Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-16 / 140. szám

ü epülőgép-eltérítés, d I plomatarablás

ELBRICK TAXIT FOG

Charles Burke Elbrick, az Egyesült Államok brazíliai diplomáciai képviseletének 61 esztendős vezetője 1969. szeptember 4-én Rio de Janeiro-i lakásán ebédelt és fél kettőkor fekete Cadillac kocsiján visz- szaindult a nagykövetség épületébe. Néhány száz méterre lakásától az autó elé kanyarodott egy 1500-as Volkswagen. A kocsiból két férfi ugrott ki, egyikük kloroformos vattát nyomott Elbrick arcára, majd az elkábult diplomatát belökte a Volkswagenbe. A másik támadó arra kényszerí- • tette a gépkocsivezetőt, hogy kocsijával nagy sebességgel induljon el egy közeli, beépítetlen erdős dombocskára.

A gépkocsivezető tíz perc múlva merészelt visszatérni a lakott környékre, rendőrt keresett és a kiérkező detektívek társaságában ment vissza az emberrablás színhelyére. A detektívek néhány pillanat múlva egy nagy borítékban elhelyezett levelet találtak az emberrablás színhelyén. A rövid, de rendkívül kemény hangú szöveg arra szólította fel a brazil kormányzatot — tömören, népelnyomó diktatúrának, kegyetlen katonai klikknek nevezte őket, — hogy azonnal bocsásson szabadon tizenöt politikai foglyot. A levélben közölték a tizenöt fogoly nevét és azt is, hogy melyik börtönben tartja őket fogva a brazil kormány. A levél részletesen foglalkozott a szabadon bocsátás megkívánt körülményeivel, megjelölve, hogy hol kell, vagy hol lehet átadni a foglyokat, még, azt is előírták, hogy a kormány a rádióban és a televízióban milyen közleményben köteles bejelenteni a szabadon bocsátást. A levél egyébként nem hagyott kétséget a felől, hogy a feltételekről semmiféle tárgyalásnak nincs helye — egyik utolsó mondata így hangzott; „Értsék meg a katonai junta tagjai, a szemet szemért, fogat fogért ideje van”.

Több mint három napig tartott, amíg a brazil kormány — amelyet egyébként az amerikai kormány igen erős nyomás alá vett Elbrick nagykövet életének megmentése érdekében — úgy határozott, hogy szabadon bocsátja a kért tizenöt foglyot.

A foglyokat ezután repülőgépen Mexikóba vitték; a volt foglyok ott rögtön a nemzetközi sajtó képviselőinek kérdéspergőtüzébe kerültek. De még mielőtt bevonultak volna a repülőtér egyik nagy csarnokába, a brazil kormány különleges kérésére fpto- és filmriporterek csoportja készített egész sor felvételt a repülőgépről leszállóit egykori politikai foglyokról. A Rio de Janeiro-i hatóságok megrendelésére készített felvételsorozatot képtávírón azonnal Brazíliába továbbították; a brazil televízió adását megszakítva mutatta be a képeket.

Néhány órával később Rio de Janeiro egyik külvárosában, Tijucában, egy éppen a strandra tartó üres taxi vezetője az utcakereszteződésnél egy férfire lett figyelmes, aki hevesen integetett. Amikor' a taxi megállt a sofőr felkiáltott: „Hiszen maga az amerikai nagykövet! Szegény fickó! Mi történt a fejével, mi az a ragtapasz a homlokán?”

Valóban Charles Burke Elbrick volt a taxinak integető férfi. A friss sérülés homlokán mindössze félórás volt, akkor ütötte be a fejét egy gépkocsiajtóba, amikor elrablói egyik autóból a másikba tuszkolták.

A taxi a nagykövetség épületébe szállította, ahol azonnal megérkeztek a brazil rendőrség és kémelhárítás emberei. Elbrick elmondotta, hogy elrablása után fél órával magához tért a kloroformkábulatból, megállapította, hogy rendkívül kis méretű egyszobás téglaépületben tartják fogva, amelynek ablakain színes függöny van és ez akadályozza a kilátást. Elrablói naponta többször is meglátogatták, megfelelő ellátásban részesítették és amikor az első étkezés után panaszkodott, hogy szivartárcáját lakásán felejtette, megkérdezték tőle, milyen szivart szív. Néhány perccel később két dobozzal hoztak kedvenc szivarmárkájából. Este megkérdejték tőle: óhajtja-e, hogy reggelre kimossák és kivasalják az ingét. Szabadon bocsátása előtt már másfél két órával megjelent az apró épületben az az ember akit az elrablók vezetőjének tartott és közölte: „A brazil kormány szabadon bocsátotta azokat a politikai foglyokat, akiket megneveztek”. „Most láttuk a televízióban, hogy az embereink már Mexikóban vannak, ön is szabad lesz nemsokára” — mondotta a férfi. Nem sokkal később bekötötték Elbrick szemeit és autóba ültették. A gépkocsi rendkívüli sebességgel indult útnak, majd megállt és a bekötött szemű nagykövetet egy másik gépkocsiba tuszkolták be. Akkor ütötte be fejét a gépkocsiajtóba. Elrablói néhány perc alatt valahonnan ragtapaszt szereztek és a vérző karcolást leragasztották. Újabb autóút következett, újra rendkívüli sebességgel! Majd a kocsi lassítani kezdett, valószínűleg ekkor értek lakott területre. Az autó megállt, egy férfi közölte a nagykövettel: „Itt most kitesszük magát az autóból. Negyedóráig maradjon ebben az utcában, aztán mehet, amerre akar”. Kézen- fogták egy kapuhoz vezették a bekötött szemű Elbricket, aki még hallotta, hogy két kísérője futva a kocsihoz tart. felbúgott a motor és az autó elrobogott. Elbrick azonnal letépte szeméről a kötést, megállapította, hogy az utca, ahol szabadon engedték az Eduardo Ramos út — néhány pillanattal később a közeli utcakereszteződésnél meglátta a szabad jelzéssel közeledő taxit.

(Következik: A forradalmárok álláspontja)

Express táborban száz forintért

Évek óta megoldatlan a diákok, a kereset nélküli fiatalok belföldi üdültetése, nyaralta- tása. Szervezett utaztatásukkal mindössze két éve foglalkozik az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda is. Most az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács az érdekelt szervekkel megtárgyalta az ifjúsági turizmus, ezen belül a magyar fiatalok belföldi üdültetésének helyzetét, fejlesztési lehetőségeit. A tanácskozás eredményeképpen a kereset nélküli fiatalok jelentős állami támogatásban részesülnek a Központi Ifjúságpolitikai Alapból.

Tavaly kétszázötven forintért tölthettek a tanuló fiatalok egy-egy hetet az Express táboraiban, az idén már — az állami támogatással — száz forintért biztosítanak részükre egy R£ti szállást, napi háromszori étkezést és változatos, szórakoztató programot. Az Express balatonudvari-kiliántelepi, verőcei és leányfalui táboraiba várják a középiskolásokat. Az összkomfortos sátortáborok tizenháromezer fiatalt fogadnak az idén.

E táborok mellett nyolc helyen ifjúsági campinget is fenntart az Express, Ezt harminc éven aluli fiatalok vehetik igénybe, napi tizenhárom forint térítés ellenében. A középiskolások ezekben a táborokban is kedvezményben részesülnek; napi hét forintért kapnak szállást, ugyancsak összkomfortos sátorokban. Az e célra létesített Express tá- Dorok Badacsonyban, Balaton, szemesen, Balatonakaliban, Siófokon, Harkányban, Miskolc-Tapolcán, Szombathelyen és Sopronban működnek.

A kétféle kedvezményes akció keretében az idén harmincháromezer fiatal, — a tavalyi résztvevőknél tízezerrel többen —, üdülhetnek a jól felszerelt táborokban.

(KS).

Igyon „Bagatirt”

V} italféleséget dolgoztak ki a Kijevi Élelmiszerhigiéniai Tudományos Kutatóintézetben — a „Bagatir”-t.

Az élelmiszervizsgáló laboratóriumban kimutatták, hogy a kukorica- és a búzaszemvk nagy vitamintartalmukkal különböznek a többi gabonafélétől, de gazdagok aminósavak- ban, fermentumokban és szénhidrátokban is. Kenyérből erjesztett kvász koncentrátum és diétások számára előállított kukoricakivonat képezi tehát a „Bagatir” alapját. Az ital különösen idegrendszeri megbetegedések, gyomor- és bélbetegségek, az anyagcsere és a máj funkcionális zavarai esetén hatásos.

Mintegy huszonkét kémiai elemet tartalmaz mikromennyi- ségben — közöttük vasat, rezet, cinket, foszfort, de könnyen emészthető szénhidrátokat és vitaminokat is. A szervezetet nagymennyiségű, biológiailag aktív anyaggal erősítő ital növeli annak fertőzésekkel szemben való ellenállását, ezért felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt ajánlott.

A sárközi lakodalom egyik ellesett pillanata: a sárközi

népviseletbe öltöztetett ti -i ^»iány és egy japán zenekutató leánya ismerkedik.

Bátor kis virág

A virágok mind a földben tanyáztak. Nagyon, nagyon várták azonban már a tavaszt. Hallották, amint a hó, a jég recseg-ropog a fejük felett. A szél nyargal, mint egy megvadult csikó. A madarak fázósan csipognak, panaszosan sir- dogálnak. Némelyik alig hallhatóan fütyüli: tilió ..'. tilió ... ami madárnyelven azt jelenti; már nincs bogyó. A fák nyögnek, hajladoznak a szélben és gyökereik sürgönydrótján fut a hír, a jeladás a virágokhoz:

— Ne moccanjon egy virág sem rejtekéböl, mert még tirt a tél!

A virágok odalenn beszélgetnek. Mesélnek nyárról, fényről, langyos esőről. Még gyerekekről is! Olyanokról, akik letépik őket, azután elhajítják a porba. Vagy bottal ütik le a virágok fejét, aztán otthaqiiják. Remegett a hangjuk a félelemtől, amikor ezekről a gyerekekről beszéltek, úgy mint amikor a gyerekeknek farkasokról mondanak mesét.

De nemcsak ilyenek vannak ám! — szólalt meg a rózsabo- kor gyökere. Ismerek én olyan kisfiút, meg kislányt is, akik mindig megöntöznek, ha szomjazom, megkapálják a földet, hogy levegőt kapjak, megnyc- segetik az ágaimat, hogy szépen álljanak. S milyen boldog vagyok, amikor örvendeznek a

virágaimnak, s milyen jól esik, amikor sajnálják, hogy i lankadó, fonnyadó szirmaim peregni kezdenek. Bizony, bizony ilyen kedves, jó gyerekek is vannak, mondom nektek.

Közben a virágok gyűjtögették a nedveket és az erőt az életre. És még valamit! A színeiket. A föld anyagából válogatták azt szét, mint az ügyes vegyészek. Az ibolya lila színt tárolt, a pipacs pirosat, a búzavirág kéket, a gyerfnekláncíű sárgát.

Egy kis virág azonban már oda sem figyelt a beszédre, és a színekkel sem törődött. Szabadulni akart már a sötétből. Vágyott a fény után, vágyott a szép életre. Tudta, hogy a szép életért kint harcolni kell, s vállalni a nehézségeket is. De elhatározta, hogy bátran szembenéz minden akadállyal és nehézséggel.

— Rajta hát! Biztatta magát, mert különben az elhatározás csak annyit ér, mintha valaki a levegőbe ír.

Amíg a többi virágok szundikáltak, addig ö, kis fehér selyemkendőt dobott a vállára, s már indult is. Reggelre é-'ve, kidugta fejét a tőidből. Rémülten látta, hogy a kert, a rét, az erdő még csupa hó, bár a Nap már ki-ki kandikál a felhők mögül.

— Mit tettem?! — gondolta ijedtén és reszketett minden porcikája. Mikor túljutott az első ijedelmén, így beszélt magában:

— Szép életet akartam és azt képzeltem, minden úgy lesz, ahogy gondoltam? Mosímír azonban a nehézségek ellenére is kitartok kitűzött célom mellett. Elszántan nézett körül, csak kis kendőjét húzta ösz- szébb magán.

Mikor a kis cinke megpillantotta a virágot, nosza tüstént szétkiabálta:

— Nyitni kék! Nyitni kik! Itt a tavasz!...

Erre aztán már a fák is felébredtek és integetni kezdtek karjaikkal a felhőknek, mintha azt mondanák: gyorsabban, gyorsabban takaruljatok el. A Nap is előbújt. A hó olvadni kezdett. A vén hegy is kihúzta magát, fején egy tenyérnyi hó- sapkával. Melegedett a föld. Megjött a tavasz. S a bátor kis virág, aki a tavasz előhírnökeként dugta ki fejecskéjét a hó alól, örömmel tárta patyolal- kendőcskéjét a melengető napsugár felé. Ha meglátjátok széttárt kendőcskéjét, örömtől megdobbanó szívvel üdvözölhetitek a bátor kis virágott mert valóban a tavasz hírnöke ő.

T.SNG ETELKA