Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-12 / 110. szám
Táncosokkal Indiában 3. Kelet Gyöngye Utunk második számú célja: Ceylon, a kis szigetország, lent a hatalmas India déli csücskénél, Magyarországnál is kisebb területével, 12 millió lakossal. A kis indiai gép átszeli a tengert s odalent mintha apró, bóbitás füvek borítanák a földet: pálmaerdők ülnek a napfény csillogtatta párában. Langyos, apró szemű trópusi eső pásztázza a colomboi repülőtér betonját. A szingalézek barátságos, sötét bőrű emberek, lányaik szivárványszínű szárikban tipegnek, egzotikus arcukban gyöngyfehér fogak. Kis penziónkat cédrusok őrzik, a házak között piros virágú bagafa, sárga-fehér jázmin. Nádfüggönyök, fonott bútorok és a falakon szaladgáló, áttetsző rovarevő gyíkocskák közt töltjük a hátralévő napokat, aranybarna ceyloni teát iszunk és főleg gyümölcsöt eszünk. Illatos papayát, jó ízű mangót, apró „citromízű” banánt, mert, mitagadás, az indiai konyha csípős, különleges ízei, amelyek nagyjából Ceylonban is érvényesek, már mindnyájunkból némi ellenérzést váltanak ki... A páratartalom ilyenkor, ”,télen” elviselhető, déltájt mégis fárasztó a séta, ömlik az emberről a verejték. A tengerpart mentén végig kis helyi vasút zakatol. Mikor az elment, a talpfákon haladva, ott hallja az ember karnyújtásnyira az Indiai-óceán hul- lámsziszegését. A parti sziklák mentén ellátni a kikötőig: nagy hajók vesztegelnek a látóhatáron, várják a bebocsáj- tást. Egy kapu előtt három kis fekete ember kuncog — csúfo- lódik a fura fehér felnőtteken a szingalézek éneklőcsipogó nyelvén. Az állomás neve is, amelyet egy kis szá- ris-szemüveges tanítónő mondott útbaigazításul, így hangzik: Bambalapitiya... A szingalézek magukat egy kalandvágyó bengáli embertől, Vija- yotól származtatják, akinek apja Singa (oroszlán) volt. Nagy uralkodó dinasztiájuk teliépítette az országot víztárolókkal, s ezért Ceylont, vagyis Lanka szigetét sok más szép neve közt úgy is hívják, hogy „A vörös lótusszal borított tavak országa”. A táj csodálatos, a termékeny, csupa- zöld, gazdag kis sziget — amelyet egyesek a bibliabeli Paradicsomnak is tartanak — minden ideérkezőt elragadott.. Nagy elragadtatásukban gyarmatosították Ceylont a portugálok, aztán a spanyolok, majd a hollandok és végül az angolok is. A javarészt buddhista népet — amelyre, többek közt, a szelídség, a virág- kultusz, a békeszeretet is jellemző — nem volt nehéz teleaggatni a különböző erőszakos civilizációk hatásaival. Ha semmi mást, csak egy sétát tesz az ember a ceyloni fővárosban, máris láthatja: szemberek is holland, spanyol, angol neveket viselnek, a dús kertekben álló fehér épületek között ott van az állatvédő liga, a buddhista iskola, a nő- egyieti zenede, a holland protestáns templom, ott sorakoznak az angol mintára épült klubok.., Kandyben, az ország belsejében fekvő ősi városban megnéztük a templomot, ahol állítólag Buddha bal felső szemfogát őrzik. A szent fog templomában is mezítláb, kegyelettel sétáltunk a gyönyörű faragások, szobrok, ornamentikák között, s kerülgettük a virágszirmot áruló híveket... Odébb, a híres botanikuskertben átkeltünk egy „civilizált” dzsungelhídon, amely mély vízfolyás fölött lengett, s kapaszkodója mindössze egyet- , len vékony drótszál volt Si- giriya monumentális szikláira is felkapaszkodtunk, oda ahonnan egykori hercegek verték vissza az ellenséget, s ahová századokkal ezelőtt csodálatos freskókat festettek a hajdani művészkezek. Útközben egy jól nevelt elefánt fölengedte hátára az idegeneket: mellső lábán földre tette gazdáját és meglebbent- ve hatalmas, rojtos füleit, nehézkesen leült. Az apró fekete ember csipogó hangon utasította az óriási állatot, s mindössze egy rövid botot használt a tuszkoláshoz. Rizsföldek, kókuszerdők, banánfák, teaültetvények között utaztunk egy napon át és az út keskeny betoncsíkján kívül nem akadt egyetlen hely sem, amit sűrűn be ne nőtt volna a dús, zöld növényzet... Lanka szigete, más nevén Kelet Gyöngye méltó valamennyi szép nevére. S noha idegen hódítók csapatai vetélkedtek a kifosztásában, ma is olyan, hogy az ember hajlamos elhinni: a legendabeli Paradicsom valóban itt lehetett. Kisebb, szemre legalábbis nem olyan mély itt a szegénység, mint a szomszédos nagy Indiában. Aki azért érzékeny a látványra, eltűnődhet Mount Lavinia előkelő tengerpartján is: szalmakalapos, rákvörösre égett, kövér nyugat-európaiak forgolódnak a homokban és úszkálnak a sós yízben, a sötét bőrű, sovány, rossz fogú, óvatos mosolyú helybeliek pedig- , nagy lapos kosarakban hűs ananászt hordoznak végig a part mentén, s árulják dá- rabját egy ceyloni rúpiáért... Népi együttesük színes, vérfagy a sok ezer ceyloni Buuüha-szoóor közül... bő műsort adott elutazásunk előtt, s ebből a régi, tüzes táncból, a leginkább dobszóból álló muzsikából vidám, erős, kedves nép lelke áradt, természetközelség, önérzet. * Hová jut Ceylon, a kincses sziget, s hová a hatalmas India? Bonyolult politikai harcok, ma szinte megoldhatatlannak tűnő, hatalmas gazdasági feladatok állnak előttük. Ki kell irtani az éhséget és nyomort, fel kell számolni millió babonát, tudatlanságot, téveszméi, el kell érni, hogy egészségesen éljen, írjon-ol- vasson több száz millió ember.» Különleges világ, az egzotikum lelkes bámulására csábítja az embert. De — mini egy hónap alatt világosan kiderült — túl minden megdöbbentő furcsaságon, megőrzött ősi szokáson, idegenségen, a nép — végül is mindenütt egyforma: élni szeretne, ember* módra, szépen. HALLAMA ERZSÉBET (Vége) ,,Győzelem J—25“ KESERV GYULA: Kirándulás Kirándulni megy az osztály vidám nóta csendül, Szép idő van, fent a fákon a levél sem rezdül. Jancsi, Terka fényképeznek erdőt-mezőt, tájat, A többiek jókedvűen sátrakat csinálnak. Harci játék május 20 - 21-én Előkerül a táskából élelem, itóka. Utána meg kezdődik a tábortűz és móka. Pajtások! A „Győzelem J—25” szolidaritási játék lehetőséget teremt arra, hogy a jubileumi évfordulóra készülődve kifejezzétek együttérzéseteket, szolidaritásotokat vietnami pajtásaitok iránt, bebizonyítsátok, hogy a vietnami gyermekek élete összefügg a magyar úttörők életével. Jelszavaink: Szolidaritási: „Veled vagyunk Vietnam” Harci: „Vietnam feltétlenül szabad, független és egységes lesz! Minden lehetőséget és eszközt fel kell használnotok az ellenség legyőzésére. A táborhelyre történt beérkezés után (május 20. 11—13 óra között) pontos és gyors munkát kell végeznetek: felépíteni a tábort, álcázni a körletet. Minden paráncsot pontosan, gyorsan és maradéktalanul hajtsatok végre; a harcban legyetek fáradhatatlanok, hisz csak így biztos a győzelem. Ne feledkezzetek meg a tábor őrzéséről, a figyelőhálózat kiépítéséről, a harci eszközök beásásáról. Az esti tábortűz- höz pedig olyan műsort állítsatok össze, ami buzdít a harcra, biztatást ad, felvidít. Jegyezzétek meg a vietnami ifjú önkéntesek harci elhatározásait. „A bombázás után legkésőbb 3 órával az életünk árával is helyreállítjuk a közlekedést.” „Egy — kettő helyett” (Egy ember kettő helyett dolgozik). „Felszerelésünk — vászon- ruha, parafa sisak, könnyű gumi lábbeli, fegyver, lőszer, no meg egy zacskónyi rizs, s ezzel harcolni, majd győzni fogunk.” Pajtások! Napok választanak el a harci játéktól. Készüljetek! Jöjjetek! Győzzetek ! A Vietnami—Magyar Barátság önkéntes Ifjúsági Brigád Parancsnoksága Könyvismertetés A nagy ifjúsági regényíró műve a tengerek, a vitorlák, a hajózás világába vezeti el olvasóit. A történet az 1848-as magyar szabadságharc korában játszódik. Kevesen tudják, hogy a szabadságharcnak volt egy valódi tengeri hajója is. Ez a hajó és kapitánya Monostory Balázs sok viszontagságon, kalandon ment keresztül a magyar nép szabadságáért. Monostory kapitális aagg Szép élet a táborozás testet lelket nyugtat. Eredmény: az egész osztály mégjobban tanulhat. Betű szám tan Helyettesítsétek a betűket a számokkal úgy, hogy a számtani műveleteket az eredményeknek megfelelően el lehessen végezni vízszintes és függőleges irányban is. Az azonos betű mindig azonos számjegyet jelent Meg kell fejtenetek melyik számot milyen betűvel jelöltük. abf — aef = afg ac + aa = ce cc + aebf = aedb Várvölgyi Jánosné Szekszárd hézségek árán megszökteti vitorlását, amely a soha meg nem valósult magyar hadiflotta első hajója lett volna. A sikeresen megszöktetett hajó kifut a nyílt tengerre, hogy sok izgalmas fordulatokban bővelkedve szolgálja a magyar szabadságharcot. A Kossuth Lajos tengerésze című könyv mindvégig izgalmas, érdekes könyv, rmely leköti az olvasót. Bi. V. Dékány András: Kossuth Lajos tengerésze A pórul járt halacska (Indiai mese nyomán) A majom fönt tanyázott a fán két gyermekével. Egész nap dédelgette őket. ölbekapta, szorongatta, cirógatta. Még akkor sem szólt rájuk, amikor rosszalkodtak és olyan éktelen lármát csaptak, hogy más állatok azt hitték, veszekedés van mdjoméknál. Egyszer egy hal dugta ki a fejét a vízből és rászólt a majmokra: — Ejnye! Ejnye! ki hallott még ekkora zsivajt? Mintha nem is ketten lennétek, hanem legalábbis egy tucat lenne belőletek. A két majomcsemete erre nyelvet nyújtott a hal néninek olyan egyszerre, mintha csak rugókon járt volna a nyelvük. Még azt is hozátették: bee.v. beee ... A majom még erre sem pi- rongatta meg a gyerekeket, inkább lekiabált a fáról: — Mi baja van az én gyerekeimmel halasszony? Hagyja csak azokat békében, inkább törődjön a magáéval. Jobban tenné, ha hagyná őket is lármázni, rosszalkodni, de szegénykéknek csak csendben, finomkodva szabad úszkálni ide-oda. Nem is szereti maga a gyerekeit halasszony, mert milyen szeretet az, amikor mindig csak mosdatja őket. A ruhájuk is örökké fényes, és folytonosan illedelmesen és csendesen kell viselkedniük. A hal körül nyüzsögtek a gyerekei és ők is hallották, amit a majom mondott. Ekkor váratlanul megszólalt az egyik halgyerek. — Én már régóta irigylem a majmokat. Nekik sokkal jobb dolguk van, mint nekünk. Szívesen élnék velük, — Na látja, halasszony, ugye, hogy igazam van? Még. a saját gyereke is helybenhagyja, hogy én tudok jobban szeretni. Nem is teszek különbséget, egyformán szeretem a magamét, a másét. Erre a kis halgyerek, anyja és testvérei szemeláttára a partra vetette magát. A hal nyílsebesen úszni kezdett, hogy megmentse gyermekét. A majom azonban leugrott a fáról, s mint a villám, ott termett a kis hal mellett, ölbekapta, csókolgatta, szorongatta és így beszélt hozzá: — Gyere csak, te kicsi hal, majd segítek rajtad én. — Aztán fölvitte magával a fára és két erős ág között biztonságba helyezte. A hal és a temérdek testvér, amikor meglátták a kis halat a fán, egyszerre sírni kezdtek. A két majomcsemete erre éktelen lármára zendített és letördelték az ágakat, amit a vízbe hajigáltak a halak felé. A majom pedig egyre csak ölelgette, cirógatta a kis halat és mert meg volt elégedve magával, ezt kiabálta a halaknak: — Halacskák látjátok, ilyen a majomszeretet. (Láng Etelka)
