Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-17 / 141. szám

R epftfl őgép-eltérí tés9 diplomatarablás Ä FORRADALMÁROK ÁLLÁSPONTJA Charles Burke Elbrick ame­rikai nagykövet tehát viszony­lag hamar visszanyerte sza­badságát. Az érte váltságként szabadon bocsátott tizenöt egy­kori brazil politikai fogoly mindjárt a Mexikóba való megérkezése után már a re­pülőtér várócsarnokában az újságírók kérdéseire felelge- tett. Különösen egy megviselt arcú, idősebb férfihez intéztek kérdéseket az újságírók. Ez a férfi, Gregorio Bezerra, egy­általán nem volt ismeretlen a mexikói újságírók előtt sem. Neve régóta szerepelt már a lapokban szinte minden latin­amerikai országban. Bezerra sok-sok even át Recife brazí­liai város népszerű munkás- mozgalmi, vezetője, volt, kom­munista városi tanácstag, a népjogok bátor harcosa. A hetven esztendős férfit 1964- ben zárták börtönbe a brazil katonai diktatúra hatóságai — letartóztatása előtt már a he­lyi szélsőjobboldali szerveze­tek egyik fegyveres csoportja vadászott rá és fogta el egy munkáslakásban. A fasiszta banditák kötelet hurkoltak a nyakára, úgy hurcolták végig Recife utcáin és adták át sú­lyos sebesülten, félig eszmé­letlenül a katonai hatóságok­nak. Bezerra röviden válaszolt a mexikói repülőtéren az újság­írók kérdéseire. Csak annyit mondott, hogy örül a kisza­badulásának, azonban már most hangsúlyozni kívánja: egyáltalán nem helyesli a dip­lomatarablások módszerét. Néháy nappal később a pá- ' rizsi L'Humanitében részlete­sen meg is magyarázta ezt a félmondatot. „Meg kell mondanom, hogy bár elfogadtam kiszabadításo­mat, nem helyeslem az efféle, kalandor jellegű, elszigetelt akciókat. Ezek egyáltalán nem mozdítják előbbre a for­radalmi folyamatot — sőt ép­pen ellenkező hatással varinak a fejlődésre. Az efféle kalan­dor-cselekedetek ürügyül szol­gálnak arra, hogy még jobban megnehezítsék a brazil nép dolgozóinak diktatúraellenes küzdelmét. Az efféle cseleke­detekre hivatkozva a diktatú­ra megkísérelheti a hazafiak el­len elkövetett iszonyú bűnei­nek úgynevezett igazolását. Hadd mondjam meg: most is ez történt. A diplomatarab­lást és a fogolykiszabadítást a rendőrterror rendkívüli meg­növekedés« követte”, — írta a többi között Gregorio Bezerra. A többi kiszabadult fogoly a mexikói repülőtéren elsősor­ban arról beszélt, hogy ők ti­zenöten éppen csak jelképes képviselői a brazíliai börtö­nökben sínylődő politikai foglyok több ezres tömegének. Volt a kiszabadult politikai foglyok között egy egykori őr­mester, a brazil hadseregben működő illegális kommunista pártszervezet tagja. „A bör­tönben, ahol már elítélt fo­golyként tartottak, a legbarbá- rabb kínzásokat kellett elvi­selnem, rabtársaimmal együtt, szinte naponta. Minden elkép­zelhető módszerrel kínoztak bennünket, mindennapos volt például az elektro-sokk kezelés” — mondotta a harminckét esz­tendős férfi, akiről az újság­írók azt írták, hogy nyolc­vanesztendősnek látszik. Többen is szóvá tették a ter­ror fokozódását és akár csak Bezerra, megjegyezték: köny- nyen lehet, hogy a diktatúra a terror fokozásával felel majd az Elbrick-ügyre és néhány fogoly kényszerű szabadon bocsátására. A szabadon bocsátott fog­lyok félelme egyáltalán nem volt alaptalan. A rendőrség rendkívül széles körű nyomo­zás után nyomára jutott an­nak a csoportnak, amely Elbrick nagykövetet elrabol­ta. Ez a társaság a kommunis­ta pártból egy-két esztendővel ezelőtt kivált ultrabaloldali, hol trockista, hol meg maoista eszméket és különböző anarchista jelszavakat terjesz­tő társaság volt. Egyik veze­tőjük Carlos Marighela volt — ez a férfi egy időben a Sao Paolo-i kommunista pártszer­vezetben tevékenykedett. Néhány héttel az Elbrick-el- rablás után, 1969 decemberé­ben a rendőrök nyomára ju­tottak Marighela búvóhelyé­nek, körülvették a háztömböt, amelynek egyik lakásában bujkált és szabályos hajtóva­dászatot _ rendeztek. Marighe- lát a nyílt utcán lelőtték. Amikor a bestiális gyilkos­ság híre külföldre érkezett, újra megszólalt Gregorio Be­zerra, egykori kommunista képviselő. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a nép semmiképpen sem bocsátja meg a katonai diktatúrának Marighela meggyilkolását. De hozzátette: „Carlos Ma­righela már régen nem tarto­zott a Brazil Kommunista Párt harcosainak sorába — olyan akciókban vett részt, amelyet a diktatúra ellen harcoló "ki­sebb csoportok szervezetek. Na­gyon világosan szeretném ki­fejezni: én nem értettem egyet sem az ő, sem az általa kép­viselt csoportok harci módsze­reivel. Nagyon jól tudom, hogy hibái ellenére a reakciós ha- talorrí elleni harcban esett el. De még így is meg kell mon­danom, hogy szakadár tévé- kenységével ártott a brazil forradalmi mozgalomnak és pártunknak”. Az igazi forradalmárok fi­gyelmeztetése sajnos nem használt. Az Elbrick-ügyet több diplomatarablás követte. Következik: A kapzsi kon­zul esete. A marihnánafnst mögött Kábítószer-fogyasztó haderő . Washingtonban a vietnami háború okozta erkölcsi válság újabb tünetéről tárgyalnak az elnöki „agytröszt” tagjai: az amerikai katonák körében jár- ványszerűen terjedő kábítószer- fogyasztásról. A múlt hét dere­kán Nixon elnök Laird had­ügyminiszterrel és a három fegyvernem főparancsnokaival vitatta meg a mind súlyosabb problémát. A amerikai hadsereg erköl­csi és fegyelmi állapotát meg­döbbentő színekkel festette le a közvélemény szemében a My Lai vérengzés eltussolóinak magas rangú tisztek nevével te­litűzdelt listája, a hírhedt Cal- ley-ügy, a dél-vietnami játék- barlangokban és bordély házak­ban amerikai főtiszteknek rendszeresen juttatott haszon- részesedés botránya, újabb tá­bornoki csempészügyletek le­leplezése ... A helyzetet két statisztikai adat rendkívül érzékletesen tárja fel: két közvélemény-ku­tatásról van szó,, amely egy­aránt 70—70 százalékos arány­ról vall. Az egyik a híres Gal- lup-intézet adata: eszerint a vietnami háborút az Egyesült Államok lakosságának már 70 százaléka kifejezetten ellenzi. A másik: a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderőbe frissen' bevonultatott 11 ‘ ezer újonc megvizsgálása után meg­állapították, hogy 70 százalé­kuk rendszeresen, vagy gyakor­ta fogyaszt kábítószert.- A Dél-Vietnamban szolgáló amerikai katonák számára mind nyilvánvalóbbá válik, hogy az Egyesült Államok ezt a háborút nem nyerheti meg. Mind több amerikai katona is­meri fel a háború igazságta­lanságát, népellenes jellegét, s mind többen fordulnak szem­Három és fél mázsa — mintegy 6 millió forint értékű — hasist talált a müncheni rendőrség egy Törökországból érkezett turistabuszban. Képünkön: a lefoglalt kábítószer a müncheni rendőr-főkapitányság egyik szobájának asztalán. (Telefoto — AP—MTI—KS) be valamilyen formában az ér- temetlenné, céltalanná, méltat­lanná vált szennyes háborúval. Vannak, akik tiltakoznak, mint például azok a veteránok, akik háborús kitüntetéseiket nem­régiben a Fehér Ház lépcsőire szórták. Sokan részt vesznek a háborúellenes tüntetésekben is; nemrég Saigonban is elő­fordult, hogy amerikai kato­nák osztogattak háborúellenes röplapokat a kaszárnyák előtt. Sokan azonban nem tudják nyíltan, harcos formában ki­fejezni azt az érzést, amely eltölti őket: megundorodásukat Árutermelő Cipész Ktsz felvételre keres X férfi munkaerőt ANYAGRAKTÁROSNAK, fiatalok előnyben, és női munkaerőket, FELSÖRÉSZTÜZÖ ÉS BETANÍTOTT MUNKÁRA. Cím: Szekszárdi. Kölcsey u. 4. sz (281) a háború szörnyűségeitől, me­nekülésvágyukat. Haza akar­nak utazni, de ehelyett csak a mámor, a bódulat szárnyán „utazhatnak”. Nem tudnak szembenézni a valósággal, ezért a bódító füstbe bámulnak. A háború valóságától próbálnak elmenekülni, amikor beszívják a marihuánás cigaretta füstjét, amikor italukba keverik a hó­dító port, amikor heroinnal in­jekcióznak magukba átmeneti mámort. 1966-ban a dél-vietnami amerikai katonai bíróságok még csak 4 ügyet tárgyaltak kábítószer-fogyasztás miatt, 1970-ben már 1751-et. Jelen­leg az Indokínába vezényelt amerikai katonák 15 százaléka heroinfogyasztó, és a kevésbé veszélyes marihuána-szívók aránya a dél-vietnami ameri­kai katonák körében az elmúlt két év alatt 30 százalékról 45 százalékra nőtt. Rohamosan szaporodott a kábítószer túl­adagolásából bekövetkezett ha­lálesetek száma is. 1969-ben hivatalos adatok szerint „csak" 16 amerikai katona halt meg mértéktelen kábítószer-fo­gyasztás következtében. Tavaly az év első felében bebizonyí­tottan 25 ilyen halálos eset volt, de a hivatalos jelentés szerint további 64 halálesetről tudnak, amely azonban nem volt bizonyíthatóan túladago­lás következménye.- Az ameri­kai katonai vezetők riadalmát fokozza, hogy gyorsan terjed a kábítószerjárvány a tisztikar­ban is. Legutóbb egy repülő ezredest ítéltek el háromévi börtönre: nemcsak maga élt kábítószeren, hanem katonái között is terjesztette a heroin mérgét. A legnagyobb üzletet az amerikaiak dél-vietnami csat­lósai csinálják. A saigoni fe­ketézők a kábítószer-csempé­szésen gyorsan gazdagodnak. A kábítószer-ellenőrző iroda igazgatója a napokban a kép­viselőház előtt tett nyilatkoza­tában bevallotta: az Egyesült Államok saigoni, vientianei és bangkoki szövetségesei „közép­kormányzati szinten” tevéke­nyen részt vesznek az ameri­kai katonáknak eladott kábító­szerek forgalmazásában. Washingtoni jelentések sze­rint máris kivontak néhány olyan egységet Dél-Vietnam- ból, amelyet a kábítószer-fo­gyasztás különösen nagy mér­tékben megfertőzött. r. i. I

Next

/
Thumbnails
Contents