Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-15 / 165. szám

Az üzem és a pszichológus . A MUNKAHELYI közérzet tájait megismerni, ismerni sok szempontból hasznos és a ter­melés oldaláról nézve minden­képpen előnyös. Mégis azt ta­pasztalhatjuk, hogy a dolgo­zók hangulatát, pon tosabban az „üzemi együttélést” zavaró, vagy javító motívumokat a maga mélységében, teljességé­ben a vezetők alig, vagy egyál­talán nem ismerik. De nem is ismerhetik. Hiszen egy több száz főt foglalkoztató munka­helyen már csak tudományos igényű, módszeres pszicholó­giai vizsgálatok képesek meg­válaszolni azokra a kérdések­re, amelyek látszólag megfejt- hetetlenek és talányosak. A vezetés, a szakvezetés más okok miatt sem ismerheti „a lélek tájait”. Egyrészről el­foglaltságuk iránya egészen más, s nincs meg ehhez a kel­lő hozzáértésük sem. Az üzemi pszichológiához éppen úgy ér­tő ember szükséges, mint a közgazdaság-tudományok mű­veléséhez. Olyan ember tehát, akinek pont úgy szakmája a pszichológia, a szociológia, mint a növényvédő szakmér­nöknek a növényvédelem. Az üzemi pszichológia, némi­képpen leegyszerűsítve felada­tát a munkahely „lelki felüle­teit” vizsgálja, s a mi körül­ményeink között jó értelemben vett „emberelemzést” végezve olykor értékesebb hasznosabb anyagot tehet a vezetés aszta­lára, mint a közgazdász. Ez természetesen távolról sem je­lenti az egyik szakma szembe­állítását a másikkal, csupán arról van szó, hogy például a túlzott munkaerőmozgás okait, visszatartásának lehetséges mó­dozatait a pszichológiai vizs­gálatok tudják feltárni legjob­ban. Ezen túlmenően számos olyan kérdésre kap kielégítő, de nem mindig megnyugtató választ a vezetés, amely a ter­melés elemzésében nem. vagy csak felszínesen jelentkezik. Ahol már hosszabb idő óta dolgozik az üzemben pszicho­lógus, ott a példák sokasága bizonyítja, hogy kevesebb a homály, érthetőbb, világosabb, hogy miért növekszik egyen­letesen a teljesítmény az egyik műhelyben és miárt stagnál a teljesítmény, hasonló műszaki, anyagi feltételek között, a másik műhelyben. A LÉLEKTAN tudományá­nak alkalmazásával a termelés minden területe megközelít­hető. áttekinthető. A pszicho­lógián belül külön tudomány­ág a munkapszichológia. Na­gyon érdekes lenne például felmérni itt nálunk, Tolna me­gyében is, hogy milyen hatást vált ki az egyes emberből a rendetlen, a túlzsúfolt munka­hely, s milyen módon ad pozi­tív lendületet a dolgozónak a rendes, az „áttekinthető kör­let”. Általában tudjuk, de pon­tosan egy adott munkahely ter­melékenységére vonatkoztatva rendszerint nem tudjuk. Vagy nézzük a mezőgazdaságban az alkatrész felhasználását. Az Népújság 3 1911. július 15. adminisztráció pontosan ki­mutatta, hogy a géppark a mezőgazdasági üzemben hány százezer forintot használt fel alkatrészre. De mi van emögütt? Felszínen mozogva emögölt az van, hogy az egyik erőgépkezelő többet, a másik kevesebbet használ fel alkat­részből. Kész az ítélkezés: az egyik jobban vigyáz, jobb szakember, a másik hanyag és felületes ember. Ez így általá­ban igaz is, de részleteiben sokkal bonyolultabb a dolog és sokkal többet mond, mint hinnőnk. Főleg akkor mond nagyon sokat, ha esettanul­mányt végzünk és mondjuk 10 ilyen, meg 10 olyan traktorost vizsgálunk a „hozzáállás” as­pektusából. A termelés minden területén kimutatható, bizonyítható a lelki, a hangulati, az érzelmi motívumok szerepe. Gyakran olyképpen, hogy a pszicholó­gus indirekt, „cseles kérdé­seket” tesz fel és azokból visszakövetkeztet. Pontos és megbízható választ kaphatunk olyan kérdések sokaságára is, hogy miért lelkes, s összefor­rott az egyik brigád, miért dol­gozik csüggedten, erőtlenül, kedvetlenül a másik brigád. Az általános megállapításokat itt is ismerjük és értékítélet­ként naponta számtalanszor használjuk. „Jó az együttmű­ködés”, „Állandó a széthúzás, a civódás”, „Nem bírják egy­mást”, „Bírják egymást”, „Egy­másért tűzbe mennének”, „Megfojtanák egymást egy ka­nál vízben”. De, hogy mi van e megállapítások mögött, azt megint csák sejtjük, s olykor rosszul sejtjük. Legtöbbször nem az van, amit a felszín mutat, hanem egészen más. Nem az tehát, hogy merő vé- letlenségbői bárányszelíd, légy­nek sem ártó, egymást becsülő emberek kerültek össze, s nem azért van széthúzás, mert ott mondjuk a brigádon belül az emberek természetüknél fogva összeférhetetlenek. Bárki megfigyelheti: egyazon ember rossz tulajdonságai kül­ső hatásokra rosszabbodhat­nak, jó tulajdonságai jobbul- hatnak. Léteznek tehát olyan munkahelyi hatások, amelyek megsokszorozhatják az egyes emberben lévő jót, más, körül­mények között megsokszoroz­hatják benne a rosszat. A KONZERVATÍV felfo­gás a pszichológiát, mint tu­dományt elveti, sőt eseten­ként az emberrel való bűnös manipulálásnak tekinti. Nos, manipulálás is, de semmi esetre sem tekinthetjük bűnös manipulálásnak. Miért lenne emberellenes a lélektan tu­dományával, felhasználásával azt kutatni, felderíteni, hogy miért olyan a dolgozók „hoz­záállása” egymáshoz, a mun­kahelyhez, az üzemhez, a ve­zetéshez mint amilyen. Ezt tudni fontos üzemi, egyéni, sőt népgazdasági, politikai ér­dek. Ha nem ítéljük el, sőt előtérbe helyezzük a szerve­zettséget, a tervszerűséget, ak­kor nyilvánvaló, hogy nem hagyhatjuk a gyárkapukon kí­vülre kerülni azt a tudományt sem, amely a szervezettséget, a termelékenységet, a terv- szerűséget nem pótolja ugyan, de teljesebbé, tökéletesebbé teszik, — Nemrég a Tolna megyei Népújságban figyelemfelkel­tés céljából közöltük A. Jefcsi­mik írását. A szerző az SZKP KB mel­lett működő társadalomtudo- / mányi akadémia aspiránsa egy felmérés tapasztalatai alapján ismerteti, milyen követelmé­nyeket támasztanak a terme­lőbrigádok kollektívájuk irá­nyítóival és irányításával szemben. A publikáció rop­pant érdekes. Nyilvánvaló, hogy a vezetésnek származik legtöbb haszna abból, ha tu­dományos alapossággal vég­zett felmérés birtokában is­meri azokat a követelménye­ket, amelyeket a brigádok, a műhelyek támasztanak az irá- nyítómunkéval szemben. S ha ez érvényes egy Donyec-me- dence bányájára vonatkoztat­va, nyilvánvaló, hogy érvé­nyes minden munkahelyre, minden termelőüzemre. AZ ÜZEMI pszichológia, pontosabban az üzemi pszicho­lógus immár nálunk, Magyar- országon is bevonult a na­gyobb üzemekbe és elfoglalta méltó, a termelést szolgáló he­lyét, a közgazdász, a tervszak­ember, összességében a ter­melést szolgáló, az irányítást sagítő szakembergárda sorá­ban. Tolna megye nagyobb üzemeiben sem ismeretlen az ilyen vagy az olyan felmérés a dolgozók hangulatáról, köz­érzetéről, véleményéről, ér­deklődési irányáról, stb. stb. Ezek a kezdeti lépések, s leg­főbb gyengéjük az, hogy több­nyire ösztönösek, tudomány­talanok. Feltételezhető azon­ban, hogy hamarosan lesz már Tolna megyében is olyan üzem, ahol fő állásban foglal­koztatnak pszichológust, eset­leg 2—3 üzem foglalkoztat egy pszichológust. Állítólag fél­állásban már működik egy, de hogy hol, azt eddig még nem sikerült kideríteni. — SzP — Ülést tartott a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága Tegnap délelőtt ülést tar­tott Szekszárdon a KISZ Tol­na megyei Végrehajtó Bizott­sága. Az ülés napirendjét há­rom előterjesztés, illetve tá­jékoztató alkotta. A KISZ Tolna megyei Vég­rehajtó Bizottságának ajánlá­sát — ami a középiskolai és szakmunkástanuló KIAZ-szer- vezetek 1871/72. tanévre szó­ló programjához Kínál segít­séget — Dobos Gyula, a KISZ Tolna megyei bizottsá­gának munkatársa terjesztette elő. Hohmann József, a KISZ megyei bizottságának titkára a nyári vezetőképzés és épí­tőtáborozás eddigi tapasztala­tairól tájékoztatta a végrehaj­tó bizottságot. A testület a tegnap délelőt­ti ülésen tárgyalta meg a KTSZ megyei vb 1971. II. fél­évére szóló politikai, kulturá­lis és sport-programját. A „Joliot Curie” és az „Avas” táncegyüttes műsora Szekszárdon Két híres táncegyüttes mu­tatkozott be kedden este Szek­szárdon, a Babits Mihály me­gyei művelődési központ szín­háztermében. Mindkét csoport a Szakszervezetek Tolna me­gyei Tanácsának meghívására érkezett' megyeszékhelyünkre Szegedről, ahol a második nemzetközi néptáncfesztiválon vettek részt. Hét óra előtt néhány perccel már megteltek a széksorok, ami azt jelezte, hogy a közön­ség sokat vár a műsortól. Mindjárt az elején el kell mondani, hogy csalódás sen­kit nem érhetett. Elsőként a Német Demok­ratikus Köztársaság riesai „Joliot Curie” együttese szó­rakoztatta a nézőket körülbe­lül másfél órán át. Az együt­tes 1949-ben alakult, a Riesai Hengermű és Csőgyár mun­kásaiból. 1969-ig 1739-szer ad­tak műsort, melynek több mint egymillió nézője volt, s az azóta is tartó sikersoroza­tot eggyel növelte a kedd es­ti előadás is. Türingiai fonó című tánccal kezdték a mű­sort, majd egy énekszám után a „Kérők” című humoros táncképet mutatták be, mely egy leányvásárt elevenített meg. Sorra érkeztek az öreg, de gazdag kérők, akikhez az anya szép fiatal leányát akar­ta hozzáadni. A játék szerep­lői, de különösen az anyát megszemélyesítő táncos na­gyon jól „járta” el szerepét. Nagy derültség és tapsvihar kísérte le a színről a fiatalo­kat, akik elkergették a gazdag kérőket. A Kis Barbara tánc­szvit is sikert aratott. A sok tapsból természetesen Willi Hinzertnek, az együttes mű­vészeti vezetőjének és Kari Haffner karmesternek és ze­nekarának is megérdemelten jutott. A német együttes után —• az előadás második felében — a Szakszervezetek Borsod— Abaúj—Zemplén megyei Ta­nácsának Kiváló együttes címmel kitüntetett központi együttese következett. Az 1951-ben alakult fiatal mun­kásokból, diákokból, értelmi­ségiekből álló együttes művé­szeti célkitűzése az ősi, sajátos magyar folklórkincs műve­lése, valamint Kodály és Bar­tók törekvéseit követő új mű­vek bemutatása. A közönség tetszését min­den számuk megnyerte, mely egyben Galambos Tibor mű­vészeti vezető tehetségét és jó munkáját dicséri. Műsorukat a Régi magyar katona- és hu­szártánccal vezették be, majd a Pletykálkodó lányok Tere- fere száma következett Szép volt a kesergők és variációs csárdások című zeneszám, amit Gombos Péter vezető prí­más és zenekara adott elő. Az erőt, ellenállást jelképező Forradalmi verbunknak és ci­gánytáncnak is hasonlóan nagy sikere volt és méltón ér­demelte meg mindkettő a vas­tapsot. Tehát kedden este szép él­ményben volt része Szekszárd közönségének, melyhez hozzá­járult mindkét tánckar zene­karának jó kísérete és a szép, «zínpompás népviseleti ruhák. — hm — /HÁV-szálló épül Dombóváron Eombóvárott, a Dél-Dunántúl nagy vasúti csomópontjában 150 ágyas MÁV szolgálati szálloda épül, a vasútállomás közelében. A háromszintes épületet előregyártott elemek­ből szerelték össze, már tető alá került, s a belső munkáit folytatják ä Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A korszerű vasutas munkásszállást a jövő év elején adják át rendeltetésének, az el­képzelések szerint. Gottvald Károly felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents