Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

Jfrtrpiftf* Tlhnslth Pető Mihály krónikája Mielőtt Pető Mihály dolgát elbeszélném, hadd mondjak néhány szót a korról, mely­ben sorsa tetőfokáról egyszer­re a mélybe zuhant, kora úri szemléletének és törvényének nem egyetlen áldozataként Már a török kiűzése után is, de főként a levert Rákó- czi-szabadságharc után egy nagy hullámzás volt az egész ország: a zsúfoltabb várme­gyékből és helyekről egyre özönlött a nép a háborúk ál­tal pusztává lett helyekre, mindenki kereste a neki meg­felelőbb, a számára jobb meg­élhetést nyújtó helységet és határt, főleg olyat, amelyet csak most kezdtek megszállni új, az ország különböző me­gyéiből összeverődött lakosok. Volt hajdúk, szabadköltöző árendások, a Kolonics érsek vezetésével megszervezett Uj- szerzeményi Bizottság (Neo- acquistica Comissio) előtt ma­gukat igazolni nem tudó, föld­jüket a borsosán megállapított „felszabadulási illetékkel” megváltani képtelen kisneme- sek keltek útra, és örökös jobbágyok hagyták ott régi urukat, ha jobb határ, több föld, az új földesúrral kedve­zőbb feltételekkel kötött szer­ződés kecsegtette őket. Ezt természetesen örökös-jobbágy voltuk elhallgatásával érték el, azzal, hogy nevüket meg­változtatták, avagy volt hely­ségük helyett egy kiváltsá­gos, vagy félig kiváltságos he­lyet mondtak eredeti lakhe­lyüknek s magukat szabad embereknek mondták. 1715—20. között a megyei hatóságok és földesurak még nemigen háborgatták a köl- tözködőket, mivel a megye új adófizetőkkel gyarapodott, a földesúr pedig a hasznot nem hozó pusztákra szállott mun­kaerőnek örült, ha nem őt hagyták el jobbágyai. 1720. körül már olyan nagy­mérvű volt a népvándorlás (nem egyszer egyik napról a másikra egész helységek ki­ürültek), „a megye elrendelte, hogy mindenki, aki lakhelyé­ről el akar utazni, tartozik az uradalma tisztjétől, vagy me­zővárosa bírójától útlevelet kérni. Akit faluja határán út- ' levél nélkül fogtak el, azt vasra verve, a megye tömlö- cébe vezették Ezt az intézke­dést, amelyet 1723-ban hoz­tak, 1729-ben megújították” — írja Ruzsás Lajos „A baranyai parasztság küzdelme a föld­birtokkal” című könyvében. Pető Mihály Ihász Mihály néven 1720-ban már ott sze­repel a regölyi úrbéri össze­írásban, s ugyanebben az év­ben Mezőkomáromban tárgya­lást kér atyjának földesura, Kenessey Péter, Pető Mihály elszökése ügyében. Tanúkat állítanak elő, hogy tényleg örökös-jobbágya volt-e.az „ins- táló” földesúrnak. Nézzük meg ezt az úriszéki tárgyalást, me­lyet az Eszterházy hercegi le­véltárból másoltam, s mivel tarkítva van latin kifejezések­kel, főleg a bevezetés és a ta­núk bemutatása, lássuk a pert magyar fordításban. Az Űr 1720. Évében, június 11-én, Tekintetes Vízkelety Jo­seph Tekintetes, Nemes Veszp­rém Vármegyének Személyes Feő Szolga Bírája, Simogha Ferencz, azon Nemes Várme­*Makar talán a Machacropho- fus-ból, vagyis: jegyvervUßiüo gyének Esküttye, jöttünk ide Mező Komáromba, magunk Meggyőződéséből, Tekintetes, Nemzetes és Vitézlő Fekete György Rendes Vár Ispány Uram eő kelme Irltézése mel­lett, Nemzetes, Vitézlő Ke­nessey Péter Uram Instanciá­jára, bizonyos Többoldalú Bizonylatoknak Megvizsgálá­sára, amint az következendő Űriszéknek pontjai tartják. ... Mongya meg hüti (hite) után a Tanú, hogy Tolna Vár­megyében, Regöl nevg hely­ségben lakozó Pető Mihály, kinekis Édes Attya Pető Ger­gely, örökös Jobbágy volt é? és hány esztendeje lehet, hogy innét Mező Komáromból ell ment? Kovács István 57 éves Bol­hást árendás nem tuggya. Is­mérte Pető Mihált, volt csor­dás Bolháson is, most harma­dik Esztendeje, hogy Székeibe ment, önnend Egresre, onnend Regölbe, de hogy örökös Job­bágy volt-é Mező Komárom­ba, a jaténs (tanú) nem tudgya. Cser Mihály 70 éves Kis Hídvégi, Somogy Vármegyei Szabados ismérte Pető Jancsit, és Pető Gergelt, egyek (atya­fiak) váltak, és Szolgáló Job­bágyok voltak Mező Komá­romba, Kenessey Uramékk, de azon Pető Mihály mellik a fia lett légyen és hova lett, azt nem ismérte, és nem is tudgya a fatens. Bányai János, azelőtt Mol­nár, majd Szabados, Kis Híd­végi bíró, 75 éves... Jól is­mérte Pető Gergelt, Kiss Ko­máromi örökös Jobbágy volt, régen szakadt ide, a fatens- nek gyermekkorában, a fia is, ki most Regeibe lakik, Pető Mihály örökös Jobbágyfi az Attya után, a kivel egy vált, és Pető Jánost, kitt régi üdőkben Horvát Országiak Makár* népe ragta le Szo- kolynál, jóll ismérte a fatens, Malom Biraja volt... Gondos Szabó István, a ki­magasló Battyáni família Ura­dalmának telepese, 50 éves ... Jól ismérte Pető Gergelt, örö­kös Mező Komáromi Jobbágy­fi vólt, miulta eztet tudgya a fatens, magának a fia is, Pető Mihály Szitáson csordáskod- ván, onnend Ozorára, s úgy ment véghtére Regellybe, itt való házassága után. Juhász- kodott itt is mindegy három esztendeig... Özvegy Sárhiday Mihály 70 éves Nyéki lakos,... Pető Ger­gelt is ismérte, örökös Job­bágy volt itt Komáromba, a fiai miként széllettek ell, nem tudhatja. Egy Pető Jánost is tud annak a Pető Gergell fiá­nak lenni, itt lett a világra is Mezőkomáromba... Adgyuk ezen vallató leve­lünket, Aláírásunkkal és Pe­csétünkkel megh erősítvén. Kelt Mező Komáromban. Josephum Vizkelety Pető Mihály ezidőben már gazdálkodni kezd Regölyben, egyelőre nem háborgatják Az 1727-es összeírásban már ere­deti nevén szerepel s van két lova, tehene, négy-öt hold földje, egy év múlva már rétje és szőleje is, lassan az első gazdák közé küzdi föl magát, míg végül a falu első embere, öregbíró lesz. Ekkor éri utói a tíz év óta rá lesel­kedő végzet, amire biztosan nem számított már, főleg most élete tetőfokán. Bírónak lenni egy mezővárossá fejlődő na­gyobb helységben nemcsak puszta címet jelentett, hanem felelős megbízatást, mind a megye, az uradalom, mind a nép részéről, egyszerre mind­hármat képviselnie kellett: ügyelni az adó, a kilenced és tized s az uradalomnak járó bérletpénz begyűjtésére, ítél­kezni kisebb perekben s egy­úttal a lakosság érdekeit is figyelemben tartani az éhes uradalmi tisztek hatalmasko­dásaival szemben, később ezért nem egy regölyi és más hely­ségbeli utódja szenvedett bör­tönt és félig-agyonveretést. Fizetése minden szolgáltatás elengedése s talán némi kis tiszteletdíjféle volt, — a Pető Mihályról szóló következő le­vélben az utóbbira is van célzás. Most lássuk a tragé­diáról tudósító levelet, ízes, régies magyar nyelvével, ár­tatlan önzésű, nyers szóki­mondásával: Tekintetes, Nemzetes, Vitéz­lő Nagy Gáspár -Urunknak, Méitóságcs Hercegi Ház Te­kintetes, Nemes Szala, So­mogy, Tolna és Baranya Vár­megyékben lévő Érdemes Ins- pectorának, Nagy Jó Urunk­nak böcsülettel adassék Tamá­siban : Tekintetes Inspector Urnák! Köteles Szolgálatunk aján­lása után Isteniül Szerencsés sok jókat kívánjuk az Urnák. Nem kétlyük, hogy az Ur­nák, Inspector Urunkk tud­tára ne légyen Pető Mihály­nak, itt való lakosnak a dol­ga, Hogy im Nemes Kenesey Péter Uram Emberei Dombó­vári Tiszttartó Uram Paran- csolattyábul házánál Jobbágy­nak valóin megkötözték. Pető Mihály azt vitattya, hogy ő nem jobbágy, holott Beszp- rimben lakó ám az Attya Pető Gergely, ott lett eő kelme is e világra. Attya holta után soha jobbágyságot nem viselt, ha­nem eléb, odáb Szolgálatban töltötte idejét mind addig, még Regöllben vette lakását, itt kezdett gazda lenni. Minek okáért kérjük az Urat aláza- tossan csak a jövő Sz. György napig is a mi kezessigünkre méltóztassék az Vr megha­gyatni, ha lehetsiges, amivel Dombóvári Tiszttartó Uram maga esztendős Eöreg Bíró­ságra esküttette fel, amintis azér az Árendábul jól ki is szedett eő kelme. Mely ebbéli jó akaratát hála adók lenni igyekezvén maradunk az Urnák Köteles Szolgái Regöli die 3. Máy 1731. Regöli Lakosok Pető Mihályról nem talál­tam több adatot, nem tudom, mi lett további sorsa a volt csordás- és juhászlegénynek. Húsz év múlva már csak öz­vegye él, az ő neve szerepel az 1753-as összeírásban. S a Pető név többé nem jelentke­zik Regölyben. 1971. április. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra vá­laszolunk. amelyekben a tehet­ség jelét látjuk. A TASZSZ szovjet hírügynökség fotóriporterei TASZSZ FOTO—7Ú címmel kiállítást rendeztek Moszkvában. A kiállításon négyszáz fényképet mutattak be. Két kép a kiállításról: „A moszkvai Tv-központ” — V. Jegorpv felvétele. A karmester vezényel — O. Vikhandi felvétele. SZOVJET FOTÓKIÁLLÍTÁS

Next

/
Thumbnails
Contents