Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
Üj környezetben rendezik meg a Szegedi Ipari Vásárt Szeged ismét készül az ünnepi hetekre. Több mint 100 rendezvénnyel fogadja júliusban és augusztusban vendégeit a Tisza-parti város. Ezek közül a Dóm téri szabadtéri játékok mellett kiemelkedik á már hagyományossá vált Szegedi Ipari Vásár. A július 16—25 között megrendezésre kerülő 26. Szegedi Ipari Vásár új környezetben, a korábbinál nagyobb területen fogadja a kiállító vállalatokat, a vásárlátogató közönséget. Évek óta Dél-Magyarország ipari seregszemléje a szegedi vásár, amely iránt mind nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. Már az elmúlt évi, a jubileumi vásár is tanúsította, hogy a korábbi belvárosi vásárterületet kinőtte ez az ipari seregszemle. A vásár több mint Szeged, illetve Dél- Magyarország ipari termék- bemutatója, hiszen az idén is az ország 16 megyéjéből több mint 100 vállalat jelentkezett Már az is hagyomány, hogy a szegedi vásáron bemutatják termékeiket a jugoszláv vállalatok is. Mellettük a határmenti árucserét ' bonyolító magyar és jugoszláv külkereskedelmi vállalatok is A közelmúlt hetekben a Gazdasági Bizottság határozatban szabályozta a vidéki vásárok rendezésének körülményeit. E határozat értelmében a korábbiakhoz hasonló -jellegű, tehát az ipar. a kereskedelem és a fogyasztók nyári találkozója a közszükségleti cikkeket gyártó ipar fejlődését bemutató és a határmenti árucsere vására lesz a szegedi. Ezután kétévenként rendezik meg a szegedi vásárt, új környezetben és nagyobb területen, mint a korábbi esztendőkben. Szeged a város egyik legnagyobb terét, a Marx teret és a téren lévő Felsőfokú Vasútforgalmi Technikum épületeit bocsátotta a vásár rendelkezésére. A korábbi években több középület, iskola bekapcsolásával csak 8500 négyzetméter volt a Szegedi Ipari Vásár területe. Az új környezetben több mint 1500 négyzetméter nyitott; és fedett terület áll majd a kiállítók rendelkezésére. Az idei vásár alkalmával több ideiglenes pavilont építenek, hogy kielégíthessék a vállalatok igényeit, de már készülnek a tanulmánytervek az új, végleges kiállítási csarnokok építésére. A megfelelő szervezeti feltételek megteremtése érdekében a városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás igazgatóságának létrehozására. Feladata lesz nemcsak az ipari seregszemle, hanem sok más szakkiállítás rendezése is. Ilyenek lesznek az országos őszibarack- és csemegeszőlő-bemutató, a nemzetközi borkiállítás, az országos likőripari bemutató, a tájjellegű vadászati es élővadbemutató, a nemzetközi virág- kiállítás és a tájjellegű galambkiállítás valamint a nemzetközi részvételű országos kutyakiállítás és vad- bemutató megrendezése. Ezeket mind az ünnepi hetek időszakában tekinthetik meg a Szegedre látogatók. A munkásélet küszöbén Az idős szakmunkás névnapján berúgott, r a műhely dolgozóinak legalább a fele. Csendes névnapi megemlékezésnek indult, de két-három pohár után egyre sűrűbben sza- lajtották a tanulókat a sarki vegyeskereskedésbe. i — Igyatok, fiúk — biztatták őket, s nagyokat nevettek a tanulók esetlen spiccessér gén. A fiúk ittak. Emberként akartak helytállni, hisz vizsga után ehhez a brigádhoz kerülnek. A kollégiumban kitört a botrány, az igazgató másnap behívatta a fiúkat és részletesen emleséltette velük a történteket. Nem rúgták ki a gyerekeket az iskolából. * A Sándor fiú ballagására beutazott a fél rokonság, vagy tizenöten, szépen, ünneplősen. hozták a rántott húst, az ajándékokat, meg a rengeteg pénzt, hogy állni tudják az előre megrendelt ebédet. Szegény Sándor gyerek azt sem tudta kihez szóljon, Illett, hogy mindenkivel váltson egy-két udvarias szót rokoni tiszteletből, meg az ajándékot is még kell valahogy szolgálni. A gyerek a felhajtástól fizikailag és idegileg is kimerült, pedig harmadnap kezdődött az írásbeli vizsga. A ballagás újabban az esküvővel, búcsúval, keresztelővel azonos rangú népünnepély lett. Nem számít a pénz és fáradtság, a szülők presztizsok okból kénytelenek vállalni. Pedig egyszer végre be kell látni: az érettségi az alapműveltségen kívül nem ad, vagy legalábbis ritkán ad többet A maturáló diák még nyugodtan elhasalhat egy írásbelin is és a szóbelin is. Egy biztos: az érettségiző diákok egy része még nem tudja, hogy szeptemberben hol folytatja tovább, egyetemi, főiskolai előadóteremben, fizikai munkásként, hivatalban, vagy szakmunkás-tanulónak megy. önkéntelenül felmerül az emberben a kérdés: dehát akkor minek ez az egész? * — A kezdő szakmunkások társadalmi megbecsülése hadilábon áll. — mondják az egykét éve végzett szakmunkások. Külsőségeiben is. Néhány éve a szakmunkásvizsgán az egyik vizsgabizottsági tag szakállasán, saruban jelent meg. Valószínű „inasoknak így is jó" meggondolás alapján. Feltehetőleg oda se figyelt. A vizsgázók pedig ismerik társadalmi rangjukat. Tudják, hogy ők a munkásosztály tagjai, mert arra tanítják őket: édes fiam, neked nem kell félned. És elég csak egyetlen ilyen „apróság", hogy megkeseredjék a szájuk íze. De elfelejtik tudni azok, akik ebben őket megakadályozzák. Azok, akik a ma érdekeiért feláldozzák a holnapi nyereséget. — Pátosz, hangerő kérdése kimondani: Ti, fiaim, a munkásosztály gyermekei vagytok — mondja egy évek óta a szakmunkások nevelésével foglalkozó tanár — szív is kell hozzá. És forma. Valami új, amivel át lehet törni a társadalmi közömbösség gátjait. Építők napján, a diátok és a tantestület szervezésében a szekszárdi szakmunkásképző intézetben ünnepi szakmunkásjelőlt-avatásra kerül sor. Formailag: tíz órakor megszólal a csengő, a harmadévesek az alsóbb évfolyam sorfala között a sportpályára vonulnak. Szavalatok, ünnepi beszéd, szoboravatás következik. A TOTÉV egy idős és egy fiatal szakmunkása egy kék-fehér feliratos zászlót nyújt át a jelölteknek. Minden évben a kilépő évfolyam egy selyemszalagot helyez a zászlóra. Tartalmilag: A szakmunkásjelölt érzi a fontosságát. Valámit már érez a társadalom megbecsüléséből. * A harmadéves ipari tanuló így fogalmaz: Ha szakmunkásvizsga után elhelyezkedek a vállalatomnál, olyan, mintha a melegházból a jégesőre tennének. Egy: A kollégiumból albérletbe kell mennem. Kettő: Nem tudom, hogy milyen brigádba kerülök. Három: Alig ismerek valakit a vállalatnál. Harmadik éve dolgozik a hamarosan szakmunkás a vállalatnál. Névről ismeri az igazgatót, de nem ismeri a szakszervezeti titkárt, a párttitkárt, a KISZ-titkárt — még névről sem. — Biztos nem volt idejük bemutatkozni. Eszembe jut, hogy érdemes lenne legalább egy héten keresztül vizsgálni, hogy vajon az igazgatók heti hány órát fordítanak a vállalati ügyek intézésére. És ebből a — bizonyára nem sok — időből mennyit szentelnek a munkásokkal való ismerkedésre, beszélgetésre. A munkába állás napján a szakmunkás a munkaügyre megy, kivárja míg sorra kerül, elintézi a papírügyeket, lemegy a műhelybe, bemutatkozik, s ha csak valaki át nem segíti az első nap torokszorító izgalmán, este ked- j vétlenül teszi le a szerszámot. ., * A munkássá válásnak, a munkába indulásnak nincs aktusa. Kevés „felülről jövő” biztató szó, kevés a baráti kézfogás. Tiszteletükre ritkán rendeznek ünnepséget. Pedig megtérülne a ráfordított idő és pénz is. A vállalatok jó része természetesnek találja, hogy a végzett ipari tanulók automatikusan visszakerüljenek, továbbra is náluk dolgozzanak. A jó munkáskollektíva kialakításának, a gondolkodó előrelátásnak egyik iskolapéldája: a KISZÖV az arra érdemes szakmunkástanulókat szövetkezeti tagnak felveszi. Minden év decemberében a szakmunkástanuló-intézet levélben felkeresi a vállalatokat. Érdeklődik a náluk tanult szakmunkások helyzete felől. Megelégszenek-e a munkájukkal, mennyien hagyták ott a vállalatot, s mennyien maradtak. Az érkező válaszok megnyugtatóak: a fiatal szakmunkásoknak jó a munkahelyi közérzete,— megállják a helyüket, D. VARGA MÁRTA Dombóvár — várrom Érdi Judit rajza .te dolgozol ő dolgozgat É n hajtok, te dolgozol, ő dolgozgat.” Ha a munka szóba keHil, valahogy ilyen sajátosan ragozzuk az igét mostanában. Mert munkaügyekről nehéz úgy beszélni, hogy valamilyen formában ne érintsük a fegyelem, a szorgalom kérdését, s hiányát. Persze, másoknál, kritikusan, önmagunkkal szemben általában megértnek vagyunk. Azt nem mondanám, hogy elnézőek, igénytelenek is, de mentségünkre mindig találunk indokot. Ha többet nem, hát azt, hogy nem lógunk ki a sorból, úgy, sőt jobban elvégezzük feladatainkat, mint sokan mások. Nagyon kitűnni egyébként sem érdemes mert még félreértenék. Sikertelenségünkért pedig gyakran környezetünket, főnökeinket, a feltételek hiányát okoljuk. Mi húzódik meg az igénytelenséget, a középszerűséget igazoló és egyben elítélő közfelfogás mögött? örök emberi tulajdonság, hogy saíát helyzetünket — de társainkét sem — tudjuk teljesen tárgyilagosan értékelni. A .lószándékot, a tenniakarást mindig csak másoknál vonjuk kétségbe. Mert cselekvésük indítékait kevéssé ismerjük és értjük, sajátunkéra viszont mindenkor találunk, legalábbis önmagunk számára meggyőző magyarázatot. Ezúttal azonban nem csupán általános emberi gyengeségekről, többről, valami másról is szó van. Sokan a gazdaságirányítás rendjének átalakításával magyarázzák, hogy objektíve növekedtek az igények, miközben lazultak a morális eresztékek s mérsékeltük az önmagunkkal szemben támasztott követelményeket. A megállapítás az első pillanatban igaznak tűnhet, jóllehet e két ellentétes irányú folyamat gyorsaságának megítélésében becsaphatnak érzékszerveink, mint ahogy a vonat ablakából nem tudjuk helyesen megbecsülni a szomszédos vágányon velünk ellentétes irányba haladó szerelvény sebességét. Viharos iramot diktál a kor. amelyben élünk. Erezzük, hogy mások a munkahelyi követelmények, mint akár két-három évvel ezelőtt. Mi magunk is többet várunk a társadalomtól, szemlátomást átalakul az életmód, a fogyasztás szerkezete, s növékvő családi költségve« tésünket döcögve követik a bévé* telek. 1MT agasabb szinten folytassuk a *** szocializmus építését — így összegezte a X. pártkongresszus a jelen és a jövő feladatait, s mélyreható elemzés után vázolta az ellentmondások, a feszültségek feloldásának konkrét * programját. Népgazdaságunk az intenzív fej1- lesztés korszakához ért. Az ipari és a mezőgazdasági termelésnövelés fő módszerévé a létszám- emelés helyébe a termelékenység fokozása kell, hogy lépjen. Győr* sítanl szükséges a szolgáltatások, az egészségügyi, a szociális, a kommunális, a kulturális ellátás bővítését. Más szavakkal: a hatékonyság növelése került szocialista építőmunkánk középpontjába. Ez — sok más mellett — nagyobb fegyelmet, szorgalmat, szervezettségét kíván. Mégsem egyszerűen arról van szó, hogy dolgozzunk egy kicsit jobban. Másként kell dolgozni, vezetni, gondolkodni, élni ahhoz, hogy mindenütt 'felszabadulhassanak az alkotó energiák, hogy elérhessük a gazdaságban, a társadalomban, aa életszínvonalban és — az életfelfogásban azt a magasabb szintet, amelyet számunkra a fejlett szocialista társadalom jelképez. Érzékeljük e kor feszítő igényeit. Ezért vagyunk jogosan türelmetlenek környezetünkkel, társainkkal, főnökeinkkel, lehetőségeinkkel szemben. Tulajdonképpen önmagunkkal, saját munkánk hatásfokával vagyunk elégedetlenek, de nem eléggé következetesek. Másokat könnyebb bírálni, az igét egyszerűbb hirdetni, mint követni. Fogalmazzunk szemtől szembe keményen: én dolgozom, te dolgozgatsz. • . Am ezt csak akkor tehetjük, ha magunk már kellő önvizsgálat után elkezdtük azt a bizonyos magasabb szintet megközelíteni, ha jobban és másként dolgozunk, mint tegnap. Ebben másokra nem várhatunk. K. Vépújság 7 1971. május 30o
