Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

C1^t-C ZÁYOD Wosinsky Zárodon Tömött falú házak Závodon a háború előtt 185 ház volt, ma 160 van, és az utóbbi másfél évtizedben — tehát az idő alatt, amikor legtöbb köz­ségben gomba módra nőttek ki a földből az új házak — Zá­vodon mindössze kettő épült. A helyiek elmondása szerint alig található tégla lakóépület a faluban. A legtöbb tömött falú, esetleg vályog. Viszont nagyon érdekes, hogy a lakó­épületekhez közvetlenül csat­lakozó istálló, azaz gazdasági épületrész többnyire téglafa­lú. Ezek általában fiatalabbak, mint a lakóépületek. Ennek az a magyarázata, hogy a felszabadulás előtt e falu fő megélhetési forrása az állattenyésztés volt. Abból jött a pénz, és azt még a lakás- körülmények háttérbe szorítá­sával is kénytelenek voltak elsősorban állattenyésztési cé­lokra fordítani, mert ezzel tudták megalapozni holnap­jukat. Annak ellenére, hogy a lakóépületek zöme tömött fa­lú, a lakáskultúra az utóbbi két évtizedben sokat változott. A lakások nagy részét lepadlóz- tatták, sok helyen szigetelték a falat, kicserélték nagyobbra, korszerűbbre az ablakokat, aj­tókat, így aztán a régi építé­sű házakban is megváltozott körülmények közt élnek. Wosinsky Mór a „Tolna­vármegye az őskortól a hon­foglalásig” című művében több helyen is ír a závodi gyűjté­seiről: „A Závodtól északra fekvő, hosszú völgynek északi lejtő­jén lévő dűlőföldekről kaptam egy fekete sizínű s sötétzöld foltokkal bíró, serp_entinből csiszolt, keskeny s hosszú bal­tának felerészét, mely a furás- lyuknál törött ketté. — Az előbb említett dűlőkről kap­tam még egy másik, szürke kő­ből csiszolt s átfúrt baltának tö­redékét. A zieh dűlőkben ta­láltam egy világoszöld serpen- tinből készült baltának da­rabját. A Bock-malom mellet­ti, észak felé nyúló, lejtős dű­lőn egy sötétzöld kőből csi­szolt, trapézalakú lapos bal­tát találtam... Ugyané völgy­ben, valamint odébb, kelet fe­lé a 20—21-es kilométer­oszlopok között, a gőzmalom melletti kőhídnál is találtak egy kőbaltát, mely hosszában, két ellentett oldalán hornyol- tan csuszolt” Másutt: „Kovácsi és Závod között is­mét helyes úton járt a kutató. Itt ismét egy keskeny, hosszú völgyet találtunk, mely a len­gyeli birkaakolnál veszi kez­detét. E völgy déli oldalán a hegy lej tő szélesen terraszozott, s ez még ma is tisztán kivehe­tő nemcsak a legelőn, hanem a szőlők között is egészen az Amberger-féle sarok-szőlőig. Folytatódik azután ugyanezen völgymenti egyenes irányban a község déli részén, a teme­tőn, a plébános és tanító föld­jén keresztül egészen a Bock- féle malomig. E tisztán kive­hető, szélesen terraszozott védvonal tehát majdnem az egész závodi völgyön keresz­tülhúzódik, de nincsen semmi­féle összeköttetésben a Kapós- menti védvonallal, sőt, egé­szen párhuzamosan esik a Ka­pós-völggyel. A závodi és Ka­pós-menti védvonal közé esik a magasan kiemelkedő lengye- li földvár, amelyről mindkét völgyet lehet látni.” Ismét másutt: „Závod község fölött, a Papd és Kis-Dorog közötti nagy völgy déli oldalán lévő .Trieft Akker’ nevű hegy lej tőn igen sok régiséget találtak. Porla- dozó, szemcsés edénytöredékek mindenfelé akadnak e dűlő­ben. Ugyanitt Gungl závodi polgár földjén nagy urnába helyezett apró edényeket ta­láltak. Bonzkori urnatemető volt tehát e helyen.” „A závodi nagy népvándor­láskori sírmezőben az egyik halottnak mellén egy karikán lógó, egyenszárú, lapos bronz keresztet találtam. .Hagios, hagios, hagios Christos Sa- baot’ (szent, szent, szent a se­regek ura) görög felirattal.” „Závod község határában, a Hőgyész felé vezető országút mentén elterülő hegynek kö­rülbelül a közepén Witzl Já­nos závodi lakos szőlejében 1885-ben a hegy alján préshá­zat építtetett, s ez alkalommal számos nyújtott helyzetű csontváz került napfényre. Mellékleteik hullámvonalak­kal díszített edényekből, kés, csat, kengyelvas, bronz és ezüst függőkből állottak. E tár­gyak a munkások gondatlan­sága folytán csak töredékek­ben kerültek elő. E leletekből három edény került akkor a tulajdonomba. E sírmező ki­terjedt még s jobb- és balol­dali szomszédok szőlejére is, s e három szőlőben évek hosz- szú során át temérdek leletre bukkantak szőlőbújtás alkat* mával, melyek mind elhá­nyódtak. A baloldali szom­széd, Hambuch Péter szőlejé­ben sok más korábbi leleten kívül 1885-ben egy lóval elte­metett csontvázra akadtak, melynek sírmellékletei közül a két kengyelvasat s egy hosszú vas kést ép állapotban vettek ki. Az időben Závodon laktam ugyan, de a szőlőmunkálatok alkalmával előkerült leletek­ről mindig csak utólagosan ér­tesültem, ásatásokra pedig e bőven termő szőlőkben akkor még gondolni sem lehetett”. Závod későbbi történetéről Szeghalmy Gyula monográfiá­jában olvashatunk: „A hon­foglalás után a Hedr-nemzet- ség birtokába kerül. Egy 1221-ben kelt határjáró levél­ben Zvod néven szerepel, 1329-ben találkozunk ismét nevével. A XV. században a Paksy-család birtokában talál­juk. A törökvilág idején lakói szétszéledtek. A XVII. század végén újra benépesül. Az 1720. évi összeírásban 25 német csa­lád szerepel. Ezek valamen­nyien bevándoroltak.” Várad! Antal emléke Breitenbach Adám a „Deutscher Kalender'-ban A Magyarországon kiadott németi nyelvű kalendárium (1970. évi) minden hónap mellett közöl egy portrét is, va­lamelyik német ajkú emberről. Közülük az egyik a závodi Breitenbach Adám. „1914-ben ebben a kis Tolna megyei sváb faluban. Zá- vodon pillantotta meg a napvilágot. Parasztcsaládban szü­letett és maga is paraszt lett. Felesége két gyermekkel aján­dékozta meg” — olvashatjuk róla a kalendáriumaiban, majd így folytatódik a szöveg: „1950-ben Závodon termelőszövetkezet alakult. Breiten­bach Ádám belépett az elsők között. 1956-ig vezetőségi tag volt, az állattenyészetet vezette, később pedig növényter­mesztési _ brigádvezető lett. 1957-ben elvégezte a zsámbéki tsz-akadémiát és a sikeres vizsga után, mint agronómus dolgozott a závodi tsz-ben. 1969. július elsejével egyesült Závod. Mucsfa és Kisvejke tanácsa, Kisvejke tanácsi szék­hellyel, és azóta Breitembacfa Ádám az ő szülőfalujának ta­nácsi kirendeltség-vezetője. Závod 1959-ben lett tsz-község és a závodi tsz jó ered­ményeket könyvelhet el. A tsz-ben számtalan fiatal dolgo­zik, mindenekelőtt az állattenyészetben és a gépcsoportban. A középső és idősebb generáció a növénytermesztésben dol­gozik. A tsz-vezetés nagy gondot fordít az állandó, stabil fej­lődésre, főként az állattenyésztés jövőjére, annál is inkább, mert Tolna megyében ennek évtizedes hagyományai vannak*, A falu különösen 1956. óta fejlődik gyorsan... Az új kul- túrház 880 000 forintba került. A falu lakossága 160 0)0 fo­rint társadalmi munkával segítette az építését. A magyar- országi németek szövetségének kultúrcsoportjának tagjai itt mindig szívesen látott vendégek és a kultúrház az ő elő­adásuk alkalmával mindig megtelik. Számtalan fiatal, akik városban tanultak, tanulmányaik végeztével visszatérnek szülőfalujukba, éppúgy visszatérnek azok közül is sokan, akik korábban a városban dolgoztak. A tsz biztos keresetet nyújt, a tanács pedig a megélhetés más feltételeiről gondoskodik. Ennek a községnek a fejlődéséért a lehetőségekhez ké­pest igen sokat tesz Breitenbach Ádám”. Csökken az iskolai létszám „Ebben a házban született 1854-ben Váradi Antal, a köl­tő. Alelnökének emlékezetét ezen a márványtáblán meg­örökítette a hálás Petőfi Tár­saság. 1930. X. 27” Ez a tábla a falu művelő­dési otthonában található. A szülőház ugyanis már nem áll, és úgy tervezik, hogy az em­léktáblát a művelődési ott­hon falába helyezik el. A falu neves szülöttjéről a következő olvasható a Magyar Életrajzi Lexikonban: „Váradi Antal (Závod, 1854. máj. 2. — Bp. 1923. márc. 5.): író, újság­író... A bp.-i egyetemen sze­rezte meg a tanári oklevelet Egyidejűleg sziniiskolába is járt. 1898-tól annak igazgató­ja, 1895-től a Nemzeti Szín­ház dramaturgja. 1906-ban vonult nyugalomba. Fiatal korában rendszeresen írt a Bolond Miskába, novellákat, tárcákat és szinikritikákat kö­zölt több más lapban. 1893-tól haláláig szerkesztette az Or­szág-Világot. Drámákat, verse­ket, regényeket írt, több kötet­nyi emlékezése is megjelent. A Petőfi Társaságnak 1876-tól, a Kisfaludy Társaságnak 1889-től tagja. Lefordította Goethe Faustjának második részét. — F. m. Költemények (Bp. 1875.), Iskarióth (Dráma, Bp. 1876., 1874-ben MTA-jutalmat nyert), Tamora (Dráma, Bp. 1879), A tőr (vígjáték, Bp. 1880), Hu­szonöt év. A színművészeti akadémia fejlődése 1864—89 (Bp. 1889), Emlékeim (Bp. 1904), Képek a magyar író- és színészvilágból (Bp. 1911), Följegyzések életem sorából (Bp. 1912), A régi Pest emlé­keiből (Bp. 1921), Színész­históriák (Bp. 1922).” A falu most becses Váradi- emlékke! lett gazdagabb. A posta nemrégiben váratlan levelét ’ hozott a tanácsi ki- rendeltséghez, benne Váradi egyik drámájának plakátját. A drámái a kolozsvári szín­ház tűzte műsorára. E plakátot egy amatőr kutató — Agócs Bála, Borzavár — fedezte fel valahol, és küldte el a jeles író szülőfalujába. Szabó László iskolaigazgató: — Az 1970—71-es tanévet 90 gyermekkel kezdtük és 83- mal zárjuk. Az iskolai létszám elköltözés következtében csök­kent, de más okai is vannak. Mind kevesebb a gyermek e faluban. Jellemző, hogy a kö­vetkező tanévet mar csak 76-os létszámmal kezdjük. Most tí­zen fejezték be az általános iskolát, de ősszel csak 5 első­sünk lesz. Tehát további lét­számcsökkenéssel kell számol­nunk. Hét-nyolc évvel ezelőtt még alig lehetett minden gyermeket felvenni az óvodá­ba, most pedig le kellett szál­lítani a felvételi korhatárt, hogy meg legyen a kellő lét­szám. — A mostani végzősöknek mi a terve, perspektívája? — Ketten nem szándékoz­nak továbbtanulni. Az egyik eredménye elégséges, a mási­ké közepes körüli. Ketten a lengyeli mezőgazdasági szak­iskolába mennek gépszerelő­nek, ketten kőművesszakmát kívánnak tanulni, egy keres­kedőtanulónak jelentkezett, egy varrónőnek, egy szoba­festőnek, egy pedig vízügyi szakközépiskolába készül. BODA FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents