Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
A szocialista világrendszer és az SZKP XXIV. kongresszusa n. A sikerek elérésében nagy szerepet játszott, hogy a szocialista országok igyekeznek kölcsönösen segíteni egymást a nemzeti gazdaságuk fejlesztésében. Ebben elsőrendű szerepet játszik a Szovjetunió, amely a legtöbb támogatást adja a többi szocialista országnak. Az elmúlt öt évben a Szovjetunió közreműködésével a szocialista országokban több mint 300 ipari és mező- gazdasági létesítményt építettek, illetve korszerűsítettek. A Szovjetunió 70 százalékban, vagy még nagvobb arányban elégíti ki a KGST-országok, Kuba. továbbá — jelentős mértékben — a VÜK és a KNDK imporsziikségleteit. De ma már a Szovjetunió néngaz- daság-feilesztésében is növekszik a többi szocialista ország szerepe. Az elmúlt fél évtizedben néldát'l a Szovjetunió a KGST-országoktól 54 vegyi- tizemhez szükséges berendezést kanott. A baráti országok h-'Ingvaraiban éoítetfék ez idő alatt az új szoviet teneeriáró hajók 3R százalékát. A KGST- tjrszágnk beruházásokkal is feszt vesznek a szoviet gazdagág nvers- és tüzet on.nvaf*- fteazaf atenk fcilcírtéiében és Sokfél'» közszükségleti cikket is szállítanak neki. A tudományos-technikát ha. ladás meggyorsításáért, a társadalmi termelés hatékonyságának emeléséért vívott harc két fő irányban folyik. Az egyik: a gazdasági mechanizmusnak, az egyes szocialista országokon belül meglevő szocialista társadalmi viszonyok összességének a további tökéletesítése. A másik: a gazdasági együttműködés legerőteljesebb fejlesztése és mélyítése, a KGST-országok gazdasági integrációjának kibontakoztatása. Egybehangolták például a Szovjetunió és a többi KGST- ország népgazdasági terveit 1971—75-re. Sok irányú munka folyik a többoldalú gazdasági együttműködés tervezési struktúrájának és műszaki bázisának fejlesztése érdekében. Épül a Barátság-olajvezeték második szakasza, amelyen keresztül 1975-ben a testvéri országok mintegy 50 millió tonna óla lat kapnak a Szovjetunióból. Épül az a <->■>_ ration méretű gázvezeték, amely Szibéria földgázát szállítja az euróoai szocialista országoknak. Sikeresen működik az egyesített energetikai rendszer. a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank és a KGST közös beruházási bankja. A szocialista országok gazdasági integrációja persze bonyolult folyamat, amely szükségessé teszi hogy újszerűén, szélesebb látókörrel közelítsünk meg sok gazdasági kérdést és meg tudjuk találni a legésszerűbb megoldásokat, amely az illető ország és az együttműködés valamennyi résztvevőjének érdekeit egyaránt szolgálja. Az együttműködés új útjainak ki taposása természetesen nem megy nehézségek nélkül. Az egyes szocialista országok — éppen, mert történelmileg rendkívül fiatalok —, még maguk is keresik fejlődésük legjobb, legcélravezetőbb útjait, módjait. Ezek a problémák azonban átmenetiek, amelyeken mindenképpen felülemelkedett és a jövőben még inkább felülemelkedik a közös érdek, a haladást meggyorsító összefogás. S hogy az egység milyen nagy erő. azt különösen jól jelzik azok az eredmények, amelyeket a szocialista országok, mindenekelőtt a Varsói Szerződés szervezetében tömörült államok a nemzetközi porondon vívtak ki. A Varsói Szerződés országaitól származik az európai béke megszilárdítása széles körű programjának kezdeményezése. E szerződés országai politikai tevékenységének sikerét jelenti, hogy nem valósultak meg a NATO-nak azok a tervei, amelyek az NSZK militaristáit atomfegyverhez juttatták volna. A szocialista államok közös erőfeszítésével sikerült számottevő haladást elérni az európai helyzet stabilizálódása szempontjából fontos kérdés megoldásában, az NDK nemzetközi helyzete megszilárdításában. A Szovjetunió és a többi szocialista ország által nyújtott aktív és következetes támogatás döntő szerepet tölt be Vietnam és a többi indokínai nép harcában. A szocialista államoknak a Közel- Keleten tett lépései meghatározott mértékben közrejátszottak abban, hogy meghiúsultak az arab országok haladó kormányzatai megdöntésére irányuló imperialista tervek. Mindez arra figyelmezteti a szocialista országdkat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az egység további erősítése, ahol még szükséges, helyreállítása érdekében. Az SZKP XXIV. kongresszusa is ezt tartotta szem előtt, amikor hangsúlyozta: „Nemcsak arra vagyunk képesek, hogy mindenképpen előmozdítsuk a kapcsolat normalizálódását, hanem arra is, hogy helyreállítsuk a jószomszédi kapcsolatot és barátságot a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság között”. Az SZKP XXIV. kongresz- szusát az a törekvés hatotta át, hogy a szocialista világ- rendszer baráti családja legyen azoknak a népeknek, amelyek együttesen építik és védelmezik az új társadalmat, s amelyben a világ emberei a szabad emberek leendő világközösségének mintáját látják. VÁRNAI FERENC Beszélgetés az állatorvosctikáról Dr. Kováts Jenővel, a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás igazgatójával az állatorvosetikáról beszélgetünk. — Kezdjük a közepén. Van Ilyen? Létezik állatorvosetikai bizottság? — Nyolc—kilenó évvel ezelőtt az országban, itt Tolna megyében az elsők között alakult meg. Nem azért, mert talán túl sok ügy lett volna, ha_ nem, mert időben felismertük az etikai bizottság meglétének szükségességét. Végeredményben egy ilyen bizottság feladata nemcsak az elmarasztalás, sokkal inkább a nevelés, a megelőzés. Arról nem is szólva, hogy egy-egy ügynek a kellő nyilvánosság biztosításával, minden esetben megvan a visz- szatartó ereje. De tovább megyek. Az etikai bizottság mindé ■ ben jobban, körültek; n tud állást foglalni, m egy ember, mondjuk az állomás igazgatója. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi gyakorlatunkban az állatorvosetikai bizottság nemcsak elmarasztal, hanem jutalmaz is. Tehát nemcsak a „kilengéseket” tartja számon, hanem a kiemelkedő, az emberi magatartással. a szolgálattal kapcsolatos pozitívumokat is. Én. mielőtt valaki ellen a kollégák közül fegyelmit indítanék, először véleményt kérek az etikai bizottságtól és figyelembe veszem az üggyel kapcsolatos állásfoglalásukat. Az állatorvos- etikai bizottság állásfoglalásait még eddig minden esetben ak- centáltnm. mert az jó, körültekintő volt. — Kik a tagjai? — Kezdettől dr. Pelcz János, a dombóvári járási főállatorvos a bizottság elnöke, s van még két tagja, két körállatorvos. Az üzemi állatorvosok is — hogy úgy mondjam — az etikai bizottság hatáskörébe tartoznak, ha róluk van szó, akkor az üzem is képviselteti magát. — Mit értünk állatorvosi etika alatt? — Én, állatorvosi etika alatt mindazon részben jogszabály által, részben jogszabály által n°m rögzített előírások, rendelkezések, normák betartását értem, amelyek a szolgálattal, az emberi együttéléssel, a kollegiális viszonnyal kapcsolatosak. Ezek betartása adja a munka, a hivatás magasabb értékét, értelmét. A fegyelmi ügyeket vesz- szük legszigorúbban. Az etikai vétségek közé soroljuk azonban n fegyelmezetlenséget, az eléggé el nem ítélhető anyagiasságot, és egyáltalán mindazt, ami összeegyeztethetetlen az állatorvos emberi és állatorvosi működésével, hivatásával. Nem írja elő például semmi az ügyeleti szolgálatot, viszont azt sem kívánhatjuk, hogy az állatorvos január 1-től január 1- ig ki se mozdulhasson a körzetéből. Az üoveleti szolgálattal tehát az állatorvosok vér- eredménvbon emunást segítik pihenőnaphoz. Ha valaki az ügyeletből mégis, kivonja magát, akkor itt már fennállhat az etikai vétség. Vagy mondok mást. A. hatásági állatorvos köteles kéthetenként meglátogatni a körzetében lévő termelőszövetkezetet és községet. Erre megkapja az útiátalánvt. mégis beküldi hozzánk az útiszámlát. — Előfordul? — Most már nem. Régebben előfordult, hogy jött az úti- számla. holott a kollégám egyszer már megkapta az átalányt. — Hlyenként olyan vád éri az ál tatorvost, hogy anyagias. „Megvágja” a gazdákat. — Ilyen természetű panasz hosszú idő óta nem érkezik az etikai bizottsághoz, illetőleg hozzám. Abban, hogy helyenként az állatorvost anyagiasnak mondják, talán szerepet játszik az, hogy a közvélemény a rendelkezéseket nem ismeri. Itt egyébként nagyon nehéz dől fok vannak. Adva van a tarifa tél-tói tól-ig. Az állatorvosnak kell eldöntenie, hogy ezen belül mikor mennyi pénzt kérien. De ide tartozik még az is. .hogy a gyógyszerek drágák. Sok esetben a kollégááak-.áSt is meg kell gondolnia:a gyógyszer ára arányban van-e az állat értékével. Előfordulhat, hogy egy válásnál*! malac thint a malac értéke. De talán vegyünk egy példát: a magán- gyakorlatból : tételezzük fel, hogy a magángyakorlatot folytató állatorvost Paksról kihívják Németkérre tehénelléshez. Ebben az esetben a munkadíj 150 forint, a fuvarköltség 39 forint, a gyógyszer 135 forint. Rendelet mondja ki, hogy a gazda köteles az állatorvost kiszállító járműről gondoskodni. Ezért tehát ha a kolléga saját gépkocsival közlekedik, a kilométerpénzt minden esetben felszámolta. Na már most, az előbbi példánál lá‘'uk, hogy a végösszeg 324 forint. Bizony elég sok. Ha ehhez hozzájön a magzafburok-visszamaradás, akkor egy újabb kiszállás következik, s ezúttal a legszükségesebb gyógyszereket figyelembe véve. újabb 170 forint a kiadás. Látjuk tehát, hogy egy tehénellés levezetése állatorvosi beavatkozással 500 forintba is belekerülhet. Hozzátenném még ehhez azt. hoffv aki nem bízik az egyik gyógyszerben, az esetleg a másikat, a drágábbat alánlja, ami tovább növeli a2 állatgyógyászati kiadásokat. — A példánál maradva. Kimegy az állatorvos Paksról Németkérre, hány gazdának számolhatja el az egyszeri útiköltséget, kilométerpénzt? — Mindössze egyszer szabad felszámolni. Ha átmegy az egyik szomszédból a másik szomszédba, akkor egyszer, de ha újabb kilométereket fogyaszt, akkor azokat a kilométereket természetesen felszámolhatja. Még megjegyezném, hogy én annak idején mindig az első helyen számoltam fel a kilométerpénzt, mivel előre nem tudhattara, hogy még hány helyre megyek. A többi helyeken természetesen nem számoltam fel ilyen címen semmit. <— Hol a határ? A* állatorvos saját belátása szerint tágíthatja, vagy szűkítheti munkaterületéi, körzetét? — Szó sincs roia, szabályozza, hogy mennyi számosállatot láthat el egy állatorvos. Ez a kiindulási pont. Nálunk a rendeletben meghatározott számosa lat-mennyiségnek még ötven százaléka sem jut egy állatorvosra. Nem fordulhat elő tehát, hogy a kolléga túl sokat markoljon, esetleg egészségét és az állat- gyógyászati teendők gondos el. látását veszélyeztetve. — Másodállás, mellékállás? — Tolna megyében ilyen nincs. — De azért, ha nem csur- ran, csöppen? — Ez a felfogás többnyire félreértésen alapszik. Tudom, mire céloz. A húsvizsgálatra, az állatszállításokon való közreműködésre. Ilyenkor a hatósági állatorvos pénzt vesz fel, de ez a pénz nem az övé. Ide köteles befizetni hozzánk, az utolsó fillérig. Mondom, a hatósági állatorvos, az üzemi állatorvos viszont ha megkapja a húsvizsgálathoz, az állatszállításhoz a jogot, akkor az ezért járó összeg 48 százalékát visz- szakapja. Ez a helyzet. — Milyen mértékben fogadhat el szívességet egy állatorvos a termelőszövetkezettől? Mondjuk, kisegíthe- ti-e a tsz az állatorvost napszámosokkal? — A szívességek mértékére vonatkozóan mindenkinek ismernie kell a tisztesség határát. Ehhez adva vannak az írott és az íratlan törvények. Minden esetben eljárunk azokkal szemben, akik az írott és íratlan szabályokat megsértik. Igen, eljárunk, ha tudomást szerzünk az ügyről. — Még egy utolsó kérdést, Kováts elvtárs. Kik nem folytathatnak állatorvosi magángyakorlatot? — Sorolom. Az állategészségügyi állomás igazgatója, az állategészségügyi állomás igazgatóhelyettese, a megyei és a járási szakállatorvosok, valamint az állatkórházi szakállat- orVosok, továbbá azok az üzemi állatorvosok, akiket az állategészségügyi állomás mn- gángyakörlati joggal és területtel nem ruházott fel. — Köszönjük a beszélgetést. Sz. P. TŰZ SS MIZ A ki — bármilyen szin- ten — döntésre kényszerül-, előszeretettel teszi fel a kérdést: vajon ne kérdezzen meg senkit és egy személyben, szuverén módon döntsön, avagy demokratikusan, munkatársai, illetve más érdekeltek véleményének meghallgatásával? Bármilyen va'oszerű- nek látszik is a kérdésfeltevés, mégis többnyire hamis az így megfogalmazott dilemma. Valójában ugyanis nem az egyszemélyi és a demokratikus döntés között húzódik áthidalhatatlan szakadék, hanem az érdemi, és a megalapozatlan döntés között. Ezek előrebocsátása után, talán nem felesleges néhány szót ejteni magának a témának az időszerűségéről. Arról nevezetesen, hogy bár a társadalmi és a gazdasági életben, noha mindig szükség volt és szükség van helyes, hasznos elhatározásokra, ezek hordere- je következményeik súlyával és kiterjedésével arányosan növekszik, a döntés bonyolultsága pedig alighanem még fokozottabb mértékben. Ezért kerültek előtérbe napjainkban a döntések szervezeti, közgazdasági és etikai-politikai kérdései, illetve kívánalmai. Könnyű belátni, hogy a döntés demokratikussága nem néhány munkatárs formális megkérdezésétől függ. És attól még nem lesz a szóban forgó döntés demokratikusabb, ha történetesen egyezik a megkérdezettek véleményéveL Alighanem helyben vagyunk: a véleményeknél. Az érdemi és demokratikus, avagy megfordítva — demokratikus és érdemi döntéshez ugyanis vajmi kévését nyújt néhány felületes vélemény: a kérdés alapos ismeretében fogant, megalapozott állásfoglalásokra van szükség. Nem feltétlenül helyeslőkre, mármint az esetleg ismert kiinduló állásponttal egyező véleményekre! A fontos ugyanis az, hogy a véleményezők, sajátos ismereteik és elfogultságuk szerint, a megoldás egy-egy reális változatát terjesszék az elhatározásra hivatott vezető elé, s az ő dolga a mérlegelés és a kérdés végső eldöntése. ]Vf anapság gyakran megJ‘TA történik, hogy nem puszta véleményezésre, hanem eleve több döntésváltozat kidolgozására hívják fel az érdekelteket. Ez a korszerű módszer, mert következetesen és tárgyszerűen, a számításba vehető célok és a hozzájuk vezető különböző utak körültekintő feldolgozását feltételezi, egyszersmind az összehasonlítás lehetőségét és az igazi választás kényszerét. Hegy azután, aki választ, a maga sajátos igényei szerint jusson el a véleménye szerint legjobbhoz. De ez esetben már tagadhatatlanul demokratikusan és érdemi alapon, mert nemcsak megkérdezte azokat, akiknek a szava, szakértelme mértékadó az ügyben, hanem azokra támaszkodva alakította ki a döntő állásfoglalást is. JJogy így is, ilyen körülmények között is előfordulnak, előfordulhatnak tévedések, helytelen döntések, az valószínű. De mindenesetre kevesebb, mint amennyire egyébként lehetne számítani. Egy bizonyos. Aki munkatársainak ismereteire és lelkiismeretére támaszkodva dönt, az is felelős, de aki mindezt semmibe véve, megy a saját feje után, az felelőtlen. E kettő pedig a tűz és a víz. Soha nem férnek össze. (b. j.) Népújság 1971. június 20,