Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-27 / 123. szám

VÁRKON Y1 NÁNDOR: Az ókori tudomány rejtélyei Egyik legrégibb közülük i. e. 3380. január 19, midőn Közép- Amerikában teljes holdfogyat­kozás volt látható. Tudomá­nyos tekintetben fontosabb en­nél i. e. 3374. október 15; több bolygó és az Antares álló csil­lag találkozott ekkor a maya égbolt nullpontján, azaz a Tej­út és az Állatkor metszőpont­ján. Ezt a konstellációt a ma­yák oly fontosnak tartatták, hogy napját időszámításunk kezdő idejévé tették meg. (V. ö. az előbbi táblázaton a maya világév-naptár rendszeresíté­sének évével i. e. 3373 — egy év a különbség). Minthogy ezek a régi dá­tumok csillagászatilag rögzítet­tek, s egzakt ellenőrzés alá vethetők, nincs helye a kétely­nek arra nézve, hogy a feljegy­ző maya papok ősrégi eredetű adatokkal rendelkeztek, amik az égi események közvet­len szemtanúitól származtak, azaz maguk is régi fel­jegyzések, megfigyelések alap­ján művelték tudományukat. És mert mai értelemben vett írás akkor még nem volt, ta­lán kőbe vésték, vagy száj- hagyomány útján tartották fenn őket. Elképzelhetetlen, hogy ezek az egy-kétezer év­vel ezelőtt működött papok visszafelé számítottak volna, mint Ludendorff és a mai csillagászok, hiszen erre az in­dító okuk hiányzott, — vagy ha igen, akkor is több ezer éves gyakorlattal kellett bír­niuk, ami velejében ugyanaz: tudniillik régi hagyományokkal rendelkeztek. Mindkét esetben a maya csillagászati gyakorlat hatezer éves múltra tekint vissza. Azazhogy ennél is sokkal ré­gebbi időre, s épp ezt akarjuk megvilágosítani. Ugyanis az előbb említett i. e. 3380. ja­nuár 19-i dátumról az egyik maya kézirat megjegyzi, hogy 1 869 560-ifc napja volt egy még régibb naptárszámitásnak. Mi sem volna könnyebb, mint a milliós számokkal dobálódzó mondák körébe utalni ezt az állítást, azonban az ellenőrző számításokból kiderült, hogy csakugyan az előbbinél 5000 évvel régibb dátumra vihető vissza. Olyan eseményre, me­lyet Ludendorff „saecularis ritkaság”-nak nevez az Égen. Ha ti. 3380. január 19-től 1 869 560 napot számítunk visz- szafelé, i. e. 8498. június 15-ét kapjuk; ezen a napon pedig egy rendkívül különös kons­telláció állt be az Égboltoza­ton, amint pontosan megálla­pítható a Vénusz és a Mars bolygók, s az Antares és Alpha librae állócsillagok holdközei­ben voltak, míg a Jupiter a Bak-ponton volt látható, a Szaturnusz közvetlenül a ma­ya Ég nullpontján, azaz a Tej­út és az Állatkor keresztezésé­ben, — ami így, egyszerre csak igen hosszú idők alatt követ- kezhetik be. Mint Henseling kiszámította, ezt az együtt­állást i. e. 8498 és i. u. 1358 közt csak egyetlen egyszer le­hetett megfigyelni. Lehetetlen föltenni, hogy a eslllagvallás- ban élő, tehát a legnagyobb mértékben csillagfigyelő ma­yák véletlenül választották volna naptárkezdetnek azt a napot, amelyen egy ily végle­tesen ritka csillagállás tűnt fel az Égen. (Itt közbeszúrom, hogy Henseling Ludendorffal egyidóben vizsgálta a mayák csillagászati emlékeit, s telje­sen önálló eredményekre jut­va, sikerült úgyszólván az egész kérdésit tisztáznia). Ám a felsorolt dátumok és számítások további kombiná­ciókra serkentenek. így ha a fenti konstelláció évszámához, i. e. 8498-hoz hozzáadjuk az egyszer leforgott (vagyis meg­figyelhetett) maya világévet, 2760 esztendőt, akkor i. 11 258-at kapunk, ami fel­tűnően közel jár a maya nap- tárrendszer kezdőpontjához, 11 653-hoz. Ha pedig a másik dátumtól, a holdfogyatkozás i. e. 3380, évétől számítunk visz- szafelé a maya világciklussal, úgy a kezdőponthoz még kö­zelebb eső időt nyerünk: i. e. 11660 évet. Végül, ha a har­madik adattal, i. e. 3374. évvel tesszük ugyanezt, i. e. 11 654-et kapunk tehát egy év híján ma­gát a kezdő esztendőt, össze­gezve szögezzük le: három kü­lönböző, csillagászatilag ponto­san és hitelesen rögzített, régi maya naptári dátum vezet el a negyedikhez, időszámításuk 'kezdőévéhez, s erősíti meg azt. E négyféléi levont eredmény pedig ismét egybeesik a kál- deus, az egyiptomi és az indus naptárrendszerek keletidejé­vel. És mindenképpen helyes és jogos Henseling megállapí­tása: „I. e. 8498. június 15-e az emberi történet legrégibb szavatolt dátuma”. Egyébként Henseling csilla­gászattörténeti vizsgálódásai során — a fentieken kívül — ara az eredményre jut. hogy egyes ókínai kozmogrammák nem érthetők meg a maya csillagászat ismerete nélkül, így például a régi kínai ha­gyomány két gyenge fényű, alig látható csillagnak igen különös nevet ad. Az egyiket Napnak hívja: ez az imént említett maya nullanap (i. e. 3373. akt. 15) idején majdnem pontosan a nappálya csúcs­pontján (nyárpontján) állt. A másik csillag neve Hold, az előbbivel éppen szemben állt ugyanakkor, vagyis a nap­pálya mélypontján (télpont­ján). Azaz a két nép ezeket a csillagokat használta, többek közt, egy fontos időszámítási kör kezdőnapjának (nullapont­e.jának) meghatározására. Az idókör a mayáknál — mint láttuk —, i. e. 3373. október 15-én kezdődött és érvényben volt a spanyol hódításig. Az a négy csillag pedig, ameíy a kínai Su-king („Kiváltképpen való könyv”) szerint az év­szakok kezdetét jelzi, azonos a maka nullanap négy évszak­csillagával, ezek: Szing (Alpha Librae), Fang (a Skorpió Bé­tája és Deltája), Hiú (a Víz­öntő Bétája), Mao (Plejádok). EGYÉB CSILLAGDATUMOK A kínaiak szintén régi és ki­váló csillagász nép, már igen korán elkezdték hagyomá­nyaik, megfigyeléseik és mun­kálkodásuk feljegyzését. Pa- lugyay György. csillagászati írónk kiszámította, hogy az ég­szférát először i. e. 17 200-ban osztották fel. Ezt folytatólag írja: „A szféra 214 csillagkép­be való osztása volt,, az Ég el­ső és második felosztása. Ezt követte egy ‘ hármadik, mely újabb 18 csoportból és végül egy negyedik, mely további 46 csoportból állott. Az. utóbbi az első után valószínűleg 6000 év múlva (azaz i. e. 11 200-ban) következett be, mert olyan csil­lagképeket említ meg. melye­ket sem azelőtt, sem későbben Közép-Kínában látni nem le­hetett, majd esaik egy plátói év (világév: 25,920 észt.) után is­mét. Ilyenek: a déli kereszt néhány csillaga, melyet tenger csúcsának neveztek (Hái- ahan), vagy a Doradus csillag­képben levő Aranyhal (Chin- • yü). Ez az elnevezés — íme — kínai eredetű. A negyedik szférafelosztás után nem hal­lunk semmit a kínai csillagá­szatról, majd csak az i. e. 3. évezrendben Hoang-ti nevével lép be a történelmi időkbe. Érdekes, hogy ez a hallgatás i. e. 11 ezertől (pontosabban II 200-tól. ld. fent), 3 ezerig tartott, ebbe az időbe esne ál­lítólag a szanszikrit, görög, maya és óegyiptomi mondák szerint Atlantisz eltűnése, amely bizonyosan nem cse­kély nyom nélkül hagyta el szereplését”. Egyiptom csillagászatának hírneves emléke a denderai Állatkor. Ennek régisége fe­lől sok vita folyt, mert a templom, mennyezetén az Ál­latkört ábrázoló domborművel együtt, a Ptolemaioszok idejé­ben (i. e. 323—30) épült. Ám a vita már eldőlt, mert hiteles dokumentumokból kitűnt, hogy a szentélyt a predinasztikus időikben alapították, s utóbb többször átépítették.. III. Thut- mósze egy kb. 1500-ból szár­mazó felirata elmondja, hogy egy templom felújításához régi tervrajzot használtak: ezt „a nagy tervrajzot Tan-ta-renben (Denderahban) találták, régi jelekkel állatbőrre írva. Hor Követőinek idejéből”. Mint tudjuk. Hor Követőinek (Sem- szu Heru) a dinasztia előtti ki­rályokat nevezték. — A dom­bormű azért fontos emlék, mert a Zodiakus csillagképeit csigavonalban ábrázolja, az­az pontosan megállapíthatóvá teszi az Állatkor kezdetét és végét. A kezdő csillag az Oroszlán (Leo), vagyis az év elején az első hónapban a Nap az Oroszlán csillagképében állt. A napév kezdetének megálla­pítására így háromféle mód van: a mi január elsejénk, vagy a tavaszi napéjegyenlő­ség, vagy pedig a nyári nap­forduló. Minthogy az Oroszlán jelenleg a szeptember csillag­képe, az első számítás azt mu­tatja, hogy 19 404 évvel kell visszamenni, míg megkapjuk az időpontot, midőn a január az Oroszlán jegyében, áll. (Folytatjuk) Háztartásonként 1000 kilowattóra 2000 megawattos erőmüvek épülnek Hazánkban a villamos ener­gia felhasználása a háború előtti évekhez képest több mint nyolszorosára növeke­dett. A népgazdaság tervei szerint a villanyaram-ellátás a következő években is gyor­sabban bővül mint az ipari termelés, a IV. ötéves terv ideje alatt évente több mint 8 százalékkal. Ennek eredmé­nyeként az 1970. évi 17,7 mil­liárd helyett 1975-te 26 mil­liárd kilowattórára ró a fo­gyasztás. Az igények kielégítésénél két alapvető forrásra lehet számítani: egyrészt az új erő­művek kapacitására, másrészt pedig — meglévő nemzetközi kapcsolataink bővítésével — az import növelésére. Az új nagy kondenzációs erőművek mellett mind fontosabb sze­repet kapnak az úgynevezett csúcserőművek. 1972 végére befejeződik a 800 megawattos gyöngyösi Gagarin Hőerőmű építése. A negyedik ötéves terv legnagyobb erőművi beru­házása. azonban kétségte­lenül a Dunamenti Hő­erőmű továbbfejlesztése lesz, amelynek teljesítményét meg­közelítően 2000 megawattra bővítik. A második nagy 2000 me­gawattos erőmű építése ugyan­csak az olaj feldolgozó ipar fejlesztésével függ össze. A tervezett leninvárosi nagy olajkombinát szomszédságá­ban épül, földmunkái már idén megkezdődnek. Újszerű és világviszonylat­ban is figyelmet keltő a most induló gázturbina-építési prog­ram. Erre két szempontból is szükség van: egyrészt növeli a Yillamosenergia-igények ki­elégítésének biztonságát, más­részt pedig a csúcserőművek alkalmazásával az egész villa- mosenergla-termelést gazdasá­gosabbá teszi. A Szovjetunióban kifejlesztett 100 megawatt tel­jesítményű turbinatípust vá­sárolta meg a magyar villa- mosenergia-ipar. Nagy előnye, hogy a beruházás költsége csak 60 százaléka a hasonló teljesítményű kondenzációs hőerőművekének. A két első, ilyen gázturbinát az inotai erőműben helyezik üzembe. A Tisza menti, kiskörei víz­lépcső építésével kapcsolato­san kerül sor Magyarországon az első Neypric típusú cső­turbina üzembe helyezésére. Az új erőmű nem teljesítmé­nye miatt számottevő, hanem az üzemi kísérletek miatt. A villamosenergia-igények kielégítésében mind jelentő­sebb szerepet játszik az áram­import is. 1970-ben több mint 3 milliárd kilowattóra villa­mos energia érkezett hazánk­ba, elsősorban a Szovjetunió­ból. Az idén 25 százalékkal növekszik az import és 1972- ben pedig már eléri a 4,2 mil­liárd kilowattórát. Ez az árammennyiség egy ezer me­gawattos erőmű teljesítményé­vel egyenlő. Tovább bővülnek a villa- mosenergia-ipar nemzetközi kapcsolatai. Tárgyalások foly­nak csehszlovák—magyar táv­vezeték megépítéséről. Győr és Bécs között megkezdődik a második magyar—osztrák távvezetékrendszer kiépítése, s e munkálatokkal várhatóan 1972-re készülnek el. A kap­csolat jelentősége a két or­szág határain is túlnő, hiszen a magyar—osztrák villamos távvezeték közvetlen kon­taktust teremt a KGST- országok egyesített energia- rendszere és a nyugat-európai villamosenergetikai egyesülés között. A távvezeték kapaci­tásának megkétszerezése elvi­leg lehetővé teszi, hogy — Ausztria közvetítésével — a nyugat-európai viliamosener- getikai egyesülés más államai­tól is villamos energiát im­portáljon Magyarország. Meg­állapodás született a román és a magyar energiarendszer összeköttetésének megterem­téséről is, ennek megfelelően már készülnek az Arad és Szeged között megépülő 100 kilovoltos távvezeték tervei. Bővül az ország belső ener­giahálózata is. 1971-ben ösz- szesen 3500 kilométer új ve­zeték létesül, így a többi kö­zött a Nagykanizsa és Kapos­vár közötti összeköttetéssel javítják Dél-Dunántúl, a Szol­nok—Sza jól—Martfű—Mezőtúr távvezetékkel, valamint a Mátészalka—nyírbátori össze­köttetéssel pedig a tiszántúli országrész villamosenergia­ellátását; Szentes és Hódmező­vásárhely között ugyancsak új, 120 kilovoltos távvezetéket helyeznek üzembe. A villa­mos hálózat nyomhossza ez év végéig eléri a 104 000 kilo­métert. A program figyelembe ve­szi, hogy a lakosság fogyasz­tása gyorsabban növekszik mint az ipari felhasználóké, mégpedig öt év alal: körül­belül 80 százalékkal. így 1975-ben a háztartások össze­sen 3,3 milliárd kilowattóra villamos energiát fogyaszta­nak majd. Erre az időre az egy háztartásra jutó villamos- energia-fogvasztás meghaladja majd az 1000 kilowattórát „Mi OPA” különleges hőszigetelésű állattartási épületek, hűtőtárolók, üzemi épületek, raktárak kaphatók és rövid átfutási határidőre megrendelhetők a Baranya megyei „AGROKER” Vállalatnál, Pécs, Megyeri út 90 Az épületek: 7,5x3 és 6 10,5x3 és 6 12,0x3 és 6 m-es pillérállással, 2,55, 2,95, 3,55, 4,20 m-es tiszta belmagassággal „WOPA” oldal tetőpanellal és szakipari elemekkel AZONNAL IS SZÁLLÍTHATÓ. Összeszerelési kapacitást vállalunk. KÉRJEN AJÁNLATOT! (387) Tekintse meg az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat kiállítását a BNV-n! Itt mutatja be hagyományos és új gyártmányait. Felvilágosítás és szaktanácsadás a Petőfi-csarnokban. (201)

Next

/
Thumbnails
Contents