Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-28 / 124. szám

* VÁR KO NY! NÁNDOR* Az ókori tudomány rejtélyei A másik eshetőség szerint Számítva 11010 évet kapunk, az utolsó esetben 32 570 évet. Ha a három eredmény közül a legkisebbet vesszük, mint leg­valószínűbbet, — lévén a ta­vaszi napéjegyenlőség a leg­általánosabb évkezdet —, lát­juk, hogy a denderai naptár legkevesebb 11 000 éves. Záradékul említsünk meg egy újabb leletet: az iráni Ko- hisztán hegyei közt egy bar­langi (!) rajz olyan csillag­pozíciókat mutat, melyek i. e. 8000 évvel álltak fenn; a Vé­nuszt és a Földet vonal köti össze rajta, ami mágikus kap­csolatot jelent. A felfedezők ezt nem vették tekintetbe, hol­ott a védikus (hindu) csillag­mitológiák fontos tanítása, hogy a Sukra (Vénusz) a Földnek elöljárója, fény- és törvény­hozója, közvetlen védnöke. A Földnél kétszerié több fényt kap a Naptól, azaz istene is kétszer annyi szellemi világos­ságot kap a Nap istenétől. A regés hagyományok szerint al­kata együtt változik a Földé-' vei, tehát anyagi tekintetben szintén felsőbbrendű társa. I. e. 8000 azonban a közép­kőkor ideje, s a lelet környe­zete is „primitív”, kőkori jel­legű. Ám lehet, hogy a má­gikus kapcsolat feltüntetése indiai eredetű, dravida kultúr- hatás átvétele. A KÖ TUDOMÁNYA A prehisztória és az Ókor teljesítményei a ciklopszi épít­kezés és a kolosszális szobrá­szat terén ma már közismer­tek. Elegendő a világszerte szétszórt, tíz- és tízezernyi megalit-művekre, kőkörökre, menhirekre, dolmenekre utal­ni, melyek legszebb mutat­ványa Stonehengében áll; ha­sonlóképp a földgolyó minden táján található, számlálatlan, emberkéz emelte hegyekre, a piramisokra, amiket Cheops gúlája reprezentál méltókép­pen; végül Egyiptom, India, Kafirisztán, Dél-Amerika, s a Húsvét-sziget szoboróriásaira. E roppant kőtömbök kifaragá­sának, mozgatásának technikai, feltornyozásuk mérnöki tudo­mánya mindmáig nagyszámú elmélet és magyarázat felállítá­sára ösztökélte a kutatást, anélkül azonban, hogy a kér­dések hiánytalan megoldásáig eljutott volna. Itt meg sem kí­séreljük végigtekinteni a prob­lémahalmazon, mindössze né­hány olyan szemelvényt eme­lünk ki, melyek előtt minden szaktudomány értetlenül áll, vagy pedig restellvén bevalla­ni tehetetlenségét és a régi tu­domány fölényét, hallgatagon megy el mellette. Damaszkusziéi északra, az Anti-Libanonban áll, illetve hever romokban az Ókor egyik leghatalmasabb műve: Baal­bek; Jupiter templomának ne­vezik és Antonius Piusnak tu­lajdonítják építését (i. u. 150), noha semmi dokumentum nem említi, s nevében máig őrzi az ősi Baal isten tiszteletét. A talapzat, a híres „terasz”, ame­lyen az 54 óriási oszlop állt, semmiképp sem tulajdonítható a rómaiak művének, sőt azt sem tudja senki, mely nép, s mikor emelte és főként ho­gyan ? A teraszt három kőtömb alkotja, kettőjük hossza 22 m, a harmadiké 25 m. magassá­guk 5 m, szélességük 6 m, sú­lyukat egyenként 2000 tonnára becsülik; a talaj fölött 7 m magasságban vannak a falba építve. A negyedik a kőfejtő­ben kifaragva, szállításra ké­szen áll, s mutatja, hogy az építkezést nem fejezték be, vá­ratlanul kellett abbahagyni. Képzeljünk el 22—25 m hosz- szúságú, földszintes ház nagy­ságú kőtömegeket, s próbáló­juk megfejteni, hogyan farag­ták ki, mozgatták tova. s emelték magasba? A bolíviai Altiplanon, 4000 m magasságban fekszik Tiahua- naco romvárosa, egy hasonló­képp romba dőlt ország met­ropolisa; E. Harry Gerol úgy véli, „ez lehetett az első em­beri település (város) Ameri­kában”, H. S. Bellamy szerint pedig „a világ legrégibb ma- gasműveltsége” virult fel itt. Naptemplomának, a Kalasasa- yának 50—60 tonnás pillérei még állnak, ezeket a Titicaca-tó 40 km távolságban lévő szigetén, a Kiappija nevű kialudt tűzhá­nyó andezit lávájából vájták ki. s vízen szállították el. Hogyan, s miféle vízi járműveken, ti­tok, minthogy az Altiplano fátlan pusztaság, s a tavon sásból font bárkákon közleke­dik a nép. A perui inkák egykori fő­városa, Cuzco közelében áll Sacsahuamán vára, mely az amerifcanista V. W. von Ha­gen szerint „kétségkívül egyi­ke a legnagyobb építmények­nek, amiket emberkéz emelt”. Háromszeros bástyasorának egyetlen sarokköve 8 m ma­gas, 5 m széles és majdnem ugyanoly vastag, vagyis kis- híján emeletes ház nagyságát teszi ki egymagában. Akármint építették, „e roppant szikla­tömegek bámulatba ejtenek — írja von Hagen —, Stonehenge eltörpül mellettük, Agamem­non sírja Argoszban semmiség hozzájuk képest, s még Ag- rigentum ciklopszi fala sem állja meg az összehasonlítást Sacsahuamán várával”. De mit szóljunk ehhez? Az erődítménytől három-négyszáz méternyire, a hegyoldal egy kráterszerű mélyedésében, négyemeletes ház nagyságú sziiklatömb hever; súlyát 20 000 (írd: húszezer) tonnára becsü- liif— (Kifogástalan mesterség­beli tudással van megtvagva, emeleteit, lépcsőit, mellvédjeit csigavonalak, körök díszítik. És ez a szörnyű kőmonstrum a feje tetején áll, a lépcsők felülről lefelé vezetnek, az er­kélyszerű kiugrások kimered­nek a levegőbe. Miféle erő vájta ki a hegyoldalból ezt a hajmeresztő, túlzott idomot, szállította helyére, s fordította föl végül? És miért? A kuta­tók. felelet híján, gyakori szo­kás szerint meg sem említik a problémát. De Dél-Amerika indiánjai szolgálnak más csodákkal is. A chimuk nagyszerű kultúra- alkotó népe a perui Nepena völgyében oly hatalmas ön­tözőművet létesített, hogy ma­radványaiban is ellátja a mai lakosság szükségletét. A völgybe zárt legnagyobb víz­gyűjtő medence 1 km hosszú és 800 m mély; úgy teremtet­ték, hogy a völgy talpán ke­resztbe 24 m szélességű kő­gátat raktak. Hogy ezt a me­dencét vízzel tölthessék meg, két külön csatornát húztak, melyek egyike 20 km hosszú­ságban vonul fölfelé a völ­gyön, a másik egészen a Ne­pena forrásig ér. Egy mai mérnök így méltatja régi in­dián szaktársai munkáját: „Az efféle számok csak elégtelenül írják le eme régi kultúra tel­jesítményeit. Az építők az ön­töző művészet e mesterművé­nél, melynek messze ágazó há­lózata a legkisebb részletekig kidolgozott tervezést árul el, csodálatra méltó sokoldalúság­ról és a természeti körülmé­nyekhez alkalmazkodó képes­ségről tettek tanúbizonyságot. A csatornák rendszerint lassú, egyenletes eséssel kanyarognak a hegyoldalak között, s a leg­nagyobb ügyességgel kerülik meg a különféle akadályokat. Ahol a terepet nem lehetett kihasználni, ott a vezetékeket támfalak fioríjá'S. vágy pecffa olykor 20 m magas töltések, merész lendülettel vágnak át keskeny völgyeken, a talaj mé­lyedései fölött. Másutt mér- földnyi hosszúságban felül nem múlható művészettel vannak a sziklafalakba vájva. Nem ritkán az előreugró hegyfökokat olyan bonyolult földalatti csatornák törik át. hogy sokszor á mai mérnököknek is nehéz kiismer­ni magukat bennük”. Yucatán félszigete úgyszól­ván egyetlen dzsungel-benőtte romterület (180 000 km2). Die­go de Landa. ki elsőnek járta be az országot (1549-ban). azt írja, hogy a spanyolok jöve­telekor az egész félsziget „egyetlen városnak látszott”. Nagy része már akkor rom volt. a többi azóta vált rom­má. A régészek tucatjával bontották és bontogatják ki a rengeteg fojtó öleléséből e templomvárosokat. Micsoda képet nyújthattak ezek nyolc­tíz templomukkal. melyek mindegyike külön léocsőzetes piramis tetején, teocallin állt! „A legrégibb és legnagyobb Tiikal — írja von Hagen —. Oly roppant nagy, hogy terü­letét meg sem tudták mérni..! Főtere, nagyjából a közepén, 400x250 láb kiterjedésű. Kö­rülötte állnak a legnagyobb piramisok, a legmagasabb 259 lábnyira, (kb. 86 m) emelkedik a tér fölé. Sok más hasonló áll ott és több száz építmény, ki­csi terektől óriási vízmeden­cékig, széles utcák, labdajátszó­terek és ismeretlen célú mo­numentumok. A nagy piramisok mindegyi­ke kb. 200 000 köbméter tér­fogatú. Csupán magvuknak felhalmozásához 100 000 mun­kaóra kellett. A tanult munká­sak számát, hogy mennyire volt szükség a kövek kivágá­sához, méretezéséhez, faragásá­hoz, felrakásához és vakolásá­hoz. nem könnyű kiszámítani. A'Í r . - . v.ks. .• . ­(Folytatjuk) Nemzetközi a vásár *'yrri'---- - — -v •',l A z autókiáUítás egyik slágere a Volkswagen K—70 gépkocsi. Harminchat ország, 1400 külföldi és 1050 hazai válla­lat, cég hozta el termékeit az idei Budapesti Nemzetközi Vásárra. Ha területileg nem is — jelentőségében, választé­kában egyre nagyobb ez a vásár. Minden évben új cé­gek, új országok, új kiállí­tók jelentkeznek. S jól ismert vállalatok hozzák el ismét fő­városunkba újdonságaikat, ajánlatukat. A nemzetközi érdeklődést illusztrálják a minden évben jelentkező új kiállítók, — A BNV-n a? idén először sze­replő Chile, Dánia és Írország, az egyéni kiállítókkal megje­lenő Costa-Rica, Liechten­stein, Luxemburg, Spanyolor­szág, Svájc és Svédország. In­formációs irodát nyitott az UNIDO, az ENSZ Iparfejlesz­tési Szervezete. Ciprus, Mau­ritius, Szenegál és Libanon — ugyancsak először állít ki a BNV-n. Témájában az idei BNV el­sősorban a beruházási javak seregszemléje. A vásár jó al­kalom a hazai és a külföldi szakembereknek, kereskedők­nek a keneslet és kínálat fel­mérésére, a partneri kapcso­latok felvételére, a kooperá­ciós lehetőségek kialakításá­ra. A kooperáció jegyében hoz­ták el ajánlataikat a BNV-re az angol cégek, s már a vá­sár első napjaiban 20 koope­rációs javaslatról tárgyalnak. Témák szerint az építőipar, a járműgyártás, a szállítás, a textilipar, valamint a tudo­mányos műszerek gyártása került szóba. Brazília pavilonjában a lá­togatót egy csésze illatos ká­véval kínálják meg — s a távoli ország természeti szép­ségei mellett könnyűipari produktumai — textíliák, ru­házati cikkek, élelmiszerek keltik fel figyelmünket. Kívül-belül illatos a fran­ciák több részes kiállítási csar* noka. Dior, Chanel, Rochas Remy-Martin, vagy Dubonnet, aztán talajmegmunkáló gépek, útépítők, könnyűszerkezetű építőelemek, munkavédelmi berendezések és műanyagból készült emberi borda. Az olasz műanyaggyártó és csomagoló berendezések, a ja­pán számítógépek, az algíri mezőgazdasági és élelmiszer- ipari cikkek, az írországi au­tomata analizátorok iránt ér­deklődik a magyar külkeres­kedelem. , Szépek a pakisztáni textí­liák, szőnyegek, az EAK-ból származó bőrmunkák, az in­diai selymek, rézedények. Praktikusak a kanadai ital- és szendvicsautomaták, a gó­lyalábú traktorok. A hóelta­karító, anyagmozgató és geo­fizikai kutatóberendezéseket működő makettek népszerűsí­tik. Az USA kiállításának leg­népszerűbb cikkeit, a csillogó háztartási robotgépeket, házi­asszonyok, férfiak nézik áhí­tattal. Sokan tanulmányozzák az amerikai űrállomás egy ré­szének pontos másolatát. Az osztrák vállalatok és magyar partnereik vegyianya­gok, műanyagfeldolgozó gé­pek, alumínium termékek, csomagol "gépek, mérőké­szülékok kooperációs gyár­tásáról tárgyalnak. A BNV-n ezúttal hetedszer szereplő Hamburg az IKA- RUSZ-szal kötött kooperációs szerződés eredményeit pél­dázza. Húsz holland cég rendezte be azt a hatalmas üvegházat, amelyben mezőgazdasági esz­közöket mutatnak be. A japán sláger — a mini rádió és gyufásdoboznál alig nagyobb tv készülék. Nemzetközi autókiállítás — kinyitható, kipróbálható, meg­fogható, sokáig csodálható új típusú, formája autók a Vá­rosligeti tó mellett. Zsiguli. Moszkvics 427, Skoda, fran­cia kocsik —- Citroen, Simca, Renault, Peugeot, K—70/L jelzésű a nagy térfogatú, szög­letes Volkswagen, Alfa-Romeo, Steyer-Puch, FIAT, Chrysler növeli a választékot. Sötétedéskor felgyúlnak a vásár fényei — színesen ra­gyognak a neonok, ezüstösen csillog a főtéren az alumínium pavilon, a külföldiek közös ki­állítási csarnoka. Hidak ível­nek át a tavon, csónakok sik­lanak, sok nyelven kérik a „ „ * hűsítő sört, a magyaros va­csorát. K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents