Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
Holdkozelben Anyák köszöntése A laikus megnyugtatóan sokat, és nyugtalanítóan keveset tud az űrkutatásról, egyáltalán arról a Földön túli világról, amely ijesztő távolságaival, mélységeivel, messzeségeivel a titok burkából kezd ki- hám'.ani. Szergej Koroljov akadémikusnak az űrhajók 1966-ban elhunyt főtervezőjének szavaival élve: „A szovjet szputnyikok fellövésével a Földről már biztonságos hidat vertünk a világűrbe és a csillagokhoz vezető út nyitva áll! Nem kétséges, hogy a továbbiakban újabb, tökéletesebb szputnyikok,' űrrakéták kutatása következik, automata űrállomásokat, emberlakta bolygóközi állomásokat alkotnak majd, s végül eljutnak más Az első műholdat 1957. október 4-én lőtték fel. Az egész emberiség elismeri, hogy ez volt az első és legnevezetesebb lépés, amelyet az ember tett a csillagok felé. Megnyílt a világűrbe vezető út, és 1961. április 12-én bekövetkezett az emberiség történetének legnagyobb eseménye: ember a világűrben. Elevenítsük fel Jurij Gagarinnak a világ első űrhajósa elbeszélésének néhány részletét. „...A túlterhelés növekedni kezdett. Éreztem, hogy valami legyőzhetetlen erő egyre jobban odanyom az üléshez. Bár az ülés úgy volt elhelyezve, hogy maximális mértékben csökkenteni tudja az óriási túlterhelés hatást#, amely testemre nehezedett, mégis nehéz volt mozgatni végtagjaimat. Tudtam, hogy ez az állapot nem tart sokáig: amíg a hajó megfelelő sebességet elérve ki nem jut a röppályá- ra. A túlterhelés egyre növekedett. A légkör sűrű rétegein túl automatikusan levált és valahová elrepült a rakétafej áramvonalasító csúcsa. A kémlelőnyílásokon át feltűnt a távolodó Föld felszíne. Közben a Vosztok széles szibériai folyó felett repült. Világosan kivehetők voltak az apró szigetek és a napfényben úszó, tajgával borított partok. —• Milyen gyönyörű! — kiáltottam fel önkéntelenül és mindjárt eszembe is jutott: az én feladatom konkrét adatok közlése, nem pedig a természet szépségében gyönyörködni... Az űrhajó kijutott a röp- pályára — a végtelen kozmikus útvonalra. Beállt a súlytalanság állapota. Eleinte szokatlan volt ez az érzés, de hamarosan megszoktam, feltaláltam magam és tovább teljesítettem a repülési programot... A Vosztok óránkénti sebessége megközelítette a 28 ezer kilométert. A Földön elképzelni is nehéz ilyen sebességet...” Húsz-harminc évvel ezelőtt főleg a falusi, tanyasi emberek egy része még abban a mély meggyőződésben élt, hogy a fölöttünk kéklő ég tömör kupolaként borul Földünkre, és áttörhetetlen, akár a betonfal. Húsz-harminc évvel ezelőtt? Dehogy kell visszamenni ennyi esztendővel. Napjainkban is találkozunk olyan emberrel, aki a holdjáró kocsi létezését nem hiszi, azt meg végképp kétségbe vonja, hogy ember járt a Holdon. Ilyenkor azt mondjuk, tudatlanság, maradiság. De más is van itt, nem kizárólag tudatlanság, maradi3ág. S ez a más: a felfoghatatlanság. Nehezen birkózik meg az ész azzal, hogy földi parancsra a Hold felszínén egy mégiscsak holt tárgy mozog, működik, onnét jelentéseket ad. szóval úgy viselkedik, mintha gondolkodna. Mindenesetre lenyűgöző élmény a holdkomp járatait ha kicsinyítve is, de látni. Hogy az űrkutatás az emberiség egyszerre földi és Földön túli világa, arra a maga teljességében a szovjet űrkutatások eredményeit reprezentáló budapesti kiállításon döbbentem rá. Ezen a számtalan ismeretterjesztő előadással felérő kiállításon az érdeklődők közvetlen közelről pásztázhatják végig az első kísérleti orbitális állomást, a szputnyikokat. az űrhajókat. Ez a valóság világa. Saját szemünkkel látjuk az emberiség legnagyobb sikereinek „tárgyi bizonyítékait”. 1969. január 14-én lőtték fel a Szojuz—4. űrhajót, amelyet Vlagyimir Sataiov űrhajós pilóta vezetett. Pontosan 24 óra múlva rajtolt a Szojuz—5. űrhajó, melynek fedélzetén Borisz Vo- linov, Alekszej Jeliszejev és Jevgenyij Hrunov űrhajós- pilóták tartózkodtak. Miután a Szojuz—4 és a Szojuz—5 kijutott a röppályára. elkezdődött a repülés döntő szakasza: a két űrhajó közeledése és egybekapcsolása a röppályán. A budapesti kiállítás látogatói összekapcsolva nézhetik meg a két űrhajót — ezúttal orbitális állomás — valósághű mását. „Szemtől-szemben” először jutott eszembe, hogy nincs összehasonlítási lehetőség. Az űrbéli járműveket semmi nem emlékezteti a földi közlekedési eszközökre. A biciklinek van kereke, de van kereke a leszálláshoz a repülőgépnek is. Ha másban nem, abban azért van valami hasonlóság a szekér és a gépkocsi között, hogy kerekeken gurul egyik is. másik is. Az űrhajó kizárólag az űrhajóval hasonlítható össze, s bizony nehéz elképzelni, hogy ez a gömb alakú test minden földi sebességet túlszárnyalva órák alatt „körbejárja” bolygónkat, utasaival, az űrhajósokkal. A kiállítást megtekintve senkiből se lesz űrszakértő, de annyi bizonyos, a látogatók megértik, hogy a Szovjetunió valóban világhatalom a tudományban is, a technikában is. A párt, a munkás- osztály ereje tette hatalmassá. Méghozzá rövid idő alatt, nagyon rövid idő alatt, hiszen 1926-ban gördült csak ki a jaroszlavli traktorgyárból az első szovjet traktor... Katonák, civilek, főleg diákok nézik nagy számban szorgalmasan jegyzetelve a kiállítást. Megfigyelhettem, hogy a diákok valósággal űrszakértőkként magyarázzák egymásnak a számomra rejtélyes műszerek, szerkezetek célját, rendeltetését. Uvegsza- lag. hőálló burkolat, szögsebesség-érzékelő fej, hermetikus kivezetés, fedélzeti programberendezés. szétnyitható napelemtáblák, ilyen és ehhez hasonló szakkifejezésekkel dobálóztak a kiállításra nagy számban odasereglő diákok. Üvegbúra alatt: holdkőzet. A látogatók odasorakoznak, hosszasan szemlélik a „hold- föddet”. Négyszer visszamentem, négyszer megnéztem én is. A holdföld kaviárra emlékeztet. Apró rögöcskék. „Hold'közelben vagyok” — mondta egy katona, én meg arra gondoltam, a csoda itt van előttem, s nem érzek mást, mint egyfajta ingert. Morzsolgatni szeretném a kőzetet. mint ahogy a gazda morzsolgatja tavasszal a határban a porhanyós földet. Ez a kiállítás már nem a táguló világ, ez már a táguló világűr. Annak idején, néhány évvel ezelőtt az óriás bálnával az egész országot bejárták. Bizonyára nagy ügyességet és felkészültséget igényelt faluról falura szállítani az óriásbálnát. Mindenesetre talán hasznos volt bemutatni. De mennyivel hasznosabb lenne bemutatni a magyar városokban, sőt a nagyobb falvakban is a szovjet űrkutatás eredményeit reprezentáló kiállítást. Budapest után következzék a vidék. SZEKULITY PETEK 1971. május 1. Az édesanyákat, az élet adóit köszöntjük május első vasárnapján, a kiteljesedő tavasz e szép, hagyományos ünnepén. Virágot adunk nekik a szeretet és a hála szimbólumaként, a gyerekek versben, vagy egyszerű szavaikkal mondják el szívből jövő köszöntésüket. „Mi ő nekünk? Azt el nem mondhatom. — Mert nincs rá szó, s nincsen rá fogalom...” Milyen igazak a költő szavai. Az édesanyák iránti szeretet annyira bensőséges és természetes érzés, hogy könnyen üres frázisba, tartalmatlan szóvirágokba fullad az ember, ha megpróbálja szavakba önteni. Ezért is kifejezőbb a néhány szál szekfű, tulipán, vagy az orgona, a hálás tekintet, s a meleg ölelés. Igazán hálásak csak akkor vagyunk, ha az anyák iránti szeretetünket, tiszteletünket nem próbáljuk meg ebbe az egyetlen napba belezsúfolni. Ha az esztendő minden napjára jut jó szó, figyelmesség. Ha hűségesek maradunk mindahhoz, amire édesanyánk tanított. Ha úgy tiszteljük, szeretjük a hazát, az életet, a munkát, a becsületet, ahogyan arra ő nevelt bennünket. S ha megjegyezzük azt, hogy az anya sem valami szeretettől túlfűtött robotgép, aki csak arra hivatott, hogy elégjen, feláldozza magát övéiért, ha elhisszük, hogy ő is olyan ember, aki elfárad, akinek éppen olyan jólesik a segítség és a bíztatás, mint bármelyikünknek. A mi társadalmunk az anyák megbecsülését nem bízza sem a véletlenre, sem a gyerekek esetleges hálájára. A mi világunk intézményesen gondoskodik a legszentebb hivatás gyakorlóiról, az édesanyákról. Sok minden történt már a munkahelyi kedvezményektől a gyermekgondozási segélyig, a bölcsődék, óvodák hálózatának kiszélesítéséig azért, hogy az anyák gondja kevesebb legyen. Az édesanyák számára nem is az a legnagyobb segítség, ha a munka terhéből kevesebb jut nekik, hanem ha a társadalom segít értékes embert nevelni gyerekeiből és képesA Tamási Állami Gazdaságot a MEDOSZ országos elnöksége és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Kiváló vállalat címmel tüntette ki. Csütörtökön délután verőfényes napsütésben, a gazdaság központjának parkjában tartották az ünnepséget. Közel félezer munkás, sok-sok meghívott vendég vett részt az ünnepségen, osztozott a gazdaság dolgozóinak múlt évi sikereinek örömében. Részt vett az ünnepségen Horváth József, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Szabópál Antal, megyei tanácselnök, a járás és Tamási község pártós tömegszervezeteinek, tanácsi szerveinek képviselői. Nagy Dániel, az Elnöki Tanács tagja, az Állami Gazdaságok Központjának vezérigazgató-helyettese hozta el Tamásiba a magas kitüntetést. „A mindennapok szerény munkájának a gyümölcse, a múlt évi siker erkölcsi és anyagi elismerését reprezentálja ez a kitüntetés. Sok-sok ségeiknek megfelelő helyet biztosít nekik. A nagyobb közösség sok mindent megtett már az anyákért. A közvélemény előtt is tisztázott dolog az irántuk való köteles tisztelet. Mégis maradt még adósságunk éppen elég. Még fokozottabban osztoznunk kell gondjaikból. A szűkebb családnak, s a társadalomnak is. Tapintat, udvariasság, figyelmesség dolgában is sok még a javítanivaló. És sok családban meg kellene végre szervezni, hogy az otthon gondjai ne csupán az anya gondjai legyenek ... Hogy a tiszta lakás, a meleg étel, a vasalt ing, a derűs hangulat, a jólnevelt gyerek örömének ne az anya legyen a szenvedő áldozata. Hogy neki is legyen lehetősége osztozni a pihenés, a szórakozás, a tartalmas kedvtelések közös örömében. S hogy az édesanyára ne csak addig legyen szükség, amíg adni tud, hanem akkor is, ha már szétosztotta erejét, szeretetét és 3 szorul övéi támogatására A hálatelt vers, a szekfű, a tulipán, s az orgonacsokor mellé ezt a szándékot, elhatározást is nyújtsuk át az édesanyáknak május első vagazdaság pályázott a kitüntető címre, de a legjobbnak adták, oda került az erkölcsi elismerés, ahol minden vonatkozásban kiváló eredményeket? értek el” — mondotta Nagy Dániel, majd átadta a kitüntetésről szóló díszes oklevelet Tolnai Istvánnak, a gazdaság igazgatójának. Pénzjutalomban részesítette a miniszter az igazgatót, a főmezőgazdászt és a főkönyvelőt. Tolnai igazgató meleg szavakkal mondott köszönetét a gazdaság dolgozóinak. Elmondotta, hogy a siker fő részesei a törzsgárda tagjai. Az alkalmazottak hetvenöt százaléka több mint tizenöt éve a gazdaságban dolgozik. A törzsgárda tagjait, valamint az elmúlt évben kimagasló eredményeket elért dolgozókat több mint kétszázezer forint jutalomban részesítette az igazgató. Az ünnepségen jelenlévő párt- és tömegszervezetek képviselői is gratuláltak a gazdaság kitüntetéséhez, kívántak további eredményes munkát. bolygókra.” sámapján. K. Gy. nn r • • fi 1 • fir lamasi ismét kiváló A dolgozók hetvenöt százaléka tizenöt éve a gazdaságból él
