Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-16 / 166. szám

A központ tájékoztatása rendkívül szűkszavú volt, de kielégítő. Kloss összekötője, Ar­nold, Németország Kommunis­ta Pártja egyik hajdani tagjá­nak, egy vasutasnak elbeszélé­sével egészítette ki a kapott ér­tesítést. A lényeg, hogy Ingrid Kiéld, svéd énekesnő, másfél évig a lengyel hírszerzés szá­mára dolgozott, az egyik ügy­nök nyerte meg, aki Berlin és Stockholm között utazgatott és a szép svéd nőt Párizsban is­merte meg. Ingrid nagy szol­gálatokat tett. Fontos informá­ciókat hordott Berlinből Stock­holmba. A varsói összekötők mindig felvették vele a kapcso­latot, valahányszor Németor­szágban vendégszerepeit, már­pedig nagyon gyakran fellépett Németországban és még a Reich Biztonsági Hivatalának legmagasabb funkcionáriusai körében is voltak barátai. Többszörösen ellenőrizték, pró­bára tették, fenntartás nélkül bíztak benne. Ennek ellenére kiderült, hogy mégsem ellen­őrizték eléggé gyakran. Ingrid Kiéld ugyanis elárulta a föld­alatti mozgalmat... Kloss most a karjában tar­totta. Mosolygott, de nem né­zett lovagjára, tekintete a te­remben tévelygett. A-férfi arra gondolt, ha ez a lány bármit is sejtene róla ... Micsoda sze­rencse, hogy nem korábban kapta az utasítást, hogy lépjen kapcsolatba Ingrid Kielddel! — Milyen sok itt a fiatal fér­fi — szólalt meg Ingrid. — Va­jon közülük hányán ... — Háború van — egészítette ki a gondolatot Kloss. Nagyon kellett magát fegyelmeznie, hogy áldozatául ne essék a lány bájának. Még egyszer felidézte magában a központ száraz tá­jékoztató adatait, amelyeket az a bizonyos vasutas is megerő­sített. így történt: három nappal ezelőtt az egyik varsói össze­kötő megérkezett az Ostbahn- hofra. A peronon Ingrid Kield- nek kellett várnia. Mint ren­desen, most is előre megálla­pították az ismertető jel eket: az összekötő jobb kezében „Ber­Kislakások fűtésének korszerűsítésé­hez vásároljon íotya kazánt, valamint acél- és alumínium radiátort A NÉPBOLT és az ÁFÉSZ szaküzleteiben (190) liner Zeitung”-ot tart és mi­helyt kilép a vasúti kocsiból, kicsiny öngyújtója segítségével azonnal rágyújt. Ingridnél szin­tén „Berliner Zeitung”-nak kell lennie és három szál vörös szegfűnek. Kloss hibátlanul elképzelte a jelenetet. Jól látott mindent most, amikor a lány arcát fi­gyelte. Az összekötő az utolsó utasok egyikeként lépett le a vagon lépcsőjéről. Figyelmesen körül­nézett; tapasztalt, régi harcos volt, de semmi gyanúsat sem észlelt. Helyesebben: túl későn vette észre ... Meglátta Ingrid Kieldet a három szál vörös szegfűvel a kezében. A lány még rá is mosolygott, lehet, hogy éppen úgy, mint most Klossra. Az összekötő megin­dult Ingrid felé. És ekkor ész­revette az apró kézintést, a lány csaknem észrevétlen, je­lentéktelen mozdulatát, de az is lehet, hogy könnyed fejbic­centését. Néhány lépéssel a lány mögött, bőrkabátos férfi állt. Egy-két másodperccel ké­sőbb a másik bőrkabátos fér­fit is észrevette, egészen közel a csarnokba vezető lépcsőhöz. A lépcsőkön, — további három férfi várakozott — csalhatatla­nul felismerte őket. Egyszeri­ben minden világossá vált: csapda! Ingrid még mosolygott, ami­kor a férfi leugrott a vágányok­ra. Ebben a pillanatban meg­szólalt a megafon: Schnellzug Berlin—Praha ... Az összekötő átfutott a közeledő mozdony előtt, úgy vélte, esélye van a menekülésre ... Csakhogy a szomszédos peront is megszáll­ták! A németek, meg kell adni, pontosan előkészítették az ak­ciót. Két fekete ruhás, szürke kalapos férfi várt már rá. Az összekötő a csupasz betont lát­ta csak és a gestapósokat, fegy­verrel a kezükben. Revolvere után nyúlt. Kloss pontosan tud­ta, mire gondolt az összekötő, amikor első ízben meghúzta a ravaszt: arra gondolt, hogy va­jon hány töltény van a tárban, mert egy golyót a maga szá­mára kell tartalékolnia, ha amazok esetleg nem lőnének eléggé pontosan. Most már semmiféle esélye nem volt. A két gestapós kirontott a peron­ra, a harmadik pedig pillana­tok alatt megjelent géppisztol­lyal a kezében. Az összekötő tüzelt, ötöt lőtt, harapott és nyelt: szétharapta aiz óraszíjá­ból előrántott vékony papír­szeletet és lenyelte. Revolve­re csövét a halántékához nyomta, de ebben a pillanat­ban sorozat érte. Jól céloz­tak. A vasutas elmondta még, hogy Ingrid, és a jelek szerint az akciót irányító gestapós, odaléptek a holttesthez. A ges­tapós ordítozott embereivel, át­kutatták a halott zsebeit, a szép nő pedig a három szál vörös szegfűt rádobta az élettelenül fekvő férfira. Ez a gesztus most különösen undorítónak tűnt fel Klossnak. Nem volt hát kétséges: Ing­rid Kiéld áruló. Kényszer? Zsa­rolás? Kloss nem nagyon hitt egyikben sem. A lány ugyanis megtehette volna, hogy nem utazik Németországba, svéd ál­lampolgár, semmi sem fenye­gette őt hazájában. A Gesta- póval saját elhatározásából mű­ködött együtt. És már jó pár hónap óta. Megállapították ugyanis, hogy azt az összekötő­nőt, akivel Ingrid a legutóbbi berlini vendégszereplése idején tartotta a kapcsolatot, azonnal letartóztatták, mihelyt a szép svéd nő visszatért Stockholm­ba. A lebukás körülményeit an­nak idején nem sikerült meg­állapítani, úgy gondolták: a véletlen műve... Most már minden világos ... (Folytatjuk) Ausztriai jegyzetek Múlt és jelen Ausztria örök semlegességé­nek deklarálása után sokat változott ott is a helyzet. A Hofburgban ma dr. Franz Jo­nas személyében olyan ember ül az osiztrák köztársaság leg­magasabb közjogi méltóságát jelentő elnöki székben, aki az egyszerű munkások soraiból, a nyomdagépek mellől került erre a posztra. Az idő — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme óta — a népek javára dolgozik. És ez a munkálko­dás — bármily furcsán is hangzik — még a kapitalista országokban is mérhető. Mi ma legfőképpen azon munkálkodunk, hogy a köl­csönösen óhajtott békés egy­más mellett élés beláthatat­lan időkig zavartalan legyen. Az Ausztriában járt magas szintű magyar küldöttségnek az volt a törekvése, hogy a két nép évszázadok óta fenn­álló kapcsolatát ennek szelle­mében alakítsa, mélyítse. Ugyanezt tapasztaltuk az osztrák állam vezetőinek szí­vélyes vendéglátása során is mindenütt, egész odáig, hogy például Linzben, amikor kül­döttségünk kiszállt a kiilön- vonatból, a fúvószenekar a Rákóczi indulót játszotta (!) Azt a világhírű indulót, ame­lyet az osztrák elnyomás el­len felkelt kurucok szabad­ságharcát inspirálta. Mi ma­gyar újságírók egy kicsit mo­solyogtunk ezen, de mi taga­dás, jólesett az udvariasság. Losonczi Pál és kísérete ausztriai látogatása során Bécs belvárosának egyik legforgal­masabb utcájában kisebb gya­logsétát tett. Bár elnökünket népes csoport vette körül, az utcai járókelők mégis késve figyeltek fel a nem minden­napi eseményre. Nem így a kereskedők, a fényes üzletek tulajdonosai. Izgatottan kap­ták elő fényképezőgépeiket, hogy megörökítsék azt a pil­lanatot, amint a Magyar Nép- köztársaság elnöke éppen az ő kirakatukat nézegeti. Egy ke­reskedő valósággal eksztázisba jött, s jobb híján minket ölel­getett, mondván: „Köszönöm uraim, nagyon köszönöm! Nekem ez minden pénzt meg­ér, a legjobb reklám, hogy ki- rakatomat Losonczi úr őexcellenciája is megnézte”. A műemlékekben gazdag« Krems városkában az „ezer­éves kremsi művészet” címűi kiállítás megtekintése során, az egyik teremben elnökün néhány kiállítási tárgyra mu-J tatva, megjegyezte: mintha)? ezeket már láttam volna va­lahol. Lehetséges — mondta % a kiállítást bemutató múzeoló-^ gus —, mert a kiállítási tár- (■ gyak között akad néhányj amit a budapesti Nemzetig Múzeumból kölcsönöztünk. A bűbájos kis nyaralóhe­lyet a Dürstein felett emelke-< dő fellegvárat — ahol a mon da szerint Oroszlánszívű Ri chard raboskodott — este küldöttség tiszteletére görög—S'» tűzzel világították meg. Lo-f|- sonczi Pál az alsó-ausztriai I tartományi főnök vacsoráján & — már a kötetlen beszélgetés közben — megjegyezte, hogy ezen a festői tájon nem elő-; szőr járnak magyarok. Má­tyás királyunk is megfordulö erre, s talán éppen itt szüle tett meg a gondolat, hogy a mi Duna-kanyarunkban, Vi- segrád felett várat építsen. A közös történelem napjai! J emlegetve azért a kötetlen be- Jí szélgetések során újra és újra % a jelen került előtérbe. Tör-Jt ténetesen az, hogy a két szom-* szédos ország a gazdasági és •« kulturális kapcsolatok tovább- f' mélyítésén túl mit tehet az európai biztonság megoldásá­ban, s nemcsak a két szom­szédos nép, hanem az egész emberiség békéjének megőrzé-i se érdekében. DÁVID JÓZSEF VÉGE 230 literes hűtőszekrény: a lakás hűtött éléskamrája LEHEL Kipróbált és jól bevált magyar alkatrészekkel készült. A 16 literes mélyhűtőrészben —12° C alatti hőmérséklet. Hőszigetelése a legkorszerűbb. A belseje nem nedvesedik és nem rozsdásodik. Csendesen működik, hosszú élettartamú, csekély áramot fogyaszt. Az élelmiszerek elhelyezésére a mélyhűtőrekesz, zöldség- és gyümölcstároló tálak, valamint hat rakodópolc szolgál. Belső világítása a mágneszáras ajtó nyitásával működik. 3 ÉVI GARANCIA! A TÖKÉLETES SZERVIZ­ELLÁTÁSRÓL GONDOSKODUNK. $■ Ára: 5680 Ft. GYÁRTJA A HŰTŐGÉPGYÁR (2)

Next

/
Thumbnails
Contents