Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
Egyetem, főiskola Akik bejutnak, meg sem próbálják Nem könnyű, de és akik Felteszem, nem azért rossz, nem azért romlik, az egyetemeken, a főiskolákon a munkás és a paraszt fiatalok aránya, mert nehéz, vagy szinte lehetetlen átjutniok a felvételi „tank akadályán” másért Tomiik. Kevesen kérnek be- bocsájtást az egyetemekre, a főiskolára. Részben' szociális természetű okok miatt, részben a követelmények vélt és valóságos nagysága miatt. Nyilvánvalónak látszik, hogy a diplomára érett munkás és paraszt fiatal tehetségek java úgy kallódik el a nemzet kárára, hogy a felvételivel meg se próbálkozik. A közismert, és a sokat hangoztatott műveltséghátrányok mellett úgy tűnik, nem azok vannak kevesen, akik bejutnak, azok vannak nagyon kevesen, akik jelentkeznek, illetőleg jelentkezhetnek. Több kiterjedt paraszti nemzetségeket néztem meg közelebbről, 6 megállapíthattam, hogy olykor a 40—60—80 fős nemzetségből a fiatalok közül senki nem végez egyetemi, főiskolai tanulmányokat. De ott van például a bonyhádi járásban Győré- község. Ha azt látjuk, hogy a három- négy egyetemre jelentkező felvételije sikerült, akkor nem hiszünk sem a protekcióban, sem abban, hogy az értelmiségi családok gyermekei eleve nagyobb eséllyel startolnak. Sőt, ilyenkor még az is kéFdé- . sessé válik az emberben, hogy rossz-e az arány? Hát persze közismert számok bizonyítják, hogy az arány valóban rossz. Ezzel itt most felesleges fárasztani az olvasót, inkább abból kell kiindulni, hogy a megye lélekszámúhoz viszonyítva a kapudöngetők száma kevés. Itt a baj. ez a baj. Nyilvánvaló, és egészen természetes, hogy a jobb kiválasztáshoz, a tehetségek „fel- színrehozásához” tömegesebb jelentkezés és áramlás lenne indokolt az egyetemek, a főiskolák felé a falvakból, a munkás-településekről. Némiképpen a sporttehetségek felkutatásához kellene hasonlítania az itt folyó munkának. 2. Az ötvenes években a munkás és a paraszt települések kétszer, háromszor, négyszer annyi fiatallal gazdagították az ország szellemi életét, mint amennyivel, most gazdagítják. Napjainkban viszont hovatovább ott tartunk, hogy már csak ék. ötvenes évek eresztéseire tudunk hivatkozni, amikor felvetődik a kérdés: melyik bányász, szövetkezeti paraszt fiából lelt tudós, mérnök, bíró, jogász, orvos. Tekintettel a „keresletre” és a „kínálatra”, azokkal kell egyet érteni, akik szerint az alkalmasság elbírálásának mai rendje rossz, tökéletlen és igazságtalan. Ha jó és tökéletes volna, akkor ennek az egyetemi, a főiskolai oktatás fogyatékosságai ellenére meg kellene látszani a diplomás emberek mindegyikén. Nem látsgik meg, Ebből is arra kell következtetni : nagyon sok esetben egy bizonyos pályára kiválóan alkalmas fiatalember azért nem jut túl a felvételin, mert félszeg, bátortalan, rossz kiállású, s nincs szerencséje. Ugyanakkor igen sok, arra az adott pályára nen^ túlzottan tehetséges fiatalember azért nyer felvételt, mert jó a fellépése, magabiztos és van szerencséje. Legalább egyéves „előegye- tem” kellene ahhoz, hogy egy lúzottság, . a mindenhatóság _. i'jfe---_________.fc.iiTij-.i-. l átszata nélkül „fogja fel” azon a bizonyos szűrőn az egyetem sízámára a legjobbakat,, s tanácsolja el az alkalmatlanokat, a gyengéket. Az előkészítők helyett ezt kellene talán: selejtező elő- egyetem. Az előkészítők helyett ez bér, meg nem is érti. EgyáL talán: ha a középiskolai ismeretanyag, a jó osztályzat kevés az induláshoz, akkor Itt valahol megintcsak baj van. De az a legnagyobb baj, hogy a vidéki fiatalok nem részesülnek olyan színvonalú előkészítésben, mint a fővárosiak, vagy mint a pécsiek; a szegediek, a debreceniek, a miskolciak. A továbbtanulás, a diplomaszerzés hazánkban társadalmi ügy. Az egyenlő esélyek megteremtése még inkább közügy, társadalmi ügy.' 3. E. László, majosi fiatalember most kapta meg harmadszor az elutasító értesítést az Állatorvostudományi Egyetem rektori hivatalától. „A felvételhez előírt minimális pontszám az egyetemre 14 pont”. E. László ezt a tizennégy pontot nem tudta megszerezni. Közük még vele: fellebbezésnek helye nincs. De miért nincs? Úgy tűnik, nagy a tét, nagy a veszteség és nagy a nyereség, oly* nagy, .hogy talán még a fellebbezés lehetőségét is érdemes volna_ megteremteni. Főleg ott, és akkor, ahol és amikor egy fiatalember lát- -hatóan nagy elhivatottságot érez az állatorvosi szakma iránt. Vagy más szákma iránt. Mindenesetre E. László édesapja most azt mondja, megtudta az egyetemen, hogy létezik a protekciónak egy igen fondorlatos és ravasz válÜgy gondolom, a Népújság olvasói felfigyeltek vasárnapi számunk egyik hirdetésére: Ne kontárral! Az nem vállal garanciát! Közli a nagyérdemű közönséggel, leendő .ügyfeleivel a Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ktsz. Figyeljünk csak a hirdetés második mondatára: Az nem vállal garanciát! Tehát ez a szövetkezet igen. Hozzá kell szoknunk — nem lesz nehéz —, hogy a vevőt, fa szolgáltatást igénylőt nagyobb tisztelettel fogadják, pénzéért tökéletes ellenszolgáltatást adnak. Ez pedig annál is inkább figyelemre méltó, mert eleddig nem voltunk elkényeztetve. A dolgozz hibátlanul mozgalom most indúlt csak el. 1 ’az ország nagy vállalatainál már gyökeret vert. Hozzánk még'nem jutott el, de a festők garanciavállalása már új dolog, jelzi, hogy ■ nem egyszer akarnak csak egy ügyfélnél dolgozni. Jelzi, hogy a szolgáltató szakmában állni akarják a versenyt. Következtethetünk arra, hogy a szövetkezet egy-két rosszul festett szobával nem kívánja rontani a piacon kivívott jó hírét.- Ilyen jelenséggel másutt is találkozhatunk. A Tolnai Asztalos Ktsz egy nagyvállalatnak készít nagy sorozatban igen munkaigényes t ekeszes-fiókos szekrényeket, tozata „amelyik jelöltnek van protekciója, attól eleve úgy kérdeznek, hogy sikerüljön a felvételi”. Lehetetlen megbizonyosodni arról, hogy mennyi ebben az állításban az igazság. Általában úgy szokott lenni, hogy ha sikerül a felvételi, akkor nem emlegetjük'a protekciót, ha nem sikerül, akkor emlegetjük. S talán egyeteme, főiskolája, bizottsága válogatja. Ha nincs protekció, elfogultság, ' rokonszenv, ellenszenv minden bizonnyal létezik. Valaki azt mondta: a bizottságokba népi ülnököket kellene választani. Isten tud- , ja, az a gyanúm, ezzel a pro- tezsáltak és a protezsálók száma 'csak nőne. Máj oson beszélgettem Szentes Jolán édesanyjával. Szentes Jolán bivaly a magas pont- száma ellenére sem került a „kiválasztottak” közé. Hely hiányában utasították el. Tanár szeretett volna lenifi. Szülei termelőszövetkezeti tagok. S egyáltalán nem, értik ezt az egészet. Az a helyzet ugyanis, hogy a kislányt elutasították, viszont a majosi. általános iskola igazgatója hívja képesítés nélküli tanárnak, minthogy a községben „foghíjas” a tantestület. A fentebb tapasztalható ellentmondás . nem jelez valami túl nagy tervszerűséget, ha a szükségleteket és a lehetőségeket nézzük. Szentes Jolán az idén is megpróbálta Vagy sikerül, vagy nem. Úgy érzi, pern sikerült. Ez is baj. Megítélésem szerint mégis azokkal kellene foglalkozni az edclk^nél, sokkal többet, akik a* egyetemíe. á főiskolára jutást meg sem próbálják. Láttam, amikor a vállalat meósa a szekrényeket átvette. Attól lehetett tartani, hogy az ember szétszedi a szekrényt. Minden eresztéket, csapolást, fiókot tüzetesen megvizsgált. Egyedi átvételt végzett. A minőséggel elégedett volt, az átvételi jegyzőkönyvben csak egy mondatban utalt erre: A szekrények minősége az előírásnak pontosan megfelel. Pontosan megfelel! A Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz bonyhádi üzeméből a világ legtávolabbi pontjaira is eljutnak a termékek — kiváló minőségben. A Bonyhádi Cipőgyár egy éves garanciát vállal egyfajta lábbelire. Az exportra termelő vállalatok szövetkezetek termékeiért szinte versenyeznek. A szekszárdi Szabó Szövetkezet nyugat-németországi exportja éppen a garantált minőség miatt állandósult, és egyre növekvő tendenciát mutat. Olyannyira, hogy a biztonsági tartalékként termelt árut is el kell külföldre vinni. A hazai közönség csak nagy ritkán jut a híres, exportra készített cipőkhöz, szandálokhoz, ruhákhoz. A termékek minőségének javítása nem kíván különös intézkedéseket. Csak egy kicsit kell gondosabban dolgozni. A Paksi Konzervgyáriján ezekben a napokban ezerszám A minap megjelent miniszteri rendelet lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ha képesek megteremteni az alapot, akkor a kezdő műszaki értelmiségieknek kezdő fizetését a réginél magasabban, akár háromezer forintban is megállapíthatják. Okos rendelet. Fejlődésünk egyenes és természetes következménye, hogy hazánkban mind több és mind jobban kvalifikált szakembert igényel a népgazdaság. A becslések szerint 1980-ra ötször annyi mérnökre és technikusra lesz szükségünk, mint mondjuk, 1960-ban volt. A perspektíva tehát bíztató, ám a gondok sem ismeretlenek. Nem is olyan régen még sok gyárban hallatszott a panasz: a végzett mérnökök meglehetősen rideg mostoha fogadtatásban részesülnek. A vezető mérnökök . nem találtak alkalmat arra, hogy szóba álljanak a fiatalokkal. Az új mérnököknek gyakran csupán csak elképzeléseik voltak a gyár fölépítéséről és sokán még azt sem tudták, miért oda, arra a munkaterületre kerültek, ahol éopen dolgoznak. Több fiatal mérnök is, nanasz- kodott. hogy nem engedték továbbképzésre őket, sokszor a tilalmat a vezetők meg sem indokolták. És ha a felsőbb szervek érdeklődtek és keresték a mulasztások okait, a ve- zetőrnér.nökök és más szakemberek rendszerint a termelés nehézségeire, az e^bő], adódó t é 1 ter^ el Lséé ükre hí va tUn-Uak. A.. ..helyzet az utóbbi , időkben észrm'eWően 'avult. , A nőni t''”nftelési ffordok m^i’ett mind több azoknak az id^s és ta- naszfrit fY\f.rnöt^ökn^v p száma. akUc szeretettel és hozzáértéssel fo"lálkoznak a Pata- lókkal. Közülük mind többen töltik üvegbe, dobozokba a konzervet. Az éves termelés 70 százalékát küldik exportra. A gyár külföldi piaca stabil,- mert árui évről évre azonos, kiváló minőségben készülnek. Az üvegekbe nem kell belekóstolni: szépen megfigyelhető a tartalom. A selejt különböző okok miatt a termelés velejárója. A csökkentéséért folytatott szívós munka nem eredménytelen. Számos helyen érdekeltté tették a dolgozókat, minőségi bérezést Vezettek be. Aki jobb minőséget gyárt plusz pénzt kap. Ez a megkülönböztető intézkedés a Tolnai Textilgyárban, a Dombóvári UniverZál Szövetkezet gumiműhelyében éppen úgy a dolgozók egyetértésével találkozott, mint másutt. A megkülönböztetést jogosnak tartják. Ne kontárral! — hívja fel figyelmünket a hirdetés. Szakemberrel végeztessük a munkát, aki garanciát vállal. Tulajdonképpen a' munka természetes velejárója volna mindenütt, hogy használható, tartós, tehát értékes, maradandó legyen a festéS, a ruha, a cipő, a gép. Évtizeddel ezelőtt még furcsállottuk volna az ilyen hirdetést, ma még odafievelünk ra, de egykét év múlva már természetesnek vesszük. — Pj megéri vallják, hogy a napi gondok miatt nem szabad kockára tenni a holnapi sikereket. A bevezetőben említett miniszteri rendelet formailag „eltörölte” a kötelező gyári „ta- noncidőt”. Természetesen a fiataloknak is be kell látniuk, hogy a diploma, az elméleti tudás és az ambíció bár méltánylandó dolgok, megfelelő gyakorlati évek híján még édeskeveset érnek. Vágyaikat, életük nagy álmait csak ak~ .kor és úgy tudják elérni, ha elvégzik az élet iskoláját is, mindazt melyet az elődeik már megjártak vagy ma is járnak. A végletek természetesen itt is kárt okozhatnak. Helyenként kialakult egy oh#in nézet, hogy a pályán csak 4iz tudja megállni a helyét, aki az egyetem elvégzése uían rögtön a gyakorlatba áll, és annak a megismerésével teszi magát képessé az új gyakorlat, az új technológia kidolgozására. Ez g nézet elvezethet odáig, hogy a szakember esetleg kitűnően megismeri az (elavult) technológiát, de nem tanulja meg az új kialakításának módszerét; Ma már fejlett országokban a nagyvállalatok a fiatal szakemberekre 28—29 éves korukban tartanak igényt. Vagyis nem közvetlenül az egyetem elvégzése után. Dolgozzon előbb a kutatások területén néhány évet. Nem többet, mert ha hosszabb ideig foglalkozik például az alapkutatásban, akkor már nem lesz elég rugal- . más ahhoz, hogy a gyakorlat követelményeit jól meg tudja érteni. Ehhez hasonló képzést igyekeznek, meghonosítani a szegedi Biológiai Kutató Központban is. Természetesen egy kis ország, mint amilyen mi is vagyunk, nem képes anyagiakban gyorsan megteremteni ennek a képzésnek kizárólagos feltételeit, különösen műszaki területen nem. Az élet semmit sem ad olcsón. Legkevésbé a tudást. Persze, g tudás megszerzéséhez nem mindig bizonyul elégnek a szándék és az akarat, vagy egyes idősebb szakemberek segítőkészsége. Csak a céltudatos, szervezett továbbképzés biztosíthatja napjainkban is a jövő nagy tudású műszaki gárdáját. Egy elfogadott újítás, egy műszaki fejlesztési téma kidolgozása, idegen nyelvből vizsgát tenni, vagy tudományos előadást tartani, cikket írni a tudományos folyóiratban, részt venni a politikai oktatásban, biztos, hogy nem könnyű, sőt megerőltető munka a fiatal diplomások számára, de megéri. Csak ezen az úton járva válhat igényessé az ember, válhat életelemévé a küzdés, a munka. Suha Andor 1971. július 18. SZEKULITY PÉTER * A . Ne kontárral! Az nem vállal garanciát!
