Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-28 / 124. szám
Köszönöm a bírálatot eas Zöldségtermesztési gondjaink II. Fajta, gép, vegyszer Újra és újra rájövünk, hogy a régi közmondásokban ugyan némi életbölcsesség nyilvánult meg a maga idejében, de a világ haladásával, a társadalom változásával e bölcsességek enyhén szólva kétes értékűvé váltak. Lassan lomtárba kerül például a „lassan járj, tovább érsz” bölcsesség, mert legfeljebb az úttestről lelépő gyalogosokra alkalmazható, de az egyre sebesebben rohanó életre semmiképpen sem Sajnos azonban, akadnak közmondások, amelyek még ma is sűrűn idéztetnek. Ezek közé tartoznak: „Hallgatni arany, beszélni ezüst!”. És: „Mondd meg az igazat, betörik a fejed!”. Általában akkor mondják ezt, amikor valaki vagy bírál és ezért baja történik, vagy inkább hallgat, nehogy baja történjék. Valóban, a bírálat ellen még sok érintett hadakozik. miközben a társadalom egyenesen megköveteli fejlődésének meggyorsítására a kritikai szellemet. Éneikül nem haladhatunk előre. A bírálat olyan erő, amely a mi ügyünket, a szocializmust szolgálja. Bátran állíthatjuk: egyetlen hiba nyilvános kipellengére- zése sem árt, hanem használ a munkáshatalomnak. Ezért, hogy a párt sokféle módon bátorítja az embereket a szókimondásra. A szocialista demokrácia fejlesztése fontos dolog, s jóval többet jelent annál, minthogy mindenki megmondhassa a magáét. Azt jelenti, hogy a különböző emberek által felfedezett igazságokkal erősödjék a közös, nagy igazság. Ennek ellenére még napjainkban is „bátor bírálatról” szoktunk beszélni és . írni. A két fogalom, sajnos, gyakran együttjár. Bátor a bírálat, s aki bírál, az is bátor. Aki egyetért a bírálattal, az is. S aki a helyes bírálatnak érvényt szerez, intézkedik, szintén számíthat rá, hogy elismerően megállapítják róla: „bátran leszámolt a hibákkal”. Nem tudom tudományos pontossággal meghatározni, kit nevezünk bátornak. Bátor embernek tarthatjuk, aki a jó ügy érdekében bizonyos kockázatot vállal, veszélynek teszi ki magát. Bátorság szembeszállni egy népellenes hatalommal, az igaz, neriies ügy védelmében A történelem sok kimagaslóan bátor embert ismer, akik életüket is feláldozták a haladásért. Bátornak tekinthetjük azt is, gki ugyan nem az életet kockáztatja, hanem .csak” személyes érdekeit, maga és családja megélhetését — olyan nehézségeket vállal, amelyekkel nem kellene szembenéznie, ha megalkudna. Viszont ma bírálni — a jó ügy érdekében ' —, milyen kockázattal, veszéllyel járhat? A bírálatot védi a pórt álkotmá- nya, a szervezeti szabályzat, s minden állampolgárt támogatnak törvényeink, minden jogosan bíráló mögött ott áll a dolgozók — a társadalom — hatalmas ereje. A munkáshatalomnak szükségé van a bírálatra, hogy fölszámolhassa a hibákat. A bírálónak és az államhatalomnak ugyanaz az érdeke: egyetlen hiba. visszaélés se maradjon titokban. A törvényeket ez a hatalom hozza. A szocialista építés munkáját ez a hatalom szervezi. A törvényeknek minderikivel szemben maradéktalanul érvényt kell szereznünk. Az építőmunkát csak úgy tudjuk egyre kevesebb hibával Végezni, ha az államot annak polgárai, egyben alkotói, bírálatukkal is támogatják. ' A dolgozók 'állama és az egészséges, a szocializmus mielőbbi felépítésének érdekeit szolgáló közvélemény arra ösztönöz valamennyiünket, hogy ne hallgassunk, s némaságunkkal ne segítsük azokat, akiknek van okuk félni a bírálattól. Igen. ha csak ennyit vennénk figyelembe ■ —* ha : csak „elvileg” mérlegelnénk' a dolgot —, akkor valóban elavyltr, nak, idejétmúltnak tekinthetnénk azt, hogy a „bátor” jelzőt még mindig odabiggyesztik a bírálat szó elé. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a bírálat fogadtatásában sem lehet egy csapásra érvényt szerezni — a helyes; elvileg mindenki által elfogadott tételeknek —, valamennyiünk közös érdekeinek. A párt- és állami szervek, akármennyit is küzdenek ellene, nem tudtak mindenütt véget vetni a ba- sáskodásnak, a bírálat elfojtásának és megtorlásának. Gyakran a bírálónak nehéz harcokat kell folytatnia és a felsőbb szervek nem elég határozottan szereznek érvényt annak az elvnek, törvénynek, hogy meg kell büntetni a bírálat elfojtóit. megtorlóit. Akadnak vezetők, aikik azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, s van merszük a törvényekkel szembeszegülni. S még az sem veszi el ettől a kedvüket, hogy sok — de úgy látszik, még mindig nem elegendő — példán tapasztalhatták: a bírálat elfojtóit előbb-utóbb, de szinte kivétel nélkül utoléri a megtorlás. Szükség van-e még bátorságra a bírálathoz? Sajnos, több helyen igen. S nu'nél nagyobb bátorság szükséges valahol a hibákat lelenlező mondanivaló kimondásához, annál nagyobb zsükság van ott a bírálatra. Bizony, nem könnyű kimondani a kiskirályokról, basáskodó vezetőkről, hogy olyanok, amilyenek. Hiszen nem lennének kiskirályok, ha megfogadnák a bírálatot, s nem igyekeznének megtorolni. Aki Ilyen körülmények között vállalja a harcot, vállal bizonyos kockázatot. Sebeket is kaphat. Maga mögött tudhatja azonban a munkáshatalmat, amely igyekszik minden ilyen sebet begyógyítani és minden ilyen bírálatot megfogadni. Nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is kiáll n; a közérdekért, az azt sértő magatartás ellen. Nincs olyan mindenható vezető testület, nincs’ az a kormány- és pártvezetés, amely a tömegek segítsége nélkül átfoghatná az egész ország életét. A bírálók, akik vállalják a kockázatot, az állam. a párt megbecsülését élvezik még akkor is. ha bizonyos esetekben nem sikerül teljes mértékben megvédeni őket. S a szóvátett ügyön kívül segítenek annak megvalósulásában is, hogy a bírálat szóhoz ne a „bátor” jelző kapcsolódjék, hanem a lelkiismeretességé, az alapos tényismereté, a szakértelemé és az igaza segítőszándéké. A Megoldás:' meg kell teremtenünk a nagyüzemi zöldségtermesztési kultúrát. Ennek legfontosabb tényezője a gépesítés. Géppel művelni és betakarítani azonban csak az erre a célra nemesített fajtákat lehet, , Olyanokat, amelyek a termést egyszerre hozzák, a szemek egyöntetűek, a száron egy magasságban helyezkednek el. Ilyen fajták vannak, de a hosszú nemesítésben kifinomodtak. Nem tudják legyőzni a gyomokat, érzékenyek a különböző betegségekre. Védelmük csak vegyszerekkel lehetséges. A kiút tehát a fajtacsere, a gépesítés, a vegyszerezés szétválaszthatatlan hármasa. Számottevő területen összesen 35 zölségfélét termelünk. Ezek változatait több, mint 800 rendelkezésre álló fajtából .Válogathatjuk ki. A hatalmas tömegből azonban csupán hatvanöt az itthon előállított, államilag elismert fajta. Rajtuk kívül vannak a külföldről behozott fajták, az előzetesen elismertek és a fajtajelöltek. A választék a mai — tehát lényegében kisüzemi — igényeket kielégíti. A korszerű, nagyüzemi igényeknek azonban közülük csak néhány felel meg. A leggyakoribb eset, hogy ha behozunk egy gépet, akkor ahhoz a növényfajtát is importálni kell. Lássuk ezek után a gépesítést. Legtöbb reménnyel a vöröshagyma-termesztés gépesítése kecsegtet. Egy tűnik, hogy ebben az ötéves tervben ugyanolyan fokot érhetünk el a hgymater- mesztés gépesítésében, mint a’milyet elértünk az előzőben a zöldborsónál. A meglehetősen bonyolult folyamat mechani- zálásához minden egyes gép rendelkezésre áll. Létrejött a zölbabtermesztés mechanizálásának gépsora Is. A szedőgép levelestől lefésüli a termést, azután válogatja és egy másik gép darabolja. A probléma az, hogy a gép igényeinek megfelelő fajta rendkívül kényes, már a vetőmag I termelése is sokféle problémát okoz. A paradicsom gépesítését az amerikaiak oldották meg. Gépük egy menetben szedi le a paradicsomot és a folyamat végterméke paradicsomlé, amelyet a konzervgyár vesz át. Jól működik, néhány állami gazdaság már nálunk is használja, de rendkívül drága. A teljes gépesítés holdanként 20 —25 ezer forintba is belekerül. Ezért szerkesztettek egy magyar gépsort, amely két me- . netben dolgozik. Közben kézzel is válogatnak, aminek viszont az az előnye, hogy a „kiszemezett” paraicsomot piacra lehet vinni. A gyakorlat dönti majd el, hogy a tömeges gépesítésnél melyik megoldást alkalmazzák. Elvileg megoldott az uborkaszedés gépesítése is. Egy amerikai szerkezet felszívja az indát és a lelógó uborkákat levágja. A már létező magyar gép az indát vágja le, azt végighúzza egy szerkezeten és a kukoricatörő gépekhez hasonló elv alapján letépdesi róla az uborkákat. Mindkét szerkezethez olyan fajta kell azonban, amelynek indája rövid, az uborkák egymáshoz közel teremnek, és nagyjából egyszerre fejlődnek. Az uborkatermesztés gépesítésének megoldása azonban nem oly közeli kérdés, mint a hagymáé, zöldbabé, vagy akár a paradicsomé. Ezt még egy darabig kézzel kell szedni. Legfontosabb zöldségféléink közül nem beszéltünk még a gyökérről és a paprikáról. A gyökér nagyüzemileg jól termelhető növény, egyszerre érik, sorban helyezkedik el, a lombozat is nagyjából egy- magasságban fakad. Gépi szedése tehát kialakítható. A zöldpaprika szedését talán a paradicsomszedő gépeken variálható adapterrel oldjuk majd meg, de ez sem közeli dolog. A külföldről hozott fajtákhoz ugyanabban az országban rendszerint megvannak a szükséges védő- és gyomirtó vegyszerek is. Ekeket szívesen megvásároljuk, a gond csupán az, hogy nálunk olyan kártevők, olyan gyomok is vannak, amelyek a külföldi országban ismeretlenek, tehát amelyek ellen a vegyszer nem véd. Bőségesen marad tehát feladat a magyar vegyiparnak. Földeáki Béla (Folytatjuk). Szocialista brigádok a Bőrdíszműben ► • Az Április 4. brigád az idén nyerte el harmadszor az aranykoszorús jelvényt» A Dózsa György brigád először nj^rte el a szocialista címet. Foto: Gottvald.
