Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-14 / 164. szám
Interjú A megyei tanácstag és a helyi érdekek Keserű János ktsz-elnökkel, megyei tanácstaggal választott tisztségéről, és a helyi érdekek képviseletéről beszélgettünk. — Képviseletnek tekinti a me- gyei tanácstagságot? — Igen. Feltétlenül. — Kit képvisel? — A válasz kézenfekvő: választópolgáraimat képviselem. Pontosabban meghatározva Nagydorog, Pusztahencse és Bikács dolgozóit. Elsősorban őket, mellettük a kisipari termelőszövetkezeteket is, és a kisipari termelőszövetkezetekben munkálkodó embereket is. Tagja vagyok a megyei tanácson belül a termelési, szolgáltatásfejlesztési és lakossági ellátási bizottságnak. — Szekszárdiról hogyan képviseli Nagydorogot és környékét? — Nagydorogi vagyok. Ott lakom most is. Naponta járok be Szekszárdra, és Szekszárd- ról vissza Nagydorogra. Ennek megfelelően végeredményben együtt élek az ottani emberekkel. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a községek gondjait, örömeit ismerem. Keresem a személyes kapcsolatokat. Szombaton és vasárnap sok dolgozóval szót váltok. Ezen túlmenően egy hónapban egyszer-kétszer bemegyek a tanácsházára is megtudakolni, hogy miben várnak tőlem segítséget. A kéréseket, a kívánságokat megfelelően értékelve, azok jogosságát, avagy jogtalanságát figyelembe véve többnyire írásban juttatom el a megyei tanács illetékes osztályának. írásban interpellálok. Teszem ezt azon egyszerű oknál fogva, mert négy-öt megyei tanácsülés van egy esztendőben, és ha az ügyekkel mindig várok, akkor nagyon sok elsikkadhat. Elég sok a probléma. Jönnek hozzám és a segítségemet kérik. A közelmúltban többnyire a gyerekek továbbtanulásával fordultak hozzám. Előfordul, hogy a szülők, a gyereket 2,5 átlagbizonyítvánnyal a műszergyárba szeretnék szakmunkástanulónak adni. Ilyenkor én azt mondom; legyen inkább az építőipar, ott még elmegy, a műszergyárban már nem. — Biztos ebben Keserű elvtárs? A megye egyik politikusaként helyesli az osztályzatok nagyfokú fetisizálását? — Értem mire gondol. Egy ellentmondás van a szakmunkástörvény és az én felfogásom között. Ismerek egy szakmunkástanuló kislányt, matematikából megbukott, ennek ellenére a kárpitos szakmában a legjobb szakmunkás- tanulónak tartják. Általános a vélemény róla, hogy kiváló szakmunkás lehetne belőle. Vagy mondok mást: Mi tavaly jó' pár tanulóval kénytelenek voltunk felbontani a szerződést, mert a tanuló történelemből, vagy irodalomból megbukott. Őszintén megmondom, emiatt, bár kevesen akarnak cipőt javítani, elvesztjük azokat, akik akarnának cipőt javítani. Azt akarom ezzel mondani, hogy nincs kellő differenciálás és néhány szakmához indokolatlanul magas az egyéb követelmény. Én elhiszem, hogy a tv- szerelőnek, vagy a műszerésznek jelesül kell tudnia a matematikát, de nem hiszem el, hogy ugyanazt a matematikát kellene tudnia a kárpitosnak, vagy a cipőjavítónak. Ez a saját véleményem. — Hangot ad ennek úgy is mint megyei tanácstag? — Eddig nem akartam szembe helyezkedni a szakmunkás-törvénnyel. Mindinkább érlelődik azonban bennem az az elhatározás, hogy szót emelek finomítása, tökéletesítése érdekében, annak érdekében, hogy jobban differenciáljunk. — Jól képviseli, megítélése szerint Nagydorog, Bikács és Pusztahencse lokális érdekeit? — Ezt ne tőlem kérdezze. Annyit mondhatok csupán, hogy most másodszor választottak meg megyei tanácstagnak, és tavaly például cirka 15 interpellációt nyújtottam be igen sokrétű és változatos témákban. Volt ebben útépítéstől kezdve minden. A megyei tanács elnöke nagyon kényes arra, hogy az illetékes osztályok 15 napon belül érdemben válaszolják meg a megyei tanácstag interpellációját. Elmondhatom, hogy a válaszokkal elégedett vagyok. — Ez azt jelenti, hogy mindegyikkel egyetért? — Nem, Ez nem azt jelenti. Azt jelenti csupán, hogy megértem, hogy mit miért nem lehet, esetleg úgy megvalósítani ahogyan mi szeretnénk. Nyilvánvaló, hogy a megyei érdekek és a lokális érdekek nem azonosak mindig. Itt^ vgn például a nagydorogi művelődési ház ügye. Tudok arról, hogy a negyedik ötéves tervben sem épül Nagydoro- gon művelődési ház. Kellene. Ebben az ügyben már Szabó- pál Antallal, a megyei tanács elnökével is tárgyaltam. Nem megy. Megértem a megye érvelését, de nem tudok azzal egyetérteni. Hát ilyen van. Ebben az esetben más az én véleményem és más a megye álláspontja. A jövőben valószínűleg gyakrabban lesz hasonló véleménykülönbség közöttünk, illetőleg azt szeretném mondani, hogy volt ilyen a múltban is, csak többnyire hallgattunk róla. Sok községben tapasztaltam Keserű elvtirs, hogy az emberek nem tudják ki a megyei tanácstag. Erről mi a véleménye? — Gondolom ennek az a magyarázata, hogy a megyei tanácstag nemigen mutatja magát. Ritkán találkozik a választóival, szóval elsősorban a tanácstagban látom a hibát, ha nem ismerik őt. — És ha egy megyei tanácstagot nem ismernek, akkor ö ismerheti a választópolgárok örömeit, gondjait? — Nem. Én azt mondom: a megyei tanácstag ajtaja ne legyen zárva soha senki előtt, legyen szombat, vagy vasárnap, mindig közéleti emberként kell a dolgozók rendelkezésére állnia. Nekem ez a felfogásom. Kizárólag a tanácsházán tájékozódni kevés. Minden él nélkül mondom, hogy ott főleg csak a hivatalos nyelvet hallja az ember. Számtalanszor előfordulhat, hogy egy és ugyanazon dolgot másként látnak a tanácsházán és másként látnak a községben, a borbélyüzletben, a munkahelyeken és így tovább, és így tovább. — Tapasztalja-e, hogy némelykor a megyei tanácstagot i,ijárónak nézik? — Előfordul, Velem is előfordul. Sokszor azt hiszik az emberek, hogy a megyei tanácstag mindent keresztül tud vinni, mindent el tud intézni. A jogtalant is. Emiatt gyakran kerül lehetetlen helyzetbe az ember. Fordultak már hozzám is nyugdíjügyben és még az összeget is feltüntették, azt az összeget, amit nekem kellett volna kijárni. Ilyenkor azt mondom: az érvényes rendeleket és törvényeket mindenkinek be kell tartania és ez rám is vonatkozik. Olyan dolgokon is mérik az embert, hogy hány dolgozó gyerekét tudja Szekszár- don, Bonyhádon kollégiumban elhelyezni. Ha sikerül, jó fiú vagyok, ha nem, hát elmarasztalnak. A kollégiumi elhelyezés ügyében egyébként sokan fordulnak hozzám. Minden összeköttetést igénybe vesznek. — összeköttetést. Mit mond önnek ez a körülmény? — Növelni kellene a kollégiumi férőhelyek számát. Aki arra kér, hogy segítsem a fiát, vagy a lányát kollégiumba juttatni, annak a kérése rendszerint jogos. — Nos, az ilyen és az ehhez hasonló jelenségek meghatározzák az ön állásfoglalását a megyei tanácsülésen? — Általában igen. — Konkrétan is? Arra gondolok Keserű elvtárs, hogy ismerve ebben az esetben a kollégiumi férőhelyek iránt megnyilvánuló érdeklődést, clőfordul-e, hogy valami helyett maga inkább a kollégiumi férőhelyek bővítését szorgalmazza? — Hát ilyen mélységig még nem mindig jut el az ember, bár érzem, hogy ilyen mélységig is el kell jutnom. Nem elegendő tehát csak nyitott szemmel járni, szükséges megfelelően értékelni, összegezni a jelenségeket. Ez most elsősorban rám vonatkozik. A gondokat, az örömöket ismerem, de éppen ezekből ki kell alakítanom magamban egy általános képet is a dolgokról, a gondokról, az örömökről olyképpen, hogy mit mondanak ezek nekem, a terület képviselőjének, a megyei tanácstagnak. — A borbélynál, a kocsmában, a munkahelyeken az emberek egymás között őszintén beszélnek mindenről. — Igen, ezt tapasztalatból tudom. Előttem is őszintén beszélnek mindenről. — A községi tanácsülésen is? — Ott sajnos még nem mindig. Attól tartanak talán, hogy nem jól fejezik ki magukat és ezért kinevetik őket. De látok bizonyos fokú közömbösséget is. Van olyan tanácstag, akire nem jellemző a közéleti érdeklődés. — Erre azt mondom, vessenek magukra azok a választópolgárok, akik az ilyen tanácstagot megválasztják tanácstagnak. — Tökéletesen igazat adok magának. De van más is. Olykor rontja a tanácstagok köz- életiségét az a körülmény, hogy felvetéseikre nem kapnak érdemi választ. Ez nem használ, inkább árt az aktivitásnak. Egyebek között fontos feladatomnak tekintem, hogy otthon, ezen a területen is érjünk el kielégítő eredményeket. Jobban oda kell figyelni arra, amit a községi tanácstag mond, észrevételez. javasol. Ilyen tekintetben jócskán van még tennivaló. — Köszönjük a beszélgetést Keserű elvtárs. — Sz. P. — Úszik a gaksea Kombájnhajók járják a búzatengert. A hatalmas gépek ringatóznak a gabonafóldön, kormányosaik a rettentő melegben állnak helyt. Egy hete kezdték a betakarítást. Aratást már nem mondanak, mert ez a munkafolyamat több annál. Elmarad a kötél- készítés, keperakás, takarodás, asztagrakás, masmálás, a híres kazalrakók bánatosan nézik, hűs fák alól, amint az eszká- ból, vagy az öthuszonketlesből ömlik a sárga szalma. Nem lesz ebből kazal, csak a balázás után. Egy hete folyik a munka Gerjenben. A tsz meg az állami gazdaság alig száz embere foglalkozik ezzel. Meg otthon az asszonyok. Mert a betakarí- tóknak is illik a jó ebéd. Folyik a szem a gépből. A csiga lökdösi a pótkocsira, a zetoros nem áll tovább a gép alatt, mint tíz pete, és máris zúgatja a traktort a tiszlitóhoz. Ott rosták, szelalíetők, felhordok duruzsolnak, aztán a szem megint pótkocsira kerül. A pótkocsit a Dunához vontatják. A Dunán uszály horgonyoz. Az uszályhoz csővezeték nyúlik a partról, a cső nagy garattal kezdődik. Ebbe borítják a búzát, innen surran az uszályba. Volt hajóállomás. A rakodót, a hajóállcmási stéghidat a partra tették, öt éve nem áll már ide személyhajó. Uszály is csak gabonaérés ide- jén. A szerkezet, amelyről a min- dentfelhordó szalagja szállítja az uszályba a gabonát, házilagos munka. Két éve ácsolták. Az idő vasfoga nem ette még meg. Hat uszály gabonát akarnak itt leadni a gazdasagok a gabonatröszt vállalatainak. A révkapitány________ ság fehér épülete a latt áll az uszály. Vékonyka csövön zúg-süvölt a milliárdnyi gabonaszem az uszály hat- vanvagonos gyomrába. A parton lerakodásra vár öt pótkocsis traktor, két tehergépkocsi. Az országúton, a hatos számú főútvonalon pöfög két MTZ, púpozott pótkocsikkal. Az uszály mellett a Kitűző IV. húz el. A nagy sebesség nagy hullámot ver. Az uszály táncol, a partról levezető gabonaszállító cső csikorog, majdnem szétesik. Az uszályos egykedvűen nézi a táncolást, a sofőrök úgyszintén. Biztonságban van az uszály is, a sofőrök is a parton. A kis zöld bódéban felelős ember ül. Könyvek vannak előtte, golyóstollái forgatja ujjal között. — Csak szépen, sorjában, nem kell elhamarkodni a dolgot. A hamari munkának . .. Az uszályban gyűlik a gabona. A matróz azt mondja, a Szabadkikötőbe úsztatja. Két nap múlva jön erte a vontató. — Pj — Gerjen Fadd—Tolna Paks Üj síküveggyár épül Orosházán, az Üvegipari Művek szomszédságában. A majd másfél milliárd forintos beruházás 1973-ra fejeződik be. Bátaszék fogadja a megyei szövetkezeti nap résztvevőit Tolna megye összes szövetkezeteinek küldöttei részt vesznek a hagyományosan, augusztus 20-án megrendezésre kerülő megyei szövetkezeti napon. Idén a minden szövetkezeti ágazatot képviselő Báta- szék__ kapta a megtisztelő és felelősségteljes feladatot, hogy a szövetkezeti mozgalomhoz méltó keretek között rendezze meg az ünnepséget. Tegnap Szűcs Imre, a községi pártbizottság titkárának elnökletével rendező bizottság alakult titkára Bács József, a MÉSZÖV szöv.-pol. előadója, tagjai pedig a vendéglátó község szövetkezeteinek vezetői, összeállították a programot, amely remélhetőleg nem csupán a meghívott szövetkezeti dolgozóknak, hanem a báta- székiekan kívül a szomszédos községekből érkezőknek is tetszeni fog. A műsor sokrétűségére jellemző, hogy ezen a napon nyitják meg a község szövetkezeti mozgalmát reprezentáló kiállítást és ekkor kerül sor a szövetkezeti kispályás labdarúgó-bajnokság döntőjére. A gyengébb nem képviselői is megjelennek a futball- pálya zöld gyepén, de nekik tapsolhat este a zenés divat- bemutató közönsége is. Ma- gyarnóta-est a fővárosból meghívott művészekkel, mulatságok, halászléfőzés és végül az utcabál fogja emlékezetessé tenni a megyei szövetkezeti napot. Az ünnepség megnyitására a rendezőség Fülöp László elvtársat, a bátai November 7 Tsz elnökét, a körzet ország- gyűlési képviselőjét kérte fel. — K —
