Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-21 / 170. szám

Fiatal szakemberek a mezőgazdaságban Csak állami támogatással? Munkaerő-gazdálkodás a Bonyhádi Cipőgyárban Lassan tízesztendős múlt­ra tekinthet vissza a Bony­hádi Cipőgyárban az évekre előre gondolkodó, szükséglet­nek megfelelő munkaerő-ter­vezés, munkaerő-gazdálkodás. A jelenlegi stabil létszám, a törzsgárda kialakítása nem ment könnyen. Egyrészt a szakmunkások száma jóval kevesebb volt a jelenleginél, másrészt a tavaszi, őszi mun­kaerő-vándorlás, a mezőgaz­dasági munkák idényszerűsé­génél fogva évről évre gon­dot jelentett. Tíz esztendeje, hogy a gyár keretein belül iparitanuló­képzés folyik, ennek tudható be, hogy a jelenlegi ezeröt- százas munkáslétszámból hat- százhatvan a szakmunkások száma. Hétszáztizenöten kap­ták meg múlt év végéig a törzsgárda jelvényt, szinte minimálisnak tekinthető azok­nak a cipőgyári munkásoknak a száma, akik a nyári mező- gazdasági munkák idejére fel­mondanak, nem érezhető úgy a mezőgazdaság húzóereje, mint öt-hét évvel ezelőtt. A munkaerő-gazdálkodás alapjául a távlati ötéves, az éves és a negyedéves opera­tív tervek szolgálnak. A táv­lati ötéves tervek rögzítik a gyár termelési kapacitásának változását, növekedését vagy csökkenését és a profilválto­zást. A kettő ismeretében ki­lencvenöt százalékos pontos­sággal .behatárolható” a szük­séges munkaerő-létszám. A menet közbeni esetleges pro­filváltoztatások sem jelentenek különösebb problémát, hisz ez nem jelentkezik egyik napról a másikra, a felmerülő mun­kaerő-szükségletet, a gyáron belüli átcsoportosítással, újabb dolgozók felvételével biztosí­tani tudják. Mindenesetre egy bizonyos: a cipőgyár munka­erő-gazdálkodása a szó igazi értelmében vett munkaerő­gazdálkodás nem merül ki csupán abban, hogy a mun­kakönyv a dolgozótól a gyá­rig, a gyártól a dolgozóig ván­dorol. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az, hogy a gyár Megjelent a Nemzetközi Szemle júliusi száma A Nemzetközi Szemle ezúttal két kérdéscsoporttal foglalkozik több cikkben, s olyap, anyagokat kö­zöl, amelyek szerencsésen egészí­tik ki a magyar sajtó külpolitikai tárgyú írásait, a szocialista orszá­gok és a Közel-Kelet vonatkozá­sában. A szocialista világ rovat­ban a bolgár és a csehszlovák kommunista pártkongresszus kap­csán kapunk ismertetést. Különös érdeklődésre tarthat számot A. Ter-Grigorjánnak, az Izvesztyija budapesti tudósítójá­nak cikkriportja, Beregovó-Bereg- szászon tett látogatásáról, amely­ben beszámol Szovjet-Kárpátukraj- na és a határ menti magyar me­gyék dolgozóinak együttműködésé­ről, a Magyarországgal határos, részben magyar nemzetiség lakta szovjet területek életéről. A Közel-Kelet állandóan napi­renden lévő problematikájáról olyan módon igyekszik a folyó­irat új tényekkel megismertetni az olvasót, hogy az eredeti, arab nyelvű forrásokhoz nyúl. Egyip­tomi lapok cikkei, vitái, az EAK vezetőinek beszédeiből vett rész­letek szó szerinti fordításával vi­lágítja meg a Nemzetközi Szemle a Kairóban bekövetkezett esemé­nyek, a szovjet—egyiptomi szerző­dés előzményeit és hatását. Meg­emlékezik a lap a béke erőinek budapesti világtanácskozásáról, ta­nulmányt közöl a tőkés valuta- válság okairól és várható követ­kezményeiről. Kérdések — válaszok rovatában arra felel, milyen sze­repe van az olaj lelő helyek fel­tárásának Dél-Vietnam partvidé­kein az indokínai konfliktus ki­bontakozásában, s a nemzetközi jog egy tudósa a szabad város státusz ismérveit fejti ki egy Nyugat-Berün jövőjéről érdeklődő olvasó kérdésére válaszolva. munkaügyi csoportja a dol­gozók be- és kilépésekor el­beszélget velük, megkérdezik tőlük, miért éppen ebbe a gyárba jelentkeztek, mik az elképzeléseik a munkahelyet, bérezést illetően, érdeklődnek a magánéletük felől. A kilépők­től megkérdezik a kilépés okát azt, hogy ha úgy adódna, visz- szajönnének-e a gyárba újra dolgozni. A munkakönyvi be­jegyzések ismeretében és az alapos beszélgetés után már nagy vonalakban következtetni lehet arra, hogy a munkába ál­ló a gyár dolgozóinak melyik rétegébe kerül, válik-e belőle lelkiismeretes, becsületes mun­kás, olyan, akire mindig szá­míthatnak, vagy éppen a másik véglethez tartozik, s rövid időn belül továbbáll. A gyár nagysága nem teszi lehetővé, hogy önállóan dol­gozó pszichológust foglakoztas- sanak, a munkaügyi csoport személyiség-vizsgálatai azon­ban pontos képet adnak a ván dorlások okairól. A kilépők 50 százaléka magasabb kereset re­ményében megy el, s jó részük más iparágakban meg is talál­ja a számítását, hisz a múlt évben az egy főre eső évi át­lagkereset 19 ezer hétszáz fo­rint volt, ami havi ezerhatszáz- ötven forintos átlagkeresetnek felel meg. MáS részük, körül­belül 20 százalékuk elköltözés miatt, újabb 20 százalék férj­hez megy, családot alapít (a gyár ezerötszáz dolgozója kö­zül kilencszázhatvanhat a nő­dolgozók száma), 10 százalékuk egyéb okok miatt hagyja el a gyárat. Kevesen mentek el azért, amit más üzemeknél na­gyon is gyakran hoznak fel in­dokul: nem érzik jól magukat, elviselhetetlen az üzemi légkör Sőt éppen ellenkezőleg, a ki­lépők 75 százaléka úgy véli, amennyiben minden tekintet­ben nem felel meg az új mun­kahely, visszajönnek a cipő­gyárba. Hosszú évekre visszamenő­leg az a tapasztalat, hogy a ki­lépők zöme a 23—25 éven aluli betanított és segédmunkások közül kerül ki: keresik a „teat­Aratás hezálló” munkakört, a nagyobb fizetés reményében fordítanak hátat a gyárnak. Egy-egy meg­gondolatlan kilépés után van­nak, akik visszasírják, illetve visszasírnák magukat, azonban „nem szorít annyira a cipő” hogy mindenkit kénytelenek lennének visszavenni. Az év első negyedében ötvenkilenc dolgozó lépett ki, és negyven­kilenc dolgozó kérte a felvéte­lét, tehát a felvétel csupán a távozók pótlását szolgálta. A munkaközvetítéses rendszer igen jó irányban segíti a gyái munkaerő-gazdálkodását, a községi tanács munkaügyi cso­portja a negyedévre előre be jelentett igényeknek megfele­lően irányítja a jelentkezőket a gyár munkaügyi csoportjá­hoz. A Bonyhádi Cipőgyárban nem mennek a dolgozók a ma­guk útján, mint ahogy néhány más vállalatnál, üzemnél ta­pasztalható, hanem évekre elő­relátó munkaerő-gazdálkodás folyik. A cipőgyárban ez évben kezdték meg a személyiség- vizsgálatokat, a munkaerő­hullámzás okainak alapos elemzését. S ez már jóval több mint néhány más üzem mun­kásfelvételének működési me­chanizmusa, annál is inkább, mivel nem csupán az admi­nisztratív ügyek intézése so­rán kerülnek kapcsolatba a dolgozókkal. A cél a munka­erő-egyensúly kialakítása, hisz az ezerötszázas létszámból évente kétszázan, kétszázötve­nen „mozognak”, ami még mindig elég nagy hányadnak mondható az összlétszámhoz viszonyítva. S hogy a munka­erő-mozgás még kisebb legyen, a munkaerő-gazdálkodás ma­gasabb színvonalra emelése szükséges. Esetenként alkal­mazva az ilyen irányú tudo­mányos felméréseket, szakfo­lyóiratokat a vállalati tapasz­talatok figyelembevételével. V. M. Nemrégiben egy tanácsko­záson — ahol mezőgazdasági vezető szakemberek ültek ösz- sze — vetődött fel a téma. Néhány szövetkezeti vezető azt fejtegette, hogy azért ne­héz főiskolát vagy egyetemet végzett fiatalt a mezőgazda­ságban találni, illetve az ott dolgozókat megtartani, mert nem kapják meg a kellő ál­lami támogatást. Sok fiatal éppen az állami támogatás hiánya miatt fordít hálát a szövetkezeteknek és keres má­sutt állást — állították. Állami támogatás. Ezt kérik általában minden olyan he­lyen, ahol valamilyen ered­ményt elérni saját erejükből nem tudnak. Nem csak a mezőgazdaságban, hanem az iparban és a kereskedelemben is megtaláljuk a számítást a központi segítségre. Sok vál­lalat, intézmény fogott már bele saját erejét meghaladó beruházásokba, remélve, hogy az állami támogatás majd csak kipótolja a hiányokat, A mezőgazdaságban, konkrétan a fiatal szakemberek elhelyez­kedésével kapcsolatban azon­ban más a helyzet. A munkáltató szövetkezet egy teljes évig nem fizet munkabért a fiatalnak, a pénzt az állam átutalja a szövetke­zetnek. 1500—2400 forint kö­zötti kereseti lehetőséget biz­tosítanak tehát központilag. A fiatalok pedig nehezen tud­nak kijönni ebből a pénzből különösen ott, ahol teljesen új környezetben kell meg­alapozniuk további életüket. A szövetkezetek azonban né­hány hónap eltelte után sa­ját maguk is „díjazhatják” a fiatalok törekvéseit, igyeke­zetét, és néhány száz forint ráfordítással megtöbbszöröz­hetik az általában amúgy is agilis fiatalok munkakedvét, teljesítőképességét. Megéri ez a szövetkezetnek? Megéri e2 a fiatal szakembernek? Igen! Csupán, mint mindenhol, itt is be keli tartani a fokozatos­ság elvét. Nem szabad a fia­talokra azonnal nagy megter­helést róni, hanem lépésről lépésre kell őket beavatni a különböző feladatokba. Ez a folyamat pedig nem napokon keresztül játszódik le! De ne essenek a ló túlsó oldalára sem a fiatalokat irányítók, mert néha túlságosan is tu­datosan csökkentik a fiatalok kezdeményező készségét és lelkesedését. Ezek a törekvé­sek pedig legtöbb esetben saj­nos elérik céljukat, sőt túl­lőnek azon, mért egy kedvét, ambícióját vesztett fiatalt ne­héz ismét agilissá tenni még anyagi ösztönzőkkel is. Ho­gyan jön ez össze az állami támogatással? Kinek van szüksége közvet­lenül a fiatal szakemberekre? Természetesen az adott szö­vetkezeteknek. Az ő érdekük tehát, hogy biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek szük­ségessek ahhoz, hogy a fiatal ott maradjon és náluk kama­toztassa tudását. A szövetke­zeteknek kell tehát tenni lé­péseket a fiatalokért, nekik kell támogatni őket. Az álla­mi támogatást elsősorban a gyengébb szövetkezetek kap­ják, hiszen az a törekvés, hogy jó szakemberek irányí­tásával ezek a szövetkezetek is megerősödjenek. A megyé­ben 10 fiatal kaphat ebben az évben is építési kölcsönt, letelepedési segélyben pedig 14-en részesülhetnek. Nem nagy számok. De ha figyelem­be vesszük, hogy néhány szö­vetkezetben még a kapott tá­mogatás sem érte el hatását, akkor ez elgondolkodtató A tavalyi 14 fiatal közül 4-en — Dunaszentgyörgyön, Sárszent- lőrincen, Gyünkön és Gyula- jon — felbontották szerződé­süket és más helyre távoztak. A pénzt természetesen vissza­fizették, de egy évre négy másik fiatalt fosztottak meg attól a lehetőségtől, hogy se­gélyhez jussanak. Egy évig, a minősítésig megfelelt nekik a szövetkezet, utána hajlandóak voltak szerződésben is vállal­ni további évekre a munkát, mégis a pénz kézhezvétele után néhány hónappal tovább­áll tak. Miért? Ki a hibás? Nem kapott további támoga­tást a fiatal, vagy új, nagvobb lehetőségek nyíltak előtte? Er­ről majd következő írásunk­ban számolunk be. RÖZSA GYÖRGY Július végére várható a befejezés — Az idei lisztből jó minőségű kenyeret lehet sütni — Országos és megyei helyzetkép Megyénkben körülbelül 50—55 száza­lékos a betakarítás mértéke. Tengelicen az Űj Élet Termelőszövetkezet 440 hold­ján szombaton fejezték be a betakarítá. sí munkákat, az átlagtermés — 20 má­zsa — pedig magasabb a megyei átlag­nál. Néhány kisebb területen, Szekszár- don, Dombóvárott, a bonyhádi járásban, a munkálatoknak körülbelül 70 százalé­kával végeztek. Az elmúlt heti esőzések hátráltatták a betakarítást. Vasárnapra csak Báta maradt „szárazon’, a megyé­ben egyedül ott dolgoztak a gépek. A hátráltató körülmények ellenére is a szakemberek július végére vár­ják az aratás végleges befejezését Tolna megyében. A mezőgazdasági gépeknél különösebb fennakadás nincs, az AGROKER szak- szolgálata jól látja el feladatát. A ter­mésátlag tavaly megyei szinten 12,9 má­zsa volt, az idén 15,5 mázsa, de ezt az eddigi eredmények alapján, túl fogják a szövetkezetek teljesíteni. A paksi, bonyhádi és dombóvári járásban vi­szonylag gyengébb eredmények lesznek, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz-nél azonban nagyobb táblákon elérték a 28 mázsás átlagtermést, itt a munka befe­jezésekor összességében 25 mázsás át­lagra számítanak. Egy nemrég tartott MÉM sajtótájé­koztatón az országos helyzetről adott áttekintést Kazareczki Kálmán minisz­terhelyettes. Elmondotta: Az idén az előző évivel azonos területről, mintegy 3,1 millió holdról — amiből körülbelül 2,1 millió hold a kenyérgabona vetés- területe — kell a termést betakarítani. Az érésből adódó különbségek miatt az aratás állása a déli és az északi fekvésű megyék között jelentős eltérést mutat az ország déli területeinek javára. Az időjárás a kalászos gabonák be- érésére, s betakarítására kedvező. A kombájnok az ország egész területén zavartalanul üzemelnek és azokkal jó teljesítményeket érnek el. A gabonák hektolitersúlya és minősé­ge kedvező. A betakarítási veszteségek kisebbek, mint az elmúlt évben, és mindenütt a megtűrt határérték körül ingadoznak. Különösen örvendetes a ka­lászos gabonák és ezen belül a búza sokévi átlagot meghaladó hektolitersú­lya; Az eddig betakarított búza hekto­litersúlya 80—84 kg között váltako­zott. Az elmúlt évi országos átlag­ban mért hektolitersúly 75—76 kg körül alakult. Az idei búzákból te­hát jó minőségű kenyeret lehet süt­ni. Kedvezően hat a napi teljesítményre az is, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok mind nagyobb része alkalmazza a gabonakombájnoknál is a csoportos gépüzemeltetést. Azok a közös gazdaságok, amelyek az aratást befejez­ték, többnyire a szomszédos üzemek valamelyikében segítik a betakarítást. (Tolna megyében is ez a helyzet. A ha­gyományoknak megfelelően, máris meg­állapodott több mezőgazdasági üzem a segítségnyújtásban. A majosi kombáj- nosok például a szomszédos nagymá- nyoki termelőszövetkezetnek segítenek meggyorsítani az aratást.) Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes elmondotta: A gabonabetakarítás eddigi ered­ményei igazolják az előzetes vára­kozást és reálisan számíthatunk a tervben előirányzott termés betaka­rítására, ami nemcsak az ország ke­nyérellátását teszi lehetővé hazai termésből, hanem módot ad a szük­séges tartalékképzésre is. A mezőgazdasági üzemek mind na­gyobb része megfelelően foglalkozik az aratást követő szalmabetakarítási és tarlóelmunkálási munkákkal is. Ennek ellenére a szalmalehúzás, illetve a bá­lák összegyűjtése, valamint a tarlók el- munkálása még mindig nem tart lé­pést a gabonabetakarítás ütemével. Kü­lönösen fontos ezért, hogy mezőgazda- sági nagyüzemeink helyesen válasszák meg a tarlóelmunkálásoknál a tarlóhán­tás, illetve szántások arányát. Az ara­tással egyidőben folyó nagyobb arányú szántásokra — az agrotechnikai köve­telmények megsértése nélkül — csak a géppel legjobban ellátott mezőgazdasági üzemek képesek. A csoportos üzemelte­tés a szalmabetakarítást és a tarlóel- munkálást tekintve is igen nagy előnyt jelent a gazdaságoknak, mivel a ga­bonatáblákon ebben az esetben a szal­mabetakarítás, kazlazás és tarlóelmun- kálás viszonylag gyorsan, a betakarítást követő napokban lehetővé válik» sitiik-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents