Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-12 / 137. szám
Orbitális állomás A modern tudomány és technika lexikona KÓD Három szovjet űrhajós — Dobrovolszkij, Volkov és Pa- cajev — „tanyát vert” a Szaljut orbitális állomáson és megkezdte az állomás üzemeltetését. Ez az esemény az űrkorszak egyik legnehezebben elért csúcsa. A világűr népgazdasági hasznosítása, a kozmikus technika eszközeinek az emberiség gyakorlati szükségletei kielégítésére — szinte nem is hasonlítható más, emberszervezte kozmikus repüléshez. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a lakott orbitális állomás létesítéséért történt a Szovjetunióban eddig minden embervezette és minden automatikus űrrepülés. Az állomás közvetlen előkészítése 1969-ben kezdődött azzal, hogy a Szojuz—4 és a Szojuz—5 összekapcsolása révén létrehozták az első kiérleli orbitális állomást. Az is igaz, hogy 1969-ben nem lehetett volna létrehozni a kísérleti orbitális állomást, nem lehetett volna további eredményeket elérni 1969—71-ben és biztosítani a Szaljut jelenlegi sikerét — a Vosztokok, a Voszhodok, a Szojuz—1, a Szojuz—2 és a Szojuz—3 és végül az automata Kozmosz—186, 188, 212 és 213 megalkotása és repülése nélkül. Az 1969 januárjában létrehozott kísérlett állomás óta alig két és fél esztendő telt el a jelenlegi Szaljut üzembe helyezéséig. Ez alatt a két és fél év alatt fontos műszaki problémákat kellett megoldani. Arról volt szó, hogy az űrhajósok számára „összkomfortos lakást” és ugyanakkor olyan laboratóriumot kell biztosítani, amelyben elvégezhetik a legkülönfélébb kutatásokat és kísérleteket. Sok mindent első ízben kellett elvégezni. Elég, ha például az összekapcsoló- mechanizmust említjük, amelynek nemcsak a megbízható összeillesztést és a ner- metikus feszítést kellett biztosítania, hanem azt a lehetőséget is, hogy az űrhajósok egy belső átjárón átjussanak az űrhajóból a Szaljut állomásra. Az összeillesztő mechanizmust először 1971 áprilisában próbálták ki a Szojuz—10 űrhajósai; Satalov, Jeliszejev és Rukavisnyikov. Az űrhajó egyben az összeillesztés sokoldalú kidolgozására is szolgált. Noha a Szojuz—4 és Szojuz—5 űrhajók összeillesztése rendkívül értékes tapasztalatot adott, a Szojuz és a Szaljut összekapcsolása — a két test különböző tömege miatt — megkövetelt", hogy bizonyos fokig korrigálják az eddigi tapasztalatot. Ezeket a problémákat és más nem kevésbé bonyolult problémákat sikerült megoldani részben a Szojuz űrhajókkal, részben pedig földi kísérletekkel. Nos, az embervezette tudományos orbitális állomás működésbe lépett. Az állomás üzemeltetése során, éppúgy, mint a földi kísérleteknél, tovább tökéletesítik a rendszereket, „kivallatják" reális lehetőségeiket; Vajon az ember miként alkalmazkodik a bonyolult fedélzeti berendezésekhez, a szokatlan feltételek között, mennyire hatékony az „emberi gépezet”? Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy az orbitális állomáson levő űrhajósok mit figyeljenek, mit kutassanak, mivel kísérletezzenek, és mit célszerűbb az automata szputnyi- kokra bízni? Ki kell deríteni, hogy milyen sajátos követelményeket támasszunk a tudományos berendezésekkel szemben, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető legnagyobb megbízhatósággal kapjuk a legértékesebb adatokat. Végül pedig — s ez a legfontosabb: az űrállomást — e sokat ígérő kozmikus eszközt — bizonyára fel tudjuk használni a népgazdasági és tudományos vonatkozású kísérletekre és megfigyelésekre. JURIJ MARINYIN (APN) A kód olyan jelrendszer, amelynek elemeit vagy az elemekből képzett csoportokat meghatározott szabályok szerint egy információhoz hozzárendelik. Az egyik legegyszerűbb kód a morzeábécé. Ebben minden betűnek, minden számjegynek, és a fontosabb írásjeleknek egy-egy jelkombináció felel meg. A morzeábécének ugyanis két jele van: a pont (.) és a vonás (-), amelyek különböző sorrendjével különböző betűket, számokat, írásjeleket, vagy tetszőleges Információkat kódolhatunk, így felel meg az á-nak a.-, vagy a 3-nak a illetőleg a SOS-nek a ...—... Az elektronikus digitálás, számítógépek kódja is nagyon hasonlít ehhez éppen csak nem pontot meg vonást, hanem 0-át és 1-est használnak jelként. A kód jelelnek olyanoknak kell lenniük, hogy azok az Információk továbbítására, a hírközlésre alkalmasak legyenek. A kódolásnak igen gyakran csupán az a feladata, hogy a közlendő hírt továbbítható formába hozza: a pontot és a vonóst továbbítani tudjuk a távíróhálózaton, a betűket stb. viszont csak ilyen kódolt, formában. A kódolásnak, egy kód használatának más szempontja is lehet; ez pedig a titkosítás. Amikor az a feladat, hogy a híranyag csak a feladónak és a címzettnek legyen hozzáférhető, akkor egy csupán általuk ismert kódrendszerbe téve át az Információt megvédhetik az illetéktelenektől. Ma már nemcsak az információelméletben, a híradástechnikában használják a kód fogalmát, hanem igen általánosan, pl. a biológiában is. Go;idoljunk a DNS-re, az öröklődés anyagára, amelyben négy alkotó rész kombinációjából áll az a kód, amelyet a szervezet folyamatosan megfejtve működik és tartja fenn magát. De a kódról beszélünk akkor is, ha pl. a magyar nyelv rendszeréről van szó. Munka közben a szovjet asztronauták. Szövetkezetek, vállalatok! Szövetkezetünk jói felszereit laboratóriummal rendelkezik, amely lehetővé teszi kvalitatív és kvantitatív elemzések, anyagbevizsgála- sok, mérések pontos és gyors véghezvitelét. Műszerezettségünk és felkészült szakembergárdánk lehetővé teszi, hogy külső megrendelők, szövetkezetek, vállalatok felé is bevizsgálások, mérések elvégzését vállaljuk. Vállaljuk elemzések, fizikai-kémiai jellemzők meghatározásainak, műanyag alapanyagok és késztermékek kompiéi bevizsgálásának elvégzését rövid határidővel, hivatalos bevizsgálási jegyzőkönyv biztosításával. ügyintéző: Retek Márta oki. vegyész Telefon: 14-15. Dombóvári Vegyesipari Szövetkezet DOMBÓVÁR Engels u. 3. 014) II ep'ji£ő|r ép-eltérítés, dl plomatarablás BERLIN, 1941. JÚNIUS Eddig repülőgép-rablásokról esett szó, arról a bűncselekményfajtáról, amelyről nemrégiben azt írta a Newsweek című amerikai lap, hogy „csak látszólag új bűncselekményfajta, mert hiszen a közlekedési eszközök elrablása és eltérítése legalább olyan régi, mint maguk a közlekedési eszközök, hiszen ha az ember visszapillant a történelembe, nemegyszer találkozik egyszerű rablási szándékkal, vagy valamilyen politikai célzattal végrehajtott vonat-, hajó-, gépkocsi-, vagy akár lovaskoesi- eltérítéssel is”. De nemcsak a közlekedési eszközök eltérítésének, elrablásának van ilyen sok százados múltja. Már a római történetírók is megemlítenek néhány olyan esetet, amikor gyalog- hintót raboltak el, hogy a benne ülő gazdag patríciust megzsarolják, politikai céllal foglyul ejtették idegen ország megbízottját, küldöttét. Van tehát előtörténete a legutóbbi esztendőkben oly gyakran előforduló diplomatarablásoknak is. ,Bár 1961-ben Becsben a diplomáciai kapcsolatok és mentességek kérdéséről összehívott értekezleten (erről az értekezletről és eredményéről még lesz majd szó), az elfogadott szerződésszöveg első mondatában az áll, hogy „a világ népei ősi idők óta elismerik a diplomáciai képviselők jogállását” — ezzel az elismeréssel elég régen baj van. Elég például csak a Bibliát fellapozni és megkeresni ott Sámuel könyvének II. fejezetét, hogy a diplomáciai személyeket védő mentesség megsértésének egy elég régi esetével találkozzunk. Dávid király — a Biblia szerint — külön- megbízottakat, (azaz diplomáciai képviselőket) küldött Ammon király fiaihoz, hogy nyilvánítsák részvétüket a király elhunyta alkalmából. Az am- moniták azonban töprengeni kezdtek a velük addig ellenséges álláspontot elfoglaló Dávid „részvétnyilvánító küldöttségének” őszintesége fölött. A történet szerint az egyik királyfi azt kérdezte a többiektől, hogy vajon nem az volt-e Dávid célja, hogy megszemléltesse és kikémleltesse az am- moniták városát, a tervbe vett támadás előtt? A Biblia ezután elmondja, hogy Hánon királyfi elfogatta Dávid diplomáciai megbízottait és a2 akkori szokásnak megfelelően, alaposan megszégyenítette őket. Lenyírták a diplomaták szakállának felét, a másik felét azonban meghagyták, kettéhasították ruháikat és félig meztelenül, kissé megverve zavarták őket haza. Nem egészen megalapozott állítás tehát csak az, hogy a diplomáciai képviselők védelme mindig tiszteletben tartott, ősi, szokás. Kétségtelen azonban, hogy nagyon régen történtek már kísérletek arra, hogy megvédelmezzék valamely ország idegen földön állomásozó és ott diplomáciai munkát végző képviselőit. Sőt, elmondható, még a második világháború legnehezebb pillanataiban is akadt olyan eset, amikor a diplomáciai mentesség védelmezte külképviseletek bizonyos dolgozóit. Egyik legjellegzetesebb példája ennek az az 1941. június 22-től kezdődő tíznapos periódus, amikor is a Szovjetunió berlini követségének diplomata személyzete még német földön tartózkodott. Amikor a nácik 1941. június 22-én rárohantak a Szovjetunióra, a berlini szovjet diplomáciai képviselet épülete ostromállapot-szerű viszonyok közé került. A házat különleges erős SS-őrség vette körül. Elvágták a nagykövetség ösz- szes telefonvonalait és különleges technikai eszközökkel megakadályozták még a szikranélküli távíró és rádió működését is. A követség technikai beosztású alkalmazottai közül több személyt, néhány perccel a hajnali náci orvtámadás után elraboltak, közöttük szovjet állampolgárokat is, olyanokat, akiknek nem volt diplomáciai mentességük, például gépkocsivezetőket. A követség! épület szomszédságában lévő kereskedelmi képviselet egyik alkalmazottját az utcán elfogták és megverték, majd elhurcolták. Ennek a tisztviselőnek nem volt diplomáciai mentessége. Magát a követség épületét és a diplomáciai beosztású tisztviselőket, (valamint azokat, akiknek időben sikerült bemenekülniük az épületbe), bizonyos megkülönböztetéssel kezelték. Valentin Berezskov, ismert szovjet publicista, aki abban az időben diplomataként dolgozott, a Szovjetunió berlini követségének ügyvivői tisztét töltötte be, később megírta, hogy ennek a különleges elbánásnak természetesen nem az volt a magyarázata, mintha a nácik egy pillanatig is tiszteletben tartottak volna valami nő nemzetközi megállapodást, hanem egyszerűen rájöttek, hogy a szovjet diplomaták mentességének megsértése azzal járhat, hogy a még Moszkvában tartózkodó német diplomáciai misszió tagjaival szemben eljárnak a szovjet szervek. Berezskovnak a tíz nap leteltével, amikor a szovjet diplomatákat a Balkán-félszigeten keresztül vezető útjukra elindították — semleges földön cserélték ki ugyanis a harcban álló országok diplomatáit —, módjában volt a náci külügyminisztérium, a Wilhelmstrasse egyik tisztviselőjével beszélgetni és az elmondotta neki: „számukra csak az a fontos, hogy a moszkvai német misszió sze-. mélyzete mielőbb hazaérjen”. Ez volt tehát az oka annak, hogy miközben a Németországban lévő szovjet állampolgárokat letartóztatták, bántalmazták, koncentrációs táborba hurcolták, a szovjet diplomaták testi épségét biztosították és lehetővé tették számukra a2 elutazást. (Következik: Revolverlövések Stockholmban). A közeljövőben megnyíló Korzó Áruházunkhoz felvételre keresünk gépíró adminisztrátort, gondnokot, segédmunkást, takarítónőket. Jelentkezés: Népbolt Központ Szekszárd, Garay tér 8. Munkaügyi csoportnál. (190)
