Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-19 / 116. szám

Munkások továbbképzése az MMG-ben Csak a céltanfolyam a megfelelő — nem jelentkeznek 25 éves az úttörőmozgalom Jubileumi úttörőtalálkozó: május 20 23 Az 10141971. (IV. 28.) számú kormányhatározat értelmében minden szakmunkás tovább­képzéséről gondoskodni kell: öt-nyolc évenként az adott üzemben legjobban megfelelő módszerrel kell a szakmunká­sokat oktatni, új ismeretekre megtanítani. Az MMG szekszárdi ©’árá­nak 40 dolgozója jelentkezett gépipari felsőfokú főiskolára. Az volt a terv, hogy Szekszárdon kihelyezett osztályt indítanak. A 40 jelentkező közül 24-en nyolc hónapon keresztül he­tenként két alkalommal ültek az iskolapadba, készültek a fő­iskola felvételijére. A felvéte­li vizsgán 5 személy felelt meg. ketten be is iratkoztak, de fél év után abbahagyták a tanulást. Miért? — kérdeztük a gyárban a párttitkártól, az szó-titkártól és az oktatási elő­adótól. Nincs egységes válasz. Leg­alább huszonnégy okot — ahány ember annyi, ha nem több — lehetne felsorolni, hogy miért jutott zsákutcába ez a nem kevés költséget, áldoza­tot követelő előkészítő-tovább­képző tanfolyam. A döntő ok: senki nem számított arra, hogy a főiskolán a követelmények nagyon magasak. Egy mellé­kes ok: a jelentkezettek nagy része már korábban abba­hagyta a rendszeres tanulást és most nem sikerült a tem­pót átvenni, a sok éves ki­hagyás után. És még egy ok a sok közül: a család. Könnyen lehetne napirendre térni a kérdés felett, hogy tudniillik miért nem tanulnak a munkások? Az okokat fel lehet sorakoztatni. Érvelni is lehet mellettük, vitatkozni is az érvekkel, mégis: tenni kel! valamit — mondották a mu- szergyárban. S keresték a szakmunkás-továbbképzés új útját. Megtalálták. Céltanfolya­mokat szerveznek. Amikor új termék gyártását készítik elő, nemcsak a rajzasztalon kezdő­dik meg a munka, hanem a személyzeti ügyekkel foglal­kozó osztályon is. Kiválogat­ják a munkások közül — a leendő kulcsembereket, őket tanfolyamba szervezik és meg­kezdődik az oktatásuk. Témája változtatja a tanfolyam hosz- szát: két naptól két hónapig. A hegesztőpisztoly komplett gyártására történt áttérésekor tucatnyi művezető, meós, mun­kás té-f az anyaggyárban — több héten át. Amikor áttér­tek az anyaggazdálkodás új szisztémájára, elég volt három főt tanfolyamra küldeni. A mi­nőségi ellenőrző tanfolyamon már csaknem félszázan vettek részt. A galvántechnikai szim- pozionra két embert küldtek. A céltanfolyamok — gyárt­mányismertetők — azonban alkalmasak arra is. hogy ne csak az adott témában adja- nk újat a munkásoknak. Kény­telenek is újat adni, mert a tapasztalat szerint csak addig tart a nagy figyelem, az ér­deklődés, amíg a tanfolyamon az előadók újat tudnak mon­dani. (A kulcsemberek nagy ré­sze érettségi után tett szak­munkásvizsgát). A gyár káder-beiskolázási terve a kormányrendeletben megfogalmazott kívánalomnak megfelelő, ugyanakkor annál többet Is magában foglal. Pél­dául : kötelezően előírták, hogy a felső vezetők — művezető­kig — a Marxizmus—Leni- ni znius Esti Egyetemét végez­zék el. A művezetőiknek az ML középfokú vizsgát írták elő. Emberekkel foglalkoznak, egyre műveltebb szakemberek­kel, szükséges a vezetőik poli­tikai tisztánlátása is. Az új ismeretek megszerzé­sére, a továbbképzésre első­sorban a gyárban van lehető­ség. A munkások élnek is ez­zel. Tanulnak, de úgy tűnik, elsősorban saját érdekükben A gyárral nem kötnek semmi­féle szerződést. így nem kap­nak fizetett tanulmányi sza­badságot, csak hat napot azok, akik gépipari technikum­ba iratkoztak és ezért kilenc nap fizetés nélküli szabadsá­got kérnek — és kapnak —. hogy tanulni, vizsgázni tudja­nak. A gyár eltekintene a dol­gozóval történő megállapodás­tól, de ezt egy régi KGM- rendelet nem teszi lehetővé. Természetes, hogy a tovább­tanulók a legjobb munkások­ból kerülnek ki. Némelyikkel terveik is vannak a gyár ve­zetőinek. ezt tudják a munká­sok, mégsem kötnek szerződést. És e furcsa helyzet ellenére is egyre többen kívánnak to­vább tanulni. Ezekben a na­pokban két dolgozó — Csapé János tmk-lakatos, Gecse La­jos esztergályos — készül a gépipari technikumi érettsé­Gimnáziumba glre. Sólyom Józsefné admi­nisztrátor, Széles Istvánné be­tanított munkás pedig a gim­náziumi érettségi vizsgáin iz­gul. Eddig tizenöt munkás je­lentkezett, hogy ősszel tovább akar tanulni. Mind a tizenöten a műszaki szakközépiskolába jelentkeztek, a közgazdaságiba, a gimnáziumba senki. A tanulmányi szerződésköté­sek kudarca — (a tavaly je­lentkezetteket felvétel után összehívták, de mindenki el­utasította a gyár ajánlatát, mert a lekötelezettséggel nincs arányban a juttatás) —. azon­ban csak kis gond a harminc­nál több betanított munkásnót érintő ügynél. Az asszonyok küldöttsége felkereste a gyár vezetőit: tegyék lehetővé, hogy szakmunkásvizsgát tegyenek. Az idevonatkozó rendeletek előírják: ha valaki bizonyos munkakörben meghatározott időt eltölt, kérheti szakmunkás­vizsgára bocsátását. A gyár illetékesei nagy igyekezettel álltak a munkásnők rendel­kezésére: tárgyaltak a szak­munkásképző — a vizsgát le­bonyolító — iskolával, futkos­tak tankönyv után. Az ered­mény: vizsgázni lehet, ha elő­készítő tanfolyamon túlestek a jelöltek. Tanfolyamot munka - idő után lehetne tartani, de a harminc munkásnö — család­anya, nem tudja vállalni ezt a plusz terhet. Ugyanakkor se­hol nem tudnak szakkönyvet vásárolni. Az asszonyok — a betanított munkásnők — ügye vak­vágányra jutott A szakemberek továbbkép­zése napirend az MMG-ben. Még soha nem számolták, mi­be kerül a szakmunkások to­vábbképzése. Tulajdonképpen azért sem neheztelnek, ha az általuk kiképzett, továbbkép­zett szakembert elcsábítja más vállalat. A kecskeméti gép­ipari és automatizálási főisko­la első sikertelen előkészítője sem vette el azok kedvet, akik tanulni akarnak. Sok a „megátalkodottan ta­nulni akaró ember, ezek előtt csak a tanulás van” — mond­ják a gyárban, nem kis büsz­keséggel. És néha kissé mér­gesen is, mert előfordul, hogv egy-egy munkás inkább csak tanulni akar, dolgozni kevés­vj Országosan már elkezdődött az az ünnepi eseménysorozat, amely minden mozzanatában méltóképpen kívánja megünne­pelni és megünnepeltetni a Ma­gyar Úttörők Szövetségének 25. születésnapját. A jubileumi ünnepségekre való fölkészülés jegyében út­törőink már ősszel úgy lát­tak munkához, hogy az év­forduló tiszteletére rendezett valahány eseményen számot tudjanak adni a mozgalom életéről, sőt annak 2á éves múltjáról is. Nagy és gondos előkészület munkájáról vall, annak a ju­bileumi kiállításnak az anya­ga, amelyet a megyei jubile­umi úttörőtalálkozó első napr- ján, május 20-án délután kettőkor nyitnak meg Szek­szárdon, a Babits Mihály mű­velődési központ márvány- termében. Ez a kiállítás mél­tóan demonstrálja az úttörő­élet tartalmi gazdagságát, gazdagodását. Szekszárd, Kakasd, Szálka erdős területén ugyancsak 20- án kezdődik a kétnapos „Győ­zelem J—25” harci játék, több száz úttörő részvételével. Május 22-én, 9 órakor ün­nepélyes keretek között nyí­lik meg Szekszárdon, a váro­si sporttelepen a VII. nyári úttörőolimpia megyei döntője. A tét, nem akármilyen: itt dől el, hogy sportoló úttörő­ink közül ki, milyen sport­ágban képviseli az országos küzdelemben a megyei szí­neket. Ugyanezen a napon 10 óra­kor kezdődik a Babits Mihály művelődési központban az úttörő nagykórusok megyei fesztiválja. Délután négykor a déldunántúli néptánc és népi- játék-fesztivál résztvevői a művelődési központ színház- termének közönségét szóra­koztatják majd. Május 23-án, vasárnap dél­előtt kilenc órai kezdettel kerül sor arra az eseményre, aminek meghívottai a kitün­tetett úttörővezetők lesznek. Ez a tanácskozás az MSZMP megyei székházának nagy­termében zajlik majd. A megyei, jubileumi úttö­rőtalálkozó színes, tartalmas programját zárja 11 órakor a több ezer úttörőt mozgó­sító megyei úttörőszemle, ami­nek színtere a Felszabadulás tér lesz, s ahova a Garay térről indulnak a csapatok. A fent ismerteti esemény­sor rangját, jelentőségét mi sem bizonyítja hívebben, mint az, hogy a megyei úttörő­találkozó egyes rendezvényei­nek megnyitására megyénk, városunk politikai, áliami és társadalmi életének ismert vezetői vállalkoztak. így pél­dául a jubileumi kiállítást Tolnai Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának titkára, a déldunántúli néptánc- és népi játék-feszti vált Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára, a megyei út­törőszemlét pedig Horváth József, az MSZMP megyei bizottságának titkára nyitja meg. A Korsó építésvezetője Termálfürdő Tőserdőn 48 fokos termálvízre leltek a Bács-Kiskun megyei Lakitelek közelében, Tőserdőn. A víz hasznosítására három nagy medencét építenek öltözőkkel, zuhanyozókkal, kabinok­kal. Az új fürdőt júniusban átadják rendeltetésének. (MTI foto — Érczi K. Gyula íelv. — KS.) Évi 12000 forintos keresetig foglalkoztathatók az egészségügyi nyugdíjasok Elkészült Szekszárd és Dél- Dunántúl legnagyobb ruháza­ti áruháza. Az 1150 négyzet- méteres labdarúgópálya nagy­ságú eladótérben Kriszt Hen­rik építésvezetővel beszélge­tünk. A látvány lenyűgöző. A hatalmas áruház főterme üres — csupán egy munkás dolgo­zik: ötös létrán fiatal villany­szerelő, a sok száz fénycső világítását ellenőrzi. A va­lamikori munkahely most csendes, elvonultak az építők. Az építésvezető alig 30 éves, büszkén mutatja a valóban mutogatásra érdemes munkát. — Hogyan lett építésvezető? — A leszereléstől kell szá­molni. Dombóvárott dolgoztam Darvasi Jóska keze alatt, mint technikus, bejött Darvasi a megyeszékhelyre, jöttem én is. Büki László volt az építés- vezetőnk. 1968-ban Papp Gé­zát leváltották, akkor lettem építésvezető. Büki meg föépí- tésvezciő. Mindjárt a Pipa­ház alsó részét kaptam, meg az Otthon Áruházat, aztán a 32 lakásos lakótömböt a jár­műbolt fölött. Ezt követte a legnagyobb föladat, a há­rom irodaház: GELKA, Bank, Közúti Igazgatóság, utána jött az AKÖV járműbontó üzeme. Most meg az áruház, meg a pártszékhdz. — Mit mondtak a népbol­tosok az átadáskor? — Tetszett nekik. — És a tervező? — Azt mondta szépen dol­goztunk. — Milyen a viszonya a ter­vezőkkel? — Négy éve együtt dolgo­zom velük, a szekszárdi bel­városban, jól megértjük egyr mást. — Sok a tervezési hiba? — Előfordul, de nincs ha­tással a munkára. Azonnal konzultálunk, aztán minden rendbe jöji. — Büki László, a főépí:és­vezető, hogyan vélekedett az áruházról? — Nem volt problémája. Egy kis igazítás itt-ott az per­sze van. A bejáratnál is most módosították az ajtórendszert. Ez plusz munka. — Hány munkás dolgozik a keze alatt? — Nyolcvan-kilencven. — Van olyan, akitől meg akarna szabadulni? — Igen, de honnan vennék helyette mást? — És kikkel dolgozik szí­vesen? — Máté Mihály brigádjá­val. ök kilencen szerelik ösz- sze a pártszékházdt. Kiváló munkások. A kőművesek kö­zül László Antal brigádját tartom nagynak. Meg a törzs­gárdát. Jó együttesem van, nem panaszkodhatom. — Az áruház elkészült, mi lesz a következő feladat? — A pártszékházat sürgő­sen befejezni. Kriszt Henrik, a Tolna me­gyei Állami Építőipari Válla­lat legfiatalabb építésvezetője. — cs — Az Egészségügyi Minisztéri­um tájékoztatása szerint az egészségügyi és szociális intéz­ményekben, valamint a gyógy­szertári központokban foglal­koztatott nyugdíjas orvosok, gyógyszerészek és középfokú egészségügyi dolgozók (ápolók, műtősök, asszisztensek, védő­nők stb.) évi 12 000 forintot kereshetnek nyugdijuk korlá­tozása nélkül. Az esetleges veszélyességi pótlék nem szá­mít be az említett keresetbe. Az ilyen keretben foglalkoz­tatott nyugdíjasok munkáját létszámkorlátozás nélkül ve­hetik az intézmények igény­be. Nyugdíjas takarítókat és fűtőket létszám és kereseti határkorlátozás nélkül lehet foglalkoztatni. Nem számít be a 12 000 fo­rint keresetbe az évi jutalom 500 forintot meg nem haladó része, valamint a miniszteri, vagy magasabb kitüntetés alapján adott bármilyen ösz- szegű jutalom sem. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents