Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

A szerző megjegyzése: .,A közelmúltban ^Emberek, házak, udvarok” címszó alatt több részből álló cikksorozat jelent meg lapjukban Szekulity Péter és D. Varga Márta tollából. Ez adott ösztönzést arra, hogy az indító részben „Nagy- máhyok közelről” érintett bányászközség 'bányászati múltjáról, annak rövid kor- történeti bemutatásával kísérletet tegyek.

Úgy érzem ugyanis, hogy a községet érintő bányászat, múltja és szercpformá- lása megérdemelne egy ilyen méltatást.”

J

elenkori meghatározás szerint Nagyrriányok a mecseki feketeszén-medence északmecseki részmedencéjéhez tartozik és az itteni bányászkodás 1965. márciusában ért véget, mintegy 150 / éves időszakot lezárva.

A felszabadulás előtti időben, a feudalizmus korában 1849-ig, a kapitalista időszakban 1849-től 1944-ig a

szén piaci helyzete határozta ' meg a kitermelést és a kereslet-kínálat szerepe valamint a versényképesség hol jobb, hol rosszabb jövedelmezőséget biztosított a tulajdonosoknak, illetve társaságoknak. Ezek a konjunkturális meghatározók természetesen éreztették hatásukat az itteni dolgozókra és munkásrétegekre is.

Tulajdonképpen az észak-- mecseki medencében 4 jelentősebb bánya működött, éspedig Szászváron (egyetlen még napjainkban termelő üzem), Mázán, Váralj án ■ és Nagymányokon. A továbbiakban Nagymányok és Váralja kialakulásáról lesz szó a két-, tő szoros összefüggése miatt.

A feljegyzések szerint Váralján; 1793-ban kezdődött kilN. színi feltárás Hutfa * által, amit. Krekó Gy: folytatott. .Később’ Nagymányok 1 bökápcsoWő Svával egy nagyobb tőkeerejű társaság kezelésében folytatódott a kitermelés és 1817- től Kolb F. bérleményében egy árendás társaság működött 1828-ig. A bérleti szerződések megkötése éz 'dobén a pécsi püspöki . uradalommal történt, általában rövid lejárattal, és ezért, valamint a széneladási nehézségek miatt a társaságok működése rövid életű volt. Igazi ösztönző sem ipari, sem fogyasztói oldalról nem nyilvánult meg meggyőzően és a fogyasztói igényeket a szállítási lehetőségek is korlátozták. Ezek a vásárlások legtöbbször csak kis mennyiségekre vonatkoztak és így nem voltak kifizetődők Éz időben a tulajdonképpeni bányaművelés csak külszíni „turkálásban” nyilvánult meg és a feltárás a széntelepek megnyitási pontjának környékére korlátozódott. Víztelenítésre figyelmet nem fordítottak, a vágatok kihajtási mód- . jai, biztosításai a rablógazdálkodást tükrözték.

A szénkereslet az 1870-es években megindította és ösztönözte a tőkés vállalkozásokat és ez a mecseki kőszén iránt is megnyilvánült. A techhikai fejlődés forgalmi lehetőség^ azaz a vasúti közlekedés. és a folyami szállítás térhódítása, továbbá az ipari felhasználók és a bővülő piaci igények széles körű eladási folyamatot indítottak meg. így történt ez Nagymányok és Váralja esetében is. Az 1873-ban megépített Bátaszék—Dombóvár—; Zákány vasútvonal nagyobb tőkebefektetésre adott ösztönzést és Nagymányokon Riegel A. bányamérnök vállaikozásáNépújság 6

1971. május 30

Nagymányok bányászati múltja

ban már korszerűbb és céltudatos bányaművelés indult meg. Riegel A. elképzelése többek között az Alföld tüzelőellátása volt, ezt a törekvését azonban a konkurencia, főképp a pécsi Duna- gőzhajózási Társaság a Bátaszék—bajai vasútvonal kiépítésében befolyása révén késleltette. Ennek ellenére Riegel A. és társai részvény- társaság jelentősen fejlesztette a bányát, 1877-ben az Antal és Karolin tárót, majd 1882-ben a Szarvas altárót kihajtva a korszerűbb bányászkodás alapját megteremtette. Műszaki-technológiai fejlesztésre is gondolva 1889- ben a normál nyomtávú vasút építését kezdte el és a bánya villamosítására 1897-ben erőművet is létesített. A Rezső táró 1900-ban elkezdett kifiaj- tásával bővítette a szenmezőt.

Riegel A. működésével egy- időben Váralján l’s megindult a bányaművelés, amikor 1874- ben a Viktória Kőszénbánya és Kokszgyár Rí. megjelent és átvette az eddigi kisebb magánvállalkozásokat. Ekkor mélyítették el a Lajos-aknát és értékesítési‘okokból kokszkemencéket is építettek, sőt szénmosóval is kísérleteztek. Rossz eredményeik miatt ez utóbbi kezdeményezeseket fel kellett adniuk. Itt' indult meg tö^éék "ftdzött a kőszén' bri- kettálásának kísérletezése is. / A ■ társaság igazgatóságába beKerült Kiegei elgondolásai alapján szerves kötőanyaggal brikettet gyártottak, ez azonban nem bizonyult eléggé időtállónak és így abbamaradt

indkét helyen csődbe *■< kerültek a vállalkozók a századfordulót követő gazdasági válságban és 1905 táján a Nagymányoki Eánya az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya Rt.-hez került. Az I világháború utáni szénkonjunktúrát pangás követte, majd 1930-ban , a szászvári Uj-akna beomlása után az Rt. Nagymányokra helyezte ái súlypontját. Ismét bővítésre került sor, a Rezső tárói szállítás korszerűsítésével, valamint az 1936-ban megépített osztályozó és szénelőkészítő mű üzembe helyezésével. A különféle légszérekkel a gázgyári követelményeknek kívántak megfelelni. Ebben az évben épült meg a brikett- gyár is azzal a céllal, hogy a gyenge minőségű és nehezen értékesíthető porszenet feldolgozza. A brikettgyár ma is működik — természetesen korszerű, bővített formában és megváltozott technológiával — és a község bányászjellegét, illetve kapcsolatát a múltból a .jelenre ez az üzem vezeti át.

Említést kell tenni a termelt szén minőségéről és a bányászati adottságokról is. Az 1930-as években a szén átlagos fűtőértéke 5400—5300 kalória körül mozgott 17—20 százalékos hamu és 4-—6 százalék nedvességtartalommal. « .A művelési viszonyokat illetően minden kedvezőtlen bányászati adottság megtalálható volt. Főképp a széntelepek lencsés előfordulásai okoztak problémát. Ez a sok nehézség — most már az utólagos megérzések szerint is igazoltan — oda’, esetett, hogy’á nagyüzemi koncentrációnak semmiképp

sem megfelelő és a szén- vagyonhelyzetet sem megnyugtató' megállapítások következtében a bánya bezárásra került.

A kommunális és szociális jellegű létesítmények gyarapodása lassan indult meg. 1920—1927 között épült meg az öregtelep kb. 105 lakással és ez a kolónia az. akkori vi- , szonyoknak Jaaladónak számító módon vízvezetékkel, utcai világítással, járdákkal stb. volt ellátva. Iskola is épült, valamint orvosi rendelő és lakás, továbbá a korhoz illő meghatározás szerint * a tisztviselői kar számára kaszinó, a munkásságnak pedig vendéglő. Mindezek a 30-as években műhelyekkel és egyéb ipari jellegű létesítményekkel bővültek, majd a sportpálya építésére is sor került.

A munkáslétszám igen változó volt. A konjunktúrát tükrözi egy-két idevonatkozó adat. Riegel idejében kb. 120 fő dolgozott. Az E^zt.—Szászvári Rt. idejében 1905—1914 között 200—300 fő volt foglalkoztatva. A I. világháború ideje alatt ez a létszám kb. 600 főre nőtt, és ez tovább növekedett a háború utáni konjunktúrában 1924-ig kb. 900 főre. 1930 elején viszont ez a létszám 470 főre esett vissza, majd a 40-es években ismét felfutott. A II. világ- 'Häbor0-"‘MS}£n érte el a nagy-- mányoki bánya legmagasabb termelését, 1943-ban 98 900

tonna kőszenet adott, 194 5- ben 47 540 tonnát, és a felszabadulás utáni években, 1951-ben 76 210 tonna volt a legnagyobb termelés.

A bánya történetében a legsúlyosabb tömeges bányaszerencsétlenség 1932. december 28-án a Szarvas-táró V/a. szintjének 9 telepénél történt, amikor is fejtés-összeeresztés- kor szénporrobbanás keletkezett és ennek 14 halálos áldozata volt

JJ’ elszabadulás után az ál- lamosítással új koncepciók érvényesültek. Több szervezeti alternatíva következett, főbb állomás 1948. október 1. a Mecseki Szénbányák Nemzeti Vállalat megalakulása, melynek székhelye Nagymányok volt és az ide tartozó üzemek között Komló is szerepelt Újabb változások révén 1950— 1953 között mint a Nagymányoki Szénbányák NV. irányítása alatt működött a bánya, később azonban Komló felfutásával fordított arányban csökkent a nagymányoki üzem jelentősége és 1954— 1965 között 76—22 ezer tonna termelési határok között mozogva visszafejlesztésre került. Váralját is ugyanez a sors érte, amikor 1355 évben történt újranyitás után 1961- ben ismét bezárták.

Epilógus:

Eljutottunk tehát napjainkig. A nagymányoki bánya jó vagy rosszabb helyzete kisugárzott helyileg is, sőt a közvetlen környékre is, hiszen igen sok bejáró bányász dolgozott itt Öbányáról, Öfaluról, Kismányokról, Me- cseknádasdról, Hidasról és Váraljáról, méghozzá gyalog átjárva. A bámrihoz kapcsolódó öregtelep, majd az 1957—

1958-ban épült újtelep viszonylag zárt egységet képezett, különösen régebben az öregtelep. A telepi szóhasználat a községtől elvonatkoztatva még ma is megtalálható, de már nem oár.ló éllel, hiszen minejkét telep a község szerves részét képezi.

Különösen az utóbbi 15 év sok átállást kívánt a Nagymányokon dolgozó és lakó rétegektől. A felszabadulás után biztosnak vélt termelési szinttartást és az államosítást követő kedvezményeket, fellendülést és jó kereseteket 1954-től a lassú visszafejlődés . követte. Sok bányászt Komlóra helyeztek át, ami lelkiekben és fizikailag nem mindenki számára volt’ megnyerő. A visszafejlődéssel a község kulturális arculata is megváltozott. A pezsgő és öntevékeny színjátszás, tánccsoportok, zenekari rendezvények lés a sport — különösen a labdarúgás — . színvonala megtört. A megszerzett hírnév és tekintély, megkopott és ma már csak a múlt felidézésére szolgál.

✓

Olyan községgé vált tehát Nagymányok, melynek jelentős múltja és ebbeli előnye volt, ez azonban elapadt és a környező községek szinte észrevétlenül felzárkóztak. ’

Helytelen és elvont lenne, a múltat idézni. A bánya megszűnésének és bezárásának feltételei már régebbtől értek, hiszen a termelési koncentráció kialakulható lehetősége, a távolodó és mélyülő, valamint egyre töredezettebb széntelepes mezőkben olyan paramétereket mutattak, hogy ilyenekkel már nem lehet, sőt talán éppen a népgazdaság érdekében nem is szabad termelni. A bányát tehát bezárták és fel kell adni azokat a néhol még érződő illúziókat, hogy az valamikor újra kinyit.

A mai helyzetünk ennek ■í"*' ellenére biztató. Tudjuk milyen üzemek létére és fejlesztésére számíthatunk. És még valami: a nagyközséggé szerveződött három község (Nagymányok, Váralja és Kis- mányok) összefogással sokkal * többre képes, mint egyenként külön-külön volt. Zálog erre a tanácsi testület koordináló szerepe és annak felismerése, hogy a reális és közös elgondolások valóra váltása a legfontosabb feladat.

Sok bányász és ipari dolgozó utazik nap *mint nap távolabbi munkahelyére, de a Nagymányokról elköltözőitek száma mégsem számottevő. Van valami, ami ideköti őket, talán a múltból, de inkább a közelmúltban elkezdődött újabb erjedés és a helyi fejlődésbe vetett hit az, ami a községet végleg elhagyni szándékozókat visszatartja. Az intenzív fejlődés valóra váltását az ittlakóknak együttesen kell megoldani. •

Füzesi Pál

DÍagymányok

Mondjuk meg magyarán...

Lőrjncze professzor szelíd modorú ember — talán éppen nem kis részben ennek köszönheti népszerűségét —. s nemigen szokott • beszélni a * nyelvrontásról. Inkább azt magyarázza, hogyan kell szépen beszélni édes anyanyelvűnkön. És az sem az ő dolga, hogy fliiket beszélünk rajta. Az anyanyelvvel mindent ki lehet fejezni. Magyarul, magyarosan. Egyszerűen, éirthetően. És a magyar nyelvnek külön sajátossága, hogy azt is el lehet mondani vele, amit tulajdonképpen ki sem mondunk.

Például részese voltam egy beszélgetésnek a tihanyi révnél, ahol a pénztárosnál . megtudakoltam: mikor indul a legközelebbi komp. Azt válaszolta — egyszerű mondatban —, hogy minden óra negyvenkor. Erre én kiszámoltam, hogy ötveii peré múlva. Éppen el akartam menni, hegy valamivel agyonüssem az időt, de szerencsére közben ittam egy kévét, s így öt percjműlva meghallhattam a hangszóróból:

— • Menetrenden kívüli kompjárat indul azonnal Szántód-rév felé. Beszállás után a komp azonnal indul.

Ezek már nem olyan egyszerű mondatok voltak, hanem kellően bővítettek. A pénztáros felvilágosítása (égy- neki egyszerű mondatban) és a hangszóró bejelentése (egy nekem egyszerűbb mondatban) . azonban együtt rendkívül bonyolult mondatot jelentettek. Olyasmit mondtak el nekem, amit ki sem mondtak, mert úgy látszik! féltek jogos felháborodásomtól. ;Tudtomra adták, hogy nem érdeklem őket. menjek ä pokolba, ne háborgassam őket, vegyem tudomásul, hogy ők a komp, s szívességet tesznek, ha át visznek. Mert ha nem így gondolkodtak volpa, a pénztáros udvarias kérdésemre így válaszol:

— Menetrend szerint csak miniden óra negyvenkor indul a komp, de ha közben összegyűl egy hajóra. való kocsi, indítunk egy mentesítő hatót. Valószínűleg egv nedved órán, húsz percen belül át*, jut.

Ez a „régies” közlési forma úgy látszik kezd kimenni a divatból. Mert másutt is valami furcsa, új ,m«gyar nyelvtant” beszélnek* Például a boltokban.

i JJLérdés: „Van friss kenyér?*'

Választ .jlsrincs!”

Régies formák: „Sajnos, nincs. Elfogyott, ma már nem is kapunk!” „Sajnos, nincs. Még nem érkezett meg. Egy órán belül várjuk;!” „Sajnos, nincs. Elfogyott, de utána rendeltünk, mindjárt hozzák!!”

A hivatalokban Is egyre tömörebben beszélnek. Elmondják például, hogy elintézés előtt kivel kell láttamoztatni egy bizonyos kérelmet, de azt sokszor nem te- szilf hozzá, hogy az elintézéshez, mondjuk, egy húsz forintos illeték- bélyeg is szükségeltetik. Ezt legközelebbi alkalommal közük, egy újabb tőmondatban. így hát az ügyfél szaladgálhat, s áldhatja azt a legújabb magyar nyelvet, vagy inklább azokat, akik ezt felhasználva, bár udvariasan raosolyog- nak^ mégis biztosítják őt mélységes! lenézésükről és megvetésükről!

Nem ritkán niár a sajtó is hódol''-— sajnos — ennek a furcsa tömörítési mozgalomnak. Nemrégiben például néhány lap közölte, hogy a nyugdíjfolyósító intézet egyszerre háromhavi lakbérhozzájárulást küld ki a nyugdíjasoknak. A lapok elfelejtették hozzátenni: ez azt jelenti, hogy a nyugdíjastól májr kérik a felemelt lakbért, de ő még csak később kapja meg a különbséget. És azt is elhallgatták, hogy egy másik, s szerencsére valóban, magyarosan gondolkodó rendelet szerint addig senkitől népi lehet kérni a több pénzt, amíg ő nem kapjá meg a hozzájárulást. Később aztán megjelentek azok a közlemények, amelyek valóban magyarán beszéltek. Elmondván a teljes igazságot, a teljes tényállást: a nyugdíjfolyósító intézet adminisztrációba nem bírna a munkát, ezért késik majd a jlakb£rhozzá;<árulások kiküldése, de; ez nem érinti a nyugdíjasokat, mert ők ráérnek akkor fizetni, amikor megkapják az erre szolgáló pénzt.

Az olvasó, aki bizonvára magyar ember, ha magyar úis^got olvas, maga is eldöntheti, hogy mi a magyarosabb beszédforma. Mert igáz ugyan, hogy a szabatos fogalmazás egvik fontos követelménye a tömörség, de a kostád gondola- fr*bpk kö~ié«s4re szolgál. Mén’r'/'dig áh)"Iában ú^v, hogv kimondóik, amit gond.ot'-v,k. Nehogy mások Myasmit a mi gonp—víf r>r-^

mm is tő™ o" dalodban, hanem in- duJla+^-avakkal szokás kife’ezri. A nyelvet — vagy a hangiratot —

1 ?lpát nvelvtani hibákkal

lehet rontani- T -bet azt, fá;da- loihi, nagyon szNmmrmak és tör mernek lá.tszó mond.?+o,rTral is. Magyarul beczélni tudniillik egyebeik között azt is jelenti, hogy azt mondjuk meg a rezsik magj^ar mbernek, amit kérdezett, amire kíváncsi. /