Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-25 / 148. szám

Illési tartott a Szekszárdi Városi Tanács Napirenden : a városfejlesztés IV. ötéves terve Tegnap délelőtt ülést tartott a Szekszárdi Városi Tanács, napirendjén hat olyan város- politikai témával, ami egyrészt összegezni kí­vánta a város fejlődésének elmúlt évi ered­ményeit, másrészt pedig azokkal a tenni­valókkal foglalkozott, amelyek a városfej­lesztés ötéves tervének gerincét alkotják. A városi tanács elnökének. Császár Jó­zsefnek jelentése után dr. Nedók Pál, a vá­rosi tanács elnökhelyettese terjesztette a tes­tület elé Szekszárd város 1971—1975. évi fej­lesztésének tervjavaslatát, ezt követően pedig azt, a tanácsi munkában mértékadó progra­mot, ami a jelölő gyűléseken elhangzott, köz­érdekű bejelentések alkotnak. Mint az el­múlt tanácsciklusban, a jelenlegiben is súly­ponti feladatként kívánja kezelni a városi ta­nács azokat a javaslatokat, amelyek a város Lakosságának mindennapi életével függenek össze. Mint a beszámoló mondotta, 1963-hoz viszonyítva csökkentek a körérdekű bejelen­tések. 1963-ban 200 felett volt a kisebb- nagyobb építési, kommunális közműépítési ja­vaslatok száma, a mostani 155 bejelentéssel szemben. A csökkenés azonban nem jelenti a lakosság érdeklődésének, aktivitásának lany­hulását, lévén, hogy az új bejelentések döntő többsége megegyezik a város fejlesztésének IV. ötéves tervbeli koncepcióival. Dr. Nedók Pál a továbbiakban még há­rom napirend előadója volt a városi tanács tegnapi ülésének. Foglalkozott a testület a városi tanács 1970. évi költségvetési zárszám­adásával és jóvá is hagyta azt. Hasonlóképpen foglalt állást a városi tanács az elmúlt évi fejlesztési alap zárszámadásával, majd pedig az 1971—1975. évi középtávú — költségvetési — pénzügyi tervvel, illetve az 1971—1972. évi költségvetésével kapcsolatban is. A tanács vb. és tanácsülések munkájának végét jelző bejelentések címszó alatt kivéte­lesen két olyan tanácsrendelet jóváhagyása szerepelt, ami joggal tart igényt a közérdek­lődésre. Az egyik az 1 1971. számú rendelet, amely a tanácsi rendelkezésű lakások el­osztását és a lakásigények felülbírálását szab­ja meg. A kapcsolódó 2/1971, számú tanács^ rendelet pedig — a 2/1971. (II. 8.) számú kori mányrendeletnek megfelelően — a lakás- építési hozzájárulásról és a lakás használatba vételi díj megszabásáról, továbbá az adható kedvezmények mértékéről döntött. Napirenden: Dombóvár ötéves fejlődésének Egy üzem gazdát cserét Tegnap, a délelőtti órákban ülést tartott Dombóvár város Tanácsa. Az ülés egyik fő na­pirendi pontja a város IV. öt­éves tervének ismertetése vo^t. A témát Vidóczy László, ta­nácselnök terjesztette elő. Dombóvár, a IV. ötéves terv során összesen több mint 300 millió forintot költhet magá­ra. Ebből az összegből több mint 142 millió forint jut egészségügyi és szociális jel­legű beruházásokra, kulturá­lis célokra pedig közel 85 mil­lió forintot használnak fel. A költségvetésben az utak, a hi­dak fenntartásira, építésére 35 millió , forintot biztosítot­tak. Ebből 15 milliót az ipar­(Tudósítónktól.) Mikszáth Kálmán emlékezett a Tisztelt Házból írt tudósítá­sai egyikében a folyosói szivar- tartókra. A szivartartók máig megvannak, rajtuk a sorszám, mely azt a célt szolgálta, hogy az egy-egy viharosabb interpel­lációra a terembe beoldalgó honatyák visszatérve megtalál­hatták a maguk havannáját. Más szóval sokakat csak egy- egy szivarfüst erejéig érdekelt a parlament munkája. Sok minden változott az országgyű­lésen, Mikszáth Kálmán epés tollú korszaka óta. Szünetek közt a folyosókon csak a terem­őröket látni és legfeljebb új­ságírókat. Utóbbiakat is azért, mert az érdeklődés oly nagy, hogy nincs elég hely a sajtó­nak fenntartott sorokban. Az első napon tömve voltak azon­ban a diplomáciai páholyok is, a Kossuth Lajos térre letekint­ve csak az egyik autósoron szovjet, finn, bolgár, kínai, mongol, angol, olasz, jugoszláv és francia zászlókat figyelhet­tem meg. Az országgyűlés júniusi ülés­szakát joggal előzte meg nagy érdeklődés. Szerdán már dél­előtt fél 10-kor megjelentek az első képviselők. A Tolna me­gyeiek K. Papp Józseffel az élen háromnegyed 10-kor ér­keztek. A Tolna megyei képviselők helye az elnöki emelvénytől jobbra van a háromtól az ötö­dik sorokban. Fock elvtárs be­széde után elsőnek Dániel Má­riát, a paksi választókerület képviselőnőjét kérdeztük hogy a 75 perces ; :r­elnöki expozéból mi ragedta meg leginkább. telepen használnak fel, 2 mil­lióra a karbantartások elvég­zésekor van szükség. A fenn­maradó 18 millió forintból pedig a város utcái, útjai kö­zül építenek meg, újítanak fel többet is. A tervezet rész­letesen, évenkénti felbontás­ban taglalja a beruházásokat, tennivalókat. 1971 -ben közel 57 millió a város költségveté­se, ebből több mint 23 millió forintot tesz ki a felsőbb ta­nácsi hozzájárulás. Ebből az összegből lakásépítésre és egy hozzátartozó fűtőmű megépí­tésére 15,5 milliót költenek. Emellett 32,6 milliónyit köl­tenek a belterületi járdák épí­tésére, a közvilágítás korsze­költségvetése rűsítésére, a csatornahálózat, és vízellátás fejlesztésére. Az általános iskolai diákotthon fejlesztése közel 7 milliónyi lesz. Némi beruházást kap a kórház is és támogatást á sportkör. A felsorollak között természetesen csak a jelentő­sebb összegű beruházások sze­repelnek. Dombóvár város Tanácsa miután jóváhagytá a IV. öt­éves tervi költségvetést egyéb ügyeket tárgyalt meg. Többek között jóváhagyta Gyurisán Lászlóné kinevezését. Gyuri­sán Lászlónét, a Dombóvár Városi Tanács VB igazgatási osztályának vezetésével bíz­ták meg. nekem, hogy én a mi ágazatunk érdekeire gondolok először. Fock elvtársnak a fejlesztésre vonatkozó gondolataival és megállapításaival azonban egyetértek. — Nagyon sok megemészteni való volt a miniszterelnök sza­vaiban, — kapcsolódott a be­szélgetésbe Daradics elvtárs, bonyhádi képviselő. — Fontos feladatomnak tar­tom majd, hogy az itt elhang­oz ilyen lankadásnak sosem a gyakorlott előadók az okai, ha­nem a kevésbé rutinos felszó­lalók. Debatter, a polgári világ parlamentjei­ben megszokott, a puszta vita kedvéért is harcosan vitatkozó szónok, nincs az országgyűlé­sen. A nem szocialista tábor­hoz tartozó megfigyelők épp ezt értik meg nehezen. Azt, hogy az egyetértés teljes lehet az elvekben, és főbb módsze­rekben, és ezért nem szívesen hajlandók észrevenni az élet hozta részigazságokat bíráló, érveket, tényeket, melyeket az alapelvekkel egyetértő képvise­lők szinte mindegyike felsorolt életünk jobbá, szebbé tétele érdekében. Hiszen ahogy Tolna megyei képviselőnőnk, Bolvári Józsefné mondotta, nemcsak „az eredményeket jelző számok megcáfolhatat1 anok”, hanem az ... - - . - i' 'sát gát­ló tények is azok. Ezeket a Tizenöt évvel ezelőtt tán szenzációszámba ment volna, hogy egy vállalat egy másik vállalattól megvesz egy üze­met. Ma már majdhogynem mindennapi üzleti ügy. Volt már ilyen több is a megyében. A VEVŐ ezúttal a Vegyi­műveket Szerelő Vállalat, az eladó a Mezőgép Vállalat, az adásvétel tárgya pedig a ta­mási javítóállomás. Jllius el­sejétől új cégtábla kerül te­hát az üzem kapujára. A régi gépállomási hálózat néhány állomása már korábban gaz­dát cserélt — Szedres, Dal- mand, Nagydorog —• de ezek elavult, régi uradalmi épüle­tekben voltak, és a helybeli termelőszövetkezetek vették tulajdonba. A tamási viszont modernnek mondható, alig két­éves 'szociális épületével, sze­relőcsarnokával, kiépített út­hálózatával, kialakult szak­munkásgárdával. A KÉRDÉS ezekután az le­het; milyen megokolás vezet­te a Mezőgép Vállalatot, hogy ezt az üzemét áruba bocsás­sa?'(A Mezőgép 1969-ben Ki váló vállalat lett, a múlt év­ben is hasonló szinten gazdál­kodott, tehát még csak nem is veszteséges üzemen kellett túladni.) — A tamási üzem eladása már 1969-ben szóba jutott —• mondja Vörös Antal főköny­velő — míg most, a tavasz folyamán kedvező ajánlatot kaptunk a Vegyiműveket Sze­relő Vállalattól. Az üzletkö­téssel egyetértettek a megyei, a járási vezető szervek is. Mi­után mi a jelenlegi ötéves tervben nem számoltunk fej­lesztéssel — minden szempont­ból fontosabb a szekszárdi, központi, telep fejlesztése, re­konstrukciója — a vásárló vál­lalatnak' viszont nagyobb le­zottakat a személyes élmény erejével igyekezzem választó­im minél szélesebb rétegével megismertetni és megértetni. Félbe kellett szakítani a tu­dakozódást, megszólalt a csen­gő. A húszperces délelőtti szü­net lejártával a képviselők is-, mét bevonultak a terembe. A folyosói szivartartókban nagy tömeg cigarettacsikk maradt. Égő szivar égj' sem... képviselők ismerik és nem hallgatják el. A színek hatásáról is említést kell ten­nünk ebben a helyszínről kelt beszámolóban. Ezt egyelőre a tv még nem tolmácsolhatja, pe­dig technikai apparátusa ilyen­kor az ország szemét a parla­mentre irányítja. A falak már­ványának árnyalatait, a sző­nyegek bordóját, a lámpák szá­zainak színhatását most hagy­juk. Egy valami érdekes, ami szerencsére — hiányzik. A kö­telező, komor, protokollfekete. A sötét ruhák mellett szerepelt a szürke, a zöldes, a barna, az egyenruhák kekije, a képviselő­nők sárga, sötétkék, vagy ép­pen lilás kosztümje, a terem balközepe táján pedig láttunk egy sokak tekintetét magára- vonzó, leendő anya honanyát is. A tv adásainak figyelmes szemlélői az ország minden pontján közvetlen ismerősöket fedezhettek fel, a padsorokban ülök között. Soraikból válasz­tott vezetőket . hetőségei vannak jelenleg a fejlesztésre, ez most a vidéki ipartelepítés céljait szolgálja. — Mire terjed ki ez az adás­vétel? — Tulajdonképpen az egész üzemre, csupán a hidraulika­felújító üzemrészt és a me­zőgazdasági gépgyártást tele­pítjük1 át Gyönkre. Az átadá­sok folynak jelenleg is, július elsejével zárulnak le, ettől-kezdve már az új vállalat üze­melteti a tamási állomást. — AZ ADÁSVÉTEL tehát .lebonyolódik, annak rendje- módja szerint, viszont hogyan biztosítják a termelés folya­matosságát? — A termelési profil nem sokban változik, továbbra is főleg vasszerkezeti, lakatos- ipari tevékenység folyik. A munkásgárdának nem lesz is­meretlen a munka, mert ed­dig is teljesítettünk — bér­munkában — hasonló meg­rendelést ugyhnennek a válla­latnak. — Ezek szerint a munkás­gárda is marad? — Az új vállalat a szak­munkás- és a vezető gárdát is átveszi, éppen ebben rejlik számára az előny. A létszám a környékben adott, nem kell várni különösebben a terme­lés felfutására seni, hiszen nem kezdő munkásokat kell alkalmazni. Megegyeztünk egyebek között abban is, hogy a jövő hónapra tervezett 67 hengerboronát még legyártja Tamási. — HOGYAN FOGADTA a változást a murikásgárda? — Tudomásul vette. Június 16-án munkásgyűlésen ismer­tettük az adásvétel tényét. Ezen csupán néhányan tettek fel az új vállalat vezetőinek munkabérre vonatkozó kér­dést. Tulajdonképpen csak a cég változik, a munkaviszony nem. — Milyen összegű vételár­ban egyezett meg a két vál­lalat? — Az állóeszközökért 12 700 000 forintot fizet a vegy­ipari, a forgóeszközöket pedig a leltár szerinti értékben ve­szi át. A vételár 50 százaléka jut a Mezőgép Trösztnek, a másik ötven százalék a válla­lat fejlesztési alapját képezi,1 amelyet részben az olasz gyárt­mányú csőhúzó automata üzembe állításához haszná­lunk fel. Megjegyzem még azt is, hogy a gyönki állomvás a tamásiaktól átvett termelési profilnak megfelelő létszám- fejlesztési lehetőséget kapott. BI. Felveszünk: esztergályos, autószerelő, fényező, lakatos, sík- és palást-köszörűs, szak- és betanított munkásokat mezőgazdasági gépek ga­ranciális és hidraulika javításában jártas szere­lőket, valamint kooperá­tort, tehergépkocsi-vezetőt és női, férfi segédmunká­sokat. Fizetés kollektív szerint. Jelentkezés: MEZŐGÉP 3. sz. gyáregysége Gyünk. (4 30) A parlamentből jelentjük — Tulajdonképpen minden — mondotta —, de mint élel­miszeripari dolgozót, elsősor­ban a mezőgazdaság és az élel­miszeripar összefüggései. Az egykori két külön minisztérium alá tartozott vállalatoknál per­sze megoszlik a vélemény, ki járt jobban. Most Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­tériumunk lévén, annyi elfo­gultság talán megbocsájtható Országgyűlési mozaik Steindl Imrének, az Ország­ház alkotójának művészetéről már sokat írtak. Az óriási épü­let részletei a legkülönbözőbb stílusok elemeit őrzik, az egész mégis mindezek harmonikus ötvözete. Az összhatás belülről templomi. Nem egy megyénk­ben látogatócsoportról tudunk, melynek tagjai ösztönösen le­kapták fejükről a kalapot, ami­kor az ülésterembe léptek. Pe­dig ez most nem az országra telepedett urak szűkkörű réte­gének, hanem a nép választott vezetőinek munkahelye, amikor törvényhozó, vagy a kormány munkáját szentesitő jogaikat gyakorolják. A munka nemcsak szellemi, hanem fizi­kai is és mindkét értelemben fárasztó. A szünetek száma cse­kély. Délelőtt 11-től a késő dél­utáni órákig koncentrálni pe­dig nehéz. Erről az arcok is ta­núskodnak, olykor pedig itt ott a figyelem átmeneti lankadúsa.

Next

/
Thumbnails
Contents