Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-29 / 151. szám

BALESETEK Pad-klub és buli Amikor az üzemben munka közben baleset következtében meghalt egy ember, a kivizs­gálásánál a balesetért telelés gondatlan művezető csak úgy „mellékesen’’ megjegyezte, hogy az elhunyt cigány volt. Nyilvánvalóan ezzel akarta csökkenteni a tragédia súlyát és saját bűnét, gondolván, hogy ez a munkás származása miatt csupán másodosztályú, sőt azon aluli emberi értékét képviselt. Amikor az egyik könnyű­ipari üzemben a gép szétron­csolta egy fiatal munkásnő ke­zét, a baleset okát vizsgáló embereknek a szintén gondat­lan igazgató csak úgy „mellé­kesen” megjegyezte, hogy az illető erkölcstelenül él, gyak­ran cseréli férfiismerőseit. Te­hát nem olyan nagy kár ér­te. Ezek az otromba érvek volnának tehát azok az utolsó szalmaszálak, melyekbe ka­paszkodva egyes felelőtlen ve­zetők szeretnének a hullá­mokból a szárazra kerülni, a felelősség alól kibújni. Meg­rendítő dolog a baleset, még inkább a halál. Az üzem fel- bolydul, az emberek letargiá­ba, nemegyszer pánikba es­nek. Sajnálják társukat, aki­vel azelőtt még együtt nevet­tek, beszéltek, dolgoztak. Nem állítjuk, hogy^ a bal­esetért felelős vezetők mind­egyike a példában említett elítélendő módszerekkel véde­kezik. Még kevésbé, hogy min­den balesetért a termelés ve­zetői közvetlenül felelősek. Általában a balesetek okai összetettek. De a vezetők, kü­lönösen a termelés közvetlen irányítói, az üzemben min­denért felelpek, az emberek testi épségéért és életéért is. Viszont sokszor az adott eset­ben e felelősséget elkenik, s a felelősségrevonás nagyon „humánus”, vagy esetleg el is marad. Az utóbbi években so­kat javult ipari és mezőgaz­dasági üzemeinkben a munkás­védelem, csökkent a balesetek száma. De az eredményekkel mégsem lehetünk elégedettek. Előbbre jutnánk e területen viszont csak az eddigieknél hatásosabb társadalmi össze­fogással lehet. Nem is olyan régen lezu­hant az állványról egy tizen­hét éves építőipari tanuló, aki éppen vizsgamunkáján dolgo­zott. A fiú élete legszebb per­cében meghalt. Vezetői sze­rették, sajnálták. Koszorúra gyűjtöttek, a temetésen mind­annyian megjelentek. Sokan könnyeztek. De ez már késő bánat. Ele­jét kell venni a bajnak. Nem érzelgős álhumanitásra van szükség, de arra, hogy a ve­zetők a terv teljesítésénél szá­moljanak az emberek teher­bíró-képességével és testi ép­ségével is. A balesetek megelőzésére te­hát a vezetők mindenekelőtt akkor tesznek a legtöbbet, ha üzemükben a termelési ren­det, a technológiát és a mun­ka szervezettségét a lehetősé­geken belül a legtökéletesebb­re fejlesztik. A vizsgálatok során gyakran hallottuk a ter­melés parancsnokaitól: a dol­gozók nem tartják be a mun­kavédelmi előírásokat. Sajnos, ez is igaz. A dolgozók figyel­metlensége és felelőtlensége is sokszor okoz balesetet. Az egyik állami mezőgazdasági üzemben, játék közben egy dolgozó elbotlott és nyitott bicskájába esett. Sebébe bele­halt. Talán ez kirívó példa, de a fegyelmezetlenség és a munka közbeni ittasság (kü­lönösen a mezőgazdasági üze­mekben! sok halálos baleset előidézője. De ez nem változtat azon a sajnálatos tényen, hogy a munkavédelmi oktatás gvak- ran formális, elmulasztják a visszakérdezést. Tehát nem győződnek meg arról, mit és mennyit értett meg a munkás az előadásból. így történhet, hogy a gépek kezelésének elő­írt szabályait azért nem tart­ják be, mert nem is ismerik a lapuló veszélyeket. (A bal­esetek nagy százaléka a gépek rendeltetésszerű működtetése közben történik.) A balesetek kivizsgálása kü­lön párbaj a vezetők, valamint a sérült és az őt védő társa­dalmi szervek között. Most ennek általános hatására, kö­vetkezményeire szeretnénk felhívni a figyelmet. Miután gyakran nem az igazi okot (és felelőst) állapítják meg, nem is tesznek semmit a valódi ok megszüntetésére Emiatt sok a visszatérő, azonos baleset. Persze, az abból is származik, hogy a társadalmi aktívákat gyakran lehetetlen helyzetbe hozzák az üzem vezetői. Gán­csot vetnek nekik, nem min­dig engedik meg, hogy részt vegyenek a kivizsgálásban. Ha pedig megengedik, az erre fordított időt levonják a kere­setükből. És ha nagyon „har­cos” a társadalmi munka- védelmi felügyelő, akkor amo­lyan csendes bosszú áldozata lesz. Elfelejtik előléptetni, ki­hagyják a jutalmazások és prémiumok osztásából. Akad persze, jó példa is. Az egyik igazgató fegyelmi elé állítot­ta azt a művezetőt, aki a munkavédelmi felügyelő intéz­kedéseit keresztül akarta húz­ni. A munkakörülmények .javí­tásával foglalkozó tervekben sok biztatót olvasunk. Mindez azonban egymagában kevés. A balesetek számát csak akkor tudjuk a minimumra szoríta­ni. ha a termelésben résztvevő minden ember rangjának és beosztásának megfelelő hozzá­értéssel végzi feladatát. És eh­hez is hozzáad még egy kis pluszt: figyel, törődik, vigyáz magára és társaira. (suha) Hét eleji apróság. Hétfőn ko­rán reggel bandukolok Szek- szárd sétányán a vasútállomás felé. A régi művelődési házzal átellenben két pádon felírás hívja fel a figyelmemet: „PAD KLUB”. A felírás szerintem ör­vendetes bizonyítéka klubala­pítási hajlandóságunknak. Elő-, zó nap délelőtt láttam a Pad- klub tagjait. Fiatal emberek voltak, ültek a két pádon és a szokásosnál valamicskével na­gyobb hajuk alól nézték a vi­lágot, amin kétségtelenül van mit. Nem randalíroztak, nem követtek el semmilyen köz- csendháborítást, csak ültek a klubbá előléptetett közterületi padokon. Utolsó legyek, aki kö­vet vet rájuk. Ez is célkitűzés, ezenkívül pedig állampolgári jog. Nem sokkal távolabb újabb felírás. A könyvárusító pavilon mögött, immár „őcsé- nyinek” tekinthető fa törzsén, ahol már hosszú ideje öcsényi kullúreseménycket propagáló kézírásos közleményeket látok felbukkanni, itt a legújabb. Tu­datja, hogy július 3-án „BULI" lesz az öcsényi kultúrházban. Mivel egy közművelődési intéz­mény hirdeti, tudomásul kell vennem, hogy a hétköznapoké­ban úgy is élő szó, immár pol­gárjogot kapott az ismeretter­jesztés és a szórakoztató ipar szaknyelvében is. Érdeklődéssel várom a hir­detést a „NAGY ÖSSZNÉPI MAGYAR SÁRKÖZI HAPPE- NING”-ről, és bízom benne, hogy azt a Pad-klub tagjaival együtt keressük majd fel.-s. -n. A Dombóvári Kesztyűgyár GÉPPELVARRÖI TANFOLYAMOT INDÍT, 3 hónapos időtartammal. középműszakos beosztásban, 1911. július hóban. A tanfolyam idejére 700.— Ft/hó átképzős bért, a sikeres vizsga után, bedolgozó rendszerben, 1300—1500 Ft kereseti lehetőséget biztosítunk. Dombóvári lakosok jelentkezését várjuk. Jelentkezés: munkaügyi előadónál. (458) Értesítjük kedves vevőinket, hogy vállalatunknál a vegyesáru szakmában (építőanyag, vasáruk, kenderáru-ruházat) 1971. JÜLIUS 1-TÖL 10-IG LELTÁROZÁS MIATT AZ ARUKIADAS SZÜNETEL. Felhívjuk figyelmüket, hogy beszerzéseiket, különös tekin­tettel a nyári betakarítási munkák végzéséhez szükséges anyagokra, lehetőleg a leltári időszak megkezdése előtt szí­veskedjenek megtenni. Tolna megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat „AGROKER” Szekszárd (411) Villanások - üdülés közben E gyszer csak elérkezik annak az ideje, hogy az ember, a dolgozó, kérje rendes évi fizetéses sza­badságát. A gyöngébbek ked­véért a szabadságos levél pontos kiállítása a jelenléti ív megfelelő bejegyzésén túl is ajánlatos, mert ki tudja, hogy a jövő évi szabadság kiírása­kor hány napot „húz rá” a fe­ledékeny szabadságot nyilván­tartó dolgozó... így aztán, ha a szabadság kivételének ténye több oldalról kellően admi­nisztrált, úgy irányt lehet ven­ni a Balaton, Hévíz, Igái, a hegyek és ki tudja még hány- felé. • Az indulás rögvest bosz- szúsággal kezdődik, bár a sza­badságra utazó dolgozó me­hetne vonattal is, a szekszár­di ÁFOR Üzemanyagtöltő Ál­lomáson még most is, a nyi­tás után két évvel rossz a le­vegőt sűrítő berendezés. így a szabadságra induló gépkocsi- vezető — persze maszek, és ül vezető — jobb ha maga fog­ja kézi pumpáját és nyomja a kocsi kerekét a kellő nyomás­ra. .. Persze jó lenne vonattal rpenni... De Szekszárdról vonattal az Út Harkány fürdőhelyig hat és fél óra... A vonaton sem ital-, sem ételárusítás nincs... Sze­rencse a Piroska Vonat Báta- szék és Pécs között nem zsú­folt. És nincs filléres vonat, ez­előtt harminc évvel még volt. Akkor a fillér nem fillért ért? • Harkány, a szekszárdiak ut­cái. Nagybetűvel kellene írni, hogy a Szekszárdiak Utcái. De az utcatábla Fürdő, Ifjúsági, meg Vörösmarty nevet jelöl. És az utcákban villákat. — Épített a vállalat főkönv- velője is egy villát, így az enyém használatáról, bérleté­ről lemondtak — kesereg egy szekszárdi villatulajdonos, aki „direkt úgy építette villáját, hogy a legkényelmesebb igényt is kielégíthesse” — egv-egy szoba, két fekhellyel, napi öt­venesért. Egyébként itt sok a szek­szárdi — de csak a hét végén. Akkor jönnek ágyneműt vál­tani a saját üdülőjük, saját ágyán, maguk alig várják az autóbusz visszaindulását; vagy saját kocsiba ülnek és lohol­nak haza Szekszárdra, a sző­lőt permetezni. Én ülök a vízben, szívom a büdös kén illatot, és fizetek naponta egy ötvenest. * Évekkel ezelőtt még bódék sorakoztak a harkányi strand körül, ma egy sincs. A híres genfi fúvós zenekar produk­ciója készteti elismerésre a zenéhez nem értő hatalmas tömeget — a borkóstolók he­lyén, a szép szabadtéri szín­padnál. Az evés, ivás is beköltözött a fürdő területére. Fél órán­ként bődül az üdülő zsi bajába a megafon: „A hideg strandhoz vezető út mellett a mohácsi tsz pavilonjában állandóan fris­sen sült kolbász és hideg üdítő ital várja a kedves vendége­ket”. És lehet válogatni. Van miből. Sör, bor, hal, kalbász, csülkös bableves, — az önki- szolgáló étteremben meg csak sertés sült van rizs körettel. Az ellátás még nem tökéle­tes, de már jó Harkány für­dőben. * Áradoztam kollégáim előtt a múlt év nyarán, amikor bul­gáriai utamról hazaértem: minden sarkon jégbehűtött ital. Az az igazi szervezés, a vendéglátás! A harkányi vendéglátó­iparosok úgy látszik jártak Bulgáriában. Egyetlen üveg, egyetlen korty meleg üdítő italhoz nem jutottunk. ... Hallottam róla, hogy a Tolna megyei vendéglátóipar jeles képviselői az NDK-ban jártak, tapasztalatcserén. Sze­rintem kár volt a sok költség, Harkányban is lehet tanulni. * No és a vendég egyszer csak megunja az „örökös feredő- zést.” Nosza, gyerünk egy kis kultúrát nézni. Pécs. Múzeum, kiállítás, tár­lat, divatbemutató. Ez a rob­banásra kész város minden nyáron tud valami újat adni. Most a SZUR-t, a „pécsi bun­dát” rendezték meg fergeteges sikerrel. Aztán készülnek már a PIV-re, a pécsi ipari vásár­ra. Az egész mecsekalji város egy láz, egy feltörni vágyó va­lami. Egy olyan közösség, amely mindenkinek akar va­lamit abból adni, ami Pécset jellemzi, a város szeretetét, a vendég tiszteletét, a „tiikeség”- ből akarnak mindenkinek egy kicsit adni... Ja igen, Pécset sem lehet a Centrum áruházban tollaslab­da ütőt vásárolni. • Gyerünk tovább, a szabad­ság napjai meg vannak szám­lálva, és gyorsan telnek. Hévíz. Csodálatos tófiirdő, rettene­tesen piszkos vízzel. Ez a pi­szok — iszap, — mondják, akik már egy hetet töltöttek a rádiumos fürdőben —, gyó­gyító iszap, bizonyítják. És a megafon is örökké ezt har­sogja: „A tó vize erősen ra- diumos, gyógyhatású, tizenhat éven aluliak nem fürödhetnek benne, ajánlatos fél óránként pihenőt tartani”. Pihenőt, de hol? A pihenésre kijelölt he­lyen nagysörényű fickók bőr­labdát hajkurásznak óriási csatakiáltásokkal mindaddig, amíg az ügyeletes rendőr a bőrlabdát el nem viszi... Én a fickókat vittem volna el. Node, Hévíz az mégiscsak a reumások Mekkája. A közönségen ez meg is látszik. Itt kevesebb az izom- pacsirta, a „sebikinis” madon­na, — mint Harkányban. És szállás sincs. Csak Keszt­helyen a kempingben. * És haza hoz az ember va­lami újat mindig ilyen nagy távolságból, jassz-kifejezése- ket például. Két nagysörényes kocog a keszthelyi parkban. — Te, ilyen bukszát fogtam az este. — és mutatja a kar­jával. — Az semmi, az enyém jobb buksza volt. A nőt mondták már spiné­nek, csajnak, meg miegymás­nak, most „jobb körökben” buksza, egy valamire való hajadon a kies Balaton-parti sétányon. * Megint Hévízen, a hosszú folyósón, amely a tó közepén lévő épület-szigetig nyúlik. Egy anya ballag fiával, el­pilledtek a kitűnő gyógyhatá­sú víztől. A családfő valahol elkódorgott. Bámészkodik, mert van mit nézni. Az asszony mérges, sőt: dühös. Fiát — tizenkét éves lehet talán — így utasítja: — Eriggy mán Pétör, kiállts apádnak, mert az elvesztett bennünket, úgy megy mint egy vakbogár..'. A vakbogár elhangzása élénk derültséget — helyenként rö- hejt — vált ki a folyosó kö­zönségéből. • Még egy villanás. A keszthelyi Halász Csárda étlapját böngészve éppen kis­pénzű, hétvégi víkendezőknek való ételt találtam: ime: Fogas, egészben süt­ve, 1 dkg. 1,82 forint. Tehát egy kiló fogas 182 fo­rint, persze sütve.- Pj ­Hűtőszekrény csereakció a Bizományi Áruházban Felvilágosítás a helyszínen : BÁV Szekszárd, Garay tér 10. sz. ____________________(412)

Next

/
Thumbnails
Contents