Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
Á kedvezőtlen természeti adottságú mezőgazdasági területek problémái, fejlesztésének lehetőségei A kedvezőtlen adottságú agrárterületek helyzetének vizsgálata lényeges kérdés, mert e területeken objektív természeti adottságok gátolják a fejlődést. Társadalompolitikai megfontolásokból következően államunk eddig is jelentős mértékben segítette a kedvezőtlen természeti körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeket. A helyi erőforrások és tartalékok maximális kihasználására való törekvés mellett az állami jövedelempolitikával továbbra is arra kell törekedni, hogy az ilyen területeken dolgozók jövedelmi színvonala ne maradjon le nagyon az egyéb területeken kialakult színvonaltól. A kedvezőtlen adottságok általában a magasabb ráfordításban, ebből eredően a személyi jövedelem és a felhalmozás alacsony színvonalában jelentkeznek. Ha a ráfordítások hatékonysága alacsonyabb, kedvezőtlenül befolyásolja a gépesítés, a talaj művelés, a tápanyag-utánpótlás stb. eredményességét. A megye összterületének mintegy 15 százaléka minősíthető kedvezőtlen természeti adottságúnak. A főbb jellegzetességek a kedvezőtlen adottságú területek gazdálkodásában: (a számadatok 1970. évre vonatkoznak) — a növénytermelés termésátlagai jelentős mértékben alacsonyabbak ezeken a területeken, mint a megyei átlag. A különbség — növényenként változóan 15—18% körül álakul, — az átlagosnál jelentősen alacsonyabb a 100 katasztrális' holdra jutó évi átlagos számosállatszám is, — a nettó árbevétel egy kát. holdra számított összegében a megyei átlag a kedvezőtlen adottságú területekének több mint 1,5-szerese (2378 forint az átlagos különbség.) A kedvezőtlen adottságú üzemekben ugyanazon gazdasági eredmény nagyobb anyagi ráfordítással érhető el. 1970-ben átlagosan a 100 forint termelési értékhez szükséges anyagi jellegű ráfordítás 45 forint volt, a kedvezőtlen adottságú gazdaságokban pedig 51 forint. Az egy katasztrális holdra számított nettó termelési érték a kedvezőtlen adottságú területeken a megyei átlagnak 68,2%- át érte el. Kedvezőtlenebb gazdasági eredmény mutatható fel az eleven munka hasznosításával is. Jelentős különbségek vannak az egy kataszteri holdra jutó ledolgozott munkanap számában és a munka hatékonyságában is. A kedvezőtlen adottságú területeken egy holdra 17,8 munkanap jutott, a megyei átlag pedig 21,4 munkanap volt. Az egy munkanapra jutó hal- mozatlan termelési érték 179 forint, megyei átlagban pedig 219 forint volt. Ugyanazon mennyiségű élőmunka-ráfordítással egy holdon 13,8%-kal nagyobb halmozott termelési érték lenne elérhető átlagos feltételek között. Egy katasztrális hold termő- terület kataszteri tiszta jövedelme a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben a megyéi átlag 77,7 %-a. Kedvezőtlen adottságaikból következő hátrányos helyzetük javítása érdekében ezek az üzemek sokat tesznek saját erejükből is az állami támogaSzck'/'' rdon er.M’d'Uó folyóméter öníözőcső gyártására kapott megrendelést elder, az év óén a Tolna megyei MEZŐGÉP Vállalat, hazáéi egy^ttee rkiíeiőcsőgyára. Az üzemben 350 000 folyóméternyi öntöző >• sóvet készítettek az idén eddig, s naponta hatezer folyómétert szállítanak a telepről ftz ország minden részébe. Baka János a kapcsolószerke:cíe?;et szegecseli az öntö- aftesövekre. Karoly felvétele» rifr'r ~ " " I" -----'------- — ...... . „II, _ t ás mellett. Nem a rossz munka következménye a jelenlegi alacsonyabb jövedelmi színvonal. A kedvezőtlen adottságok, a magasabb termelési költség, az alacsonyabb árutermelés negatív irányban befolyásolják a közösből származó jövedelmeket ezeken a területeken. Ez nem serkenti munkára a tsz- tagságot, sokan máshol kerestek munkát. Ezt a kedvezőtlen helyzetet enyhíti a megkülönböztetett állami támogatás. Ez fokozottabb munkára, helyesebb termelési szerkezet kialakítására, az árutermelés fokozására ösztönöz. Az objektív természeti adottságokból eredő hátrányokat teljes mértékben kiküszöbölni nem lehet, de hatásuk mérsékelhető. Ennek egyik útja az, hogy az érintett területek termelési szerkezetét az adottságoknak megfelelően alakítsák át az ésszerű területi munka- megosztás fokozásával. Olyan termelési ágakat -célszerű fejleszteni, amelyek vagy megfelelnek az adottságoknak, vagy viszonylag függetleníthetők a természeti viszonyoktól. Nagy szerep jut a háztáji gazdaságoknak is a jövedelem növelésében. Az üzemi tevékenységi kör megfelelő irányú kiterjesztése is ezt a- célt segítheti elő. A kedvezőtlen természeti adottságú mezőgazdasági üzemek problémáinak megoldása csak az egész társadalmat érintő összehangolt munka eredménye lehet. Az állam eddig is igen sokat tett annak érdekében, hogy csökkentse a ked-’ vezőtlpn; adottságú gazdaságok hátrányos körülményeiből adódó elmaradást, különösen a jövedelmi színvonalban. Ú Természetesen a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodó üzemeket a jövőben sem lehet sorsukra hagyni. E terü- ' letek gazdálkodása még hosszú ideig agrárpolitikánk fontos problémája marad. A negyedik ötéves terv éveiben érvényesülő közgazdasági szabályozók — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — közepes adottságok mellett átlagos, vagy ennél jobb színvonalon gazdálkodó mező- gazdasági üzemek részére lehetővé teszik a termelés fejlesztését. Az átlagosnál kedvezőtlenebb feltételek között gazdálkodó üzemek termelésére is szükség van, illetve az itt élő mezőgazdasági lakosság számára is biztosítani kell a társada- lompolitikailag indokolt mértékű jövedelmi szintet, ezért ezeket az üzemeket a következő években is megkülönböztetett támogatásbán kell részesíteni. A népgazdasági támogatás mellett még nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a helyi erőforrások, lehetőségek felismerésére és gyakorlati alkalmazására. PEREI DÁNIEL Dunai kavicskotró flotta Folyami kavicskotró flottát vásárolt a Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat. A nagyteljesítményű kirakodóberendezéssel, szállítószalagrend- szerrel felszerelt kotróegység három vontatóhajóból, öt uszályból és egy műhelyhajóból áll. A flotta 200 000 köbméter dunai kavics kikotrására képes évente, s elsősorban az építőanyagokat, főleg betontermékeket gyártó szekszárdi vállalat szükségletet és részben a Tolna megyei építkezéseket látja el sóderrel Tud erről a párt? Legtöbbször elvtársi, baráti beszélgetések közben de oiy- 'kor gyűléseken is elhangzik a felkiáltás-szerű kérdés: tud erről a párt? Szakemberek, vagy kívülállók, egyaránt sűrűn vélik úgy, hogy a népgazdaságban fellelhető, szélesebb, vagy szőkébb körre kiterjedő feszültségek, gondok, azonnali, halasztást nem tűrő intézkedést követelnek, s ha ez késik, oka csak az lehet, hogy a feszültségekről, a gondo-król nem tud, vagy nem úgy tud a párt, ahogyan azt ők látják. Maga az, hogy a népgazdaság gondjairól, feszültségeiről, az ellentmondásokról a legkülönbözőbb ' fórumokon nyíltan esik szó, becsülendő, mert a demokratizmus erősödésének bizonyítéka. A társadalom egyetlen szervezete, intézménye sem nélkülözheti hosszabb időn át a bírálatot, mert a kritika az az eszköz, amely a jobb, a tökéletesebb, a célszerűbb meglelését erőteljesen serkenti, tehát a haladást szolgálja. A baj ott van, hogy míg egyik oldalon a bírálat túl sok dolog egyszerre történő és azonnali megoldását követeli, a másik oldalon abban is lassú és tétova a cselekvés, amiben határozottan tenni lehetne. E helyzet szüli azután a'kifakadást: tud erről a.párt? A beruházási piac tartós feszültsége, az építőipari kapacitások elmaradása az igények mögött, illetve az építőipari árak gyors emelkedése — három év alatt mintegy húsz százalék —, a külkereskedelemben az import gyors, s az export lassú növekedése, a gépek és berendezések jelentős hányádénak elavultsága, hogy csak néhány példát említsünk, könnyen kimondatják a véleményt: nem látszunk ki á bajból, .cspstől szakad nyakunkba a gond. A baj, a gond azonban sűrűn nem több, mint a változás — végső soron éppen a párt ösztönözte változás — teremtette feszültség, tehát természetes jelenség. A gaz-, dasági reform bevezetése előtt nem okozott gondot például az exportra termelt árúk gazdaságossága, ma igen. Nem volt Drobléma. hogy a belföldre termelt árukat vaion átveszik-e a forgalmazó vállalatok — kötelesek voltak u'Tvanis átvenni —. ma ez is feitörést okoz. Nem számított a beruházások mostf-iilósi ■ ídeie, mert hisz’ állarf iuttr>+á<ként kanták a nénzt a vállalatok, mos? viszont h!?óikőrelroük elbírálásának döntő szempontja az amorfízáeió időtvoni és nénz- beni mértéke. A változás teremtette feszültségeket tehát nem lehet bajként fölfogni, s azonosan elbírálni azokkal a gondokkal, amelyek a változás vadhajtásaiként jelennek meg. Vannak ilyenek is, szép számmal. A nyereségterv teljesítése érdekében alkalmazott ármanipulációk, a drágább termékek előnyben részesítése, a dolgozókkal való törődés elhanyagolása, hogy megint csak példákat említsünk, a változásnak nem természetes kísérője. Tud-e vadhajtásokról a párt? A világos, félreérthetetlen választ a X. kongresszus adta meg, a tanácskozáson elhangzottakkal éppúgy, mint a határozatba foglaltakkal. Míg következetes és kemény harcot hirdetett az ügyeskedés, az élősdiség mindenféle formája, fajtája ellen, küzdelmet a csoportérdekek rossz értelme? zésével szemben, a türelmet- lenkedőket is józanságra intette; A feszültségek feloldásit, a gondok enyhítése ugyanis nem mehet gyors folyamatként végbe, mert az intézkedésekhez, a változtatásokhoz feltételek szükségesek. Példákkal élve: a lakásgond enyhítése nem pusztán az új lakások számától függ, hanem attól is, hogy a lakások fenntartása milyen összegeket von el az államtól, s mit fizetnek a bérlők. Az ipar állóeszközeinek korszerűsítése sem csupán annak függvénye, hogy a behozatalra van-e fedezet, de függvénye annak is, hogy kellő anyagot, energiát biztosíthatnak-e hozzá, a megfelelően képzett munkaerőről már nem is beszélve. Fokozatosan, s minden körülmény mérlegelése után születhetnek meg csak a döntések, s a mérlegeléshez sokrétű tapasztalat, gyakorlati próba kell. A negyedik ötéves terv végrehajtásának megkezdése, az új szabályozórendszer januárban történt bevezetése a korábbiaknál kevesebb zökkenővel ment végbe. A teendők is világosabbak, pontosabban megfogalmazottak, mint a megelőző esztendőkben. Jó néhány olyan gond, amelyről két-há- rom éve még szintén azt kérdezték, tud erről a párt, kipipálhatok, a megoldottak közé került. Nem elsietve, s nem késlekedve, a gondok megoldásának módja csakis ez lehet. Ha az időbeni cselekvést szorgalmazza a bírálat, jó szolgálatot tesz. Ezért nem baj, ha elhangzik a kérdés: tud erről a párt? A magunk dolgaiért érzett felelősség csendül ki belőle, s ha e felelősség akkor sem vész el, amikor a nárt útmutatása nyomán tenni kell, a kérdésre esrvre inkább az eredmények felelnek. M. O. Előtérben a lakásépítés és a lakossági szolgáltatás fejlesztése A SZAKÁLY TESTVÉREK ÉPÍTŐIPARI KTSZ KÖZÉPTÁVÉ TERVÉBEN A szekszárdi Szakály testvérek Építőipari Ktsz küldöttközgyűlésén megvitatták és elfogadták a szövetkezetnek a negyedik ötéves terv időszakára szóló középtávú fejlesztési tervét. A terv szerint a szövetkezet öt év alatt teljes termelését a múlt évi 23,2 millió forintról 1975-re 30 millióra emeli. Ezen belül a legnagyobb a lakásépítés fejlesztési előirányzata. Az építőipari tevékenység 11 millióról 16,5 millióra emelkedik — tehát pontosan másfélszeresére. Az állami lakások karbantartásánál két- és félszeres növekedést tűz ki célul r. 'r-.-v. A Szekszárdi Város- g::;'1 ' T>i Vállalattal már meg 's I Hűlték a megállapo- 1 dást, mely szerint évente hárommillió forint értékű felújítást végeznek el. Míg 1970- ben nem végzett lakossági szolgáltatást a szövetkezet, ez- évre háromszázezer forint az előirányzat, ami a tervidőszak végéig fokozatosan évi nyolc- százezer forintra emelkedik. A fejlesztési programot megalapozza a szövetkezet beruházási terve. A hárommillió forintos beruházási programból 1,7 milliót saját fejlesztési alapból fedeznek, 800 ezer forint a megyei tanács által juttatott szolgáltatás-fejlesztési alap, — ezt teljes egészében gépek vásárlására fordítják — félmillió forintot tesz ki a KISZÖV által a szövetkezet rendelkezésére bocsátott közös fejlesztési alap.
