Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-23 / 146. szám
A z STCsßnös äs ban véget ért a tanév, a gyerekek megkapták bizonyítványaikat, megkezdődött a két és fél hónapos nyári tanítási szünet. Mit csinálnak a gyerekek nyáron? Nyaralnak. Hosszabb-rövidebb időre elmennek abból a faluból, városból, ahol élnek. S ezzel már meg is kezdődnek a bonyodalmak. Nincs a világon olyan nagymama, nagynéni, aki olyan következetesen és szigorúan bánna a vendéggyerekkel, mint a szülők. Több szabadságot élveznek tehát. A jó idő is lehetővé teszi, hogy többet tartózkodjanak a szabadban, mint az év más szakában. A nyáron szaporodó közlekedési balesetekről, amelyeknek jelentős része a vakációzó gyerekeket sújtja — legtöbbször az ő hibájukból —, már szóltunk. Egy szekszárdi iskola igazgatója hangoztatja lépten-nyomon, nemcsak az iskola „veszélyes üzem”, a vakáció is. Igaza van! Melyek ezek a veszélyek? Ha szép az idő, nap mint nap olvashat, hallhat az ember, gyerekek, fiatalok vízbefulladásáról. A tragédiák nagyon kis százalékának eredője valamilyen betegség. Nagyrészük oka fegyelmezetlenség, végső soron felelőtlenség. A szekszárdi kórház baleseti sebészetén elmondták, hogy világosan látszik az esetek számának növekedésén, mikor fejeződik be a tanév. A tanítási szünet télen is kimutatható, ha hó van és lehet szánkózni, nyomban megemelkedik a kéz- és lábtörések száma. Nyáron leggyakoribbak a könyéktáji törések. Többet kerékpároznak a gyerekek, többet is esnek, fára másznak, onnan is le lehet esni. Tavaly nyáron hoztak be egy hőgyészi kisfiút, aki kerékpárról esett le és úgy, hogy az előtte haladó kerékpárra zuhant, aminek egy alkatrésze a mellkasába fúródott, operálni kellett, az egész szünetet a kórházban töltötte. Gyakoriak a lábsérülések is, mikor valaki éles tárgyba, szögbe lép. Már az idei szezonban többen jöttek be Domboriból a baleseti sebészetre, mert üvegcserépbe léptek. FELELŐTLEN NYARALOK a vízbe dobálják a sörös és egyéb üvegeket, amik aztán más lábát sértik föl és oda a kellemes nyaralás. Gyerekek és a szünet A vízben látni sem lehet, hova lép az ember. Több felelősséggel kellene viseltetnünk egymás iránt is! Még valamiről szólni kell. bár a tanulók számához képest — szerencsére — nagyon ritkán fordul elő, mégis kimutathatóan emelkedik nyáron a gyerek öngyilkossági kísérletek száma. Rossz bizonyítvány, rossz tapasztalatok, a gyerek fél a veréstől, nem iát más kiutat, mint az öngyilkosságot. Az ilyen kísérletek — majd mindegyik kísérlet marad csak, amivel valóban megússza a gyerek a büntetést —, kóros lelki alkatra utalnak és arra, hogy vannak szülők, akik egész évben elmulasztják a tanulást ellenőrizni — másként hogyan lehetne, hogy nem tudnak jó előre a bukás lehetőségéről —, és mégis jó bizonyítvány t várnak. Előfordul, hogy a gyerek nem mer hazamenni, ilyenkor indul neki a világnak, a nagyobbak disszidálást kísérelnek meg, a kisebbek rendszerint csak estig csavarognak, mígnem az egész család keresésükre indul. Nagyobb diákok nyáron munkát vállalnak, dolgozni mennek egy hónapra. Örvendetes, hogy a diák üzemi baleset kevesebb, mint az ugyanezen a munkahelyen állandóan dolgozó felnőttek sérülése. Felnőttek vigyáznak az ott dolgozó diákokra és úgy tűnik, azok is magukra. A ÉPÍTŐTÁBOROKBAN is ritka a baleset. Ha mégis előfordul, minden táborban van orvos, aki gyors elsősegélyben részesíti a sérültet. Beszélni kell még a középiskolások nyári szórakozásáról, az országjárásról és az autóstopról, melyről minden nyáron szó esik, rendszerint csíSvéz&sác, mérem elleni erőszak kapcsán. Ma« gam nem vagyok az autóstop esküdt ellensége. Amíg nem szervezik! meg a lengyelekhez hasonlóan aa autóstop-mozgalmat — erről is vitázunk minden nyáron —, egyetlen dolgot lehet tanácsolni: fő az óvatos? ság! Az országjárásokra, balatoni utak-* ra ne engedjék el a szülők pénz nélf) kül gyerekeiket. Természetesen nem pánikkeltés á célunk, hiszen a tanulók nagy részét nem éri baleset nyáron, nem lopnak, nem keverednek balatoni galerikbe, egyáltalán semmi ön- és köz* veszélyes dolgot nem műveinek. Egyre több lesz az orzságíban a nyári napközis tábor. Megyénkben i3 készen állnak a tervek egy ilyen létesítésére Domboriban, addig isi amíg elkészül, Magyaregregyen táborozik negyvenegy általános iskolást Minden szekszárdi iskolából mennek gyerekek a városi tanács költségén. Elsősorban állami gondozottak, aztán hátrányos helyzetű gyerekek, végül a jó tanulók kapnak beutalót, mini? műm tíz napra, de van, aki két hétig is nyaralhat a táborban. Akik itt a városban járnak napközibe, azoknak is igen változatos programot * III, állítottak össze tanáraik. Csak alsó* tagozatosok veszik igénybe a nyárt napközit, ezért a program az ő élet? kori sajátosságaik szerint készülj Nézzük, mik szerepelnék például el III, számú általános iskola munka- tervében. Csak néhány kiragadott dolog: múzeumlátogatás, régi fegyverek megtekintése, diafilmvetítésj szünidei matiné megnézése a tv-bemJ Labdajátékok az udvaron, újságolvasás, kirándulás a kálváriára, strandolás, séta a Kopasz-hegyre, kit mit tud, mesemondási verseny, aszfalt- rajzverseny az iskola udvarán, helyesírási verseny, játszótéri labdó- zás. Mindezek a programpontok olya« elosztásban szerepelnek, hogy váltakozik a szabadtéri játék, a séta a tan? termi foglalkozásokkal. IHAROST IBOLYA * Szabályok és szabálysértők Néprajzosok és filmesek együtt a bonyhádi alkotótáborban Amióta az emberek több-ke- vésbé szervezett közösségekben élnek, kialakultak az együttélés szabályai. A berlini múzeum legrégibb írott anyaga, az időszámításunk előtti 3000- ből, Urus ószumér városból származó tábla is érvényes gazdasági szabályok megsértésével foglalkozik. Nem szükséges külön részletezni, hogy micsoda zűrzavar kerekedne a földön, ha mindenki kedve szerint azt csinálhatna, ami eszébe jut. Sokaknak azonban mégis eszébe jut. Nem annyira, hogy komoly retorzióval fenyegető törvénysértést kövessenek el, de annyira igen, hogy másnak, a közösségnek anyagi vagy erkölcsi kárt okozzanak. Ezek a szabálysértők, akiknek a tábora megoszlik. Azokra, akik jól megfontolt szándékkal cselekszenek, és azokra, akik véletlenül, balszerencsés körülmények összejátszása folytán. Természetes, hogy ezt az elbírálásnál is figyelembe veszik. Maga az elbírálás pedig az új rendelkezések értelmében a községi szabálysértési előadókra tartozik, akik szükség esetén igen ropogós összegű, akár háromezer forintos bírságot is kiszabhatnak. Több községben beszélgettünk a szabálysértések helyzetéről, alakulásáról. A legtanulságosabbnak Mőcsény közös tanácsába vont községek helyzete kínálkozott. A községi közös tanács szabálysértési előadója, egy öttagú bizottság élén, tavaly harmincnyolc személy esetében szabott ki, összesen 12 268 forint összegű bírságot. Egy esetre tehát pontosan 350 forintos bírság jutott, vitatható, hogy sok-e, vagy kevés, mert a számadatokból a cselekmények súlya nem derül ki. Az idén tizenhat szabálysértési eljárást folytattak tizenhét személy ellen. A fő ok elkeserítő. Javarészt iskolai mulasztásokról volt szó, amit az illetékes pedagógusok úgy látszik enyhén szólva is lazán kezelnek. A bátaapáti iskolától például csak egy tanuló 140 nap (!) igazolatlan mulasztása után érkezett feljelentés. Vannak azonban felesleges feljelentések is. Amikor például a mó- rágyi KMB-s rendőr szabálysértési feljelentést tesz valaki ellen, mert az vétett a köz- tisztaság ellen, valószínűleg maga sem gondol rá, hogy az ezzel immár kötelezővé vált aktatologatás, iktatás, postázás mekkora láncolatát indítja meg. Ahelyett, ami jogában állt és sokkal hatásosabb lett volna, ha a helyszínen bírságol. A bírságolás hatásosságával kapcsolatban Mőcsényben egyébként is marad hely némi kétkedése ek. A tavalyi bírságösszegből 5300 forintot azonnal kifizették, a többit jórészt később behajtották, de még mindig maradt, akinél a büntetés összegét szabadságvesztésre kellett átváltoztatni, öten voltak. Idézet a mőcsényi tanács vb 1971. május 26-i jegyzőkönyvéből: „Sajnos van olyan tapasztalait. .., hogy a cigánylakosság szívesebben veszi a pénzbírság átváltoztatását, mert véleményük szerint a Büntetésvégrehajtási Intézetben jó ellátást, tiszta, meleg lakást kapnak.” Érdekes példa az emberi igények változatosságára, de tanulságos is. Egyetértünk Galamb Lászlónéval, aki így vélekedik: —r Szerintem az lenne helyes, ha a szabálysértési hatósághoz csak egy-két alkalommal való elkövetés tartozna és az utánakövetkezők már a bíróság hatáskörébe. A szabálysértési bizottság tagjai eleinte húzódoztak a részvételtől. Attól tartottak, hogy ha ugyanazon községbeliekkel szemben kell (helyes a kifejezés, mert tulajdonképpen) „ítéletet” mondaniuk, ahol laknak, ez rossz fényt vet majd rájuk a közösség előtt. Nem így történt, ami egyébként a közösség élő igazságérzetének is bizonyítéka, emellett serkentője volt annak, hogy a mőcsényi szabálysértési bizottság most már egyre hatékonyabban végzi munkáját. (ordas) A Babits Mihály megyei művelődési központ június 27— július 4-e között rendezi meg Bonyhádon a VIII. dél-dunántúli néprajzi filmes alkotótábort, mely egyben az első országos jellegű ilyen rendezvény. Kiss István, a megyei művelődési központ főelőadója — aki a tábor vezetője lesz — részletes tájékoztatót adott e jelentős és újszerű egyhetes programsorozatról, melyen az ötven résztvevő Tolna megye néprajzi anyagából dolgoz fel, illetve dokumentál. Az alkotótáborban néprajz- kutatók és filmesek — hivatásosok és amatőrök egyaránt —■ vesznek részt. A stábokat a két „műfaj” képviselőiből állítják össze. A közös alkotómunka nagy előnye és haszna az, hogy a néprajzosok — a megadott tématerv alapján — választják ki a témát, gyűjtik össze az anyagot, mellyel a készülő film hitelességét biztosítják; a filmesek pedig ezt élővé, filmszerűvé — a közönség számára is élvezhetővé — „varázsolják”. Ilyen összevont alkotó- csoportban először a tavaly a Decsen megrendezett alkotótáborban dolgoztak a kutatók és filmesek, s az ott készült 17 pályamunka közül két film nyert rangos díjat a nemzetközi filmszemlén. Bizonyosra vehető, hogy ez a gyakorlat ismét sok újat hoz a néprajzi filmezésbe, vagyis nem „ömlesztett” néprajzi szakanyag, illetve „hitelenincs”, pompázó, felületes néprajzi film kerül ki az így kialakított alkotócsoport tok kezéből. A bonyhádi tábor megrendel zésének célja kettős: részben készülődés a jövőre tartandó III. Nemzetközi Néprajzi Filmszemlére — melynek témája Bonyhád és környékének néprajza lesz — a másik cél pedig az, hogy a tábor sokban segítse elő megyénk néprajzkutatását, illetve a már meglevő nép-j rajzi anyag megőrzését, doku-í mentálását. Az alkotótábor résztvevői aa egy hét első két napján rangos előadóktól hallanak esztétikai, dramaturgiai stb. előadásokat, ezután az alkotócsoportok öt napon át forgatnak, illetve az esti órákban a járási művelődési központban előkészített munkatermekben a — laboratórium, hangstúdió — technikai munkákat végzik, vagy filmvetítésen vesznek részt. Nemrégiben tartották Balatonalmádiban a Népművelési Intézet továbbképző házában a területi filmstúdiók csoportvezetőinek, szakreferenseknek és a kiemelt klubvezetőknek továbbképző tanfolyamát, melyen Kiss István is részt vett. Mint mondja, e tíznapos továbbképzés nagyon hasznosnak bizonyult a néprajzi filmtábor megrendezéséhez is, ugyanis a filmviták, előadások és vetítések során hasznos tapasztalatokat szerezhettek a filmek jó dramaturgiai felépítéséhez és 3 hangosításhoz egyaránt — hm J
