Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-16 / 166. szám
I A kitelepítéssel, a tömegmozgások irányításával, befolyásolásával kapcsolatos lélektani kérdések ..A korszerű háborúban — írja Szeleznvev — a rakétaatomfegyver mérhetetlenül nagy lélektani hatást gyakorolna az emberekre. Még be sem vetették ezt a tömeg- pusztító fegyvert, s az emberek máris a szorongás állapotában élnek, pusztán a termonukleáris háború lehetőségétől.” A veszélyt sokan, ha nem is érzik közvetlenül, közvetve azonban igen. Más a helyzet, ha háború veszedelme közvetlen közelségbe kerül. A pszichikai feszültség fokozódik, az emberek erősebb stress-hatás alá kerülnek. A gyengébb idegze- tűek nyugtalanabbá, -'degeseb- bé, türelmetlenebbé, hisztéri- kusabbá válnak. E helyzetben a motivációs harc bonyolultabbá válik az emberekben és a közösségekben. A motivációk (indítékok) az egyes emberekben nagymértékben megnövekszenek, minőségileg mélyebbek, s közvetlen átér- zetten, dinamikusan (erőteljesen) hatnak, átragadnak és szédítő gyorsasággal képesek elterjedni. A kitelepítés elrendelése a veszély jelzése. Ezért legelőször a kitelepítési és befogadási szakszolgálat és a rend- fenntartó erők tagjai találhatják magukat szembe a lakossággal felmerülő veszély- érzet következményeivel. A lakosság védelme a polgári védelem legelső rendű feladata. Ezért a kitelepítés gyors és folyamatos végrehajtása érdekében a rend fenntartása, a rendbontás megakadályozása. a pánik kitörésének megelőzése kerül előtérbe. A kitelepítés szervezőinek, a rend fenntartóinak tisztában kell lenniük — feladatuk maradéktalan végrehajtása érdekében — azokkal a lélektani törvényszerűségekkel, amelyek ilyenkor aktivizálódhatnak és veszélyeztethetik a kitelepítés tervszerű végrehajtását. Csak ezeknek a törvényszerűségeknek az ismerétében képesek hathatós intézkedéseket tenni — a kitelepítés megvalósítása érdekében — a rend fenntartására. I I. Néhány pszichikai kérdés értelmezésének áttekintése ' 1 A marxizmus-leninizmus a tömegeket a történelem alkotó elemének — tehát pozitív tényezőnek — tartja, amelynek nagy jelentőséget tulajdonít. A szocialista tömegek előtt egységes célok vannak, összeforrasztva őket a közös célért vívott harc, kölcsönösen elősegítik egymás ténykedését, a közös cél érdekében. Ezek a vonások minőségileg mássá teszik a szocialista közösségeket és megkülönböztetik minden más tömegtől. Ennek nyilván a veszélyhez való hozzáállásban is jelentkeznie kell. Minél egységesebb és szervezettebb a tömeg, ez a szabály annál érvényesebb, de természetesen fordítva is fennáll. „A burzsoázia és ideológusainak többsége az elnyomott tömeget alantasnak, ösztönösnek, nyáj szelleműnek tartják. Ezt a leértékelt tömeget kell nekik — mint a burzsoá társadalom elitjének, szellemi elemj ének — kordában tartasd, rendre kényszeríteni” A reakciós burzsoá ideológusok elméletét látszólag tapasztalati tényezők is igazolják. Valóban nagy veszélyek esetén láthatunk értelmetlen védekezési reakciókat, pl. tűz, árvíz stb. esetén az emberek riadt menekülés közben egymást agyontaposták és sokszor a veszélynél is nagyobb kárt okoznak embertársaiknak, sőt akadályozzák a mentést. Hasonló esetekben az életösztön olyan erős megnyilvánulásáról van szó, amely elnyomja az ember értelmét. Ez valóban így van, de ez nemcsak az elnyomott tömegek sajátja, hanem a burzsoáziára is érvényes. Helyesen a kérdést így lehet feltenni: milyen feltételek és körülmények között, milyen tömegekre, milyen .veszély, miképpen hat? A kitelepítésre és széttele- pítésre kerülő csoportoknál — különösen üzemek vonatkozásában — is kialakulhat a harcoló egységekhez hasonlóan egy csoportszellem, ahol mindenki hisz abban, hogy a csoport felelős érte és ő felelős a csoportért. Ez egymagában is tomoítia a veszély érzetét és ezáltal következményeit. | A veszély értelmezése I A veszély lehet természeti és társadalmi eredetű. Természeti erők által okozott veszély pl. szélvihar, árvíz, gátszakadás, földrengés, szökőár stb. Társadalmi az emberek okozta veszély: háború, gazdasági válság, rémhírek, karambolok stb. Ezek valamelyike különbözik egymástól, lefolyása, váratlansága és következménye tekintetében. A veszély tehát nem minden esetben okoz kárt vagy katasztrófát. Azonban magában hordozza a katasztrófa, vagy károsodás különböző fokozatait, mint objektív lehetőséget, de hogy milyen hatású lesz a lelki, vagy fizikai károsodás, a pusztítás, azt számtalan szubjektív tényező is meghatározza. Ilyen szubjektív tényező: a kitelepítés elrendelésének körülményei; van-e a lakosságnak tapasztalata veszély elleni küzdelemben; rendelkezik-e a lakosság megfelelő fegyelmezettséggel; milyen a kitelepítési és befogadási szakszolgálat és rend- fenntartás színvonala; milyen a lakosság polgári védelmi képzettségének, gyakorlottságának színvonala stb. I A szociálpszichológia álláspontja a laza társadalmi alakulatokról I A szociálpszichológiai (társadalomlélektan) kutatásai kísérletileg igazolták, hogy a közösségben, csoportban lévő egyének véleménye, ítélete következtében és érzelmei egymáshoz közeledő módon változnak és a csoport tagjai ön- tudatlanul is nagy hatást gyakorolnak egymásra. , A lakosság tömege felerősíti, átfogja, megszűri, alakítja az egyének közötti pszichikai viszonyokat.” Ennek eredmény essége^ illetve eredménytelensége attól függ, hogy a szakszolgálat és rendfenntartó erők milyen gyorsan és hogyan reagálnak a jelenségekre, eredményesen irányítják-e, átfogják-e a közvéleményt és a hangulatot? A szociálpszichológia a viselkedés hasonlóságán alapuló közösségeknek nevezi a viszonylag laza társadalmi alakulatokat, amelyek azonban néha rendkívüli cselekvőképességről tehetnek tanúságot, intézményesített belső kötelékük nincs, de tagjaik viselkedésének hasonlósága alapján elkülöníthetők. Itt olyan csoportosulásokra gondolunk, mint a különböző formában előforduló tömegek. Kissé bővítve a közösségnek előbb tárgyalt meghatározását, mi ezeket is közösségnek tekintjük, tekintettel cselekvési képességükre és a szélesebb közösségekben általuk előidézett következmények. A lazán szervezett közösség, a tömeg nagyobb számú ember futólagos (átmeneti) csoportosulása közvetlen érintkezést lehetővé tevő területen, amelyben a résztvevők ugyanazokra az ingerekre spontánul hasonlóan, vagy azonosan reagálnak. „Az embereket a tömegben az ugyanazon inger által előidézett hasonló, vagy azonos érzelmekből és ösztönökből álló pszichikai kötelék fűzi össze.” A tömegnek nincsenek megállapított szervezeti normái, sem pedig erkölcsi normái. A tagokra gyakorolt hatása az érzelmi és ösztönkötelék természetéből ered. A tömegben primitív, de erős ösztönök és érzések kapnak hangot, amelyeket nem fékez semmiféle teikai vagy szervezeti forma. A tömegek különböző fajtáit ismerjük: az agresszív tömeg, a menekülő tömeg, a vásárló tömeg és expresszív, avagy demonstráló tömeg. Minket most a menekülő tömeg érdekel. A menekülő tömeg két formában fordul elő: a csődületet vagy szervezetlen közönséget hatalmába kerítő pánik, pl. kitelepítés előtt vagy alatt keletkezett spontán tömegmozgás, vagy színházban tűz esetén kitört pánik, vagy a földrengés okozta pánik, amikor sokan vakon menekülnek, egyedül a félelem és az önfenntartó ösztön hatására. A menekülő tömeg másik formája a szervezett alakulat vagy más formális és mesz- szemenően szervezett csoport rémült menekülése, amikor azt pánik félelem keríti hatalmába. A kitelepítésre kerülő lakosság valahol a két forma között kaphat helyet. A tömeg valamennyi formájában sok közös és hasonló jelenséggel találkozunk. Ezek mindenekelőtt pszichikai jelenségek, amelyek t.óbbé-ke- vésbé határozottan jelentkeznek. így tehát mindenekelőtt a személyiség egyéni tulajdonságainak részbeni eltűnésével, a deindividualizálódás jelenségeivel van dolgunk. Ennek következtében rendkívül felerősödik az utánzási hajlam. A külső ingerekre válaszolást nem reflexió, hanem az első érzelmi impulzus vagy mások viselkedésének utánzása irányítja. A gondolkodási tevékenység csökkenése és az egyéni jelleg elvesztése fokozza az egyes résztvevő szolidaritás érzését az egész tömeggel és maga után vonja azt is, hogy kevésbé érzik fontosnak az erkölcsi és jogi normákat és azok megtartását. A tömegben erős érzés alakul ki a kezdeményezett akciók helyességéről. Az érzelmek által megszabott cselekvési módokat a gondolkodás nem értékeli kritikailag. Ezenkívül a tömegben uralkodó érzelmi feszültség fokozza a saját erő érzését és csökkenti a végrehajtott cselekvésekért való felelősség érzését. A feszített légkör alkalmas táptalaj a rémhírek terjedésének, az ellenség ideológiai zavarkeltésének, a tények eltorzításának, felnagyításának, az álhírek spontán keletkezésének és terjesztésének, az ellenőrizhetetlen eredetű rémképek, találgatások keletkezésének. Nem egy esetben a rémhírek és találgatások nagyobb kárt okoznak, mint maga a valóságos Veszély. Ezért a kitelepítési és befogadási szakszolgálat és a rendfenntartó erők tagjainak különös figyelmet kell fordítani az ilyen hírek megcáfolására és elszigetelésére. A pánik meghatározása A pánik az esetek többségében a meglepetésszerű hatások következményeként lép fel. Ennek oka legtöbbször a jelentkező veszély tényleges hatásainak hiányos ismerete, az ellene való védekezésben való tájékozatlanság, de oka lehet az érintett szervek — kitelepítési és befogadási szakszolgálat, illetve rend- fenntartó erők — szervezetek felkészületlensége. Az adott pillanatban helytelen intézkedések kiadása vagy a tétovázás, tehetetlenség, a meglepődés, vagy akár a visszahúzódás. „A pánik egy olyan lélektani jelenség, amely akkor lép fel, amikor az egy, vagy néhány embernél keletkezett félelemérzés megakadályozza a megfontolt cselekvést és nem állván rendelkezésre a helyzetről megfelelő értesülés, néha átragad az emberek jelentékeny csoportjára”. Pánik törhet ki pl. annál a csoportnál, amelyiknél nincs szilárd vezetés és nincs megbízható, az eseményeket mindig ismerő és tájékoztató személy a kitelepítési és befogadási szak- szolgálat vagy a rendfenntartó erők részéről. I Egyéb pszichikai jelenségek-j A háborús körülmények egész rendkívüli módon befolyásolhatják az emberek gondolkodását, sőt nélia betegesen el is torzíthatják. Gyakran keletkeznek érzéki csalódások, illúziók és halluciná- ciók. Ezen alapszik legtöbbször a rémhírterjesztés is. A rosszul tájékozottság (de^ zorientáltság) is tipikussá válhat. Olyankor jelentkezik az etnbernél, amikor áttekinthetetlen helyzetbe kerül, rend- szertelenül kap értesüléseket, tájékoztatást, gyors fordulatok váltják egymást, s az egymásnak ellentmondó zűrzavaros és hiányos hírek hatása alatt a környezetről és az egész helyzetről hamis kép alakul ki benne. Ez rendkívül károsan hat az ember gondolkodására, pániktünetekhez, zűrzavaros cselekvésekhez vezetnek. Az ilyen légkör rendkívüli módon fokozza a befolyásolhatóságot, szuggesztibilitást. Akkor beszélünk szuggesztivi- litásról, amikor a kritikai gondolkodás, a józan ésszel való logikus mérlegelés helyébe a felületes hiszékenység, a szájról-szájra járó rémhírekbe való hit lép. Ebben az esetben a szuggesztió hordozója maga az emóció (az érzelem) márpedig az emóciók a háború idején rendkívül akti-- vak. A II. világháborúban és a tömegkatasztrófák alkalmával tapasztalt tények bizonyítják, hogy a pánik megelőzésére irányuló rendszabályok időben, a veszély megjelenésének első pillanatától kell foganatosítani, mert a pánik, a félelem gyorsan terjed és rendkívül lassan és nehezen csökkenthető, lokalizálható. Ennek egyik alapvető okai hogy a háború egy olyan egyedül álló esemény, amely a lakosság többségének pszichikumát oly mértékben, oly mélyen érinti, amelyet máshoz hasonlítani nem lehet. Az összes kísérő jelenségekkel együtt páratlan erőpróbának veti alá az ember személyiségét, nézeteit^ érzelmeit, akaratát, társadalomhoz és önmagához való vH szonyát. A háborúval — így a kitelepítéssel is — együtt járnak a tömegek viharos érzelmi megnyilvánulásai. Az érzelmi élmények és azok megnyilvánulásai rendkívül sokrétűek: felháborodás, düh, az ellenség gyűlölete, mély és gyöt- relmes szorongás, a félelem, a rémület, a kétségbeesés stb. A megszokott környezetből való kiszakadás is elősegíti a félelem, a bizonytalanság, a talaj veszte ttség érzéseinek kialakulását. Ismert tény, hogy hogy sokszor nehéz beleélni magukat a megváltozott, új viszonyokba. A kitelepítés e téren is próbára teszi a lakosságot. „Az új környezetben minden bizonytalan, csak nehezen alakulnak ki az új élet keretei, a tájékozódást megkönnyítő biztos támpontok. Minden új, mindenen gondolkodni kell, minden lépésünkhöz szellemi erőkifejtés szükséges és nem bízhatjuk magunkat szokásainkra, beidegzett automatikus mozdulatainkra, amelyek előző környezetünkben az életünket megkönnyítették.” Már ilyen helyzetnek az elképzelése is bizonytalansági érzéseket eredményez.
