Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
■ 3Ó¥Óf büszkesége Átlagéletkor 30 év Betegek és azok, akik itt kapták vissza egészségüket, úgy nyilatkoztak, hogy van a dombóvári kórház légkörében valami, ami derűt, biztonságot és megnyugvást sugároz mindenkire, aki ide belép. Van ennek valami titka? Nincs különösebb titka, de a fiatal kórház dolgozói maguk is fiatalok. Az átlagéletkor 30 év. Ugyan, ki veheti rpssznéven, hogy a fiatalok a bizonyításra vállalkoztak, és nem bizonyítanak rosszul? A munkahely — mert hiszen ami nekünk menedékünk, ha valami baj ér bennünket, a kórház az itt dolgozó orvosoknak, ,nővéreknek és a többieknek munkahely — mikroklímája valóban kitűnő lehet. Nincs betöltetlen orvosi státuszuk, a nővérhiány keserves gondja szintén ismeretlen e helyen. A különböző osztályokon dolgozó 215 ápolónő között a szakképzettek képviselik a többséget. Hogy egész pontosak legyünk, a gyógyítás munkájában igen fontos szerepet játszó nővérek hatvan százaléka szakképzett. Nem lenne meglepő, ha az év végére megközelítenék a hetven százalékot, mivel különösebb rábeszélés nélkül, vállalják a képesítés nélkül dolgozók — sokan napi munkájuk mellett — a tanulást. Vonzó is ez a kórház. Nemrég — valamivel a tanévzárás előtt — itt jártak Komlóról az egészségügyi szakközépiskola növendékei. A tapasztalatszerző látogatás eredménye: néhányan itt töltik kötelező gyakorlati idejüket, Saját kérésükre. A kórháznak egyébként — ide számítva a város egészség- ügyi alapellátásában és a rendelőintézetben tevékenykedőket is — 560 dolgozója van. Egy kis községet lehetne benépesíteni azokkal, akik ismerten, vagy ismeretlenül szolgálják az egészségügyet. Csak az orvosok száma 70. Ősztől, öt fiatal orvos kezdi itt a pályafutását, közülük egy megyei ösztöndíjjal végezte egyetemi tanulmányait. Sokak véleménye — és van benne igazság —. hogy a fluktuáció ördöge azért nem tud beférkőzni a dombóvári kórházba. mert nagyjából megoldottak az intézmény lakásgondjai. Ami tennivaló pedig még akad ezen a téren, annak megvalósulására a városi tanács szava a garancia. A városnak legédesebb gyereke a kórház. A kórház amit azok is ismernek, akik csak • átutaznak megyénk — mindeddig csak kiemelkedő vasúti csomópontként emlegetett — ifjú városán. A rendezés, a fejlődő növekedés jegyeit távoli ól is jól lát- hátóán magán viselő városképet lenyűgözően uralja a kórház épülete. És bár egy egészségügyi intézmény életében igencsak a „serdülőkort" jelenti a rövid másfél éves működés, igen szép számmal vannak olyanok, akik jóemlékű, személyes ismeretséget kötötték máris a körülbelül nyolcvanezer lakosú terület ellátására illetékes dombóvári kórházzal, A büszkeségünkre szolgáló intézmény, amely a negyvenezer tolnai lakos mellett Baranya és Somogy közel eső községeiből a másik negyvenezret kitevő embercsoport ellátására jogosult, fennállásának első évében 10 ezer, megromlott egészségű embertársunk gyógyításán fáradozott. A négyszázötvenkét ágy — ha ugyan panaszkodni tudnának a kórházi ágyak — nem ejthetne zokszót, kihasználatlanság címén. Egy ágyról átlag 22 beteg nyert elbocsátást, egy beteg — és ez ismét átlag — 12,6 napot töltött a korszerű intézmény valamelyik osztályán. A legnagyobb forgalmat a szülészet, nőgyógyászat mondhatja magáénak. ' Jó étvágyat kicsinyek! Mikor már ízlik az ebéd, a doktor bácsik és nővérkék csatát nyertek a betegséggel szemben. Drága „üzem“ Többször hallottuk már tré- ■ fásán drága üzemnek nevezni a kórházakat. Ha egyszer — valamikor, talán — az emberiségnek sikerülne megszabadulnia a betegségektől, s mindössze annyival kellene számolni — ezért külön boldog utódainknak —, hogy az ember szervezetét elkoptatják az évek, igencsak sok pénzt fordíthatnánk egyébre. A férfiak aligha, a háziasz- szonyok bizonyára élénkebb képzelőerővel rendelkeznek, ha főzésről, élelmezésről esik szó. Nos tessék elképzelni a kórház éléskamráit, előkészítő-, főző- és tálalóhelyiségeit. Csak a betegek részére 380—400 adag reggeli, ebéd, vacsora készül. A kórház bent étkező dolgozóinak száma 300. Szóval, napi 700—750 reggeli, ebéd, vacsora. Még rémálmunkban se kísértsen olyasmi, hogy erről nekünk kell gondoskodnunk! De nézzük tovább. Az intézmény „szíve", az energia- központ napi 10 ezer forintértékű tüzelőmennyiséget fal föl. Szíveskedjenek beszorozni a tízezret 365-tel! Morgolódunk időnként, hogy ez, vagy amaz a gyógyszer, amit fölírtak nekünk, drága. Nem teljes árat fizetünk — a nagyobb summát a társadalombiztosítás állja —, mégis sokaliljulk. A dombóvári kórház május hónapban 222 647 forintot „költött” csak gyógyszerekre. Itt ugye 12 a szorzószám. .. Csupán a dologi kiadások fedezésére 13 164 000 forintot fordítanak, bérekre 10 712 000 forintot évente. Mindezek ellenére ugyje mennyire nem gondolunk arra, hogy mit jelent tulajdonképpen államunknak az egészségügy, az egyes ember egészsége?! Kincs az egészség? De még mennyire, hogy az! Korszerű körülmények kő* ’ zött, jó légkörben dolgozni, méghozzá úgy, hogy ki-ki rangosként végzi azt a munkát, amit neki kell ellátnia, olyan jó dolog, amit kívánhatunk bárkinek. Nem hinnénk, hogy van széles e hazában, vagy itt, a szűkebb hazában olyan, aki ezt a jókívánságot rossznéven veszi. Egyébként néhány halk megjegyzés hangzott ed arról, hogy a még majdnem vadonatúj rendelőintézetet kinőtte a betegforgalom. Az észrevétel közzététele nem kíván föltétlenül hangfogót, hiszen a megállapítás nem új. Nem is csak helyi érvényű, hogy az egészségügyi létesítmények tervezése késik. Pedig a beruházások nagyságrendje miatt „sietnie” kellene inkább: számolni a követelmények növekedésével. A drága „üzem” szomszédságában működik egy másik, másféleképpen drága üzem, tulajdonképpen a kórház fejlesztési területén. Ez a szomszédság igazán török átok. Keménykeltő vigaszul szolgálhat viszont, hogy a keverőüzem szomszédságát nem tervezték a város vezetői örökéletűre. Egy valamit azért megjegyeznénk: nem szép a szomszédtól, hogy sajátjának tekinti azt a területet. amelyen nem tulajdonos, csupán bérlő! Uj vendég érkezik A szigorúságról ismeretes porta dolgozói váltásban dolgoznak. Nincs könnyű szolgálatuk. És máig sem szokták meg a szirénázva érkező mentőautókat. Jobb csak olyan mentőkocsinak kaput nyitni, amelyik nem piros zászlóval és nem szabad utat kérő vijjogással robog be a főbejárathoz. Az persze más, ha szülő nő érkezik akkor menten alábbhagy a dermesztő félelem, valaki életéért. A születés, öröm ... Látogatásunk délutánjának első, fejsérüléses ,,új vendége" turbánnal a fején érkezett é., némi segítséggel, de saját lábán lépett lie a főbejáraton. Lehet hogy azóta már elhagyhatta a kórházat. | Tavaly tízezer beteget látott el Dombóvár kórháza. Az idei év forgalmáról korai még beszélni. A korszerű nővérszállás két lakója,