Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-07 / 106. szám
A Tolna megyei Népújság vitaasxlala A nagy kalap és a A beszélgetés résztvevői: Kontár Kálmán gyárvezető, Tokolics Lajos pártvezetőségi tag és Varga Endre kocsirakó munkás a szakszervezet részéről. A tényállás a következő: A dombóvári 11. számú téglagyárban a munkások hangulata rossz. Az emberek kedvetlenek, az üzem műszaki kapacitásának kihasználása nem úgy megy, miként kellene. „Nincs értelme, hogy hajtsunk” — mondogatják hetek óta a dolgozók, és a gyártveze tőt Ígérgető Jánosnak tartják. Ezt a gyárvezető maga is tudja. A májusi határ A tényállás után következzék a részletezés. Egy napjainkban különösen nagy figyelmet érdemlő helyzettel állunk szemben, nevezetesen azzal, hogy a gyár dolgozói tavaly olykor napi 10—14 órás munkával, több pihenőnap felhasználásával behozták a késői kitavaszodás okozta idő- és tervkiesést. Ennek ellenére sem kaphattak nyereségrészesedést, mert vállalati szinten más téglagyárak gyenge , vagy éppen rossz munkája miatt nincs miből nyereséget fizetni. „A nagy kalap elméletet Ön bizonyára ismeri” — mondja Kontár Kálmán gyárvezető. Szóval a nagy kalap és a kis kalap. Hol itt az igazság? „Dolgozott itt a nép úgy, hogy ennél jobban már nem is lehet” — állítja a szakszervezet képviselője. S ezt a terv teljesítése is bizonyítja. Mégis a vita során eljutottunk odáig, hogy a kérdőjelek nem hogy csökkentek volna, inkább talán sokasodtak. A Baranya— Tolna megyei Téglaipari Vállalatnak, a gyárvezető tudomása szerint, 23 üzeme van, s ezek az üzemek Pécsről történő vállalati irányítással más.-más lehetőségek, adottságok között, egymástól olykor JOO—150—200 kilométer távolságra térmelnek. A földrajzi távolság miatt, de más okok miatt is a dombóvári Il-es számú téglagyár dolgozói úgy vélik: a többiekhez semmi közük, dolgozzék mindegyik gyár a maga felelősségére, s a rossz eredmények a jó eredményeket ne kisebbítsék. Ez a felfogás azért is uralkodó, mert az, hogy egy téglagyár nehézségek közepette is mire képes, az jórészt csakugyan az adott téglagyárban dolgozó embereken múlik, de semmiképpen nem múlik a másik téglagyárban dolgozó vezetőkön, munkásokon. Nincs olyan például, hogy az egyik azért áll rosz- szul, mert a másik nem küldi az alapanyagot, a félkész gyártmányt. Ebben a helyzetben egy olyan esztendőben, mint amilyen a tavalyi volt. egyrészről a népgazdaság és a vállalati érdekek, másrészről a vállalati és az egyéni érdekek összeütközésbe kerültek. Az érdekek különbözőségét minden szinten elismerjük. De nézzük a dolgokat soriában a megfellebbezhetetlen kinyilatkozásokat mellőzve, a jelzés igényével s azzal a feltételezéssel hogv itt néhány rendelkezés mintha finomítást igényelne, éppen a tégiagyár- tás érdekében. A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat üzemeiben tavaly az előző évekhez viszonyítva késve kezdhették a Népújság 3 1971. május 7. gyártást. így tehát a rendelkezésre álló idő szempontjából a tervteljesítéshez azonos esélyekkel indultak. Nagyjából ' mindegyik gyárban az volt a helyzet, hogy a fagyszabadság lejártával az embereket, a kollektív szerződés értelmében, be kellett hívni és néhány hétig fizetést kellett adni, holott a kifizetett bér mögött tényleges termelés nem volt. Később, év közben éppen a lemaradás, az idő- veszteség behozása érdekében a túlórára és a munkában eltöltött pihenőnapokra rengeteg pénzt kifizettek, de néhány gvár ennek ellenére sem volt képes teljesíteni a tervét, több más gyár viszont teljesítette, túlteljesítette azt. „Mi, ha kellett, nyújtott műszakban dolgoztunk, ha kellett, vasárnap dolgoztunk, mondhatom a miénk összetartó, fegyelmezett kollektíva” — mondja Tokolics Lajos, a gyárvezető pedig rábólint, hogy ez így igaz. Csakhát miután a népgazdasági érdekek azt diktálják, hogy ha egy vállalatnak nincs miből részesedést fizetni, akkor nem fizethet a kiváló munkásoknak sem, mert nincs miből. Ez érthető és világos. Vállalati szinten azonban előállhat egy olyan helyzet, hogy a legjobb gyárak is lerobbannak, mert a munkáskollektívák méltánytalanságot és igazságtalanságot érezve esetleg szétszélednek. „Keresünk olyan helyet, ahol a munkánkat megbecsülik”. Ez is érthető és elfogadható, bár itt már sejteni lehet a nép- gazdasági érdekek és a vállalati érdekek különbözőségét. Minthogy a vállalat vezetői a nincsből nyereségrészesedést nem fizethetnek, tehát tehetetlenek. E tehetetlenség következtében, mint a dombóvári Il-es gyár esetében is a munkások érdekeivel szembekerülve a munkások szembe kerülnek a vállalattal, önnön munkaadójukkal. Végső soron az egésznek a termelés látja a kárát és erre az idén a dombóvári Il-es számú gyárban már volt példa. A mechanizmusban a jó gépezetben itt-ott tehát csikorognak a kerekek. S ezt minden szinten látják, mert minden szinten hangoztatták — szakszervezet, vállalat, gyárvezetés, minisztérium — valamit tenni kell, valamilyen címen anyagilag mégis el kell ismerni — mintegy helyettesítve a nyereségrészesedést, a kiválóan doigozó téglagyári kollektívák munkásait. Annál is inkább, mert rossz a hangulat. Odáig ment a dolog, hogy végül a dombóvári II. téglagyár munkáskollektívája néhány nappal ezelőtt 45 ezer forintot kapott és ezt az ösz- szeget május 12-én fizetik ki a dolgozóknak nyereségjutalom címén. Ez mintegy 10— 12 nap keresetnek felel meg, és a jogos sérelmeket nagyjából ilyen módon orvosolja. Úgy látszik azonban, hogy csak nagyjából, mert a dolgozók többsége többre számított, mások meg azt mondogatják: jutalom-e az, amiért a munkásember megdolgozott. kis kalap Továbbmenve, ha most végre lett pénz. a jövőben hasonló helyzetben, s indokolt esetben nem lehetne a vállalat vezetőinek olyan lehetőségeket biztosítani, hogy gyorsabban legyen? Károsnak, és feleslegesnek látszik hetekig, hónapokig fenntartani az elégedetlenséget, éppen azokban a téglagyárakban, ahol a dolgozók helytállása példás, kifogástalan. De a vállalat vezetőit se lenne szabad kitenni annak, hogy megrendüljön bennük a dolgozók bizalma. A gyárvezető egyre mondogatta: Szaktársak, bizonyára lesz valamilyen megoldás. Addig mondogatta, addig mondogatta, végül ígérgető Jánosnak tartják. Jól tudjuk, a nyereségrészesedés nem minden. Év közben van más módja is az anyagi elismerésnek. Ennek ellenére, illetőleg ezzel együtt a jobbítás szándékával beszélni kell arról, hogy a dombóvári II. téglagyár munkásai sérelmesnek tartják, hogy egy, á tavalyihoz hasonló esztendő után azok miatt rövidülnek, akik objektív, vagy szubjektív okok miatt rosszul dolgoztak. SZEKULITY PÉTER ményezésére, a lakosság kívánságára igen sok községben bontakozott ki a „Virágos falu” mozgalom. Sok községben azonban még gazdátlan maradt ez a törekvés. & falu- szépítési mozgalom é ■ a tanácsok tennivalóival kapcsolatosan kerestük fel ár. Papp Lajos elvtársat, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala elnökét és beszélgettünk e témával kapcsolatban. Kérdés: Mi a véleménye Papp elvtársnak a „Virágos falu” faluszépítcsi mozgalomról? Válasz: Igen örvendetesnek tartom, hogy a község lakóit környezetük szépítésének gondolata, a lakóhely szeretete ilyen formában is foglalkoztatja. Különösen figyelemre méltó az, hogy ez a mozgalom a szó legszorosabb értelmében spontán keletkezett, és ez igen jól igazolja társadalmunk egészséges, derűs, a köz érdekében is tenni akaró közérzetét. Véleményem szerint olyan törekvés ez, amelyet a községek szerveinek feltétlenül támogatniok érdemes. Kérdés: Milyen szerepet vállalhatnak a községi tanácsok e mozgalom segíté- ' sében? Válasz: Azt hiszem akkor lesz a mozgalom legeredményesebb, ha a községi tanácsok a gazda szerepét vállalják. Hiszen közterületek szépítéséről van szó, az utcák, terek, középületek előtti területek virágosításáról. Annál is inkább így van ez, mert közterületen csak a tanácsok engedélyével és irányításával lehet a faluszépítési munkát elvégezni. Hiába van meg a lakosokban a szándék a falusi utcák ilyen természetű szépítésére, ha a tanácsok a megfelelő útmutatást, esztétikai elveket és a munkákhoz A Mezőgazdasági és Élel- mezésügyi Minisztérium egyik vezetője derűlátó nyilatkozatban mondta el a Rádió munkatársának, az ország közvéleményének, hogy ez a májusi eső kétszeresen is aranyat ér. Igazán a legjobbkor jött, ahogy mondani szokás, szinte rendelésre. Tolna megyében is bőséges csapadék áztatta a földeket, a vetéseket. Ha ide vesszük még azt az előnyt is. hogy tavaly ősszel a megye mezőgazdasági üzemei szinte maradéktalanul befejezték a mélyszántást, legtöbb termelőszövetkezetben és állami gazdaságban még a télen, a tél végén elvégezték a műtrágyázást. a vegyszerezést —, alól:or a földművesek valóban bizakodóak lehetnek. A szövetkezeti gazdák szorgalma változatlan. Most már évek óta a termelőszövetkezetek többségében inkább az okoz gondot. hogv kielégítsék a munkát igénylő emberek kérését. Ez a helyzet Nagykónyiban, Dombóváron, Pálfán, Anarhanton. Nagvmá- nyckon, Majoson és a közös gazdaságok mindegyikében. Jól jött ez a bíztató májusi eső Dunaszentgyörgyre Zombára. Kajdacsra, egyáltalán oda, ahol a tavalyi évet különböző okok miatt rosszul zárták. Tennivaló ismét lesz nagyon sok. A növényápolás még mindig sok munkával jár,' bár igen elterjedt a vegyszeres gyomirtás is. Ennek ellenére a szükséges segítséget nem adják meg a lakosoknak. Persze, amikor azt mondom, hogy a tanácsok segítsék e szép kezdeményezés megvalósítását, akkor nyugodt lelkiismerettel azt is állíthatom, hogy nincs egyetlen tanács sem az országban, amely ne vállalná szívesen a mozgalom gazdájának szerepét. Meggyőződésem, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai, vezetői szívesen vállalják ezt a többletmunkát. Kérdés: Sok helyen ez így is van, de,elég sok azoknak a községeknek a száma is, ahol ez a találkozás még nem történt meg. Véleménye szerint nem késtek-e már el ezeken a helyeken a mozgalom felkarolásával? Válasz: Ha sok idő nincs is már a munkák megszervezésére, de még túl késő sincs. Május végéig van még lehetőség arra, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai, ha szükségesnek látják napirendre tűzhessék, megszervezzék a falu utcáinak, köztereinek virágosítását. Kérdés: Véleménye szerint milyen kérdéseket kellene ezeken az üléseken megtárgyalni? Válasz: Ezt azt hiszem a helyi adottságok szabják meg elsősorban, de gondolom van néhány blyan alapvető kérdés, amit figyelembe kell ven- n|- így meg kellene határozni, hogy a község mely részeit kívánják virágosítani. Azt is fel kell mérni, hogy a1 társadalmi munka szervezéséhez kiket vonnak be. Minden bizonnyal sok segítséget nyújthatnak ebben a KISZ-isták, de még az úttörők is. Nézetem szerint a szövetkezeteknek is be kell kapcsolódniuk. A szövetkezeti aligha érnek rá a tsz-tagok, az állaimi gazdasági dolgozók unatkozni. Nem tehetik, hogy karba tett kézzel várják a nyarat, mert a gépekhez is szükség van kiszolgáló személyzetre, elfoglaltságot ad a tavasz, a nyár, a földműves- ember mindegyikének. Főleg ott állandó és nagy a szorgalom, ahol a tsz-tagok többsége már rég megtanulta, hogy az esztendő minden napija zárszámadás. A naponta ismétlődő feladatok jó, pontos és gondos elvégzésén múlik, hogy év végén kinek-kinek meglegyen az a jövedelme a közösből, amire számított. Az elképzelések megvalósítása, a tervek teljesítése januártól januárig tart. IX elyenként nehezíti a gé- pék, a munkaeszközök zavartalan üzemeltetését az alkatrészhiány, vagy éppen a hanyag, s kelletlen karbantartás. javítás. De a kilátások az alkatrészhiány javítására biztatóak. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter bejelentette a közelmúltban, hogy számos pozitív irányba ható intézkedést tett a minisztérium annak érdekében, hogy az esztendő közepétől az indokolt igények nagy részét alkatrészből kielégítsék. örülünk az aranyat érő májusi esőnek. Végre lenne egy igazi, jó esztendő. Nagyon ráférne a mezőgazdaságra, főleg a tavalyi, mostoha év után. üzletek, vendéglátóipari egy-» ségek, az üzletek előtt jelentős szerepet vállalhatnak azok dolgozói a virágosításban. Kérdés: Van-e ennek a törekvésnek anyagi vonatkozása is. Ilyen a virágmag beszerzése. Ki vállalná ennek a költségeit? Válasz: Véleményem szerint ezt is több forrásból lehetne fedezni. Valószínűnek tartom, hogy a termelőszövetkezeteknek, de maguknak a háztulajdonosoknak is van virágmagjuk. Tehát a helyben beszerezhető szükségleteket is fel kell mérni. De a községi tanácsnak is van módja arra, hogy biztosítson virágmagot, amit a társadalmi munkásoknak kioszt. Kérdés: Milyen megoldást lehet arra találni, hogy a falvakban egységes esztétikai kép alakuljon ki? Válasz: Ez is helyileg oldható meg. Nincs olyan községünk, ahol ne élre virághoz értő szakember. Pedagógusok, mezőgazdászok, tanácsi alkalmazottak, nem utolsó sorban a falun élő asszonyok, leányok. A virágot kedvelő, virághoz értő emberek köny- nyen el tudják ezt helyben végezni. Kérdés: Scgíthctnek-e a megyei tanácsok? Válasz: A megyei tanácsok segítsége nagyon kívánatos, célszerű, ha a megyékben versenyt hirdetnek meg, mondjuk a „legszebb virágos falu” címért, jutalmazhatják a nyertes -' községeket Is. Bizonyos vagyok benne, ha a megyei tanácsok erre gondot fordítanak, az nagy lendületet adna ennek a szép mozgalomnak. Köszönjük a beszélgetést. K. A. A „Virágos falu“ mozgalom és a tanácsok Beszélgetés dr. Papp Lajos elvtárssal, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével
