Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-24 / 147. szám
R epülőgép-eltérííés, diplomatarablás BUCHER NAGYKÖVET 40 NAPJA Giovanni Enrico Bucher, Svájc brazíliai nagykövete 1970. december 6-án indult lakásáról kocsiján a nagykövetség épületébe. Brazíliában ekkor már (Elbrick amerikai, Holleben nyugatnémet nagykövet és No- bouo japán főkonzul elrablása utárt) minden diplomata mellé polgári ruhás rendőrtisztet rendelt a kormány. így hát amikor a nagykövet kocsija előtt a Guinle Park mellett egy kisforgalmú útszakaszon odakanyarodott egy világoskék Volkswagen, a kísérő rendőrtiszt revolvert rántott. Annyit látott csak, hogy a kis kocsiból három fiatalember és egy szőke leány ugrik ki, mindannyiuknál géppisztoly van. Az egyik fiatalember felkiáltott: „Feküdjön azonnal a földre, nagykövet úr!” Aztán lövések dördültek. Először a rendőrtiszt lőtt, majd őt találták el. Az elrablási jelenetet is az ő elbeszéléséből ismerte meg először a világ, sebesülten hagyták ott az útAmikor ennek az ősi művészetnek, a faragásnak, a mívelőiről beszélünk, valahogyan már eleve meglett korú, az öregség felé hajló emberekre gondolunk. E képzettársítás nem is alaptalan. Én például valahány faragó — hivatásos vagy amatőr — népművésszel találkoztam, mind ősz hajú volt már. Sipos István ritka kivétel: ő még a fiatal generációhoz tartozik. Jónéhány faragóról írtam már. Valamennyi bevezetett a műhelyébe, azaz műtermébe. Sipos Istvánnak ez még nem áll módjában. — Az én műhelyem egyelőre a konyha egyik sarka. En még nem vagyok „befutott” — szabadkozik — Én még csak szeretném elérni a megtisztelő faragó népművész címet. Körülbelül egy évtizede vett először a kezébe faragókést. Ez — akárhogyan is vesszük — nem nagy idő. jóformán semmi az újságripor tokból ismert „befutott” népművészek faragómúltjához képest. Munkáit megismerve azonban csak ezt mondhatom róla: „Kár, testen, néhány perc múlva találtak rá és vitték kórházba. Maga a nagykövet, negyven nappal későbben — mert ennyi ideig volt fogságban — inkább a gerillák között eltelt időről beszélt. — Elrablásomról nem sok mondanivalóm van Mielőtt ráeszméltem volna arra, hogy mi történt, már bekötött szemmel a Volkswagenben találtam magam. Hosszú autóút következett. Egy kis házban tartottak fogva, s csak a ház egy kicsiny, rosszul szellőztethető szobáját ismertem. Egy asztal és egy ágy volt a szobában — semmi más. A fogvatartóim? Tudják, a beszélgetésből sokat megtud az ember és beszélgettünk, sőt politikai vitákat is folytattunk. Úgy sejtem: jó házból való fiatalemberek voltak, az arcukat soha nem láttam: mindig csuklyát viseltek. Könyveket kértem és kaptam, főként bűnügyi történeteket, megértik, ugye, hogy nem volt kedvem jobb irodalmi művekkel foglalkozni... Később hanglemezeket kértem.- Lemezjátszót hoztak és klasszikus zenét hallgathathogy még kevés kiállításon találkozhatott a közönség az alkotásaival.” Azok mindössze két kurdi és egy pécsi kiállításon szerepeltek. Ez persze nem szegte kedvét a fiatal népművész-aspiránsnak. A faragást jobban szereti annál, minthogy kizárólag csak a nyilvánosság injekciói után tudna kést venni a kezébe. Állandóan farag, farag, sokasodnak az alkotásai, és közben fogynak is, mert hol itt, hol ott talál új gazdára valamelyik. Az eredeti szakmája kéményseprő, de volt közben bányász is, most pedig a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat horgonyzó üzemében dolgozik. — A faragás mai szóhasználattal élve a hobbym, de talán több is annál. Minden vágyam, törekvésem az, hogy valami érdemlegeset produkáljak ebben a művészeti ágban. Jó érzés ezt hallani egy fiatalember szájából. Akkor, amikor a népművészek nagyrésze kiöregedőben van, s alig akad utánpótlás. tam. Ha cigaretta kellett és az bizony nagyon sok kellett, kaptam. Bármit akartam, egy cédulára kellett felírnom kívánságaimat ... Amikor a park mentén húzódó úton megtalálták a sebesült rendőrtisztet, néhány röpcédulát is felvettek a földről. Három ellenálló szervezet röp- iratairól volt szó: az Alianca Libertadoor Nációnál, az Ope- racao Joaqim Camara és a Commando Juarez Giumares aláírása állt a brazil diktatúrát elítélő kiáltványokon. A gerillák ezután több, újságok útján a hatóságokhoz eljuttatott levélben közölték: Bucherért politikai foglyok szabadon bocsátását követelik. December 9-én aztán maga a nagykövet írt francia nyelven egy levelet a kormányhoz. A levél Rio de Janeiro Tijuca nevű külvárosának egyik templomában, az egyik pádon hevert — a svájci diplomata felkérte a hatóságokat, teljesítsék a feltételeket. (A svájci kormány ekkor már diplomáciai úton és különmegbízott útján ugyanerre kérte a brazil hatóságokat.) Fából faragott díszes túrótartó. A mai háztartásokban természetesen nem található meg, legalábbis az eredeti rendeltetésének megfelelően. Nagyapáink az ilyen edényekben érlelték a paprikás túrót. És amikor már a konyhabejáratnál is érezni lehetett, hogy „megérett” a szobában a túró, akkor felnyitották a tartót, és jó étvággyal elfogyasztották a tartalmát. Az én gyermekkoromban, jól emlékszem, faluhelyen még készítettek ilyen túrót. Népiesen egyszerűen büdöstúrónak nevezték... Köcsögfa, virágváza, spanyo- lozott tányér, kenyértartó kosár, likőrös készlet, tükrösök, és sok más faragás fémjelzi ügyes kezét, sokat Ígérő művészi pályáját. Majd minden faragó megpróbálkozott már sakk-készlettel, ö a figurákat az erdő-mező egy-egy virágáról mintázta. Ez az egyik legsikerültebb kompozíciója: sokan beszéltek már róla nagy elismeréssel. — Csak fából farag? — Nem. Gyakran próbálkozom szaruval is, és a terveimben csontfaragás is sze- repeL Mészégető üzemünkbe FÉRFI MUNKAERŐT felveszünk. Jelentkezés: Keszőhi deg- kút, mészégető üzem vezetőjénél. (365) A Tolna megyei Növényvédő Állomás azonnali belépéssel felvesz 1 autó-motorszerelőt. I általános, vagy szerkezeti lakatost. Hegesztővizsgával rendelkezők előnyben. Szek- szárdról mindennap kedvezményes autóbuszközlekedés van. Jelentkezni az állomás igazgatójánál lehet Fácánkerten. (329) De a hivatalos Brazília előbb más feleletet adott Bejelentették: megkezdődött az ország történetének legszélesebb körű nyomozása: hamarosan 20 000 rendőr, katona és tábori csendőr kutatta Bucher nyomait. A brazil kormány kérte az OAS, az Amerikai Államok Szervezete összehívását és híre járt, hogy az amerikai FBI-től kívánnak nyomozókat „kölcsönkérni”. Közben több újabb üzenet érkezett Bucher elrablóitól — s a lényeg ezekben az írásokban ez volt: a szabadon bocsátás első feltétele az országos hajsza megszüntetése. Ha ez megtörténik, közlik majd, ki az a 70 politikai fogoly, akinek szabadon bocsátása fejében elengedik a svájci- diplomatát... Negyven nappal később történt meg a szabadon bocsátás — a brazil hatóságok sokáig töprengtek. (Közben Algírban nyilatkozott egy volt brazil politikai fogoly, Apolonio de Carvalho, annak a negyven embernek egyike, akiket az elrabolt Holleben nyugatnémet nagykövetért cserébe engedett szabadon Brazília: „Véleményem szerint a brazil kormány teljesíti a gerillák követelését ... Svájcnak jelentős érdekeltségei és befektetései vannak Brazíliában, ezt nem hagyhatják figyelmen kívül... Sajnos, hazámban nincs más módja a bebörtönzött hazafiak kiszabadításának, mint ez” — mondta Carvalho.) A díszesre faragott szarukürtjei igen szép darabok, csakúgy, mint a szaru karkötő. — Honnan szerzi ehhez az alapanyagot, mert a fát — gondolom — nem nehéz beszerezni, dehát a szarut... — Főként véletlen szerencse kell hozzá. Apropó, hadd kérjem meg magát is, ha véletlenül valahol szarura bukkanna. kérje meg a tulajdonosát, hogy ne dobja el, és szóljon nekem. Most éppen egy díszes padlóvázát akarok faragni szilajszaruból. Ez egy régi pásztorembernek a kutyaólából került elő. Ki gondolta volna, _ hogy egy kutyaól éppen jókora szilajszarut rejteget? A magyar szilajökör Tolna megyéből^ már rég kiveszett, Ez a feltűnően nagy szarvú és igénytelen igavonó állat erről a vidékről a háború utáni években fogyott ki, és a tulajdonképpeni „őshelyén”, az alföldi pusztákon is talán negyven-ötven ha található belőle, mind idegenforgalmi kuriózum és kutatási anyag. Szarva pedig mindinkább bevonul a modern lakások nép- művészeti díszei közé. Többek között Sipos István jóvoltából. — Milyen témákra specializálja magát? — kérdezem a fiatal népművész jelöltet? — Témáimat általában a lakóhelyem környékéről, a Kapos völgyének népéletéből merítem. Ezzel kezdtem, és ezt tartom egész életcélomnak. Boda Betonüzemünkbe gyártó, lehordó munkakörökbe FÉRFI SZAKMUNKÁSOKAT ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT felveszünk. Jelentkezés: Paks, Betonüzem üzemvezetőjénél. (363) 1971 januárjának harmadik hetében a riói repülőtér katonai szektorának kifutópályájáról felszállt egy repülőgép, utasterében 59 férfivel és 11 nővel; a brazil kormány szabadon bocsátotta a követelt hetven politikai foglyot. A chilei repülőtéren érkezésük után elmondották: mindannyiukat kegyetlenül kínozták a brazil börtönökben. Jean-Marc de Weid — svájci származású fiatalember, egy haladó diákszervezet vezetője — elmondotta: „Első börtönömben, ahol nyolc hónapot töltöttem, olyan rossz volt a bánásmód, hogy éhség- sztrájkba kezdtem. Ekkor még rosszabb helyre vittek. Nálunk felfüggesztették az emberi jogokat, Brazíliában a börtönparancsnokok önkényuralma érvényesül”. Egy diáklány, Nancy . Mangabeira-Unger úgy kezdte szavait, hogy felemelte jobbkezét, amelyről hiányzott hüvelykujja. „A rendőrök csonkítottak meg” — volt első mondata. A negyven nap után szabadon bocsátott — az orvosi vizsgálat szerint makkegészséges, éppen csak idegileg kimerült — svájci diplomatától megkérdezték, kívánná-e, ha elfognák őket, elrablói megbüntetését. „Inkább nem felelnék erre a kérdésre” — mondta Giovanni Enrico Bucher. (Következik: KI VOLT DANIEL M IT RIÓN E?) Új könyvek Három fontos könyvet küld ezen a héten a 'boltokba a Kossuth Kiadó. Elkészült ..Marx és Engels művei”-nek huszonhetedik kötete, amellyel ez a sorozat elérkezett a Marx—Engels-levelezés teljes anyagának publikálásához. Tizenhárom kötetet megtöltő levélváltásról van szó; a mostani első kötet az 1°44—1851 között írt leveleket tartalmazza. Több mint 700 oldalas a gyűjtemény, s a benne foglalt, hosszabb-rövidebb írásművek fontos kiegészítésül szolgálnak a korabeli művek mondanivalójához. Bizonyos, hogy a magyar olvasókat különösen érdeklik azok a reflexiók, amelyeket az 1848—49-es magyar szabadságharchoz, majd — többek között — Kossuth emigrációbeli szerepéhez fűztek, „Magyar—amerikai kapcsolatok 1945—1948” című könyvében dr. Várkonyi Péter, a Minisztertanács tájékoztatási hivatalának elnöke a második világháborút követő időszak első három évének magyar—• amerikai államközi kapcsolatait dolgozza fel tudományos igénnyel, sok dokumentum felhasználásával. „Vallástörténeti kislexikon^ bővíti a Kossuth Kiadó kislexikon-sorozatát. Az új kötet olyan területen igazítja el az olvasókat, amelynek Magyar- országon még nem történt meg a lexikális feldolgozása. Alapvető tárgyi ismereteket nyújt a 400 címszót, továbbá a 350 utalást tartalmazó gyűjtemény a vallástörténetnek és az atheiz- mus történetének a tárgyköréből. I fj ú faragó 1971. június 24.
