Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-15 / 165. szám
Ausztriai jegyzetek Mindkét félnek hasznos i. AZ UTOLSÓ ELŐTTI ELŐADÁS Ingrid felemelte poharát és ránézett Klossra. Mosolygott; ajkán az elkényeztetett csitrik kacér mosolya játszott. Ingrid tudta, hogy semmit sem kockáztat, ha partnerét ugratja; lovagja meg nem válik tő'e. — Haragszik? — kérdezte. A férfi éppen azon tűnődött, hogy Ingrid ördögien szép és ez bizony zavaróan hat rá. Legalább a szeme ne volna ilyen kristálytiszta! — Magára nem lehet haragudni — mondta. — Táncolunk? — Nem. Ha jól emlékszem, arról álmodozott, hogy egyedül legyünk, kettesben. Igen, Ingrid megígérte, hogy ezt az estét együtt töltik, de aztán magával hozta ide az „Aranysárkány”-ba Schultzot és a folyton csicsergő barátnőt, Bertát is, aki mintha féltékeny- kednék Ingridre, mert amikor táncoltak, folyton csak őket figyelte. Kloss egész időt alatt magán érezte Berta fürkésző, vizsla tekintetét. Lehet, hogy ő is? Semmit sem szabad figyelmen kívül hagynia: tegnap óta, vagyis attól a pillanattól kezdve, amikor megkapta feladatát, amely az eddigiek sorában a legveszedelmesebb, s alighanem a legvisszataszítóbb is, tudta, hogy nagyon kétes kimenetelű játékba kezd. A Magyarország című hetilapban a műből közölt részletek nagy érdeklődést keltettek, s sikert arattak. Az érdeklődés és a siker magyarázata kettős. Egyrészt közelmúlt történelmünk olyan területét és témakörét dolgozta fel a szerző, amelyet eddig csak töredékeiben ismert a szélesebb közvélemény, másrészt a feldolgozás módja tömör, mégsem száraz, világos és olvasmányos. Most, hogy a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet vehetjük kézbe még inkább megerősíthetjük a hetilapban közölt részletek alapján kialakult véleményünket. A szó jó értelmében vett történelmi munkát nyújt át a szerző az olvasónak: tudományos igénynyel készültet, amelyet azonban a szakmán kívül érdeklődő is élvezettel tanulmányozhat. A nyolc fejezetre, valamint bevezetésre és összefoglalásra Felveszünk LAKATOS HEGESZTŐ ÉS MG. GÉPSZERELŐ SZAK- ÉS BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT. Szakma nélküli férfiakat hűtőfelújításra betanítjuk. Mezőgép, Szekszárd, 6. sz. gyáregysége, Várdomb. (184) — Most mire gondol? — kérdezte Ingrid. — Miért hallgat? — Magára gondoltam — válaszolta. A lány az emelvényen szentimentális tangót enekelt. Hangulatvilágítás; néha úgy tetszett, hogy a tömeg a parketten mozdulatlanságba dermed, aztán a zene ütemeire hullámzik, hogy hamarosan újra megmerevedjék. — Szeretem ezt az „Arany- sárkány”-!, szólalt meg Ingrid. — Talán ez a legrendesebb mulató Berlinben. Kloss eltűnődött. Arra gondolt, hogy ezen a „rendes' helyen egy fedél alatt töltheti az ember az idejét a Gestapo és az SS elitjével. A néhány napos szabadságra érkező magas rangú tisztek Charlottenburg szűk utcácskáiban találnak alkoholt is, meg nőt is. Szeretik az érzelgős tangókat és a hozzáértéssel kezelt világítást. Iíloss gyűlölte őket, — ezt egy pillanatra sem feledi — és csak üggyel-bajjal erőszakolt arcára mosolyt. Ingridre nézett, helyesebben Ingrid poharára: még mindig csaknem tele volt. Kloss habozott, de már tudta, hogy nincs más választása. — Most mire gondol, Hans? — ismételte meg a lány a kérdést. Aztán válaszra sem varva halkan beszélni kezdett, s Közben nagy, tiszta szemével partnerét figyelte. — Kora tavasztagolt mű a felszabadulás utáni három esztendő magyar— amerikai kapcsolatainak teljes képét adja. Ezen túlmenően azonban foglalkozik azokkal a bel- és külpolitikai eseményekkel is, amelyek e viszonyra erőteljes hatást gyakoroltak. Rendkívül érdekes nyomon követni, hogyan bontakozott ki egyre világosabban az amerikai kormányzat látszat-előzékenységet és tényleges beavatkozást jelentő, majd később már csak beavatkozási kísérleteket célzó politikája. Kisebb (mint például az amerikai követ és Révai József levélváltása az amerikai gépek engedély nélküli berepülése ügyében), és nagyobb jelentőségű kérdések (mint a Nyugatra hurcolt javak visszaadása) logikus csoportosításával éri el a szerző, hogy az olvasó fokról fokra megismeri az események alkotta folyamatokat, s azok összefüggéseit. Ennek köszönhető, hogy bár a mű nem túl terjedelmes — alig több két és fél száz oldalnál — a témáról általa adott kép teljesnek tekinthető. A bővebb tájékoztatást, illetve a további részletek fellelését elősegítő lábjegyzetekkel, valamint a forrásmunkák jegyzékével kiegészített kötetet nemcsak a történelmi kérdések iránt érdeklődők forgathatják haszonnal, hanem a széles olvasóközönség is, mert közelmúlt történelmünk egy fontos részletét ismerhetik meg segítségével. szál jártam itt utoljára, Hei- nivel. Akkor nem volt tánc, gyászoltunk Sztálingrád miatt. Alighanem ugyanennél az asztalnál ültünk és Heini, éppen úgy, mint most maga is — szelíden ránézett Klossra — neheztelt, mert magammal hoztam Bertát. — Ki volt az a Heini? Ingrid tekintete elkomorult. — Másnap visszatertem Stockholmba — folytatta. — És aztán már többé sosem láttam Heinit. Júliusban esett el, három hónappal ezelőtt. A zene elhallgatott. Berta és Otto Schultz százados, akit különben az Abwehr legelegánsabb tisztjének tartottak, visz- szatértek az asztalhoz. Berta sietve Ingridhez bújt. — Tudd meg, hogy ez az Otto nagyszerűen táncol — csicseregte. — Nagyon ügyes ... Még most sem ittad ki a poharadat? Mit csináltatok? Kloss nem figyelt a locsogásra. Ingrid italára összpontosított és arra gondolt, hogy habozása teljesen felesleges volt. A cselekvésre alkalmas pillanat ismét elmúlt. — Felejtsd el már végre — hallotta újra Berta hangját. — Fiatal vagy, szép vagy, az egész világ a lábadnál hever. Nem vetted észre, hogyan néznek rád a férfiak?... Hallottum a beszédfoszlányokat az asztalok- nád: „Ez a nagyszerű lány — jegyezte meg egy csinos ezredes —, ez a svéd énekesnő, Ingrid Kiéld”. Ott, ni, az ott, a harmadik asztalnál... — Az ilyesmi engem teljesen hidegen hagy — mondta Ingrid. Schultz másodszor is belekezdett valamilyen tréfa elmesélésébe; Ingrid felállt és maga kérte fel táncra Klosst. — A szentimentális szégyenlősük csoportjába sorolom magát — jelentette ki a lány, amikor azonban a férfi erősebben magához szorította, hozzátette — a szemtelenekhez. Csak tegnap óta ismerjük egymást. — Kevés az időm — suttogta Kloss, és ezúttal nem is hazudott. — Csakugyan úgy gondolja, hogy sikerül kihasználnia ezt az időt? — kérdezte a lány, s nevetésben tört ki. Kloss pedig ismét arra gondolt, hogy Ingrid Kiéld, akinek pontos, egyúttal száraz és tárgyilagos személyleírását csupán egy nappal előbb kapta meg a központtól, egyre jobban tetszik neici. A lány arca közel volt. Kloss belenézhetett tiszta szemébe, de elfordította tekintetét. Ezt a ragyogó lányt, akit most a karjában tart, meg kell ölnie! Ideje kevés volt, talán húsz órája ha lehetett feladata végrehajtására. — Holnap éjszaka utazom — mondta Ingrid —, helyesebben holnapután hajnalban. Nem ta- lákozhatnánk Stockholmban ? — Csak a győzelem után. — Hisz a győzelemben? — Német tiszt vagyok. — Én pedig — hallatszott a nevetve adott válasz — svéd állampolgár, és jogomban áll nem hinni. De, úgy látom, megint haragszik valamiért! Ha nem ismerné a lány bűnét, ha nem szólnának ellene kézzelfogható bizonyítékok, arra gondolhatna, hogy a központ hibát követett el. Hiszen előfordulhatnak tévedések. Ebben az esetben azonban semmiféle kétség sem merült fel. A lány teljes mértékben rászolgált a halálra, meg kell halnia, és Klosson kívül egész Berlinben senki sem volt. aki az ítéletet végrehajthatta volna. Az előző nap reggelén érkezett a parancs, amikor már minden világos volt. Az utasítást az öreg Arnold továbbította, Kloss egyetlen berlini összekötője és egyetlen berlini munkatársa. Abszolút megbízható ember, megfontolt, tapasztalata óriási, de már nem fiatal és gyakran betegeskedik. Pihennie ke'lene, de hát Berlint senki sem ismerte nála jobban és pillanatnyilag senki sem tudta volna helyettesíteni. (Folytatjuk) 1, * Barátaim, ismerőseim naponta teszik fel a kérdést: mit láttál, tapasztaltál Ausztriában járt küldöttségünk fogadtatása során? Magyarán: mi van a tarisznyádban, a jegyzetfüzetedben, a sze'- mélyes élményeid között olyan, ami kimaradt az eseményeket kommentáló tudósításokból? A nyugati országhatárt átlépve, az első ami szembetűnő a vonatablakból, hogy a mező- gazdasági kultúrák itt is jó termést ígérnek. Látszik, hogy a talajművelés, a talajerőutánpótlás, valamint a kemi- zálás — a vegyianyagok használata — a mai követelményeknek megfelelő. Sehol egy letakarítatlan rét, gazos tábla és kátyus, rossz földút. A falvak lakóházai, portái viszont kopottak, régiesek. A legtöbb osztrák paraszt arra hivatkozik, hogy ez a „patina” kell a turistáknak. Lehet, hogy a turistáknak ez tetszik, de a régi elavult épületekben lakó embereknek valószínűleg nem. Az igazság viszont az, hogy a kísparaszt kénytelen jövedelmének jelentős részét gépek és más gazdálkodási eszközök vásárlásába fektetni, hogy meg tudjon állni a piacon. Uj ház építésére így nem nagyon jut. A mezőgazdasági vonatkozásokról még csak annyit, hogy a felvásárlási és fogyasztási árak között sok esetben két- három százalékos az árrés, ami ellen úgy próbálnak védekezni az osztrák parasztok, hogy áruértékesítési szövetkezetekbe tömörülnek. Egy ilyen Bécs környéki gyümölcs- és zöldségszövetkezet látványos árverésén küldöttségünk is részt vett. Akadt osztrák politikus, aki azt állította, hogy a két szomszédos ország legmagasabb szintű találkozása elsősorban a magyarok érdeke. Pedig nem valószínű, hogy ő maga is ne tudná: Ausztria mint kis ország, gazdasági téren menynyire kiszolgáltatott a nagy kapitalista országok diktálta világpiaci törvényeknek. Szerencsére azonban a tárgyalásokon — amelyeket mindkét részről őszinte nyiltság jellemzett — egész más volt a vélemény. A linzi Acél- és Vasműben tett látogatás során a gyár vezérigazgatójának szájából hangzott el, hogy „a hatalmas és erős európai acélművekkel az osztrák nehézipar csak akkor tud versenyben lenni, ha a többi között a Magyar Népköztársaság nehézipari üzemeivel bővíti a már meglévő kooperációs kapcsolatokat. ..” Természetesen ezek — és várhatóan a további — gazdasági kapcsolatok nekünk magyaroknak is legalább olyan hasznosak, mint osztrák szomszédainknak. A békés egymás mellett élés elve le- hetővé teszi, hogy két különböző társadalmi berendezésű állam is kölcsönösen kihasználja a gazdaságfejlesztéssel és árucserével kapcsolatos lehetőségeket Az ember, ha külföldre kerül, akarva-akaratlan az árak, az életszínvonal iránt is érdeklődik. Aztán elkezd összehasonlítani, szorozni, osztani. És most nem sorolom fel az alapvető közszükségleti cikkek árát. Elég turista járt már kint Ausztriában ahhoz, hogy Magyarországon mindenki tudja: a miénknél magasabb kereseteket hogyan szabályozza a mi kereseteinkhez hasonló vásárlási értékre például az élelmiszer- cikkek magasabb ára és a szolgáltatások terhe. Az igazság kedvéért azt is el kell persze mondani, hogy egy sor iparcikk — főleg textilnemű — lényegesen olcsóbb, mint nálunk. Ez egyrészt a fejlettebb osztrák iparral, másrészt a nyugati piacokról beáramló dömpingj-cikkekkel magyarázható. DÁVID JÓZSEF (Következik: Múlt és jelen) Üj szovjet gépkocsi A ZIL—117 típusú új szovjet személygépkocsi. (TASZSZ Foto: V. Szoboljev felv. — MTI—KS^ Dr. Várkonyi Péter: Magyar—amerikai kapcsolatok 1945-1948 (tn)
