Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-30 / 152. szám

Kiszolgálók, vagy eladók?

3.

Leállították a motort, kiszálltak. Már szürkült, a homályban meghittebbnek tetszett a világ. A két pilóta szótlanul állt' egymással szemben. Az egyik medveformán hajlott háttal. A másik kecsesen, mint egy balettáncos. Egymásra nevettek — bizonyára nagyon boldog volt mind a kettő. Aztán Csapó hátbavágta Bírót és szorosan egymás mellett elindultak.

A reptérügyeletes felajánlotta nekik, hogy aludjanak a laktanyában, de ők Inkább megjárták a faluba vezető három kilométeres utat. Egy

öregasszonynál kaptak éjszakai szállást. Megmosakodtak, megkérdezték a mamát, merre van a kocsma, az öregasz- szony dicsekedve mesélte; most már presszó is van a faluban.

— Hogy miket tudnak ezek a falra festeni — mondta nevetve a presszóban Csapó, és Biró is vele nevetett.

Elfáradtak, de egyikük sem érezte i a fáradságot. Leültek az apró asztalka mellé, szótlanul nézték egymást, aztán Biró azt kérdezte:

— Jó a benzinórád? .

— Persze — mondta Csapó

— a vén Berci még tegnapelőtt megcsinálta.

A presszóskislány odajött az asztalukhoz, kicsit esetlen — messziről látszott rajta, hogy falusi — lány volt, szőke, az arccsontjai picit kiálltak, de ez jól illett keskeny, mandulavágású szeméhez.

— Valami jó töményét — mondta Biró s erre a kislány sorolni kezdte:

— Kecskeméti fütyülős, szatmári szilva, hubertusz, kevert, konyak — s kis szünet után még hozzátette — ja, meg gin is van. így mondta, g-vel.

A két pilóta elmosolyodott, s Csapó azonnyomban meg is szólalt:

— Akkor legyen szíves két

gint.

A lány a farát billegtetve

elkacsázott az asztalok között, Csapó hosszan utánanézett, megcsóválta a fejét és esettintett.

— Na, ügy látom fölébredtél — mondta Biró, s talán egy kis sajnálkozás is volt a hangjában.

— Nem rossz kis csibe, mi?

— mondta a másik.

Biró megrántotta a vállát, elnézően mosolygott. '

Az előbb még meghitt csendben ültek egymással szemben, vastag, átjárhatatlaa

réteggel elválasztva a külvilágtól, mint valami különleges szekta tagjai, de ez a fal a lánytól hirtelen leomlott.

Nem tudni miért ezt a pillanatot választotta Biró a kérdésre.

— Miért váltál el? — mondta váratlanul.

Csapó éppen a lány felé nézett, most Bíróra kapta a tekintetét, pár pillanatig értetlenül nézett rá, aztán megrántotta a vállát. Ezen még ő sem gondolkozott, öt hónap után kínosnak érezte Klárit. Eleinte még rohanva száguldott a piros autón a feleségéhez, de ez a vonzalom hamarosan elmúlt. Egy-két vasárnapot kihagyott, aztán egy szép napon megírta az asszonynak, jobb ha vége az egésznek. Nem kellett kínos jelenetektől tartania, csak egy levélbe került az egész. Mikor egy hónap múlva hazament, a- lakás már régóta üres volt, a kulcsot Klári bedobta a levél- szekrénybe.

— Untam... ennyi az egész — mondta Bírónak, de akkor már megint a lányt nézte, s mint aki az előbbi témát véglegesen befejezte, így szólt:

— Szemez a picike.

Az előbbi hangulat akkor már rég elillant, alattomos, bár alig érzékelhető feszültség lengett körülöttük.

— Kikezdesz vele, mi? — kérdezte Biró.

— Naná, majd hagyom elröppenni az angyalkát!

Biró szomorúan nevetett.

— Ez visz téged a sírba.

— Micsoda?

— Ezek a hülye nőügyek.

— Elmondhatom, hogy a legszebb halálnemet választottam. Biró legyintett és odaszólt a kislánynak, hozzon még két gint. Mikor a tálcát az asztalra rakta, Csapó ránézett és így szólt:

— Tudja mit!? Most meghódítom magát.

A lány elpirult, nem tudott hirtelen mit mondani zavarában, s Csapó azonnyomban beszélni kezdett, ismerte már a nőket, ha nem tudnak azonnal visszavágni, játsszák a sértődöttet, mert így mégis csak ők győztek.

Nemsokára már a pultnál

állt Csapó, rákönyökölt, beszélt a lánynak. Bíró némi kárörömmel figyelte — eleinte a lány semmibe sem vette Csapót — bár az is látszott rajta, hogy azért sajnálná, ha most ez a férfi elmenne. Aztán egyszer- csak elmosolyodott. És elmosolyodott erre Bíró is — micsoda dumája van, gondolta némi büszkeséggel.

Fél óra múlva a lány már

belemelegedett, az asztaloktól többször is oda kellett szólni egy-egy megrendelésért, mert inkább Csapóra figyelt, mint a vendégekre.

Később Csapó lopva meg is simogatta a lányt, Bíró már szedelőzködni kezdett, őrá már itt úgysem lesz szükség, amikor megérkezett a jávorbajú- szos egy társasággal. A jávor- bajuszos mindjárt le is állt a lánnyal trécselni, mindannyian nagyon otthonosan viselkedtek. Az újonnan jött néhányszor szigorúan Csapóra nézett, hogy most már eltűnhetne onnan. Bíró visszaült a helyére. Tudta, hogy Csapónak esze ágában sincs eltűnni. Továbbra is ott állt a pult előtt, s talán azért: lássa ez a hülye jávorbajuszos, hogy ő már nyeregben van, átnyúlt a pulton és megsimogatta a lány arcát. A lány azonban nem úgy fogadta ezt a közeledést, ahogy az előzményekből következően várni lehetett volna. Némi kis műfelháborodással (nagyon rosszul állt neki, közönséges lett tőle), elkiabálta magát:

—- Mit képzel?!

A jávorbajuszos azonnal odaugrott Csapóhoz, elrántotta a pulttól.

— Na most már hordd el magad, kispofám! — sziszegte.

A presszóban csend lett, Bíró feszülő izmokkal ült a helyén.

— Szólt valaki? — kérdezte nagy nyugalommal Csapó, szemtelen tekintettel, sértően fölényesen rámosolygott a já- vorbajuszosra és hozzátette: — Uram, valami piszok van az orra alatt.

Villámgyors volt a jávorbajuszos, ezt meg kell adni. Csapó óriási pofont kapott. Azonnal visszaütött, cseppet sem ijedt meg, az ütéstől a másik beesett a székek közé. A lányok sikongtak, féktelen hangzavar keletkezett, a jávorbajuszos barátai nekiestek Csapónak. Bíró közéjük ugrott, de nem tudta megakadályozni a verekedést, kapott ő is egy ütést a vállára, gondolkodás nélkül visszaütött. Derekasan verekedtek — a presszóslány kapkodta le a szódásüvegeket a pultról, nehogy valakinek a kezeügyébe akadjanak — de a túlerő egyre hátrább szorította őket az ablak felé.

Bíró egy székkel hadonászott, ettől a többiek hátrahőköltek.

— Nyomás ki az ablakon — mondta Csapónak.

Az ablakon át léptek meg, a keményre döngölt földű udvaron még futottak utánuk, de mikor átdobták magukat a kerítésen, az üldözők elmaradtak — talán nem volt merszük utánuk ugrani a homályba.

A kertek alatt ballagtak, tekergő, vékony kis gyalogúton, elöl Bíró, utána Csapó.

— Ne haragudj, öregem — mondta Csapó, de a másik nem is engedte befejezni.

— Ugyan, egy kis mozgás sohasem árt — nevetett —, az a dagadt állat jól eltalálta a torkomat.

Kis ideig csend volt, aztán Csapó megkérdezte:

— Torkon vágott?

— Ja — mondta kurtán, de egyáltalán nem rosszkedvűen Bíró.

— Mindig valami szarba keverlek — morogta Csapó.

Bíró megállt, megfordult.

— Engem? — kérdezte komolyan. — Engem ugyan nem. Verekedtem egyet és kész. De magadat, öregem, magadat.

Csapó nem válaszolt, némán álltak egymással szemben.

— Véres a homlokod — mondta Bíró.

Csapó elővette a zsebkendőjét, törölgette a homlokát.

— Nem ott — mondta a másik. — Add ide!

(Folytatjuk^

Mindennapos életünk szerves tartozéka a vásárlás. Nem múlik el nap, hogy valamit ne vásárolnánk. Könnyű vagy nehéz művelet-e ez? Cikkenként és egyénenként változó, mindenesetre nagyon sok függ attól is, hogy ki áll a pult másik oldalán. Az eladó csak kiszolgál, vagy valóban el is akar adni? A bolt dolgozóinak jövedelme párhuzamosan emelkedik a forgalom növekedésével. Vajon megértik ezt az eladók és tesznek-e Valamit ennek érdekében?

Körjáratunkat a 87-es illatszerboltban kezdtük. A vásárlók zöme tudta, hogy mit akar venni, néha azonban tanácsért fordultak az eladókhoz.

— Nem „tukmáljuk” az árut senkire, de mindenkinek megmondjuk, például melyik arckrémmel mit ér el, illetve milyen szépséghibára milyen szert ajánlunk — kaptuk a felvilágosítást az üzletvezetőnőtől.

Az is tetszett, amit a 20-as ruházati boltban tapasztaltunk. Amikor vásárlási szándékunkat bejelentettük, máris hat vég szövet került a pultra, sőt útmutatót is kaptunk használatukhoz, alkalmazásukhoz. Az eladók tehát jól ismerik az anyagot, amivel foglalkoznak. A Bizományi Áruház cipős turkáló kosara kife(246)

A Bonyhádi Építő Rísz KŐMŰVESEKET, VASBETONSZERELŐT, SEGÉDMUNKASOKÁT, RAKODÓKAT FELVESZ.

Jelentkezni lehet központi irodánkban: Bonyhád, Perczel M. u. 80.

(476)

A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételt hirdet

TECHNOLŐGUSI

MUNKAKÖRBE.

A munkakör betöltésére legalább technikusi szakképzettség szükséges.

Jelentkezni lehet a vállalat központjánál, (Rákóczi u. 13), műszaki osztály.

(431)

jezetten jó ötlet, hiszen a vásárlók többsége szeret az áruk között matatni, de nem tetszett, hogy a középre kiállított árukat néző vásárlót még akkor sem kérdezték meg — mégis mit óhajt? — amikor a pult mögött álló eladónak semmi dolga sem volt, szeme a semmibe révedt. Igaz, az áruháznak önkiválasztó jellege van, de éppen az jellémzi a jó kereskedőt, hogy tudja, mikor kell a vásárlóhoz lépnie tanácsot, felvilágosítást adni! Az áruház mellett lévő cipőboltban meg sem próbáltak ajánlani nyári cipőt, miután egy hiánycikkszámba menő fazont kerestünk. Helyette inkább a meglévő átalakítására adtak tanácsot. Ezzel ellentétben a Széchenyi utcai Ktsz- mintaboltban elénk tettek több olyan fazont, amelyet valójában nem kerestünk, de azonnal megtetszettek.

A napokban vizsgáztak a kereskedelmi szakmunkásképző iskola hallgatói, akikkel már találkoztunk is a pult másik oldalán. Tantárgyaik között szerepelt az áruismeret, és vizsgát tettek abból, hogyan kell eladni az árut. Nem csupán kiszolgálni kell tehát, hanem eladni! Örök igazság az, hogy abban az üzletben, ahol szívesebben fogadják és szakszerűen szolgálják ki a vásárlót, ott nagyobb a forgalom, ez pedig mindkét félnek egyaránt érr deke!

Megfigyeléseinket kiterjesztettük a vásárlókra is. A szöveteket ugyanolyan kedvesen rakták ki a vevőnek akkor isj ha bejentette, hogy csak nézni, szemlélődni kíván. Nem érdemes tehát a biztos vásárló képével „rendelni” és utána szólni: majd visszajövök érte! Régi vásárló szokás, hogy nemleges válasz esetén megkérdezzük: és a raktárban sincs már? Az 54-es húsboltban láttuk, hogy egy néni a sort megkerülve látszólag érdeklődni kívánt a karaj után, majd megpróbált kérni mindjárt másfél kilót.

Higyjünk az eladónak és legyünk tekintettel vásárlótársainkra! Természetesen az eladónak is mindent meg kell. tennie a vásárlóért, hiszen ő is éppen olyan vásárló egy másik üzletben, mint akit ő k! szolgál.

Rózsa György

A VOLÁN 11. sz. Vállalat Dombóvár és Tamási telephelyére felvesz

GÉPKOCSIVEZETŐKET, RAKOD ŐG ÉPKEZELŐKET.

Jelentkezni lehet a dombóvári üzemegység munkaügyi előadójánál.

(470)

A VOLÁN 11. sz. Vállalat azonnali hatállyal alkalmaz:

női és férfi segédmunkásokat, autószerelőket, autóvillamossági szerelőket, valamint forgalmi munkakörbe forgalom- irányítókat.

Jelentkezési hely:

VOLÁN 11. sz. Vállalat Szekszárd, Tarcsay V. u. 21.

(471)