Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
így élünk, dolgozunk Fiatalok kozott az Óra• és Ékszeripari Vállalat szekszárdi gyárában A város iparnegyedének szélén • tekintélyes tábla állítja meg az arra'tévedőt: Fővárosi Öra- és Ékszeripari Vállalat díszmű gyáregysége, Szek- szárd. A másik oldalon, szemben a cégtáblával azt olvashatjuk, hogy élüzem a vállalat, — immár másodszor. Fiatal üzem, fiatal dolgozókkal — 1967. január 30-tól üzemel a gyár. A kezdő lépéseket az anyavállalatnál sajátították el dolgozóink. 40 fiatalt küldtünk akkor Budapestre tanulni. A gyár tehát megalakulása pillanatától elsősorban a fiatal szakmunkásokra alapozott. A negyven munkásból 20 ma is a vállalatnál van, törzsgárdatagok- nak számítanak, velük együtt mintegy 70—80 alapító tag van — mondja Zátonyi Zoltán igazgató. — Megítélése szerint hogyan érzik magukat a fiatalok a gyárban? — Azok, akik eddig itt maradtak, azt hiszem jól. Magasabbak a bérek, mint az anya- vállalatnál. Kezdő szerszámkészítő 5,60-as órabérrel indulhat a reftdeletek szerint, mi ennél többet is tudunk fizetni annak, aki megérdemli. A munkakörülmények sem rosz- szak. Két műszakban dolgozunk, 3 éves gyakorlat után 8—9—10 forintra emelkedhet az órabér. Hogy ennek ellenére munkaerő-problémákkal küzdünk mi is, annak véleményem szerint az az oka, hogy a 412 dolgozó fele bejáró. Évente nem kevesebb, mint 250 ezer forintot fizetünk csak utazásiköltség-hoz- zájánilás címen. Akik mégis elmennek, azok vagy közelebb találtak munkát, vagy vándormadarak. A vándorlás klasszikus esete a közelmúltban zajlott. Egyik 22 éves szakmunkásunk háromszor ment el, és kéretőzött vissza a vállalathoz. Visszavettük mindig, mígnem negyedszer is kérte a munkakönyvét. Erőszakkal senkit sem tartunk vissza. Elment, pár nappal később börtönbe került. A ..példa” szerencsére nem jellemző. — Miként tartják meg a szakmunkásokat? — A szocialista brigádokban a fiatalok többsége megtalálja a helyét. Nagy vonzerő a KISZ-szervezet is. A későbbi beszélgetések során az a vélemény kristályosodott ki bennünk, hogy a munkájukat komolyan vevő fiatalok aktívan bekapcsolódnak a vállalat más jellegű közös rendezvényeibe is. A KISZ politikai oktatások — Ágó Árpád a vállalat főmérnöke vezeti — élénk, őszinte hangvételű vitákká érlelődtek. Kérdeznek, ítélnék, véleményt nyilvánítanak és javaslatokat tesznek a KISZ.-tagok attól függően, mi a vita tárgya. Érdeklődéssel követik hazánk és a világ eseményeit, de amikor arra terelődik a szó, tanulnak-e tovább egyetemen, főiskolán. a válasz: Nem! Holott éppen a fiataloktól várhatnánk a törekvést. A fejlődő, ifjúkorát élő gyár középvezető-hiánnyal küzd. Az út nyitva áll. A politikai előadásokon megismerhették á lehetőségeket, s mint az igazgató mondta, a feljebb jutásban „a határ a csillagos ég”. — Tud-e erről? — kérdeztük Kajos Éva KISZ-titkárt. — Valamennyien ismerjük a gyár gondjait és lehetőségeit. — Miért nem tanult tovább? — Családi okok miatt. Zom- báról járok be, sok időmet elveszi az utazás. Jövőre azért tanulni szeretnék, Marxizmus —Leninizmus Esti Egyetemen. Éva törzsgárdatag. A gal- vánüzemben kezdte, ma bérelszámoló, KISZ-titkár és a vállalati könyvtárat is ő kezeli. Sárközi Lászlóné szerint legtöbb gondnak a bejárás az oka. A továbbtanulás iránti igénytelenségnek is ezt a magyarázatát adják. Az a fiatal, aki 2—3—5 órát utazik naponta, emellett dolgozik, jól keres, megelégszik ennyivel. Az igényetlenséget a faluból hozzák, ahol az is rangot jelent, hogy ipari üzemben dolgozik valaki és sokat keres. Más: — Sokan albérletben laknak, 1500—1600 forintból albérletet fizetni, mellette tanulni is, nehéz. — mondja Muck Mátyás. ö szekszárdi, egy éve végzett szakközépiskolában, 1600 forint az alapfizetése, ősszel vonul be katonának, de utána tanulni szeretne felsőfokú technikumban. Űj gyár — 800 munkással Hátul, az udvarban hatalmas, üveg és vasbeton csarnok emelkedik. „Az új gyár!” — mondják a munkások. Még ebben az évben termelni kezd. Mögötte a szerszámkészítő és a giluzsáló. Tücsöktanyának hívják. Mindkét részben zömmel fiatalok dolgoznak. Neider László szerszámkészítő szakmunkás. — Tengelicről járok be, hatkor kelek minden reggel. Jól érzem itt magam. Egy műszakban dolgozom, 1700— 1800 forintot minden hónapban keresek, huszonegy éves vagyok. Tavaly beiratkoztam a gépipari technikumba. — Miért? — Nyolc általánossal mihez kezdjek? A jól dolgozó fiatalok elismerésének szép példájával a giluzsálóban találkoztunk. A csoportvezető Nagy Margit. Huszonegy éves. — Bejáró vagyok én is. Mö- zsön lakom. — Mikor kel reggel? — Korán. Két műszakban dolgozom, reggel 6-tól kettőig, vagy kettőtől tízig. Amire nagyon büszkék vagyunk, az a vállalat női kézilabdacsapata, bekerültünk a megyebajnokságba. Tagi a vagyok a csapatnak, sok időmet elvesz, de megéri. — Mi az, amitől jól érzi itt magát? — A KISZ-szervezet a legnagyobb összetartó erő. Kirándulunk. moziba, színházba járunk. Legutóbb a Spartacust láttuk, legközelebb a Dunakanyarba megyünk kirándulni. — A fizetés? — Ezerhatszáz forint. Elégedett vagyok, nem szívesen hagynám el a gyárat. Úgy tervezem, itt dolgozom ezután is, itt szeretném elérni azt a maximumot, amit lehet. A Fővárosi Öra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi dísz- műgyára fiatal ipari üzeme a megyeszékhelynek. Dolgozóinak fele — szintén fiatal. Azok közülük, akik a gyárat második otthonuknak tekintik, munkájukat pedig fontosnak — itt maradtak, a kezdeti zökkenők ellenére is. Ma pedig jól érzik magukat ök vannak többen. RADICS ÁGNES A segítés példája Aki ezelőtt egy hónappal látta a gyönki gyógyszertár udvarát, nagyon elcsodálkozna a szeme elé most táruló látványon. Nyoma sincs a tágas, füves udvar képét rontó, kivénhedt melléképületnek. A helyét takaros ház uralja, körülötte és benne pedig építő serénység. Annak idején, amikor az öreg építmény — alapokig való — bontására k'észültek, azt ígérte a volt Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat gyönki, 3. számú állomásának építési brigádvezetője; — Ha minden jól megy, kedvez az idő és anyagban sem lesz hiány, augusztusban be lehet költözni! Kár lenne incselkedni az építőipar munkáját elég gyakran akadályozó gonosz manókkal, s jövendölésekbe bocsátkozni, ha nem lennénk biztosak abban, hogy ezzel a vállalással, vállalkozással szemben a „manók”’ tehetetlenek. Az emberséges összefogás ereje itt tökéletes védelmet biztosít minden akadály ellen. Nézzük csak az építés rövid, de sikeres, mi több; sokaknak példát kínáló történetét. . . Február közepén szocialista szerződés jött létre egyfelől az állami gépjavító 3. számú gyönki telepe és a megyei gyógyszertári központ között Steiiz János gépészmérnök és Steitz -íáms- né, született Faludi Zsuzsanna gyógyszerész — megyei ösztöndíjasok — gyönki letelepedésének biztosítása tárgyában. Az előzmény. .. a fiatal diplomások, féléves gyermekükkel, azaz; csak miatta, munkahelyet készültek változtatni lakás hiányában. A két munkáltató, a X. pártkongresszus határozatainak szellemében ült össze, hogy együtt munkálja ki a fiatal szakemberek végleges letelepítésének lehetőségét. A gvógyszertári központ gyönki gyógyszer- tárának udvarán lévő melléképület sorsa ezen a tanácskozás on pecsételődött meg. — Mi adjuk az átalakításra alkalmas épületet és a pénzt. — Rendben! Mi vállaljuk a tervezés, átalakítás munkáját, a kivitelezést! A terveket a gépjavító építésztechnikusa készítette — társadalmi munkában. A bontás is ment, mint a karikacsapás. Részt vett benne az egész műszaki gárda, az igazgató, a főmérnök. Még tereprendezésre is futotta a segítőkészek erejéből. A gyógyszertári központ biztosította kivitelezési költség költségvetés szerint 217 641 forintjából 160 000 forintot — készpénzben. A társadalmi munka szervezését, irányítását, ellenőrzését Bozsó János, a gépjavító igazgatója vállalta. A szolgálati lakás, mely természetszerűen a gyógyszertári központ tulajdonát képed majd, jóval augusztus előtt elkészül. A két fiatal boldog, s van miért: gyökeret ereszthetnek ott, ahonnan csak kényszerűségből mentek volna el. Akik pedig a két pályakezdőért kötöttek szocialista szerződést, elégedettek. Ami külön-külön aligha, vagy csak nagyon hosszú távon valósulhatott volna meg, megosztott vállalással rövidesen elkészül. Mindkét közösség méltán lesz büszke amikor sor kerülhet a házavatásra és a fiatalok birtokukba vehetik otthonukat. Napjainkban — és reális számítások szerint még jó néhány évig — gondot jelent elegendő lakás hiányában a pályakezdő szakemberek letelepítése városon, falun egyaránt. Sokat beszélünk erről. Számos gazdasági vezető panaszolja, hogy nem tudja helyhez kötni a fiatalokat. Éppen égért, nem véletlenül idéztük a szocialista segítés fenti példáját. Tessék, lehet követni! A szerződő felek bizonnyal készségesek lesznek, ha bárki hozzájuk fordul tanácsért a tenniakarás- tól vezérelve. Végül még csak annyit, hogy remek érzés lehet olyan közössé eb ez tartozni, an^e’-ik nem csak a nap nyolc órá4*.*iaíi közösség, hanem ezen túl is. Mindig, mindenben. — li — Hetvenöt éves a Mezőgazdasági Múzeum Kuttyogató, szűcsök, curholó, gya- lom, eszteváta tőke — olvasni a Mezőgazdasági Múzeum egy-egy kiállítási tárgya alatti feliraton. A régészeti leletekben, kiállítási tárgyakban egyre inkább gyarapodó háromnegyed százados évfordulóját ünneplő Mezőgazdasági Múzeumba kerülnek lassan az ezekhez hasonló kézi munkaeszközök, melyeknek neve nekünk már idegen kifejezésnek, szerkezete furcsa, öt;etes tákolmánynak tűnik, holott nem is olyan rég még a paraszti életforma nélkülözhetetlen tartozékai voltak. Tizennégy kiállításon ismerkedhetünk itt mező- gazdaságunk múltjával és jelenéveL Hangulatos tájdiorámákon halászok, csikósok munkájáról a paraszti életforma egy-egy jellegzetes mozzanatáról láthatunk képeket, végigkísérhetjük a bőr- kikészítés valamennyi műveletét, a földművelő eszközök fejlődését, ismerkedhetünk ba- rorrififajtákkal, bőrbetegségekkel, pisztrángtenyésztéssel. Láthatunk kapitális szarvas- agancsot, magajáró gőzgépet, lószerszámokat, csikós, gulyás, juhászöltözeteket. Valamiféle nosztalgia vesz erőt az emberen, ahogy nézi a kiállítás egy-egy jelenetét és érzi, hogy már hiányzik a szüret, a disznóölés meghitt hangulata, — múzeumba került ez is. Viaszfigurák idézik kivilágított üvegtárolók mögött a tűzrakás, a kunyhóban alvás, a pusztai élet kényelmetlenségét. A világon földműveléssel foglalkozó 350 millió család közül 250 millió még ma is faekével műveli földjét. Itt a faeke kiállított tárgy, s a használattól kifényesített eke- szarvhoz nem nyúlhatunk hozzá. Hatalmas, erőt kívánó szerszámok, paraszti találékonysággal kieszelt munka1 db 350 B. CSEPEL TEHERGÉPKOCSI 4 tonnás műszaki vizsgázott üzemképes állapotban tipizálás miatt SÜRGŐSEN ELADÓ. Dombcalor Vasipari Szövetkezet, Dombóvár. Ügyintéző: Gerber. Telefon : 13—26. (39) eszközök. Traktorzajhoz szokott fülünknek, asztalsimasá- gúra elmunkált, nagyüzemi táblákhoz szokott szemünknek már idegen ahogy az ökör vontatta eke fordítja a barázdát a fekete műanyag- habföldön. A szépművű ősi közlekedési eszköz a szekér „felnőtt” másai nem is olyan rég még egymást érték az országutakon. Helyet kaptak a múzeumban az alkotók, azok, akik a termelőeszközök tökéletesítésén dolgoztak és azok is, akik az értő szakemberek nevelésén fáradoztak. Európai hírű tudósok, neves tanárok, — megalapítói a magyarországi mezőgazdasági kutatásoknak. Néhány sárgult végbizonyítvány, s akik kapták, azoknak a munkája egész biztos, hogy valahol, valamiben benne van. Egy 1896-ban „gróf Eszterhá- zy Miklós Móricz,által fenntartott, és a földművelésügyi M. K. minisztérium felügyelete alatt álló csákvári földmíves iskola által kiállított” bizonyítványban a következő osztályzati fokozatok találhatók: Buzgalomra és ügyességre nézve a tanuló lehetett igen buzgó, buzgó, nem buzgó, hanyag. A múzeum tárgyi és adattári gyűjteménye 158 ezer darab. Minden darab érdemes helyre került; a Mező- gazdasági Múzeum szolgálja az agrárhagyományok bemutatásának és a mezőgazdasági szakismeretek terjesztésének ügyét. Mintha ezt a múlt örökségének tiszteletén alapuló háromnegyed százados hiA Szekszárdi Állami gazdaság, Sz.eksz.4rd — Borkombinát portásokat keres azonnali belépéssel. Jelentkezés a gondnoknál. (2) vatást hirdetné a múzeum tornyokkal és bástyákkal ékesített épületcsoportja, a Városliget öreg fái közt a Vaj- dahunyadvár. D. Varga Márta Népújság 7 1971. május I»
