Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
Dombóvár összefogott Tíz hónap alatt 120 óvodai férőhellyel gazdagodik a város Ritka eset az újságíró gyakorlatában, amikor — ahogyan mondani szokták — „ha megfeszül” se tud annyi nevet említeni ameny- i?yit szeretne. Legfeljebb először egyet, mely Magyarország bármelyik térképén olvasható, magát Dombóvárét. Egész beszámolónkat névlajstromokkal tölthetnénk meg, ha mindenkit rendre akarnánk sorolni — -személyeket és vállalatokat — akik elkövették a lehetségesét annak érdekében, hogy a város egyik fő gondja enyhüljön. Az óvodai férőhelyekről van szó. Egy idézet a városi tanács művelődésügyi osztályának írásából: „Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Dombóvár IV. ötéves tervének főszereplője az óvodás korú gyermek. Felméréseink szerint a 740 óvodás korú gyermek hatvan százalékát, azaz 444-et nem tudjuk óvodában elhelyezni. A városi tanács vb megállapította, hogy nem kevesebb, mint 300 óvodai férőhely szükséges ahhoz, hogy a kisgyermekes anyák ismét eljárhassanak dolgozni. A 300 féróhely megteremtéséhez ... összesen kb. 10 millió forint kellene, ami ... nem áll rendelkezésre.” Valami más azonban igen, aminek ecsetelésénél nagyon vissza kell fognunk magunkat, hogy ne hasznáijunk felsőfokú jelzőket. Egv páratlan méretű társadalmi összefogás, melynek révén a már adott keretek bővítésével, példátlanul rövid idő alatt százhússzal gyarapszik az óvodai férőhelyek száma Dombóváron. Ez természetesen nem a megoldás, hanem a megoldásnak egy nagyon jelentős része. Tíz hónap &z az idő, ami az első megbeszélések és a most már bizMottú: „Tudatosan kell számolni a n«k kéttűs elfoglaltságával, régebbi és újabb keletű gondjaikkal" (A* MSZMP KB. határozatából.) I. Élénk visszhangot keltett, vitát váltott ki a hallgatóság körében a tamási járás nőfelelősi tanfolyamán elhangzott hozzászólás. Mondandójuk a nőkérdésben hozott párthatározat szellemében fogant. Dr. Csik János, a pincehelyi kórház pártvezetőségének tagja a náluk dolgozó családanyák és az intézmény érdekében kérte a felsőbb szervek segítségét. — Kórházunkban mintegy 15 olyan asszony dolgozik ápolónőként, akinek nincs szak- képzettsége. Oklevél nélkül munkálkodnak és nem is rosszul. Ezek az asszonyok nem fiatalok már, többségük középkorú. Családi helyzetük miatt nincs arra lehetőségük, hogy bentlakásos tanfolyamon szerezzenek szakképesítést. Ezek az asszonyok emiatt sok kedvezménytől elesnek: a többinél jóval kevesebb a fizetésük és szerződéses alkalmazásban végzik nehéz munkájukat. Kórházunk orvosai vállalnák, hogy helyi tanfolyam keretében felkészítik őket a vizsgákra, azonban feletteseink eddig elzárkóztak ettől. II. Tájékozódás végett felkerestük a tamási járási pártbizottság illetékes csoportvezetőjét, tos (milyen ritkán lehet ezt ilyesmiről elmondani!) átadási határidők között lezajlik. Tavaly novemberben hívta Össze először a végrehajtó bizottság a vállalatok és intézmények vezetőit a kérdés megvitatására. Nem kellett sokat vitatkozni. Nagymama, akire a kisgyerekeket bízni lehetne, nincs mindenhol; A vállalatoknak hiányzik a munkaerő. Rövidesen bebizonyosodott azonban, hogy ezért nemcsak a szakvezetők feje fáj. A közelieké és távoliaké egyaránt. Hiszen a fiatal városban számos olyan munkahely létezik, melynek közvetlenül illetékes felsőbb vezetői távolabb, Pécsett, Szek- szárdon, vágy éppen Budapesten vannak. 495 000 forint erejéig nyúltak, az első szóra, minden különösebb rimán- kodás nélkül a „zsebükbe”. A következők: Dombóvári Afész, Pécsi Postaigazgatóság, Pécsi Kesztyűgyár, Budapesti Fatelítő Vállalat, Vetőmagtermeltető Vállalat, Fémtömegcikkgyártó Vállalat, Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, Baranya —Tolna megyei Élelmiszeráru Nagykereskedelmi Vállalat, Tejipari Vállalat, Dombóvári Halgazdaság, Dél-dunántúli Módi János elvtársat. Tör- tént-e azóta változás, mi a politikai vezetők véleménye e kérdésben ? — Úgy tudom, még változatlan a helyzet. A nőfelelősök tanfolyamát követően részt vettem a kórházban egy élénk szakszervezeti taggyűlésen. A feszítő gondok között hozták ott is szóba ezt a témát Ezen a taggyűlésen a kórház főorvosi kara egyöntetűen kiállt a szakképzetlen ápolónők megtartása és képzése mellett. E plénumon felvetett szorongató gondok alapján lefolytatott a megyei egészségügyi szakszervezet egy helyszíni kivizsgálást. Ismereteim szerint nem jutottunk előrébb, állítólag azt állapították meg, hogy jelenleg törvény tiltja áz ápolónők ilyen formában történő iskoián kívüli képzését. Mi ezzel nem tekintjük befejezettnek a dolgot, további vizsgálódásra van szükség, hogy megleljék, a megoldást. —- fejtette ki a járási pártbizottság csoportvezetője. # III. A kis intézményben az átlagosnál még súlyos" !-h ápolónőhiány végigkíséri dr. Kozma Lajos főorvossal a pincehelyi kórház pártszervezetének titkárával fnlvtatntt beszélgetésünket. ök ide nem várhatnak tömegestől szakképzett fiatal hőket, meg kell elégedniük azzal, ami jut. Nézzük csak az egybevágó intézményi és ápolónői érdekeket. Nem jelentéktelen, hogy az egészségügyi középÁramszolgáltató Vállalat. Mindehhez a városi tanács még további háromszázezre^ tett hozzá, ami természetesen" még mindig kevés lett "olna egy említett férőhelyszámú új óvoda felépítéséhez. A cél nem ez volt, hanem, hogy a térés város egymástól távol levő pontjain egyszerre segítsenek az elhelyezési gondokon. A meglévő óvodák bővítésével. A négy színhely: az Erzsébet utca, Uj dóm búvár, a Bezerédj utca és a MÁV területe. A terveket a városi tanács építési osztályának dolgozói és a MÁV mérnökei készítették el. Mindez azonban még bizonyos fokig még mindig csak a különböző vállalatok vezetői között bonyolódó „belügy” lett volna, ha a szükséges szervezésnek nem biztosítják a legszélesebb társadalmi alapokat. Az MSZMP városi bizottsága nőreferensével együtt a vb minden számításba jöhető üzemet bejárt. Műhelyi dolgozókkal beszélgettek, üzemi gyűléseken vitatták meg a témát, ahol aztán már régen nem ők voltak a „hangadók”, hanem a legérdekeltebbek, az asszonyok. Valamennyi építkezést végigjártuk. A Bezerédj Utcai és az újdombóvári óvodák bővítését a városi tanács költségvetési üzeme vállalta, az Erzsébet utcait az Univerzál káderek mennyire kötődnek munkahelyükhöz, állandó, vagy ideiglenesnek tekintett dolgozók. Az sem kevésbé fontos, hogy ugyanazon terheléssel, szakképzettségüktől függően, havonta négy-ötszáz forinttal többet, vagy kevesebbet visznek haza. — Milyen a szakképzettek és szakképzetlenek aránya a kórházban? / — kérdezem a párttitkártól. — Meglehetősen ro^sz és attól tartok, hogy még további romlásra számíthatunk a jövőt illetően. A belgyógyászati és sebészeti osztályon még a fele részt sem éri el a szakképzettek; aránya, itt a szülészeten sem megfelelő. Szorgalmasak, törekvőek, áldozatkészek a mi ápolónőink. — hangzik a válasz. Hangsúlyozottan fontosnak tartja a párttitkár, vegyük figyelembe, hogy nem egyköny- nyen kivitelezhető a család terheit is viselő ápolónők szakképzése. Hetente három napon át kellene bejárniok a szekszárdi szakiskolába, ezt valószínűleg ők sem vállalnák és ennyi időn át a kis létszámú intézmény sem tudná nélkülözni őket. — Mit javásol titkár elvtárs, hogy lehetőséget kapjanak? Szerinte sem lehet belenyugodni ebbe a helyzetbe, csak ne mindenáron tegyenek ellene, az asszonyok húzódozása, vagy netán távozása árán. Szövetkezet, a MÁV-é kijelölése most folyik. A honvédség árkokat ásott, a TÜZÉP alapanyagot, a Téglaipari Vállalat téglát adott,, a Volán negyvenezer forint értékű szállítást, az újdombóvári szülői munkaközösség. bontásban vett részt, a Láng Gépgyár üzemrésze építési, villany- és vízvezetékszerelési szakmunkát biztosított, az 516-os Szakmunkásképző Intézet sok száz tanulója pedig ottjártunk idején is javában rakta a falat, szakoktatói vezetésével, sőt egész évfolyamok az óvodákban teljesítik majd idei vizsgafeladataikat is. Természetesen nem lehet kihagyni se az Alkotmány Termelőszövetkezetet, se a vasipari, se a vegyesipari ktsz-t, legkevésbé azonban a faiparit, mely az összes' ajtó- és ablakkereteket, gyönyörű szakszavunk szerint a „nyílászáró szerkezeteket” adta. A látogató abban a szerencsés helyzetben van, hogy a jövővé változó múltat láthatja. A múlt sanyarú. Ujdombóvárott harminc gyerek szorongott idáig egy akkora szobában, mely egy közepes családnak is kicsi lenne. A bővített rész már falegyenben van, új foglalkozási teremmel, az óvónőknek megfelelő szobával, zsibongóval. A Bezerédj utcában idáig tizenöt felnőtt öltözött-vetkő- zött egy 1,5x3 méteres' szobában. A gyerekekkel együtt 115 személy részére állt ren— Megoldás lehet, ha az iskola vállalja a kihelyezett osztály indítását. Ehhez tisztázni kel magukkal az érdekelt ápolónőkkel, mit várunk tőlük és tanulmányaik elvégzése fejében mit kapnak. — Ha csak az anyagiakat nézzük, akkor sem kicsi a tét. Gondolom, előbbiek szerint látni fogják az értelmét. — Sajnos, napjainkban nem vonzza annyira a fiatalokat ez a pálya, hogy feleslegessé válna: jobban igazod jék qz élethez a szakképzés, a jelentkezők elébe kell mennie a szakiskolának. — mondja végül dr. Kozma Lajos. IV. Kőrútunk végállomása . az Egészségügyi Szakiskola Szek- szárdon. Megtette a szolgálatát a téma rövid vázolása az előzetes bejelentkezés folyamán, Németh Sára, az iskola igazgatója felkészülten vár. Állítja, és bizonyítja, hogy több akadálya van a kihelyezett tagozat indításának. A helyszínen kellene tanfolyam- vezetőt és ápolástanból előadót biztosítani, szemléltető eszközök, demonstrációs terem kellenének, 15 jelentkező az előírásos, és a hallgatókkal szemben szigorú követelmény a nyolc általános végbizonyítványa. Már-már úgy tűnik, egérfogóban a szakképzetlenül dolgozó ápolónők ügye, de nem. számba vette az igazgatónő a lehetőségeket is. Az utánpótláshoz. a jó .beiskolázáshoz ajánlja a kórháznak, a jövőben kössön szerződést a fiatalokkal társadalmi ösztöndíjra. Egyetértünk, hpgv ez önmagában sem az utánpótlás sem a szakképzetlenek gondját nem oldja meg. Utóbbihoz többféle megoldást tart lehetségesnek Németh Sára igazgatónő. delkezésre egyetlen illemhely: Ma már az új nagyterem gyakorlatilag készen van, a Láng szerelői szerdán épp a vizesblokk elkészítésén szorgoskodtak. Az óvónők gondja az építkezések miatt átmenetileg megszaporodott. Mégis, kivétel nélkül, szinte sugározzák az örömöt. Szeptemberre valamennyi óvodabővítés elkészül, és ha újra kiadják Dombóvár értékes helytörténetét, nagyon célszerű lenne fényképmásolatban közölni legalább egy olyan megrendelő levelet a sok közül, melyen az ÓVODA felirat mindenhol sürgősséget, sőt soronkívüliséget jelentett. Az elmondottakban nagyon is csak vázlatosan ecseteltek nem csodákról adnak számot. Amint mondottuk, még csak arról sem, hogy Dombóvárott szeptemberre minden óvodai férőhelyi gond megszűnik. Azt a számot is csak befejezésül idézzük, hogy a társadalmi munka értéke az eddigi, na- . gyón szerény, számítások szerint félmillió körül jár. A gondok részleges megoldása nagyon fontos. Úgy érezzük azonban az is, hogy Dombóvár a társadalmi összefogás,, a szervezés, a jóakarat és az ügyszeretet országosan ritka példáját szolgáltatta. Nem X., nem Y. és nem Z., hanem a: — DOMBÓVÁRIAK. I ORDAS IVÁN — Elképzelhető, hogy a megyei főorvoshoz intézendő kérelem alapján a pincehelyieket a jövő évtől kezdve heti egy alkalommal felkészítenénk Szekszárdon a vizsgákra. Ehhez költségvetés és engedély kell, de azt hiszem, még így sem tudnák őket helyettesíteni a kórházban. A másik lehetőség. Hat-hét éve jelent meg egy ma is hatályos rendelet, mely szerint aki 10 éve dolgozik ápolónőként, a kórház előterjesztésére automatikusan szakképzettnek tekintendő. Teljes kárpótlást ez jelentene. ígérem, én ennek a rendeletnek tüzetesebben utánanézek. 'Azonban így is javaslom, ennek ellenére, hogy szervezzék meg Pincehelyen a segédápolónői tanfolyamot — ez háromhónapos időtartamú, tananyaga 72 órányi — elvégzése módot ád magasabb átsorolásra. v. Nem maradt pusztába kiáltott szó a járási tanfolyamon elhangzott hozzászólás. Kiutat kereső kőrútunkon meggyőződhettünk arról, hogy a lényeget értő emberek segítőkészsége nagy erő. Mint cseppben a tenger, itt is tükröződik a lényeg: az érdekeltek közösen keressék és így megtalálhatják a pincehelyi családanyák hátrányos helyzete megszüntetésének útját. Somi benjaminné Népújság 1971. május 30. Egy felszólalás nyomán Szerezhetnek-e szakképesítést a pincehelyi ápolónők?
