Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-16 / 166. szám

Vezetőképzés megyénk mezőgazdaságában A jó pap is holtig tanul — tartja egy közmon- ídás és ennek szükségességét úgy gondoljuk, senki sem /vi­tatja. Az egyre korszerűsödő technika, termelési és vezetési módszerek mind arra ösztön­zik a vezető állásban lévő dol­gozókat, hogy tudásukat fel­frissítsék, illetve az új isme­retekkel kiegészítsék. Manap­ság csak azok kerülhetnek ma­gasabb beosztásba, akik a be­osztásnak megfelelő képzett­séggel rendelkeznek, akik pe­dig már magukénak mondhat­nak régebb óta egy-egy ma­gasabb szintű beosztást, azok utólag végzik .el a megfelelő iskolákat. • Tanul az ország. Ma már mindenki — a leg­alacsonyabb beosztásútól a legmagasabbig — tudja, hogy a pozíciót csak a tudás állan­dó gyarapításával lehet meg­tartani. Nem elég tehát elér­ni egy szintet, azt további ta­nulással meg is kell tartani. Csak azok az üzemék, válla­latok ■ vagy termelőszövetke­zetek tudnak kiváló eredmé­nyeket felmutatni, ahol meg­felelő szellemi tőkével rendel­keznek. Hiába a sok szorgos munkáskéz, ha a vezetés nem éri el a megfelelő színvona­lat. ' Kormányunk június végén határozatban rögzítette a ve­zető-továbbképzésről szóló fel­adatokat. . Feladatul tűzi ki mind a már vezető funkciót betöltő dolgozók, mind pedig a vezetői utánpótlás számára, hogy a hatékony vezetés érde­kében elsajátítsák, illetve a gyakorlatban alkalmazzák a legkorszerűbb elméleteket, módszereket. Ezek magykban foglalják, a gazdaságpolitikai, népgazdasági, az adott ágaza­tot reprezentáló ágazatnoliti- k'ai. vállalatpolitikai, közgaz­dasági, szervezési, vezetési, Vállalatgazdálkodási, ember­kapcsolati,. korszerű informá­ció — és döntéseire életi, ope­rációkutatási, az elektronikus számítógép alkalmazásával kapcsolatos tudományos ered­ményeket, ismereteket, elmé­leteket, módszereket, ezek együttes alkalmazásának gya­korlatát, melyek egymással komplex módon összekapcso­lódnak. A határozat kiterjed a vezető-továbbképzésben részt vevők meghatározására, az oktatók kiválasztására, a kéozés formájára és színvona­lára, tananyagának összeállí­tására. A rendelkezések érvé­nyesek a szövetkezetekre is, amelyek legfelső érdekvédelmi szervei a munkaügyi minisz­terrel együttműködve hatá­rozzák meg a szövetkezeti mozgalom területén a vezető­továbbképzési feladatokat. Megyénkben már korábban rájöttek a vezetőképzés szük­ségességére és mind a mező- gazdasági, mind pedig az ipa­ri és kereskedelmi ágazatok­ban történtek lépések a tanfo­lyamok megszervezésére. Mi elsősorban a mezőgazdasági továbbképzés gyakorlatáról és tapasztalatairól érdeklődtünk. Felvilágosítást dr. Sándor Andrástól, a palánki Mező- gazdasági Szakközépiskolában működő mezőgazdasági veze­tő-továbbképző tanfolyamok vezetőjétől kaptunk. Válaszaiból kiderült, hogy ” 1938 óta szervezne!/ évi négy alkalommal vezető-to­vábbképzést. Az oktatók ener­giájuk legnagyobb részét arra fordítják — mint annak ide­jén agitálni kellett a később népszerűvé vált ezüstkalászos tanfolyamra —, hogy meg­győzzék a vezetőket arról, hogy a kezdeményezés célsze­rű és főleg hasznos, hiszen busásan kamatozni fog. Saj­nos még az idén sem megy simán a tanfolyamszervezés, néhány állami gazdaság és termelőszövetkezet elnöke ele­ve rossz hozzáállással ismer­teti a tanfolyam tényét a ve­zetőséggel. A sárszentlőrinci Petőfi Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezet elnöke, Varga István aláírásával a követke­ző levelet kapta a tanfolyam szervezősége: , .Felhívásukra hivatkozással közöljük t. Cím­mel, hogy termelőszövetkeze­tünk az 1971. évben tovább­képző tanfolyamra vezetőt küldeni nem akar”. Zavarás­nak tekintették a szervezők látogatását a paksi és a du- naföldvári Aranykalász, és a kalaznói Petőfi Tsz-ben, . bár ez utóbbiban némileg érthető, hiszen a vezetőség csupán két főből áll, gazdaságilag azon­ban helyzetük éppen indokol­ná, hogy a problémát valami­lyen módon megoldják. Visz- szautasítás történt Hőgyészen is, Nagymányokon az elnök május óta nem vitte a veze­tőség elé a tanfolyamra küldés témáját, a kakasdiak pedig ravaszul, a postán már fel­adott válasszal játszották ki a helyszínre érkezett szervezőt. Néhány napon belül valóban megérkezett a postán feladott negatív válasz, „nincs jelent­kező” mottóval. A levelek messzemenően tükrözik a rossz szemléletet és a hozzá nem értést. A szervezésnél a helyi adottságokat messzemenően fi­gyelembe kell venni mind gazdasági, mind pedig szemé­lyi oldalról. Nem adminiszt­ratív úton kell megoldást ta­lálni, hanem a vezetőknek kell belátni, hogy mi a helyes út. Igaz, közrejátszik a helyet­tesítés problémája is, áthidaló megoldásokat azonban ugyan­úgy meg kell találni, mint pél­dául a tolnai Aranykalász Tsz-ben, ahol az összes közép­káder, ellenőrzési bizottsági elnök és tagok elsőnek a me­gyében — természetesen terv­szerű beosztással — vala­mennyien részt vettek, illet­ve részt vesznek a tanfolya­mokon. Jó a vezető-tovább­képzéshez való hozzáállás Bá- taszéken, Szakoson és Értény- ben, ahol az eredményeken is meglátszik a szellemi tőke je­lenléte. Dunaszentgyörgyön éppen az elmúlt években elért alacsony gazdasági eredmé­nyek kényszerítették arra az Ezüstkalász Tsz vezetőségét, hogy megfelelő létszámmal képviseltessék magukat az ősszel induló továbbképzése­ken. A 6—8 hét időtartamú bentlakásos tanfolya­mokon az órák 70—80 száza­lékát a hallgatók a legkivá­lóbb állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek munkamód­szereinek megismerésével töl­tik, ahol a témát jól isme­rő vezető szakemberek tart­ják a bemutatókkal egybekö­tött előadásokat. A tanfolyam rendelkezésére álló autóbusz segítségével a hallgatók meg­ismerkednek Pincehely, Szek- szárd, Tamási, Babarc, Mo­hács, Himesháza, Kaposvár, Szeged, Mezőhegyes és még számtalan más helyek sertés- és szarvasmarha-tenyésztő gazdaságainak, intézményei­nek módszereivel. A tanfolya­mon az egy hónapi ellátás 200 forint, de a kedvezőtlen adott­ságú tsz-ek állami támoga­tást élveznek az intézettől. 1 971. szeptember 1-től a palánki továbbképző tanfolyam a MÉM mérnök- továbbképző intézetének veze­tése alá tartozik, mint annak kihelyezett központja. Baranya és I Tolna megyék termelőszö­vetkezeteinek szakember-to­vábbképzését ez a központ fogja biztosítani. A jelentke­zések folyamatban vannak, az ősszel kezdődő tanfolyamokra — határidő augusztus 20 — azonban még mindig igen alacsony a továbbképzésre je­lentkezettek száma. A tanfo­lyam vezetősége várja a to­vábbi jelentkezéseket, hiszen a továbbképzés nem csupán az egyén, hanem a mezőgazda­ság és a népgazdaság együttes érdeke. RÓZSA GYÖRGY Közéletünk •• Ülésezett a Hazafias Népfront megyei elnöksége A Hazafias Népfront szek­szárdi székházában tegnap délelőtt ülést tartott a megyei elnökség. A választások le­bonyolításának tapasztalatait összegezte jelentésében Csaj­bók Kálmán megyei titkár. Elmondta, hogy az április 25- ét megelőző időszakban több száz népfrontaktivista ered­ményesen dolgozott. A válasz­tások mindenütt rendben le­folytak, a szavazók nemcsak pusztán szavaztak, hanem megismerhették a népfront programját, azt amire szavaz­tak. Jó politikai légkörben folyt le a szavazás-választás, és ennek hatása még most is érződik, ez a légkör alKalmas arra, hogy a távlati tervek megvalósítására is mozgósítsa a megye lakosságát — állapí­totta meg a jelentés. Szűcs Györgyné előterjesz­tése a nőpolitikái munka ta­pasztalatait összegezte. A me­gyei nőbizottság megalakulása óta sokat fáradozik azon, hogy a falusi asszonyok körében is megismertesse, megértesse az MSZMP nőpolitikáját. Negy­venhat községben alakult meg a lakóterületi nőbizottság. Ezek munkájának szervezése, tájékoztatása, irányítása lesz a következő hónapokban a fő tennivaló. Végezetül az elnökség jóvá­hagyta a második féléves munkatervet. Angyalföldről a tengerekre A Magyar Hajó- és Daru gyár angyalföldi gyáregységé­ben az NSZK, a Szovjetunió és az EAK részére készülnek tengerjáró hajók, óriás úszódaruk. (MTI foto: — Bara István felvétele — KS) KEMENCEBEN Dombóvári Fatelítő Vállalat MegsziiníeííéSí a nehéz fizikai munkát, gépesítették a vagonrakást A százhúsz kilós vasúti talp­fákat kézzel rakták máglyába, illetve vagonba. Nehéz fizikai munka volt. Most már sokkal könnyebb, gépesítették a va­gon rakást. Különösen a magas oldalú vagonokból volt nehéz a fa kirakása. Sok baleset is szár­mazott a régi rakodás során. A nagy és súlyos talpfákat két :ember nehezen tudta mozgatni. Amikor oszlop érkezett, ak­kor két brigádnak is össze kel­lett fogni, hogy a tizenegy mé­ter hosszú és három-négy má­zsás fenyőoszlopokat ki tudják rakni.. A kézi vagonrakásról, mint emlékről beszélne!/ már a fatelítő munkásai. A daru segítségével meg­gyorsult a vagonok ki- és be­rakása is, a kocsikat előbb vissza tudják adni a forga­lomnak. Különösen kedvelik a munkások a Szovjetunióból ér­kező szállítmányokat, mert ezeket kötegelik és a daru hor­gát csak rá kell erősíteni, öt­hat emeléssel kiüríthetnek egy fűrészáruval rakott kocsit. A vállalat vezetői most a hazai szállítókkal tárgyalnak, hogy a darus rakodáshoz alkalmaz­kodjanak. Tehát az egyes talp­fasorokat válasszák el léccel, vagy más alkalmatossággal. A gépesített rakodás további kiterjesztését tervezik. Az apró faáru rakodásához is szerkesz­tenek majd valami kosár­félét. Az egész üzem terüle­tén megszüntetik a kézi rako­dást. Ha a téglapor puskapor len­ne, felrobbannánk. A gyárve­zető bothegyre tűz egy papír­darabot, és felnyújtja a kemen­ce 240 centiméter magas meny- nyezetéhez. A papír lángra lob­ban. Ebben a kemencében dol­gozik Tóth János. Apja negy­ven évig volt a palánki gyár­ban kihordó, behordó, ö pedig harminc éve melegszik a gyár körkemencéjében. Két nappal ezelőtt, ahol hétfőn reggel Tóth János a munkát kezdte, még égett a tűz. Két napig hűlt a piros színűre izzított tégla. Két nap után — vasárnap harminc fokot mértek árnyékban —, va­lamicskét hűlt a tégla és a ke­mence, hétfőn hozzá lehetett fogni a kihordáshoz. — Tessék bejönni, itt most jó idő van — invitál a ke­mencébe Tóth János. Jó idő! A hétfő reggeli ötven fok, szá­mára jó idő. A múlt hét végén hatvanöt fokot is mértek. — Akkor meleg volt egy ki­csit. Csurgóit rólunk a veríték. — Milyen érzés kánikulában, kemencében lenni? — Strandon jobb volna. A hűvös pince sem rossz munka­hely ilyenkor. Meg a hivatal sem. Ott van ventillátor, büfé, kávé, sör, meg aztán annyit dolgoznak, amennyit akarnak. Igaz, mi is annyit dolgozunk. Kell a pénz, dolgozni kell, hogy legyen. — Mi volt a reggeli? — Sonkát, kenyeret, ková­szos uborkát ettem. Kell a ka­lória, tartani a formát. — Mif ivott? — Három pohár szódavizet. Naponta kapunk egy palack­kal, de nem elég. — Szeszes ital? — Napközben egy korty sem. Műszak után fél deci pálinka. A sok víz kilúgozza az ember gyomrát, hogy még enni sincs kedve. Feleségem mindig porol velem, mert az ételt utánasó­zom. Ebéd és vacsora után egy­két deci jó hideg spriccer, aztán vége a napnak. Másnap kezdő­dik elölről. — Hétfőn mikor kezdték a munkát? — öt órakor. Azóta nincs megállás. — Most nyolc óra, mennyi téglát hordott már ki? — öt és fél ezren túl vágyók. Most még nincs olyan rekkenő meleg, jobban megy a munka, tíz után már csak az bírja a kemencében tíz percnél tovább, aki éveket tölt itt, ebben a munkában. — Mennyi fizetést kapnak? — Ezer tégla kihordásáért tizenhárom nyolcvanat. — Nem sok. — Kevés. Harminc éve, ami­kor kezdtem, akkor három nap­számos bérét kaptuk, most egyét alig.- Pj -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents