Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-02 / 154. szám
Megtakarítás Erre mér régen vártunk. . Megnyílt a kiállítás a korszerű háztartásról. Egy szociológiai felmérés — így oktatnak ben- nünket — ugyanis kimutatta: a dolgozó nők hetente 30 órát fordítanak háztartási munkára. Vagyis túlságosan sokat, ahelyett, hogy haladnának a korral. N Tudósok bebizonyították: ' amíg a hagyományos (?) ebédfőzés 180 percig tart, a modern konyhában mindez csak negyedóráig. Vagyis: ebédenként két és háromnegyed óra megtakarítás. És nem kell hozzá semmi más, mint korszerű kony- 'ha, félkész étel, készétel, konzerv. Következésképpen: „Korszerű háztartás — több szabad idő”. Ki ne helyeselne? Ki akarná a konyhában tölteni az életét, amikor a szobában is töltheti? Hasznos tevékenységgel. Például újságolvasással. És akkor nem mulasztja el, hogy elolvassa, ami az újságban áll: emelik a gránit edények árát. De nemcsak úgy ukmukfuk, suttyomban, meg hamarjában, ahogy az ilyen áremeléseket szokták csinálni, hanem körültekintően. Előbb sajtóértekezleten megmagyarázva, hogy a gránit edény azért Igtt drágább — július 1-től —, mért drágább lett. A gránitedénygyártásra az eddigi árakon ugyanis ráfizettek, következésképpen kevés gránit edényt gyártottak. Ezen- .túl majd keresnek rajta, tehát több gránit edényt fognak .gyártani. És aki éppúgy nem tudná, hogy mi a gránit edény, mint ahogy én nem tudtam, .amíg meg nem tudakoltam, elárulom: a legegyszerűbb, mondhatnám legprimitívebb tányérfajta. Olyan, amilyet mi használunk, akiknek nincs korszerű konyhájuk, nincsen időmegtakarításunk, de azért mégis szoktunk enni, akármennyi időt kell szegény asszonynak tölteni a konyhában. Ennyi elmaradottság láttán szociológiailag felmértem saját feleségemet. Megállapítottam, hogy tudata már félig átalakult, hála a korszerűségért folytatott tudományos propagandának. Már utál krumplit pucolni. Gyakorlata azonban — minő feszültség — elmarad tudata mögött. Mégiscsak ő pucolja a krumplit, mondván, hogy alig lehet tisztított burgonyát kapni, s ha lehet, s azzal étetne meg, akkor nemcsak az én fizetésem, hanem az isten pénze is kevés lenne a kosztra. Hasonló okokból idegenkedik a félkész- és készételektől. Feleségem ugyanis meglehetősen maradi asszony, s úgy véli, hogy nemcsak az idővel, hanem a pénzzel is takarékoskodni kell. Persze — ezt sűrűn szememre veti egyébként —, ha nem hozzám, egyre korszerűsödő magyar dolgozóhoz, hanem egy maradi, külföldi milliomoshoz ment volna feleségül, akkor pazarolhatná az idejét, s a pénzét is. Mivelhogy lenne nekik. Nekünk azonban csak éppen annyi van, amennyi elavult életmódunkra telik. És amelyet mi is annak tartunk. Bizonyíték: egy időben elkezdtünk vasárnaponként vendéglőben ebédelni. Aztán egy időben abbahagytuk. Nem azért, mintha saját házi szociológiai felmérésünk nem azt bizonyította volna be, hogy kényelmesebb vendéglőben ebédelni, mint szombaton bevásárolni, Vasárnap kotyvasztani, hanem mert a régi maradi középiskolákban nyert alapfokú számtantudásunkkal kimutattuk, hogy emelkedtek a vendéglői árak, s így az étterem számunkra egyre kevésbé segítség, s egyre inkább luxus. Rövid közvélemény-kutatást tartottunk ismeretségi körünkben is. Ök is azt mondták, hogy egyre kevésbé tudnak élni a korszerűnek tartott étkezési lehetőségekkel, mert pénztárcájuk meglehetősen maradi. Márpedig szeretnének fejlődni. Értik ők ám az idők szavát, dehát a szó elrepül, és a családi költségvetés határai megmaradnak. Nem felesleges iehát, ha kiállítást rendeznek a korszerű háztartásról, de az igazán korszerű mégiscsak az, ha azt is kiszámolják: mi mibe kerül, mire futja a családoknak. Lehet, hogy maradi a gondolkodásom, de rendkívül fontos korszerűsítési célnak tartom a „hagyományos” étkek megfelelő árát és választékát. Tudom én azt is, hogy az idő pénz. Végeredményben tehát a korszerű háztartás, ha időmegtakarítást jelent, pénzmegtakarítással jár. Csakhogy hol lehet ezt a pénzt átvenni, s leküldeni vele az üzletbe a gvéreket, mondjuk egy korszerű grillcsirkéért? Egyelőre még sehol, így hát tudomásul kell vennünk, hogy miközben arra szeretnének rávenni bennünket, hogy takarékoskodjunk otthon az idővel, nekünk otthon a pénzzel kell takarékoskodnunk.-r -n Zöldséges gyümölcsellátási gondok falun jelenség1 faivakJ ” ban. A zöldség- és gyümölcsellátás megszervezése az alapvető közellátási feladatok közé tartozik. . Régebben e téren teljes egészében önállóak voltak a paraszti lakosú falvak. Minden család megtermelte a saját szükségletét a saját kertjében. Pontosabban, mindenki kertészkedett is, és annyit fogyasztott, amennyit meg tudott termelni. Átlagosan kevesebb zöldség és gyümölcs került a falusi lakosság asztalára, mint most, különösen primőr. A falusi lakosság étkezési igényei időközben meg_ nőttek, a háztáji kertek azonban nem fejlődtek az igények arányában, ezért aztán csak intézményes úton juthat hozzá mindahhoz a falu, amire szüksége van. Jó példa erre Iregszemcse helyzete. Iregszemcse közepes nagyságú falu, és kimondottan mezőgazdasági. Éppen fezért egy kicsit még engem is meglepett, amikor az áfész vezetői erről tájékoztattak: — Az egyik legnagyobb gondunk a zöldség- és gyümölcs- éllátás. Megesik, hogy Siófokról és Budapestről hozzuk az árut. Mint tudjuk, Siófok üdülőhely, idegenforgalmi központ, és hogy innen valamint a fővárosból hordják Iregszem- csére esetenként a zöldséget és gyümölcsöt, annak csak egy lehet a magyarázata: az, hogy itt is, csakúgy mint sok más nem termelő helyen jobb az ellátás, mint Regszemcsén. Amikor az iregszemcsei háziasszony valahol nagyobb helyen fordul meg, ott megpakolja a szatyrát zöldséggel, gyümölccsel. A zöldség", gyümölcs- termelő nagygazdaságokból, főként a városokba, idegenforgalmi és ipari településekére szállítják az árut — teljesen érthetően. Nem kétséges, itt már évek óta elég jó is az ellátás ugyez az igény jelentkezik a nem zöldség- és gyümölcstermelő falvakban is, és kielégítésére gyakran a városba érkező áruból „csipkednek” el. — Természetesen mindenekelőtt közvetlenül a termelőktől igyekszünk vásárolni,' mert az árkialakítás szempontjából nem mindegy, hogy hány kézen ment keresztül az áru, és memyit utazott. De megesik, hogy néha a siófoki, budapesti, tehát a nem termelőhelyt Vásárlással is jobban járunk. A környéken korábban több nagyüzemnek Volt kertészete, de magas költségekkel dolgoztak, és például a megye másik sarkából vagy Siófokról, Budapestről idehozott 1 árut olcsóbban tudtuk adni, mint amit tőlük vettünk volna át. Mindenesetre kénytelenek vagyunk állandóan kutatni a fel- vásárlási forrásokat, mert a körzetünk nem önellátó, és a tagság, a lakosság joggal várja el tőlünk, hogy zöldséget és gyümölcsöt árusítsunk — így a vezetők. . Ugyanakkor ws termékekből cseresznyéből és meggyből — felesleg mutatkozik az ireg- szemcsei áfész körzetében. A szórvány gyümölcsfák termése meghaladja a tulajdonosuk szükségletét. Kézenfekvő, hogy az iregszemcsei áf észnak is intenzív zöldség- és 5yümölcskereskedelmet kell folytatni. Tagsági érdek, hogy felvásárolja a felesleget, éppúgy, mint azoknak a- cikkeknek az árusítása, amelyekből nem terem elég a háztáji gazdaságokban. Továbbmenve, ez népgazdasági érdek is. A szövetkezet jellegénél fogva 15 fej fokhagymát éppúgy felvásárol, mint egy ötmázsás tételt. Viszont ebből következik, hogy a zöldség- és gyümölcs- kereskedelem .áfész-keretek közt meglehetősen nehéz. Különösen az ilyen kisebb községekben, mert a felvásárlási és értékesítési helyek többnyire kis volumenűek, és költségeik aránytalanul magasak. Éppen ezért a szövetkezetek egy részében nem szívesen foglalkoznak ezzel az üzemággal. Nem véletlen, hogy az elmúlt években több áfész visszaszorította ezt; leszűkítette a helyi ellátási igényekre. Iregszemcsén fontos feladatnak tartják, minden évben jól megszervezik, és olyan volumennel dolgoznak, hogy ez az üzemág se legyen ráfizetéses. Ez azt jelenti, hogy a felvásárlásnál például nemcsak a helyi igényeket kell alapul venniök, hanem ki kell használniok a nagybani értékesítés lehetőségeit: vagonszámra szállítják a cseresznyét és a meggyet a konzervgyáraknak. A körzet lakosságának a __________ 70 százaléka mezőgazdasági főfoglalkozású, a helyi ellátásra forgalomba hozott zöldségnek és gyümölcsnek mintegy 80 százalékát az áfész-körzeten kívül kell beszerezni. Sem a meny- nvi-ség, sem a minőség, sem a választék tekintetében nem elég. a helyi árualap. A megfigyelések szerint csökkenő tendenciájú az áfész-körzet- ben a • zöldség- és gyümölcs- termesztés. A nagyüzemi és háztáji egyaránt. Ebből következik, hogy a szövetkezetnek ezt az üzemágat semmiképpen sem mint átmeneti kényszer- megoldást kell tekintenie: perspektivikusan is bele kell illesztenie gazdálkodásába. B. F. JEGYZET Harminckétezer fekete ••• A munka termelékenységének fokozása napirendi kérdés minden üzemben. Az intenzitás fokozása, a termelékenység növelése érdekében, járható út. Vannak azonban a nagy munkaszervezési dolgok mellett kis esetek, lehetőségek is, melyek mind hozzájárulnak a termelékenység növeléséhez, a munkaidő jobb kihasználásához. A közelmúltban adták hírül a gazdasági lapok egy szovjet bányatröszt vezérigazgatójának kezdeményezését. Ez a gazdasági vezető elrendelte, hogy műszakkezdéskor minden bányába menő dolgozó, a lámpa mellett kapjon egy dupla feketét is. Harminckétezer adag feketekávéról volt szó. Hatalmas összeg, nem bírja a bánya — mondották a számszaki emberek. Kiszámították, hogy egy évben a bányászok kávézása mennyi rubelba kerül — kész ráfizetés! Az igazgatónak hetekig kellett érvelni, felsőbb hatóságokat meggyőzni, a saját embereinek véleményét érvekkel megváltoztatni. Az igazgató legsúlyosabb érve kézzelfogható, bizonyítható. A bányászok, mint általában minden utazó munkás, ritkán reggeliznek, üres gyomorral szálltak a mélybe. Szóval a bányászok a lámpa mellé megkapták a feketekávét ... Es az azonos munkaidőre eső széntermelés majdnem harminc százalékkal volt magasabb, mint a ,.kávés műszakok’’ előtt... Hihetetlennek tűnik a harminc százalékos termelésnövekedés? Igen. De az igazgató számai meggyőzték a kétkedőket. Vannak nálunk is ilyen jó ötletek megvalósítására lehetőségek. Hogyne. Természetes, hogy ha a téglagyári munkás mindennap hideg szódavizet kap — és egyáltalán kap! — jobb kedvvel dolgozik. A hangulati, munkakedvet fokozó tényezők közé tartozik a dolgozók kényelmes elhelyezése: tízóraijukat megehesség, a kieső öt-tíz perc a rövid pihenés, táplálkozás után kamatozik. Másutt még azzal sem törődnek, hogy a munkás hova tegye ruháját, amiben dolgozik, abban is megy haza. Hatással van az ilyen körülmény o munkás termelésére? Mondani sem kell, hogy igen. Az egyik szekszárdi üzem, bár százezer forintokat költött az elmúlt időszakban a termelésszerkezet korszerűsítésére, de arra nem jutott néhány ezer forint, hogy a munkásnőknek WC-t, tisztálkodási lehetőséget teremtett volna. Korszerű a termelés-, tudományos intézet dolgozta ki, de a munkásnők deszka- klozetban ... Szóval eleminek tűnő dolgok bosszantják mindig az embereket. A faipari munkásnő, a műszerész, a téglagyári munkás nem rendül meg túlságosan attól, hogy valamelyik gyár csődbe jut. ö a saját gyárában akar boldogulni, dolgozni és keresni — mérgelődés, bosszankoáás nélkül. A nyugodt légkör, az apró és felettébb bosszantó hiányosságok megszüntetése egy kis tartalék a termelékenységnövelés tárgykörben. Csak egy kicsit segíti a munkások hangulatát jó irányban befolyásolni. De a költségek megtérülnek. A _ szóv- jetünióbeli bányában a harminckétezer feketekávé, a rendes női WC, ti r.övid tízóraiidő, és az ehhez hasonló „termelékenységnövelő tényezők” megtalálhatók a Tolna megyei üzemekAz ifjúsági divat korszerűsítéséért Győzött a szekszárdi akcióterv Huszonnyolc pályázó vállalat közül a Tolna megyei Népbolt Vállalat akciótervét találta legjobbnak a Belkereskedelmi Minisztérium Ruházati Főosztályának bíráló bizottsága. Mint annak idején közöltük, az MSZMP ifjúságpolitikai határozata alápján ifjúsági divatbizottság alakult a főváros után megyénkben. Szek- szárdon is, melynek akciótervét a Népbolt Vállalat szakemberei állították össze. Az akciótervet elküldték arra a pályázatra, melyet a Belker. M. Ruházati Kereskedelmi Főosztálya hirdetett. Az ünnepélyes eredményhirdetésen, június 29-én Budapesten Lőwy Vilmos, a Népbolt Vállalat áruforgalmi osztályvezetőhelyettese vett részt — A pályázati felhívás kedvező fogadtatásra és élénk visszhangra talált. — kaptuk a tájékoztatást Lőwy elvtárstól. Harminchárom érintett vállalat közül huszonnyolcán küldték be pályázatukat. Megállapítható. hogy a vállalatok fokozottabb mértékben kívánják a fiatalok öltözködési igényeit megismerni és kielégíteni. — Mit tartalmazott az akcióterv ? — A pályázati felhívásban tartalmazottakon kívül igyekeztünk a tervet összhangba hozni az általános kereskedelem-politikai célkitűzésekkel. Programunk sokrétű, térben, időben, költségekben és felelőségben teljesen konkrét, reálisan végrehajtható. Divat- bemutatók, filmvetítéssel egybekötött tájékoztatók a fiatalok helyes öltözködéséről, fürdőruha- és strandcikk-bemutató, varrótanfolyam beindítása és még számtalan olyan dolog szerepel programunkban, amelyek mind segítséget nyújtanak a fiatalok divatos öltözködésének helyes kialakításában. — A 28 pályázó közül első hely a Népbolt Vállalat ragyogó erkölcsi győzelmét hozta. Jelent-e ez anyagi támogatást is? — A vállalati akcióterv kivitelezésének költségvetéséhez a minisztérium kereskedelempolitikai alapjából 20 ezer forint támogatást kaptunk. Hat megyét díjaztak pénzjutalommal, nálunk többet senki nem kapott. Az összeget elsősorban a divatbemutatók költségeinek fedezésére fogjuk fordítani. — Az akcióprogram, mint elméleti munka már díjat nyert. A gyakorlatban sikerül-e „díjasán” megoldani az elgondolásokat? — Az illetékes nagykereskedelmi vállalatokkal már megbeszéltük a zavartalan áruellátást, mindkét fél érdeke azt kívánja, hogy ne legyen fennakadás. Eddigi eredményünk kötelezettséget ró a vállalatra, szeretnénk a gyakorlatban is hasonlót elérni. RÚZSA GYÖRGY
