főleg nincs az, aki ellen néhányan bandába-verődtök, afféle „külvárosi-faluvégi legények" módjára szervezitek unaloműző inváziótokat! BÁLI PAP FERENC Tamási Nem könnyű a mit és Turisták a Mátyás templomnál,
