Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-30 / 152. szám

Az a jó, ha nincs határidő...

Kiss László, a szekszárdi piac gondnoka panaszkodik: szemműtéten esett keresztül, mégis csak azt látja, amit két hónappal ezelőtt. Azaz, mégsem egészen ugyanazt... Egészen zöldnek ott fölül, a Halköz felől a piaci építkezés környékét.;

A televíziótól kölcsönvett kifejezéssel élve, a hiba nem a gondnok szemében, nem is a műtétet végző orvos kezében van. A műtét sikerült. Akinek teljesen ép a látása, az is ugyanazt látja a szekszárdi piacon, mint a gondnok: az itt-ott már méternyi magasra nyúlott gyom árulja el — akárcsak a leendő csarnok csupasz deszka-gerenda váza —, hogy az építők itt mostanában nem tettek odébb egyetlen lapát földet, egyetlen szál deszkát. Minden arról árulkodik, hogy az építkezésnek hetek óta se ura, se gazdája — bár, hogy mindez így van, azért nem egyedül az építő, a szekszárdi TÖVÁLL okolható.

Mostanában gyakran hallani a megállapítást; a szekszárdi az ország legdrágább piaca, és hogy az így van, egyáltalán nem túlzás. Arra most nem akarunk részletesen kitérni, miért drágább a zöldség, a gyümölcs Szekszárdon, mint Budapesten, Szegeden vagy Miskolcon. De hogy most drágább, annak egyik oka éppen a hetek óta megfeneklett építkezés. Már az év eleje óta lefoglalja a piactérnek majd a felét, az őstermelők egy része kiszorul minden szerdán, szombaton, a koránkelő ügyesek — van, aki hajnali kettőkor már helyet foglal — tetszés szerinti árakat kérhetnek. Az már csaknem bizonyosra vehető, hogy ez a helyzet így marad az év végéig. Ráadásul az a fura, hogy az építkezésnek éppen az ellátás javítását, az árak mérséklését kellene szolgáink

Évekkel ezelőtt a piac helyének kijelölésekor, majd a

Dolgozókat felvesz

Villanyszerelő-ipari Vállalat Beremend munkahelyre azonnal felvesz villanyszerelőket, segédmunkásokat, kubikosokat. Jelentkezés: Beremend, Cementmű VIV-kirendelt- ség. Villanyszerelő-ipari Vállalat, vagy VIV-kirendeltség

vásárcsarnok építésekor a város vezetői már eleve számoltak a bővítés lehetőségeivel, későbbi igényeivel. A múlt évben a tanács vezetői ajánlatot tettek több környékbeli tsz- nek: az építendő új csarnokban nyissanak standokat, áruikkal, termékeikkel segítsék a város jobb —• és nem utolsósorban olcsóbb — ellátását. Erre a javaslatra született újabb, éspedig, hogy ne külön- külön standokon kilózzanak a termelőszövetkezetek zöldséggel, gyümölccsel, baromfival, hanem társulás keretében nyissanak szakosított üzletet, amelyben kellően elkülönítve árusíthatják a zöldséget, gyümölcsöt, a baromfit, a házi készítésű húsárut. Akkor öt termelőszövetkezet nyilatkozott úgy, hogy belép a társulásba, és anyagiakkal is hozzájárul az új csarnok építéséhez: az őcsénvi, a bátaszéki, a tolnai, a bogyiszlói, a medinai.

A szekszárdi tsz-szövetség közreműködésével megtörtént az előzetes megállapodás is; egy-egy termelőszövetkezet félmillió forinttal járul hozzá az építkezés költségeihez, félmilliót ad állami támogatásként a Belkereskedelmi Minisztérium, a városi tanács pedig a központi fűtés, illetve az olajtüzelésre áttérés költségeit vállalja. Az építésre a szekszárdi TÖVÁLL kapott megbízatást. Ami már az akkori megbeszélésen meglepő volt: a TÖVÁLL vezetői nem mertek, vagy nem akartak határozott választ adni, kötelezettséget vállalni, mikorra fejezik be az építkezést. (A társulást képviselő őcsényi tsz egyúttal a TÖVÁLL-nak is alapító, tagszövetkezete.).

Az építkezés végül is megkezdődött az év elején — és kora tavasszal megkezdődtek a bonyodalmak is. Két termelőszövetkezet — a bogyiszlói és a bátaszéki — bejelentette, hogy kilép a társulásból. A kilépés azt is jelentette, hogy a költségekhez egymillióval kevesebb áll rendelkezésre — ezt a többletköltséget a másik három tsz az idei évre már nem tudta vállalni. Újabb tárgyalások kezdődtek, a társuláshoz újabb tagokat keresni, olyanokat, akik vállalják a rájuk eső költségrészt is. Azt nem kell részletezni, hányán utasították vissza az ajánlatot. Úgy látszott, végképp félbemarad az álig. megkezdett

Vakáció közben

DOLGOZNAK

Pécs, Rákóczi u. 65—67,

( L; ii* , , , I , (19)

Köszönetnyilvánítás: mindazoknak, akik drága jó feleségem ifj. ERŐS JÖZSEFNÉT utolsó útjára elkísérték, sírjára virágot helyeztek és kimondhatatlan fájdalmunkat részvétükkel enyhíteni próbálták, hálás köszönetét mondunk, ifj. Erős József és a gyászoló család (192)

Népújság 5

1971. június 30.

A tanintézetek bezárták kapuikat, a fiatalok végre teljes szabadsággal élvezhetik a nyár örömeit. A szünidő azonban hossizú és a nyári program megvalósításának egyik kelléke az anyagi fedezet. Nagyon sok tanuló gondolkodik úgy, hogy saját nyaralásának költségeit egészben, vagy nagy részben saját maga fedezi. És ez így helyes. A vidéki fiataloknak aránylag jobb és nagyobb lehetőségeik vannak, hiszen a földek mindig megkívánják a dolgos kezeket. Városban más a helyzet, keresni kell a lehetőségeket!

A tejipari vállalat Bogyiszlói úti tejüzemében reggel 6 órakor kezdődik a munka. Sok fiatal dolgozik itt, bár nyári munkára csak olyan tanulókat vettek fel, akik a szülők, vagy hozzátartozók révén kapcsolatban vnnr z üzemmel. Egy azon1'on' a gyerekek közül többen lesznek

építkezés, mert a TÖVÁLL anyaghiányra és fedezethiányra hivatkozva leállt a munkával. „Ha nincs pénz, nincs munka” — bár kétséges lehet, hogy a rendelkezésre álló összeget már teljesen felhasználták-e. Ezen felesleges meditálni — a tény az, hogy jókora érvágást ejtettek így a város piaci ellátásán.

Végül a városi tanács lépett közbe ismét; a nemrég megszületett megállapodás értelmében kölcsönként folyósítja a hiányzó összeget. Egészen pontosan, a múlt év novemberében átutalt 500 ezer forinton felül további 857 ezret folyósít. 357 000 forint lesz a fűtés korszerűsítésének költsége. A társulás félmillió forintot a jövő év első negyedében fizeti vissza, a másik félmilliót a negyedik ötéves terv végéig.

Az építkezést így most tovább lehet folytatni, de továbbra is izgalmas kérdés marad, hogy mikor árusíthatnak majd az érdekelt termelőszövetkezetek az új csarnokban? Határidő ugyanis ezúttal sincs. így a társulásnak — a városi tanácsnak eszmeileg, a három tsz-nek anyagilag — kell vállalni azt a kockázatot is, hogy esetleg a jövő év januárjában nyitják meg, amikor már kevesebb az áru, vagy egyáltalán, mennyit tartalékoljanak, és miből, a bizonytalanra? Ezért lehet elkönyvelni azt a piacra járóknak, hogy még jóidéig kerülgethetik a nádpallófalakat..;

Számítgassuk ki azt, hogy az érdekelt termelőszövetkezetek milyen haszontól, bevételtől esnek el ? Mérsékelt számítások szerint is évente 14 millió forintos forgalmat bonyolíthat le az új csarnok...

Még egy megjegyzés kívánkozik a szekszárdi piac bővítése körüli huzavonához.

Egy termelőszövetkezetnek szuverén joga, belép-e bármiféle társulásba, vagy sem, és az is, hogy termékeit ott adja el, ahol jobb árat kap érte. De talán fel lehet tenni a kérdést: az Alföldön termett alma, barack kelendőbb Szekszárdon, mint a környékbeli, avagy a környékbeli egyáltalán nem versenyképes? Nyilván nem, ha eleve lemondanak a versenyről, sőt a versenyképességet fokozó hűtőtárolót is megyén kívüli vállalatnak adják bérbe—

BL

olyanok, akik később is az üzemnél maradnak. A tapasztalat legalábbis ezt mutatja.

— Most dolgozom itt először — válaszolt kérdésünkre Felde Aranka, aki a csermajori Tejipari Szakmunkásképző Iskola első osztályát fejezte be. Bár az ő munkáját inkább üzemi gyakorlatnak lehetne nevezni, máris rengeteg új dolgot tapasztalt az elméletben tanultak gyakorlati megvalósításához. Veres Márton, a túró adagolásánál segédkezik.

Jó itt dolgozni, legjobban az automata palackozó gép működése tetszik, meg néha lehet nyalakodni — teszi hozzá huncutkásan — a pálpusztai kivételével minden tejterméket szeretek. Persze nem enni, dolgozni jöttem ide.

Az üvegmosónál műanyag- kötényes, gumicsizmás fiatalok szorgoskodnak, Eszterbauer

Ne haragudj kérlek,

ha tragikomikus történeted — amit teljes joggal a fölösleges

rongyrázás klasszikus példájának nevezel —, nem lesz csak' kabaré tárgya. Illetve nem úgy lesz, ahogy elképzelted volt, amikor azt kérted, hogy kivételesen te lehess a téma szóvivője. Semmi kifogásom véleménynyil vám tásod ellen, csupán azt kérném — ha megengeded —, hogy szelídítsd meg valamelyest kissé a stílust, noha kétségtelen, hogy „röhögni- való”, egyben „marhajó”, amit egyesek produkálnak — emléknek szánt — ajándékozás címen.

Hát szóval, köszönöd szépen, te nem kérsz a túlzásba vitt, régi és mégis újmódi ajándékozásból, mert nem óhajtasz, egy pillanatra sem udvari szórakoztatóvá, azaz bohóccá előrukkolni. Tiltakozásod méltánylást érdemel. Csakugyan nevetséges, amit egyesék véghez visznek fiuk és lányuk, rokongyerekük középiskolás elbaJiagása alkalmából. Az általad elmondott példa, hidd el, nemcsak a te „tollaidat borzolta” föl, jó néhány egészségesen gondolkodó főre hat még bor- zolólag a rongyrázás minden megnyilvánulása, és az is, ami folytatásként következhet. Illetve következett ebben az eset-' ben, amikor is a pompázatos fényű családi ünnepség ajándékokkal agyon ajnározott központi hőse, akkorát hasalt az érettségin, hogy megyehatárig hallatszott a puffanása.

Nem tudom, mire való az ilyen nagy fölhajtás — mondod — a szerintem is fölöslegesre. Barátom, nemcsak te, többen figyeljük már évek óta, miként válik népbetegséggé tavaszonként a másokat mindenáron való túllicitálás óhaja Egyként szenvednek benne tehetős és kevésbé tehetős szülők, midenki úgy akar „kitenni magáért”, hogy lehetőleg ő legyen a közfigyelem központja a mély zsebbe nyúlásért, holott igen nagy ostobaság az ilyen versengés.

Igazad van kérlek, egyesek tényleg nem tudják, mit csináljanak a nagyobb és még nagyobb parádé kedvéért, így valóban nem lepődhettek meg, ha maturáló társaitok lábai elé képtelen mennyiségű, minőségű és értékű ajándékhalmazt hordanak össze, a rongyrázásban mértéket nem ismerő hozzátartozók. Van abban valami, hogy ha mozgathatóak és szállíthatóak lennének az ingatlanok, akkor nemcsak különleges használati tárgyak cipelődnének esetenként, évenként a mindenkori ballagókhoz, hanem lakó- és nyaralóházak, esetleg toronyórák láncokkal és láncok nélkül is...

Alapjában véve sajnálatra méltó az a srác, akinek hozzátartozói közel 12 ezer forint értékű, „csak emléknek” szánt ajándéktárgyat előlegeztek meg, jóval a matúra előtt. Ök így ittak a medve bőrére és a srác — akinek titkos óhajait is lesik — bízvást hihette, hogy az ajándékoknak van olyan varázserejük, ami fölér a jól megalapozott tudással. Tévedett. Most, 18 éves fejjel kell megtanulnia a valamit vala^ miért elvét. Sajnos, nem szülői segédlettel.

A jelzésedet köszönöm és igen örülök, hogy erről Te beszéltél! <— Ii — I

Rejtvény verseny palócföldön

A Palóc Napok keretében — 12 város versenyzőinek részvételével — vasárnap rejtvényversenyt rendeztek Balassagyarmaton. A csapatversenyen 11 csapat köaül a helyi csapat szerezte meg az erre az alkalomra kiírt Palóc Kupát, amely háromszori első helyezés esetén kerül a nyertes csapat végleges birtokába. A szekszárdiak — az országban először — női csapatot is indítottak. A szekszárdi férficsapat (Apró, Stella, Verecz- kei, Winkler) a második, a női csapat (Bátoriné, Halmos, Moldo- ván, Sólyomné) — szép sikert aratva — a harmadik helyen végzett. A helyezettek értékes jutalomban részesültek. A nagyszámú egyéni

versenyző közül ismét Házy László, Szeged bizonyult a legjobbnak. A szekszárdiaknak csak az ötödik helyet sikerült megszerezni. Az első 10 helyezett részesült, díjazásban. A legjobb női versenyző díját Moldován Sarolta^ Szekszárd nyerte el.

A versenyen a Népművelési ln« tézet is képviseltette magát. ’Elvileg megállapodás történt az 1972* évi területi és országos rejtvénybajnokság megrendezésére. A feltételek kidolgozására a szekszárdi klub kapott megbízást.

A versenyzők azzal búcsúztak: Sí} viszontlátásra Szekszárdon, augusztus 21-én*

A FIATALOK

János és Máyer Tamás is itt dolgozik. Mindketten most fejezték be az általános iskola nyolcadik osztályát.

— Tavaly is voltam már itt — mondta János — én hívtam Tamást is. Ismerősökkel mégis jobban megy a munka, meg aztán mi jó barátok vagyunk. Nyáron egy gitárt szeretnék venni magamnak, ezért dolgozom.

— Nekem nincsenek különösebb terveim. Az OTP-be rakom a pénzt. — szólt Tamás. Ha szükségem van valamire, majd onnan veszem ki, addig is kamatozzon.

— Sokan vannak olyanok, például Taba 1 Mária, Szabó Mária, Bien Magdi, akik itt ismerkedtek meg a tejipari munkával és az iskola befejezése után visszajöttek hozzánk. — kaptuk a felvilágosítást Kocsis János főművezetőtől. Jól dolgoznak, igyekvő gyerekek a mostaniak is.

Látogatásunkat a kertészetnél folytattuk. A tűző napon 21 vakációzó diák dolgozott szorgalmasan. Az iskolaköpenyekben, színes fürdőruhákba serénykedők közül találomra két kislányt választottunk ki, mint kiderült — testvérek.

— Minden nyáron dolgozni szoktam — mondta Knöller Mária. Tavaly a tejüzemben voltam, idén hívtam a húgomat — Györgyit —, jöjjünk együtt a kertészetbe. Mindketten a Garay gimnázium tanulói vagyunk.

— En egy midi kabátot szeretnék venni — kapcsolódott a beszélgetésbe Györgyi. Otthon már megbeszéltem a dolgot, a pénzt meg majd megkeresem. Nem nehéz itt a munka csak csinálni kell.

Dolgoznak a diákok. Itt is,1 ott is, ahol lehetőségük van.

— a — gy