Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

Közel-Kelet A Jordániái helyzet Bejrutba érkező hírek sze­rint Észak-Jordániában és a Jordán folyó völgyében to­vábbra is csatározások foly­nak a királyi hadsereg és ki­sebb gerillacsoportok között. A libanoni fővárosban kiadott pa­lesztin közlemények szerint a gerillák a dzserasi erdőségek­ben több katonai posztot tá­madtak meg, és súlyos vesz­teségeket okoztak az ellenség­nek. A Jordán völgyének kö­zépső részén pedig — úgy hír­lik — Abu Ali Ajad vezetésé­vel egy további gerillacsoport tart ki. Eközben az ammani rádió azzal vádolta meg a gerillákat, hogy szír területről jordániai határtelepüléseket vettek tűz alá. A károk igen súlyosnak bizonyultak az egyik község­ben, de a kormánycsapatok nem viszonozták a tüzet — je­lentette Amman. Ezt megelő­zően olyan közlés látott napvi­lágot a joedániai fővárosban, hogy a letartóztatott paleszti­nok közül 500-at szabadon bo­csátottak, 400-at pedig Szíriá­ba készülnek deportálni. Az AFP szerint eddig 39-nek (!) engedélyezték, hogy „folytas­sák támadásaikat Izrael ellen”. A Palesztin Felszabadítási Szervezet szerdán küldöttsége­ket indított útnak az arab fő­városokba, hogy még mielőtt bármilyen arabközi tanácsko­zás összeül, a résztvevők tisz­tában legyenek a palesztin ge­rillák elemi követeléseivel. Mindenesetre a Líbia által ja­vasolt csúcstalálkozó terve nem talál osztatlan támogatásra az arab világban. Irak nem hajlandó részt ven­ni egy csúcsértekezleten; az ő javaslata szerint az Arab Ligá­nak kell tanácsülést tartani a Jordánia kizárását célzó bag­dadi indítvány megvitatására. A csúcsértekezleten e pillanat­ban részt venne Líbia. Egyip­tom, Szíria, Jemeni Arab Köz­társaság, Libanon, Kuwait, az Arab Liga tanácsülésén pedig Irak és Szudán. Az AP jelentése szerint Egyiptom és Irak vitájában Kuwait próbál közvetíteni. A kuwaiti külügyminiszter* üze­netet vitt Libanonban üdülő uralkodójától Al-Bakr iraki el­nöknek, s mint a bagdadi rá­dió jelentette, a vendéget az iraki fővárosban igen melegen fogadták. Algéria, amely elkötelezte magát a palesztin mozgalom mellett, e pillanatban sem a csúcsértekezletet, sem az Arab Liga ülését nem látszik pár­tolni. Jordánia római nagykövetsé­gének épülete előtt ifjúkom­munisták kezdeményezésére szerdán este tüntettek Husz- szein kormánya ellen és szoli­daritásukat fejezték ki a pa­lesztin hazafiakkal. Hasonló jellegű tüntetések voltak szer­dán és csütörtökön több olasz városban is. Rómában az OKP és a többi baloldali párt ifjú­sági szervezete pénteken este nagyszabású szolidaritási tün­tetést rendez a palesztin nép támogatására. Párizs Vietnam-crtekezlet A párizsi Vietnam-értekezlet csütörtökön megtartott 122. ülésén Nguyen Thi Binh asz- szony, a DÍFK külügyminisz­tere rámutatott: az amerikai kormány úgy tesz, mintha nem értené a hét pontban foglalt javaslatokat és kérdéseket tesz fel, hogy ne kelljen konkrét választ adnia, hogy időt nyer­jen és becsaphassa a közvéle­ményt. A DIFK küldöttségé­nek vezetője ennek előre­bocsátásával mindazonáltal még egyszer kifejtette az ame­rikai csapatkivonások határ­idejére és a dél-vietnami po­litikai rendszer kérdésére vo­natkozó javaslatokat. Xuan Thuy áUamminiszter, a VDK küldöttségvezetője Törökország Feloszlatták a Török Munkáspártot Tízévi politikai szereplés után az alkotmányjogi bíró­ság a napokban kimondta a Török Munkáspárt feloszlatá­sát. Ez a párt egy évt'zeden át volt a török baloldal egyet­len legális képviselője, s ez­alatt az idő alatt hat esetben indítottak ellene különböző vádak alapján bírósági eljá­rást a hatóságok. A hetedik sikerrel járt: az alkotmány- jogi bíróság tnagáévá tette az államügyésznek azt az érve­lését, hogy tavaly ősszel meg­tartott IV. kongresszusán a mányának megalakítása után a munkáspárt azonnal és is­mételten figyelmeztetett: a „szélsőséges áramlatok és az „anarchizmus” elleni harc ürügyén a munkáspártot is meg fogják támadni. Márpe­dig, ami a párt jellegét ille­ti, az nemcsak a terrorista szélsőségesektől volt távol (akik egyébként valóban nagy ká­rokat okoztak a török belpo­litikai életben), hanem a kom­munizmustól is. Jellemző, hogy a IV. kongresszus után egész csoportok léptek ki a munkáspártból — amelyet az utóbbi években már frakció­harcok gyengítettek — azzal az indoklással, hogy ezen a kongresszuson a párt lemon­dott a szocializmusért való harcról. Az alkotmányjogi bí­róság döntése mégis a „szél­sőséges” jelenségek közé so­rolta ugyanezt a kongresz- szust, amely ellen radikális harcot hirdetett a jelenlegi kormány. A pekingi külpolitika doktrínái A ISovo je Vremja cikke A Novoje Vremja című szovjet folyóirat legújabb szá­mában a pekingi külpolitika doktrínáival és gyakorlatával foglalkozik. A cikk írója megjegyzi, hogy Mao és környezete a mindenkori kínai császárok által hirdetett „kínacenlrikus” doktrínáiból indult ki. Ezzel összefüggésben megemlíti, hogy a kínai külpolitika első idő­szaka az 1949—1958-as évek­re esik, amikor az ország még gyengébb volt, és igye­kezett a lehető legjobban fel­használni más országok ta­pasztalatát és támogatását, hogy megszilárdíthassa és fejleszthesse gazdaságát. Szoros együttműködés ala­kult ki ekkor a Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal, de „a kínai vezetők már ebben az időszakban is a Mongol Népköztársaság be­kebelezésének terveit szövö­gették.” Amikor Kína sike­resen végrehajtotta első öt­éves tervét, megteremtve ez­által a nehézipar alapját, a kínai vezetők kierőszakolták a „nagy ugrást” és megkezd­ték a kommunák szervezését. Az intézkedéseknek az volt PAIUORÄIUIA hangsúlyozta, hogy a hétpon­tos javaslat megnyitja az Egyesült Államok előtt az utat, amelyet követve biztonságo­san és tisztességgel kerülhet ki a vietnami háborúból. David Bruce amerikai nagy­követ ez alkalommal sem vá­laszolt a DIFK külügyminisz­terének két héttel ezelőtt fel­tett kérdéseire, viszont újra követelte, hogy a kérdések ér­demi rendezése előtt rendel­jenek el általános — vagyis Laoszra és Kambodzsára is ki­terjedő — tűzszünetet. Isme­retes, hogy a hétpontos javas­lat a tűzszünet elrendelését az amerikai fegyveres erők kivo­násának bejelentésétől teszi függővé. Angela Davis áz ellene fo­lyó perfelvételi tárgyalás szer­dai napján több mint egyórás beszédben sorakoztatta fel ér­veit amellett, hogy a bíróság engedélyezze számára saját­maga ügyvédi védelmének el­látását. A tárgyalás után még Har­ris ügyész is kénytelen volt el­ismeréssel nyilatkozni Davis ügyvédi bemutatkozásáról. Mint megállapította: a beszéd „ügyvédhez méltó, hatásos és előírásszerű volt”. Davis bead­ványával kapcsolatban azon­ban különböző kifogásokat ho­zott föl, egyebek közt azt, ha a védő és a vádlott egyugyan­azon személy, nehezen lehet neki keresztkérdéseket felten­ni. * Péter János külügyminisz­ter meghívására Abdul-Halim Khaddan, a Szíriái Arab Köz­társaság miniszterelnök-helyet­tese, külügyminiszter, pénte­ken hivatalos látogatásra ha­zánkba érkezik. ★ A Szovjetunió arról tájékoz­tatta U Thant ENSZ-főtitkárt, hogy — más nagyhatalmak társaságában — kész részt ven­ni az ENSZ közel-keleti béke- fenntartó erőiben — írja a csütörtöki A1 Ahram a július 13-i szovjet jegyzékre hivat­kozva, amely — mint mondja — Riad egyiptomi külügymi­niszter és Vinogradov kairói szovjet nagykövet szerdai ta­lálkozójának témája volt. Az A1 Ahram közlése szerint Favzi .tábornok, az EAK ösz- szeesküvéssel vádolt volt had­ügyminisztere hadbíróság előtt felel tetteiért. Mások fölött „forradalmi bíróság” ítélkezik. * Szerdán este Moszkvába ér­kezett Valery Giscard d’Es- taing, francia gazdasági és pénzügyminiszter és Francois Xavier Ortoli, iparfejlesztési és a tudományos kutatás ügyeinek minisztere, ahol részt vesznek a szovjet—fran­cia gazdasági és műszaki együttműködési nagybizotíság 6. ülésszakán. ♦ Szóbeli jegyzékváltásra ke­rült sor Paul Frank bonni kül­ügyi államtitkár és Valentyin Falin, a Szovjetunió bonni nagykövete között, a két or­szág Hamburgban, illetve Le- ningrádban megnyitandó fő­konzulátusainak ügyében — közölte szerdán egy nyugat­német külügyi szóvivő. A főkonzulátusok létesítésé­ről áprilisban írták alá a meg­állapodást, amely a szerdai jegyzékváltással lépett életbe. * Lengyelország újjászületésé­nek 27. évfordulója, az ország nemzeti ünnepe alkalmából Tadeusz Har.uszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete csütörtökön foga­dást adott rezidenciáján. A fogadáson megjelent Biszku Béla, az MSZMP KB titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Kisházi Ödön, az Elnök Tanács he­lyettes elnöke. munkáspárt olyan határozato­kat fogadott el, amelyek el­lentétesek az ország érdekei­vel. Hogy melyek ezek a ha­tározatok? Magyarázatként e kérdésre elég annyi, hogy Törökországban a katonák nyomására idén tavasszal be­következett fordulatot megelő­zően is törvény büntette a szocialista eszmék, de még a társadalmat osztályokra ta­goló nézetek terjesztését is. Ami pedig az utóbbi hónapok politikai fejleményeit illeti, az igazságpárti' kormány meg­buktatása és Nihat Erim kor­1970 márciusa óta a négy nagyhatalom nagykövetei most tartották meg Nyugat-Berlinnel kapcsolatos 25. ülésüket. Balról az első Abraszimov szovjet, jobb oldalt Bush amerikai nagykövet.. a célja, hogy a lakosság élet- színvonalának maximális kor­látozásával előbbre jussanak Kína gazdasági és katonai erejének megteremtésében és növelésében. A kínai vezetők nagyhatalmi érdekeiknek meg­felelően megkísérelték, hogy befolyásuk alá vegyék és ki­használják a szocialista kö­zösséget. Ez azonban nem si­került — állapítja meg a cikk szerzője és így folytatja: a kínai vezetők 1983. június 14- én egy 25 pontos okmányban javaslatokat tettek a nemzet­közi kommunista mozgalom fő irányvonalára vonatkozó­lag. Ebben tagadták, hogy a szocialista rendszer döntően befolyásolja a világ fejlődé­sét. Meghirdették a kalandor külpolitikát és a hidegháborús helyzet fenntartását. A frak­cióharcot szorgalmazták a kommunista mozgalomban. Azokat pedig, akik nem vol­tak hajlandók elismerni a maoista fő irányvonalat, re­vizionistáknak bélyegezték és azt állították róluk, hogy a marxizmus árulói. Ezzel egy­idejűleg Mao új tartalmat adott a „közbenső övezetekről” szóló koncepciójánál:. Most az a helyzet állt elő, hogy a világméretű küzdelemben az egyik pólus Kína, a másik az amerikai imperializmus és a Szovjetunió, és e két pólus között van minden más ál­lam, akár szocialista, akár fejlő­dő, akár imperialista. Mao Ce- tung nagy reményeket fűlött egy esetleges szovjet—ameri­kai nukleáris összetűzéshez. 1968-ban már nyilvánvaló volt, hogy Peking vesztett, — folytatja a Novoje Vremja. — A szocialista országok, egy kivételével nem támogatták a pekingi vonalat. A harmadik világ országai szintén felis­merték a pekingi politika ka- landorságát és_ felelőtlenségét. Az Egyesült Államok kormá­nya, felhasználva Peking bomlasztó tevékenységét, ag­resszív háborút indított Indo­kínában. A kínai vezetőség és személy szerint Mao Ce-tung — húzza alá a cikk szerzője — felelős azért, hogv az In­donéz Kommunista Pártot és az indonéz haladó erőket csa­pás érte. — A kínai -vezetésben ek­kor heves harc tört ki — mutat rá a cikk. — Mao és csoportba a hadseregre és a megtévesztett fiatalokra tá­maszkodva szétzúzta ellenfe­leit. Az országban katonai dik­tatórikus rendszer jött létre, és a kulturális forradalom során a maoisták ellensége­sen viselkedtek a szocialista országokkal szemben, kivéve Albániát. Durván beavatkoz­tak a délkelet-ázsiai orszá­gok és egész sor afrikai or­szág belíigyébe, leszámolással fenyegettek egyes népeket. A Novoje Vremja leszöge­zi : a kínai vezetők meg akar­ják bontani a szocialista or­szágok közösségét, hamis színben tüntetik fel a Szov­jetunió politikáját, elferdítve áh ívják be a Varsói Szerzö- c ; szervezete és a KGST .itűzéséit, ' megkörnyékez- sok ázsiai és afrikai or­"got, hogy támaszukul nyer­; meg azokat. A pekingi !'"politika jelenlegi szaka- : t az jellemzi, hogy a kí- nr.i vezetők a két „szuper- hatalom” monopóliuma elle­ni harcra szólítanak, vagyis egyenlőcégi jelet tesznek az imperialista Egyesült Álla­mok és a szocialista Szovjet­unió közé, s így akarják ki­alakítani a kis- és középha­talmak egységes frontját. Az új doktrínának ugyanaz a tartalma és a célja, mint a közbenső övezetek doktríná­jának. Elsősorban arra szol­gál, hogy alátámassza Kína kizárólagos szerepét a kis- és középországok vezetésére.

Next

/
Thumbnails
Contents