Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-21 / 170. szám

Öt színház vendégjátéka Szekszárdon — KÜLÖN BÉRLET A VIDÉKNEK! — A PROGRAM MOST ALAKUL — bérletvAltAs szeptember elsejétől 6. Amikor Kloss negyedórával később beállított Arnold la­kására, az öreg nyugtalanko­dott: bicegve sétált szobájá­ban fel s alá, a fiókokat nvi- togatta, valamilyen papírokat nézegetett. — Azt nézem, nem talál­nak-e majd valami gyanúsat — mondta. — Mostanában minden este átvizsgálom a holmimat. Az adót nem talál­ják meg, ha pedig rábukkan­nak... — Legyintett. Kloss leült az ágy szélére. — Neked mi a véleményed? •— kérdezte. Arnold vállat vont. — A központ ma megismé­telte a parancsot. — Megvan az összekötőnő személyleírása? — Nem kértem — jelentet­te ki Arnold. — Azonnal kérd be. — Leghamarabb csak reg­gel négykor adhatom le a ké-, rést. — Késő. Mit tegyünk? — Iszol egy teát? Persze, plantatea — mondta Arnold. — Megkínálhatlak még egy kis krumplilepénnyel is. Má­som nincs. — Mit tegyünk? — ismé­telte meg Kloss. Arnold hallgatott. — Kiéld kisasszony gesta- pósok társaságában érkezik maid a pályaudvarra — mérle­gelte a helyzetet a főhad­nagy. — A csarnokban lőhet- ném le. vagy a peronra ve­zető lépcsőn. — Esztelenség. — Valamilyen csekély me­nekülési esély azért van. Ci­vilben jelenek meg, közelről lövök, hogy biztos legyek a dolgomban. — A központ nem fogadná el ezt a tervet. — Ingrid Kieldet. likvidál-, ni kell — mondta ki az íté­letet határozottan. — Nem­csak az összekötőnő életéről és a nála lévő okmányokról van szó. Hiszen magad is jól­tudod... Arnold néhány lepényre Való tésztát dobott a serpe­nyőbe. Ügyesen csinálta és nagyon gyorsan. A lekváros üveget az asztal közepére he­lyezte. — Szeretem a krumpli­lepényt édesen — jelentette ki. — Különben is édesszájú vagyok, csak nem akarom a jeeveimet édességre pazarolni. Kloss felállt. — Most mi a szándékod? nyugtalankodott az öreg. — Már megmondtam. Nem látok más lehetőséget. Ha biz­tos volnék abban, hogy Ingrid kettő előtt még hazamegy... — Akkor? — Arnold már evett. Mohón falt. Ujjaival tömködte szájába a lepényt. A betegségek is — állapította meg Karinthy Frigyes, és az utóbbi időkben a baktériumok magatartása igazolja ezt a paradoxont. A baktériumok „ellentámadásá­ról”, a fertőzéssel terjedő gyógyszer-ellenállásról részle­tes cikkben számol be a Delta Magazin új száma. Bemutatja az 1972. évi müncheni olimpiai játékok építészeti csodáit, is­merteti a lézere'- egvre terebé­lyesedő családfáját és hírt ad bizonyos meteoritokban a csil­lagok között lehetséges életről talált jelekről. Pompás képek — Van néhány jól elkészí­tett plasztikjátékom — közöl­te a főhadnagy nyugodt han­gon. — Ott hagynám Ingrid lakásában, időzíteném. Erre persze csak végszükségben ke­rülne sor, mert kár volna ezért a Frau Schusterért Most azonban... — Mindig érzelgős voltál — jelentette ki Arnold. Már tízre járt, amikor Kloss ismét megjelent Charlotten- burg kerületben. Az „Arany- sárkányába ment, köpenyét és kisméretű, de annál nehe­zebb táskáját a ruhatárban hagyta. Idejött, mert fennfor­góit annak lehetősége, hogy Ingridet itt találja (Müller meghívhatta őt ide vacsorára; a leleplezéstől nem kellett tartania, hisz’ Kiéld kisasz- szony már régebben is össze­szűrte a levet az 3D magas rangú funkcionáriusaival), vagy Bertát és Schuitzot, akik tudhatnak valamit. Ingrid minden bizonnyal el akar majd búcsúzni Bertától, ha ezt még nem tette meg. A terem zsúfolt volt; ugyanaz az énekesnő, ugyanaz a tan­gó és ismét szahadságos Wehrmacht-tisztek díszegyen- r-uhában. Azonnal észrevette Schuitzot; egyedül üldögélt annál az asztalnál, amelynél tegnap ültek mindnyájan. — Egyedül? — kérdezte, amikor hozzálépett. — Egyedül. — És Ingridet hol hagytad? — A százados hangjában lep­lezetlen irónia csengett. — Éppen őt keresem — válaszolta Kloss. — Nem tu­dod, mi történhetett vele? — Ülj le és igyál. Ez a ko­nyak nem is olyan rossz. Csakis ismerősök kaphatják. Itt járt a Gestapó, öregem. Nagyon hiányzol nekik. Fritz Schabe, a mi nagyszerű Hauptsturmführer Müllerünk jobb keze keresett itt idege­sen. Kloss megfogta az egyik poharat. Már teljesen vissza­nyerte egyensúlyát, értette a művészetét annak, hogyan le­gyen ura arcának. Schultz éberen figyelte, de a nyugta­lanságnak még az árnyékát sem vette észre rajta. — Engem keresett? — kér­dezte közömbösen. — Mi a fenét akarhatnak tőlem? — Azt szeretnék tudni, mi történt Ingrid Kiéld kisasz- . szonnyal — válaszolta a szá­zados ugyancsak közömbös hangon. — Biztosan úgy gon­dolják, hogy a lány személyé­vel kapcsolatban lehet valami modanivalód. — Annyi mindenesetre van, hogy nem jött el a találkozó­ra. — A konyak valóban első­rendű volt. Kloss hosszasan szagolgatta a zamatos italt. — Armagnac? fegyverkének tanúsítják a technika és a mű­vészet összefonódását, és mu­tatják be az új szovjet polgári repülőgépeket, s látványos il­lusztrációk vetik egybe az em­ber „tökéletlenségét” az álla­tok „szuper-teljesítménvű” ér­zékszerveivel. A műanyagok térhódítása, új magyar talál­mányok, a 7-es szám mágikus szerepe, a bénákat járni tanító spazmotron, s még számos öt­let, újdonság, információ tar­kítja a lap új számsát, amely ezúttal is százr/ú több --■ java­részt színes — fényképet közöl, — Armagnac — helyeselt Schultz. — Többet nem tudsz? — Nem vagyok Szent- Lélek — vágott vissza élesen. — Mit akarnak Ingridtől? — Nem is sejted? — Rébuszokban beszélsz. Én egyszerű ember vagyok és szeretem a világos beszédet. Mondd, mit tudsz? Schultz mosolygott. — Nem sokat — szólt von­tatottan. — Csupán annyit, hogy Fritz Schabe kihallgat­ta már a házfelügyelőt és egy bizonyos Frau Schustert, ügy látszik, nagy szükségük van Kiéld kisasszonyra. — A gestapós urak gyakran keresnek olyan embereket, akik éppen az ő őrizetükben vannak. — Vakmerő vagy — suttog­ta Schultz. — Nem tanácso­lom, hogy ezt elismételd Schabénak. Véleményem sze­rint, valóban fontos okok me­rülhettek fel. — Schabe neked nem mond­ta... — Olyan magatartást tanú­sított, mintha Ingridet leg­alábbis meggyilkolták volna és ő vezetné a nyomozást. — Hiszen alig néhány óra múlt el azóta, hogy a lány elhagyta lakását. — Éppen erről van szó És te azt mondod, hogy nem je­lent meg a randevún. Lehet, hogy esetleg mással is talál­kát beszélt meg, például Mül- lerrel... Esetleg nem is férfi­nő ügyben... — Gondolod?... — Én nem gondolok sem­mit — vágott szavába Schultz nyersen. — De, nicsak, itt van Fritz Schabe is... Gyoméról indult meghódí­tani a tudományt a nem me­sebeli félárva fiú. Húsz éves volt és szegény, amikor be­állt patikusgyakomoknak a tíz dolgozót foglalkoztato deb­receni Kígyó patikába. „Se pénz, se protekció La­jos! Ilyen útravalóval csak altkor érhet célhoz az ember, ha nem ismer fáradtságot a tudás megszerzésében" — mondták neki, s ő készséggel hasznosította a biztatásnak is beillő tanácsot. Akkoriban, amikor a sze­gény sorsú gyomai fiú. Szilá­gyi Lajos eljegyezte magát a gyógyszerészettel, más rendje volt a képzésnek. Két év gya­kornoki idő alatt kellett meg­szerezni az alapvető gyakor­lati tudnivalókat, ellesni, ta­nulni mindent, ami egy olyan jóhírű „műhelyben”, mint a Kígyó patika volt — elleshető. A két év gyakor- nokság után nyílt meg az egyetem kapuja újabb két évre, ami után ismét gyakor­lat következett. A diploma záradékolására, mai nevén az államvizsgára csak ennek a második gyakorlatnak az el­teltével kerülhetett sor. 1919-et írtak, amikor Szilá­gyi Lajos — az iregszemcsei gyógyszertár vezetője — be­lépett a debreceni Kígyó pa­tikába Diplomáját 1923-ban záradékolták. Kitüntetéssel. Idős pályatársak még em­lékeznek rá a debreceni évekből. Huszonegy évet töl­tött itt a már említett patika laboratóriumának vezetője­ként. A jelenlegi pályatársak azt vallják 72 éves kollégá­jukról, hogy jól képzett, igen nagy tudású gyógyszerész. Az iregszesmcseiek pedig azt A megbeszéléseket még nem fejezték be. Végleges program még nincs, de az 1971—72-es szekszárdi színházi évad mű­sorterve már alakúi. A következő évadban öt szín­ház együttese lép fel a szek­szárdi közönség előtt, a Babits Mihály művelődési központ színpadán. A pécsi, a veszp­rémi és a kecskeméti társulat már az első félévben. A szege­diek, amint az az elmúlt évadban már jól bevált, ta­vasszal jönnek egyhetes ven­dégszereplésre. A kaposvári társulattal pedig még az idő­pont-egyeztetések vannak hát­ra, — s így első félévi szerep­lésük bizonytalan, a második félévi azonban már biztos. Négy bérletet adnak ki. A Babits- és a Hegedűs-bérlet az első félévre szól. s öt-öt elő­adás megtekintésére jogosít. A kiadott ifjúsági bérlet egész évre szóló, s hat előadást fog­lal magába. Uj bérlet lesz a terület, a vidék részére ki­bocsátott, egész évre szóló, hat előadást tartalmazó bérlet­akció. Az előadások időpontja a vonatok, autóbuszok menet­rendjéhez igazodik majd, s a téli hónapokban, amikor az időjárás viszontagságai akadá­lyozhatják £ beutazást, a bér­let előadásait szüneteltetik. A felsoroltakon kívül gyerekek részére is rendeznek előadáso­kat. amelyekre bérletet váltani nem lehet. így kívánják biz­hangoztatják, hogy nehéz dol­ga lesz a gyógyszerész úr utódjának, mert kevés ilyen ember van, és mert: — Lajos bácsi közéleti ember is volt, aki szükségét érezte annak, hogy gyógyszerészi munkáján kívül is adjon a falujának. Szilágyi Lajos rövidesen nyugalomba, vonul. Időbeni- ségében és tartalmában is gaz­dag pályafutásának emlékei között számos tudományos dolgozat jelzi, hogy jól ka­matoztatta a küzdelmesen megszerzett tudást. Mindig az emberek javára, a közösség hasznára. Ezért is került igen méltó helyre korábban a ■ - rTr- 1 \ ’ ltTT , , ,, v 'll Munka Érdemrend bronz fo­kozata, nemrég pedig az Ér­demes Gyógyszerész cím. ötvenkét év nem is olyan régen még átlagos életkor­nak számított hazánkban. Mennyi minden történt ez alatt az idő alatt, csak a gyógyszerészet történetében isi tosítani, hogy minél több gye^ rek juthasson el a színházba. Több szabad előadást — bér­letakción kívülit — szervez­nek, mint a múlt évadban volt. A már lekötött előadások között szerepel egy opera­bemutató. A Pécsi Nemzeti Színház operatársulata Pucci­ni: Bohémélet című operáját Szekszárdon mutatja be. Az ifjúsági bérlet öt előadása már biztos: Katona József: Bánk bán, Molnár Ferenc: Pál ut­cai fiúk, Heltai Jenő: Néma levente, Lehár Ferenc: Cigány­szerelem és Alberto Alonso; Rómeó és Júliá-ját, a Pécsi Balett előadásában. A Babits- és a Hegedűs-bérlet első elő­adása Örkény István: Macska­játék című műve lesz. Be­mutatásra kerül még: Piran­dello: Nem tudni, hogyan..., Dobozy Imre: A tizedes, meg a többek, Obaldia: Vadnyugati szél, Tabi László: Különleges világnap, Madách Imre: Csak tréfa című műve. Hubay Mik­lós átdolgozásában, Kálmán Imre: Montmartrei ibolya és Donizetti: Don Pasquale című műve. Csurka István: Deficit című drámáját pedig szabad előadás keretében, csak 18 éven felülieknek mutatják majd be. Az évadnyitó előadás októ­ber 8-án, a Babits-bérlet tulaj­donosai előtt játszódik. A volt bérletesek megtarthatják he­lyeiket. Az új évad bérleteit szeptember elsején kezdik áru­sítani a művelődési házban. Mikor ő kezdte a pályát, a III. Magyar Gyógyszerkönyv volt érvényben. Az elsőt 1371- ben adták ki. Jelenleg a Pharmacopoea Hungarica Edi- iio Sexta, az 1967-es kiadású VI. Magyar Gyógyszerkönyv van érvényben. A laikusnak legföljebb halovány sejtelmei lehetnek arról, micsoda tö­megű tudásanyag fölhalmozó­dásáról van itt szó, és a gyógyszerészet fejlődésének napjainkban milyen a hala­dási sebessége. Aki megáll, elmarad, szögre akaszthatja a megszerzett diplomát. Sokat hangoztatjuk, hogy a legma­gasabb fokon megszer.ett szakértelem is elkopik tíz-ti­zenöt év alatt. El bizony, ha csak nem maradnak a diplo­mások lélekben olyan tudás- szomjas diákok, mint Szilá­gyi Lajos. Huszonegy év Debrecen­ben. Tizenegy év Mórágyon, Szekszárdon, Dombóvárott, és 20 év Regszemcsén. — Gyógyszerész úr, maga úgy dolgozik, mint egy 30 éves! Ez az álmélkodó elismerés otthon hangzott el, Iregben, Nem először, és nem utoljá­ra, mivel a nyugdíjba vonu­ló idős gyógyszerész már el­készítette a nyugalom napjai­nak programját, amit vállal­hatna bármely fiatal. Csak az a kérdés, győzné-e „gőz­zel”? Van e programban tudományos igényű munkál­kodás, kertészkedés, olvasás, írás. Tulajdonképpen alig válto­zik valami. Egy élet azzal folytatódik a nyugalomba vo­nulás után is, ami eddig leg­főbb tartalmát alkotta: Munka, tanulás, tudomány — és újra ez. — li — (Folytatjuk) Mint a mesekben

Next

/
Thumbnails
Contents