Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-19 / 116. szám
Szekszárdi — külterület L Több mint tíz esztendővel ezelőtt, az utolsó hozzáférhető forrás, az 1960-as népszámlálás idején a statisztika nem kevesebb, mint hetvenkét úgynevezett külterületi lakott helyet vett lajstromba Szekszár dón, összesen 2924 lakossal. Bagóvölgy, Benedekvölgy, Cinka, Csötönyivölgy, Faluhely, Gurovica, Porkoláb-völgy, Rövidvölgy, Sötétvölgy, Szúcsény és Tótvölgy is szerepeltek egyebek közt a hosszúra nyúlt listán. A nevekben bárki gyönyörködhet, akinek valamicske érzéke van a nyelvtudomány iránt. A szép nevű tájakon végigvezető út élményei mindenkinek emlékezetesek maradnak, aki a fáradalmakat nem restelli. De miért végigjárni az ilyesféle utakat? Szekszárd város és megye- székhely. A város rang, de nem jelleg. Az itt még nem járt vendég, aki vonaton érkezik, meglepően szép panorámában gyönyörködhet: — a vonat ablakából. „Szép kisváros!” — mondja ilyenkor, és igaza is van. Nagyjából. Ugyanis Szekszárd központja valóban városias. A még a szanálások jótékony sebe ellenére is hozzánőtt környezete, már nem az. Az Újváros és Csatár falu. Nagyon nehéz lenne tehát meghatározni, hogy a megyeszékhely lakosainak hány százaléka él tényleg városban, mekkora falun: — és tanyán? A városlakás személyi igazolványban is dokumentált közigazgatási hovatartozás. Kétségesnek tűnt előttünk, hogy életformában is az-e? Nem a (mondjuk így) „külvárosokkal” akartunk foglalkozni, hanem azokkal a területekkel, melyeket a statisztika „külterületek’ gyűjtőszó alá foglalt. Érdemes? ítéljen az olvasó! V. Gyuri bácsi, aki éppen e sorok írása táján ünnepelte 91. születésnapját, igazság szerint szekszárdi polgár. Hosszú életének legnagyobb élménye az, hogy Zugsführer Ur Stephan Szabó megdicsérte egykor, mint „élkatonát”. A boszniai okkupáció idején. Az időközben lepergett évek során V. Gyuri bácsi olykor volt Szekszárdon (ahol lakik) és vagy két tucatszor a lányánál Szálkán. Szekszárd, amelynek közigazgatási határai között élt és él, kereken számítva 4500 méternyire van tőle, ha kiindulási pontként a Béla téri nagytemplomot vesz- szük alapul. Valójában nincs közelebb, mint Mekka. Z. Pista bácsi háromszobás tanyájában albérlőket tart. A befogadás szót túlzás lenne használni, a tartás jobban kifejezi a lényeget. Ugyanis az albérlők tartják őt. Bibliai létszámúak, pontosan tizen- ketten vannak. Fejenkénti lakbérüket kétszázötven forinttal közelíti a fáma. A valósággal senki nem foglalkozott és ténylegesen hatályos rendeletek híján nem is lehet ezzel foglalkozni. Az újságírónak legkevésbé. Tasnádi úr ötvenegy esztendeje művel valamivel kevesebb, mint fél magyar hold- nyi szőlőt. Ez az idő kevés volt ahhoz, hogy befogadják. Mindenki tiszteli, metszési tudományát időnként el is lesik, de a szomszéd az „bácsi”, „sógor”, „koma”, „ángyom”, ő azonban e kevéske idő leper- gése után is „úr”. Számtiszt volt egykor. A szekszárdi külterületen, ám tessen ez az olvasónak, avagy sem, máig osztálytagozódás van. Más az őslakó és ismét más a beszármazott jövevény. Ne tévedjünk ezek után! A város régi urainak itt-ott, darabka szőlőket bíró leszármazottjai még mindig „jövevények”, mint ahogy apáik a maguk idején is azok voltak. Ez igazságtalan, csak éppen így van. Rang viszont, ha valaki „kijár”. És ez nemcsak a saját szemében rang. Egy belvárosi lakhely (az idézőjelet ez esetben szándékosan mellőzzük) némi Okkal többet érő, mint a helybeli. Jártunk olyan portán, ahol komoly problémát jelentett a lámpacilinderek beszerzése. A fiatalabb korosztályú olvasók kedvéért közöljük, hogy petróleummal működő lámpákról van szó. Ugyanez a Széchenyi, vagy a Rákóczi utcák frontjáról kijáróknak aligha okozhat gondot — szerencsére! Az idei év április 4-e óta a kijárás ténye sem. Alig leplezett élvezettel hallgattuk ugyanis a panaszokat, hogy milyen ritkán közlekedik a busz Csatárra (este hét óra tájban az utolsó) és Szőlőhegyre (kilenckor). Korábban ugyanis egyáltalán nem volt semmilyen, pontos menetrendhez kötött. A mai tények felmérésén kívül természetesen a változásokra is kíváncsiak voltunk. Egyebek közt arra, hogy mit tett és mit tesz a város külterületi lakosai érdekében. Akik a bevezetőben idézett statisztika után egy évtizeddel is még mindig egy közepes községet tudtak volna benépesíteni 1636-ra terjedő lélekszámúkkal, (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN „Győzelem J—25“ Katonák, partizánok, úttörők! Ti, a 816-os Vietnami—Magyar Barátság önkéntes Ifjúsági Brigád harcosai, akiket egy nap választ el a nagy harci akciótól, figyelmesen vizsgáljátok át felszereléseteket, készítsetek gondosan össze mindent, ami a nagy feladat végrehajtásához szükséges. Pajtások! Ahhoz, hogy a feladatot maradéktalanul meg tudjátok oldani, ismernetek kell vietnami pajtásaitok életének, munkájának legfontosabb törvényeit, hogy a harcban velük együtt érezve, törvényeik, mozgalmaik ismerete birtokában tudjatok küzdeni és később se feledkezzetek meg azokról. A Vietnami Übtörők Szövetsége első ízben 1932—35- ig működött. Igazi születésnapja azonban 1941. május 15-e. így pajtásaink most ünnepük fennállásuk harmincéves évfordulóját. Ismerjük meg törvényeiket: szeressük hazánkat, népünket, gyűlöljük az amerikai agresz- szorokat; jól dolgozzunk és tanuljunk; legyünk fegyelmezettek, éljünk barátságban; legyünk becsületesek és bátrak. Legjelentősebb mozgalmaik: 1000 nemes tett; két tanulás, öt cselekedet, mely az alábbiakból áll. Tanulás: 1. Tanulmányozzuk a felszabadító harcok történetét. 2. Kiváló tanulás az iskolában. Cselekedet: 1. Megtanulni és betartani a légvédelmi szabályokat. 2. Óvóhelyen és bunkerban segíteni a kisebbeket. 3. Segíteni az iparban, termelőszövetkezetben — minden úttörő két fát ültet, gondoz. Segíteni az elhunytak és hadirokkantak családját és részt venni a sebesültek gondozásában. 5. Fegyelmezettség, rend. Üt törőtörvényeitek mellett gondoljatok a vietnami pajtások törvényeire és mozgalmaira és így igyekezzetek kapott feladataitokat végrehajtani. A vietnami pajtások szövetségeinek levelezési címe: Vietnami Ifjúsági Szövetség 64 — BA — TRIEN Hanoi VDK; Dél-vietnami Ifjúsági Szövetség 19 — HA — BA — TRONG Hanoi, VDK. Pajtások! Veszélyes terepen kell a győzelmet kivívni. Vigyázzatok társaitok és magatok testi épségére. Egyre gondolhattok csak. hogy harcunk győzelemmel végződik. Előre! A Vietnami—Magyar Barátság önkéntes Ifjúsági Brigád Parancsnoksága Járási úttörő-díszszemle Pakson Hosszú hetek óta lázas készülődés folyt a paksi járás úttörőcsapatainál. Készültek a május 16-i díszszemlére. A verőfényes, nyárias reggelre ébredő paksiak siető kék és piros nyak-kendős pajtásokat láttak érkezni, autóbuszokon, teherautóikon. Kezükben virág, felettük lobogó zászló, szemükben vidámság, ajkukon ének: „Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám.. .” Esőként a németkériek és dunaszentgyörgyiek érkeztek, de rövid idő alatt együtt volt TASNADI VARGA 6VA: Mókus Miska Mókus Miska fent a fán most ugrál csak igazán, ágra fel, ágról le, s így rikkant most messzire: — Drága erdőm ébredj már! Bújj elő piros bogár! Zöld bokor ints felém, elvonult a hideg tél! Barna ágon rügy fakad, s rám kiált a kis patak: — Itt vagyok, friss vagyok, s kergetőznek a habok. Mókus Miska vagyok én, itt a tölgyfa tetején, — Aranyos napsugár, mikor sütsz ki végre már? a járás úttörőinek színe-java. Ott voltak a tanulmányi versenyek győztesei, a kultúrver- senyek aranyérmesei, énekesek, táncosok. Tiz órakor hangzott el a parancs: „Sorakozó!”. — Felsorakozott a mintegy 2300 pajtás, s megindult a menet. A csapatok zászlóvivői a 25 éves és új zászlókat vitték. Ezután a Rákóczi-induló hangjai mellett a zászlóvivők elfoglalták helyüket, majd Rigóczky István, a járási pártbizottság első titkára tartott ünnepi köszöntőt. Majd a 25 éves úttörőmozgalom megerősítésére az úttörők megújították fogadalmukat. Ezután a 3. számú általános iskola egy kisdobos és egy úttörő pajtása versben, illetve prózában mondott köszöntőt. Az egyesített kórus vidám dalai után a DlVSZ-induló hangjainak kíséretében elvonultak a csapatzászlót vivő fiúk, utánuk szép rendben a csapatok. Délben a vidéki, a pécsi és budapesti pajtásokat megvendégelték, majd megtekintették a járás úttörő- mozgalmának jubileumi kiállítását az ifjúsági és úttörő- házban. Fél háromkor, a Petőfi művelődési házban megkezdődött a járás aranyérmes és arany Könyvismertetés Jose de Alencar: Máglyák az őserdőben Jose de Alencar, a brazil irodalom klasszikusának ez a műve je. lent meg először magyar nyelven. A Máglyák az őserdőben című regény a XVII. századi Brazília életét mutatja be. Az író jól ismerte Brazília bennszülötteit és szíve minden szeretetével az őserdők indiánjainak pártján állott. Azonban józanul ítélte meg az akkori kor katonáit és kalandorait, akikből a nehéz körülmények aljas gyilkosokat, vagy hősöket faragtak. Alencar regénye biztosan nagy sikert arat azok között, akik szeretik a múlt század irodalmát. A regényből C. Gomez írt opeokleveles pajtásainak kulturális bemutatója. A napot a Pécs-gyárvárosi úttörőzenekar térzenéje zárta. Gyermek és felnőtt számára emlékezetes marad ez a nap. Sok-sok barátság szövődött, sok-sok tapasztalat, móka cserélt gazdát. De talán a legfőbb tanulsága ennek a napnak: az egységes gyermekmozgalom máris olyan erőt tükröz, mely biztosíték lehet arra, hogy a következő 25 esztendő nagy feladataiból példásan ki fogja venni részét a felnövő ifjúság. A paksi ifjúsági és úttörőház honismereti szakköre A Volán 11. sz. Vállalat felvételre keres autóalkatrész-ismeretekkel rendelkező raktárosokat. Jelentkezni lehet a vállalat munkaerő-gazdálkodási csoportjánál. (342) Népújság 1971. május 19.
