Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
4. Ingrid, nagyon izgatottan, azonnal a pohara után nyúlt.' Berta szakadatlanul csiripelt, Schultz hangosan nevetett, Klosst nemigen érdekelte, min derülnek. Le nem vette a szemét Ingrid poharáról. A lány óvatosan kezébe fogta a teli poharat, s lassan ajkához emelte. Kloss is megragadta a maga poharát. — A győzelemre! — mondta, kissé fátyolos hangon. — A győzelemre —, ismételte meg Schultz — és a hölgyek egészségére! Ingrid azonban letette a poharát. — Igyál — Kérlelte Berta. — Jót tesz, meglátod, azonnal elfeledkezel mindenről. Emlékszel, hogy becsíptünk akkor is 71 — Fogd be a csőröd! — för- medt rá Ingrid. Csak pillanatok kérdése és kiissza... s akkor vége... Kloss szeretett volna már mindenen túl lenni. Érezte, hogy kezdi elhagyni bátorsága; eddigi tevékenysége során ' még sosem használt mérget. Szívesebben venné, ha már nem volna más megoldás, és agyonlőhet- né a lányt. A zenekar újra rázendített és Ingrid határozott mozdulattal megfogta a poharat. De ebben a pillanatban a foxtrott hangjait is túlüvöltve. felbőgött a sziréna. Légiriadó! A zene abbamaradt, a terem közepén idősebb, szmokingos úr jelent meg. — Mindenki az óvóhelyre! — kiáltotta. Az imént még a parketten táncoló párok az ajtóban tolongtak; tompa puffanást hallottak, aztán ágyúlövések dördültek. A légelhárító tüzérség gyors sorozatokkal válaszolt. A vendégek felszöktek a he-' lyükről. Ingrid tele pohara az asztalon maradt. Kloss, miközben felállt, véletlenül meglökte az asztalt, s a konyak vékony csíkban folyt le az asztalról a padlóra... * A sötét utcák üresek voltak. Kloss befordult az Albert- strasséra, cigarettára gyújtott és ránézett órájára. Tizenegyre járt. Fél órával ezelőtt búcsúzott el Ingridtől; a légitámadás után hazakísérte, de velük volt Berta is, Schultz is, mert ez a pár egy percre sem hagyta őket magukra. Kloss remélte, hogy Ingrid meghívja őt magéhoz. Bement vele a kapu alá, de a lány kitartó unszolására is. csak másnapra ígért neki találkát. — Holnap nincs fellépésem — mondta —meghívhat moziba. — Moziba?! — hangzott a csalódott válasz. Ingrid elnevette magát. — Két órát szánhatok magára, pontosan két órát, s minthogy maga úgyis olyan hallgatag, így hát... Abban állapodtak meg, hogy másnap este a „Róma ’ mozi előtt találkoznak fel hétkor. — Várhat-e holnapig? Óriási a kockázat... Elhatározta, hogy az ítéletet még ezen áz éjszakán végrehajtja. Terve egyszerű. Méregre már nem gondolt, az ' ördögbe Is Arnold ötleteivel! Az ilyen ügyeket a leggyorsabban a revolvergolyó intézi el. Úgy rendezte, hogy Berta és Schultz eltűnjenek a Kürfürstendamm sarkán. Ezzel alibit akart magának szerezni. Gyenge kis alibi, de a semminél többet ér. Visszasietett az Albertstras- •séra, Ingrid háza elé. Az meg sem fordult a fejében, hogy a gyanúsítottak sorába kerülhet. A Gestapo majd arra a következtetésre jut (s igaza is lesz!), hbgy a lengyel hírszerzés keze van a dologban, tehát Klosst senki sem fogja gyanúsítani... Igazán senki sem? Nem - szabad“ lebecsülni1 az ellenfelet. Az öreg Arnold, aki úgy ismeri Berlint, mint a saját tenyerét, óriási tapasztalattal rendelkezik, ezt mondta: — Néhány nap óta az az érzésem, hogy valaki követ... változtatnunk kell összekötőrendszerünkön. Arnold lakásán találkoztak, egy kicsiny padlásszobában, közel a ZOO-állomáshoz. Arnold a Bismarckstrassén dolgozott, de megtiltotta Klöss- nak, hogy munkahelyén mutatkozzék, ugyanis negyedosztályú vendéglőben -dolgozott, amelyet csak munkások, sőt jobbára külföldi munkások látogattak. Kloss csupán egyszer látta Arnoldot munkában; idősebb ember, bicegve hordja a söröskorsókat és helyezi el sorra az asztalokon. A bárpultnál három fiú állt, kabátjukra varrt „P” betűvel. Lengyelül beszéltek! Kloss hozzájuk akart lépni. Csak nagy nehezen sikerült közönyt erőszakolnia arcára, érezte magán tekintetüket, gyűlölettel és megvetéssel szemlélték, mialatt a tulajdonos üdvözölte a főhadnagy urat, a lengyelekre pedig rárivallt: Raus! — Érzelgős vagy — jegyezte meg Arnold. Ma délelőtt pedig, mintha csak folytatná a beszélgetést, kijelentette; — Én nem vagyok érzelgős, beteg ember vagyok. Ha felfedik rejtekhelyemet, akkor már igazán nem tudok hova lenni. — Az adás helyét kell meg- váltctetatni — mondta Kloss. — Ki fog cipekedni azzal a kisznivel — fortyogott Arnold. Tekintetét mogorván a padlóba 1 vájta. — Undorító feladat — tette hozzá hirtelen. — Megértelek, de meg kell tenned. Ne akarj kibúvót keresni. Ingrid Kiéld kisasszony sem babusgat bennünket.. Ha rólad, vagy rólam bármit is tudna... Csakugyan semmit sem tűd? A központ úgy véli, hogy biztonságban vannak, a központban pedig hinni kell... Amellett ő sem* árulta el magát semmivel... Ha bárkivel találkozik is az Albertstrasse 21. sz. ház kapujában, a feladatot nem hajthatja végre... Minden a szerencsén múlik és a véletlenen. Kloss nem szerette az ilyen akciókat. Szerette a precíz, jól előkészített munkát, de ezúttal nem volt választása. Egyedül kellett cselekednie, biztonsági kíséret nélkül idegen, ellenséges városban. A kapu alatt nem látott senkit. A lakók névjegyzékét nézegette, és olvasta: Heinz Koetl, IV. 40. Széles, puha szőnyeggel borított lépcső vezetett fel az emeletre. Kloss pisztolyára ráillesztette a hangtompítót és a fegyvert köpenye zsebébe csúsztatta. Lő és máris rohan lefelé a lépcsőn. Örült gondolat! Nem kellene talán mégis holnapra halasztani az akciót? De hát nem lőheti őt agyon sem a moziban, sem az utcán! Gondoskodjék mérgezett csokoládébonbonról? Azt sem tudja, hogy Ingrid szereti-e a bonbont... Számára a háború teljesen összezsugorodott egyet- lén háznyi területre az AÍbert- strassén. Eszébe jutottak azok az emberek, akik Ingrid miatt haltak meg, és keze erősebben tapadt a revolveragyra. Feladatát teljesítenie kell. Még előzetes felderítést sem hajtott végre! Azt sem tudta, vajon Kiéld kisasszony egyedül lakik-e; 'eltételezte, hogy igen... Schultz megmondta volna, ha van valakije Az ajtón még Heinz Koetl névtáblája volt látható. „Lengyelországban esett el’ — közölte Schultz. „Néhány hónappal ezelőtt”. Ingrid is néhány hónappal ezelőtt kezdte az árulást! Lehet valamiféle kapcsolat e tények között? Ha van is, ennek már semmi jelentősége. Klossnak esze ágában sem volt pszichológiával foglalkozni; ölni készült. AZ ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÁLLALAT beiskoláz 1971. aug. 2-től háromhónapos tanfolyamra torony-, lánctalpas- és autódaru-kezelői munkakörbe dolgozókat. Jelentkezhet minden katonaviselt, a munkakör betöltésére egészségileg alkalmas férfi dolgozó, aki 40. életévét még nem töltötte be és legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A jelentkezésnél lakatos, villanyszerelő, gépkocsivezető, építőipari könnyűgépkezelő beosztású dolgozók előnyben részesülnek. Jelentkezés rövid életrajz megküldésével, az alábbi címen: Budapest XX., Soroksár, Marx Károly u. 255. (120) ÜJ BÉLYEGEKBŐL A szeptemberi Nemzetközi Bélyegkiállítás előkészületei lázas iramban folynak és már biztos, hogy a filatelistákat, de a kívülállókat is páratlan látnivalók várják. A bélyeganyagot tároló 3800 keret terjedelme Budapest egyik legszebb útvonalának, a Népköztársaság útjának hosszát meghaladja. A gondos válogatás ellenére qlyan sok példányt mutatnak be a kiállításon, hogy mindenki csak a különösen kedvelt területet tudja alaposabban szemügyre venni. Aki a nyitva tartás teljes időtartama alatt szemlélődhet és minden bélyeget kitüntet majd figyelmével, annak egy- egy darabra még egy másodperc sem jut. Az egyedülálló esemény alkalmából az emlékbélyegzés- gyűjtőket kényeztetik talán legjobban. Három helyen naponta változó színű bélyegzés lesz, de a nemzetközi kiállításra utaló szöveget a két leglességteljesítés három áldozata előtt. Augusztus végén a Vadászati Világkiállítás megnyitását blokk, a Nemzetközi Bélyegkiállítás kezdetét blokki és nagy értékű sorozat köszön-1, ti. Az ősz folyamán nyolc bé-. lyeg, 14 forint névértékben a lósport különböző ágait mu—• tatja be. Száz éve készíti a \ magyar (és az utolsó évtize-1 dekben sok: külföldi) bélyeget!. ■ a budai Állami Nyomda, em- ' lékkiadás tolmácsolja a filate-i| listák köszönetét. A fajayűlö-Á let elleni küzdelem jegyében í. 1 forintos bélyeg jelenik meg. ' Megjelenésük előreláthatólag i az év végére szerez örömet. % két nagyon szép kiadásról^ már most szólunk. Nyolc vi-| rág. színpompája teszi derűs- J sé albumunkat a Budapesti Botanikus Kert kétszázéves fennállása alkalmából. A szo-é kásos festménysorozat és blokki témáját a Bécsi Képes Króni-., kából választották. A közép-' kor művészetének nagyszerű j alkotásai eredeti szépségükben kelnek életre. j> nagyobb forgalmú fővárosi postahivatalban már napjainkban nyomtatják a levelek egy részére. A teljességre törekvők mán most megkaphatják a szövetség központjában működő postahivatalban a „100 éves a magyar bélyeg” szövegű lenyomatot, de ez még több vidéki kiállításon is olvasható, majd, így Kiskunhalason a városi címert ábrázoló és az augusztus 20-i filatelista- bemutató emlékbélyegzőjén. Rajzos emlékbélyegzőt kap a bélyegnapi ünnepség, a ballon- és a helikopterposta, a nemzetközi filatelista szervezetek kongresszusa, amelyek közül a Bélyeggyűjtő Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIP) tanácskozásának a Magyar Tudományos- Akadémia nagyterme ad otthont. Szekrényeket töltenek meg a tiszteletdíjak, amelyek közül kiemelkedik Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnökének, a kiállítás fővédnökének díja. Kiss Nagy András szobrász- művész tervei szerint az Ál-* lami Pénzverde elkészítette a kiállítás díjait, amelyekből hat fokozatot nyerhetnek el az arra méltó gyűjtemények. A nagy aranyérem átmérője 27 milliméter, súlya 13 gramm. MI VÁRHATÓ? A rendkívül szépen sikerült színes japán fametszeteket bemutató sorozat, valamint a vasútbélyeg után a gyűjtők a nyár örömeit élvezhetik. A tervek szerint egy hónapig nem lesz új bélyeg, de rendkívüli kiadással számolhatunk. Valószínű, hogy a Magyar Posta, amely lépésről lépésre követi a kozmosz meghódítását, lerója kegyeletét a köteKEVÉS ZSEBPÉNZ = 1 VILÁGRITKASÁG A katalógusokban a legnagyobb ritkaság között tartják nyilván az 1855. évben megjelent első svéd bélyeg a 3 s) .illing névértékű bélyeg sárga színváltozatát. A bélyeg egy ifjúnak köszönhető, akit a nagymamához küldtek karácsonyra, -de szórakozásra kevés zsebpénzt adtak. A 14 éves George W. Backman-nak kényszerhelyzetében eszébe jutott, hogy az egyik bélyegkereskedő hirdetésében 7 ko2 rónát ígért az el§ő sorozat bármelyik bélyegéért. A nagymamától azonnal kérte leveleit és Stockholmba egy sereg bélyeggel * érkezett vissza. Köztük volt a szín változat, amely hét koronáért került a kereskedő birtokába, majd kilencven év alatt mindig emelkedő árakon cserélt gazdát. Tulajdonosai között híres gyűjtők szerepelnek, egy időben' Károly, volt román király birtokában is volt, 1950- ben egy belga filatelista mintegy 2 millió forintnak megfelelő áron szerezte meg. Mai értékét ennél sokkal többre becsülik, mert ebből a változatból azóta sem akadtak második példányra. ' / Népújság 4 (Folytatjuk) 1971. július 18.
