Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

A Minisztertanács ülése Washington Nixon nyilatkozata Dél-Vi etnamról Nixon elnök szerdán este (magyar idő szerint csütörtö­kön hajnalban) elmondott rá­dió- és tv-beszédében bejelen­tette, hogy az idén május 1. és december 1. között további 100 000 amerikai katona kivo­násával 184 000-re csökkenti a Dél-Vietnamban levő amerikai fegyveres erők létszámát. Az amerikai elnök 20 perces beszéde mindvégig rendkívül védekező, sőt mentegetőző hangvételű volt. Elismerte: minden oldalról növekvő nyomás nehezedik a Fehér Házra, hogy végleges határidőt szabjon a háború befejezésére és valamennyi amerikai katona kivonására. „Nagyon népszerű ez a kö­vetelés — mondotta — de ha most előre bejelenteném, hogy tekintet nélkül a követ­kezményekre és arra, mit tesz az ellenség, ekkor és ekkor tá­vozunk, ezzel megfosztanánk magunkat leghatékonyabb tár­gyalási ütőkártyánktól, amely Észak-Vietnamot az amerikai foglyok szabadon bocsátására ösztönözheti”. A továbbiakban nagy nyo­matékkai azt bizonygatta, Párizs A VDK Párizsban tárgyaló küldöttsége csütörtökön reggel nyilatkozatban foglalkozott Ni­xon amerikai elnök szerdán éjszaka elhangzott televíziós beszédével. A küldöttség szó; vivője által ismertetett nyi­latkozat rámutat, „a beszéd újabb bizonyítéka annak, hogy az elnök nem mond igazat az amerikai népnek”. „Nixon fe­hérnek mondja a feketét, győ­zelemnek a vereséget, békéről beszél, holott folytatja a há­borút” — állapítja meg a köz­lemény, amely mindenekelőtt azért marasztalja el az ame­rikai elnököt, mert nem haj­landó megjelölni a Del-Viet­namban állomásozó amerikai csapatok teljes kivonásának időpontját. Ez — hangzik a közlemény — újra csak azt bizonyítja, hogy az elnök meg­határozatlan ideig fenn akarja tartani a katonai megszállást Dél-Vietnamban. Az AFP washingtoni tudó­sítója „Amiről Nixon nem be­szélt” címmel kommentárban foglalkozik az amerikai elnök szerdai tv-beszédével. A taió­Ujabb összecsapások zajlot­tak le a ceyloni kormány­erők és azok között az ultra­baloldali csoportok között, amelyeknek akciói miatt né­hány nappal ezelőtt rendkívüli intézkedéseket kellett bevezet­ni az országban. A colombói kormány hiva­talos közleményben jelentet­te be, hogy szerdán katonai repülőgépeket is bevetettek a lázadók ellen, 64 kilométernyi­re a fővárostól. A légierő egy iskola és egy gyár épületét tá­madta, ahol lázadók fészkel­ték be magukat. hogy „a vietnamizálás sikeres volt és „eredményes volt a laoszi akció is” a kambodzsai behatoláshoz hasonlóan. Nixon elismerte, hogy tár­gyalások útján hasonlíthatat­lanul gyorsabban lehetne a háborúnak véget vetni, mint a „ vie tnami zálássa 1' Beszéde végén Nixon elnök állást foglalt a Calley-ítélet nyomán kialakult országos vi­tában. „Tudom — mondotta —, hogy az országban mély a nyugtalanság a brutalitásokról szóló vietnami jelentések mi­att. Magam is sokszor elláto­gattam Vietnamba, és mint az amerikai fegyveres erők fő- parancsnoka, kötelességemnek érzem, hogy szót emeljek két és fél millió nagyszerű ameri­kai nevében, akik Vietnam­ban szolgáltak. Nem enged­hetjük meg, hogy bátorsá­gukra és önfeláldozásukra ár­nyékot vessenek egyedi ese­tekkel kapcsolatos atrocitási vádak... nem megvetést, ha­nem csodálatot érdemelnek esek a férfiak” — mondotta Nixon elnök. sífó egyebek között megálla­pítja: Nixon elnök szerda este nem volt hajlandó engedni azoknak, akik az Egyesült Ál­lamokban azt követelik, hogy azonnal vessenek véget az in­dokínai háborúban vállait amerikai elkötelezettségnek. Nem volt hajlandó meghatá­rozni az elkötelezettség lejár­tának határidejét, még arról sem beszélt, hogy a Del Viet­namban maradó amerikai ka­tonákat esetleg nem fogják szárazföldi összecsapásokba bevetni. A teljes kivonás időpontjá­nak bejelentését az elnök arra hivatkozva utasította el, hogy a VDK-ban amerikai foglyok vannak és „azonnali és feltétel nélküli” szabadon bocsátásu­kat követelte. Az amerikai el­kötelezettség teljes felszámolá­sát azonban még saját pártja több szenátorának javaslatára sem kötötte közvetlenül össze a foglyok szabadon bocsátásá­val. A beszéd végső soron na­gyon kiábrándító lehetett a háború végét türelmetlenül váró amerikaiak számára. Jóllehet korábbi közlemé­nyében a kormány arról tájé­koztatott, hogy a támadók nem képesek szervezett, cso­portos akcióra, Ceylon déli ré­szén csapatösszevonásokat hajtottak végre, miután a he­lyi rendőrség elkeseredett harcokat vívott a lázadókkal. A colombói rádió szerint pán­célos alakulatokat is bevetet­tek a Colombót Közép-Cey- lonnal összekötő fő közlekedé­si úton. A fővárosban szerdán pus­karopogás hallatszott, de inci­densről nem adtak ki közle­ményt. Mint a colombói rádió köz­li, az össz^ízések halálos áldo­zatainak száma a korábban kiadott közlemény óta (amely 18-at említett) 55-tel nőtt. Becs A SALT 61. ülése Csütörtök délelőtt Bécsben az amerikai és a szovjet kül­döttség megtartotta 61. ta­nácskozását a stratégiai fegy­verrendszerek korlátozásának lehetőségeiről. Az összesen egy és egynegyed órás megbe­szélés hivatalos része 50 per­cig tartott; ezt követően a küldöttek 25 perces kötetlen beszélgetést folytattak. A kö­vetkező találkozót kedden tartják a szovjet nagykövet­ségen. Szemjonov, a szovjet küldöttség vezetője, aki az SZKP XXIV. kongresszusán vett résizt, nem volt jelen a csütörtöki ülésen. Buenos Aires Vessenek véget a terrornak Huszonötezer argentínai jár­ta meg a börtönt azóta, hogy 1966-ban Arturo Umberto IJiia köztársasági elnököt katonai puccsal megdöntötték — álla­pítja meg az Emberi Jogok Argentin Ligájának nyilatko­zata, Az ország börtöneiben még több mint 500 ember sínylődik, akik közül sok sze­mélyt az érvényben levő kom­munistaellenes törvény alapján tartóztattak le — hangsúlyoz­za a nyilatkozat. Ezzel kapcsolatban a liga le­velet intézett Arturo Mór Roig belügyminiszterhez, amelyben követeli, hogy nemcsak sza­vakban, hanem a valóságban is vessenek véget a féktelen terrornak és töröljék el az antidemokratikus megtorló törvényeket. Mint a Razón című argentin lap közölte, az elmúlt napok­ban a hatóságok újabb sze­mélyeket tartóztattak le a „kommunista tevékenység” ha­gyományos vádjával. Bamako Puccskísérlet Maliban Katonai puccskísérletet lep­leztek le a Mali Köztársaság­ban. Moussa Traore, a nem­zeti felszabadítási katonata­nács (az ország kormányzó testületé) elnöke szerda esti rádióbeszédében közölte, hogy az összeesküvés hátterében a katonatanács két tagja, Yoro Diakite alelnök, egyúttal köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter, valamint Malik Diallo iá- jékoztatásügyi biztos állt. A két összeesküvőt a hadsereg őrizetbe vette. A katonatanács március 26—27-i rendkívüli ülésén mindkettőjüket lefokoz­ták és kizárták a hadseregből. Az elnöki bejelentés szerint Diakite és Diallo a nemzeti felszabadítási katonatanács erőszakos megdöntésére ké­szült, Traore nemzete1 lenes­nek, Afrika-ellenesnek és kon­zervatívnak minősítette a két puccsistát. A jelenlegi katonai vezető­ség 1968 novemberében dön­tötte meg Modibo Keita elnök rendszerét, aki Mali függoUcn- ségének kikiáltása, azaz I960, óta állt az ország élén. (Folytatás az 1. oldalról) nökséggel kötendő biztosíté­ki (ellenőrzési) egyezmény létrehozására irányuló tárgya­lások folytatásával és a hazai feladatok koordinálásával. A közlekedés- és postaügyi miniszter arról számolt be, hogy az „Életbiztonság a ten­geren” elnevezésű nemzetközi egyezményből — amelyhez hazánk is csatlakozott — mi­lyen feladatok ellátása hárul a kormányra. A Miniszter- tanács megbízta a közlekedés- és postaügyi minisztert, hogy a belföldi — és a külügyminisz­terrel egyetértésben — kül­földi intézmények, szerveze­tek és személyek részére meg­hatalmazást adjon műszaki és üzembiztonsági vizsgálat, valamint ellenőrzés gyakorlá­sára, továbbá e körben bi­zonyítványok kiadására. A belügyminiszter előter­jesztése alapján a kormány rendeletet hozott az állam­titok és a szolgálati titok védelmének újabb szabályo­zására. A rendelet az állam­titkok körének korszerűsített meghatározását adja, egysé­A Magyar Közlöny 23. szá­ma közli a munkaügyi mi­niszter rendeletét a vállala­tok kategóriába sorolásáról. A rendelet egy, a közelmúlt­ban megjelent jogszabályhoz kapcsolódik, amelynek nyo­mán módosítják a munkások és alkalmazottak alapbér- és besorolási rendszerét. A mos­tani intézkedés a vezető állá­súak besorolását érinti. Az osztályvezetők és az en­nél magasabb beosztásúak be­sorolása továbbra is a vállalat nagyságától, vagyis a létszám­tól, a termelési értéktől és az állóeszközök értékétől függ, a kategóriák száma azonban eggyel csökken. Ugyanakkor a Tito jugoszláv elnök a hét elején megkezdett bosznia- hercegovinai körútja során, Bugojnóban beszédet m judoit, amelyben azt a meggyőződé­sét hangoztatta, hogy Jugo­szlávia „gyorsan előre fog ha­ladni” azt követően, hogy a szövetségi nemzetgyűlés elfo­gadja az alkotmány kiegészí­tését, vagyis a jelenleginél lényegesen nagyobb önállósá­got kapnak Jugoszlávia tag­köztársaságai. A cél az — mondotta Tito —, hogy „tiszta lapot nyissunk, s így minden köztársaság, minden nemzet tudja, mivel rendelkezik” és ne mondhassa, hogy mások kizsákmányolják. „A kérdés ma az, ki fogadja el és ki nem az alkotmány ki­egészítését. Vannak, akik nem nagy barátai a szocializmus fejlődésének Jugoszláviában vagy akik még mindig a regi álláspontot vallják, s meg akarják őrizni a status quo-t De ők sem beszélhetnek n;il- tan a módosítások ellen. Ezért a bírálat eszközeinek felhasz­nálásával és más módokon próbálják megakadályozni a módosításokat, a nemzeti gyű­lölet tüzét szítják, s gyakran nemzeti lepelbe bújtatják a gazdasági problémákat és a nehézségeket” — jelentette ki a JKSZ elnöke, aki elutasí­totta az olyan véleményeket, amelyek szerint az alkotmány- reform Jugoszlávia, a szociá­lis'a jugoszláv állam felbom­lásához vezetne. gesen rendezi az államtitok, illetve a szolgálati titok vé­delmének elveit, összefoglalja, módosítja és kiegészíti az er­re vonatkozó korábbi kor­mányrendelkezéseket. A Központi Statisztikai Hi­vatal elnöke, az Országos Tervhivatal elnöke, a pénz­ügyminiszter és a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala elnö­ke közös javaslatot terjesz­tett elő a tanácsok informá­ciós rendszerének továbbfej­lesztéséről. Az új tanácstör­vény, valamint a területi ter­vezés és tervek rendszerére vonatkozó korábbi kormány- határozat végrehajtása szük­ségessé teszi, hogy a tanácsok feladataik ellátásához meg­felelő információkkal rendel­kezzenek. Ennek érdekében a kormány határozatot hozott, mely részletesen megszabja az információszolgáltatás rendjét, s az egyeztetett adatok alap­ján lehetőséget nyújt arra, hogy a tanácsok a tények is­meretében hozzanak döntése­ket, dolgozzák ki fejlesztési, területrendezési terveiket. . A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) felsőbb kategóriákba sorolás feltételei szigorúbbak lesznek, az eddiginél 30—50 százalék­kal nagyobb termelési érték esetén kerülhetnek a vezető állásúak magasabb kategóri­ákba. így nagyobb lehetőség nyílik alapbérük differenciálá­sára, a betöltött munkakör fontossága, illetve a felelősség szerint A korábbitól eltérően a jö­vőben nem a felügyeleti szerv sorolja kategóriákba a válla­latokat, hanem a közzétett fel­tételek alapján maguk a vál­lalatok terjesztik elő besoro­lási javaslatukat, s ezt utólag bírálja el az illetékes minisz­térium. A jugoszláv elnök felhívta a figyelmet arra, hogy az al­kotmányvita során jelentkezett az osztályellenség, felbukkan­tak a szocialista- és kommu­nistaellenes elemek, naciona­listák és soviniszták. „Ezért nagyon ébereknek kell len­nünk. Határozott választ aka­rok itt adni azoknak, akik akadályozni próbálj á]c mun­kánkat és utunkat, bárkik le­gyenek is azok” — Hangoz­tatta. Tito ismét kijelentette, el­lenzi, hogy Jugoszlávia kon­föderációvá váljék. A jugo­szláv államfő elégedettségét fejezte ki afölött, hogy Bosz­nia-Hercegovinában „nyugod­tan tekintenek a dolgokra és nincsenek összetűzéseid”, ami „példaként szolgálhat Jugoszlávia számára”. Hozzá­tette: „nem akarok csak Bosz­nia-Hercegovináról beszélni. Vegyük például Horvátorszá­got. Ott a horvátok mellett sok szerb és nemzetiségi is él. Ez horvát köztársaság, de minden ott élő nemzetnek és nemzetiségnek, horvátnak, szerbnek és másnak, egyenlő jogokat kell élveznie”. Tito röviden foglalkozott a jugoszláv gazdaságmegszílárdi- tási program állásával is, megállapította, hogy annak végrehajtása „sokkal nehezeb­ben és lassabban megy, mint ahogyan kezdetben elképzel­tük”. Nixon beszédének visszhangja Colombo Összecsapások, csapatösszevonások Tito a jugoszláv alkotmánymódosításról Rendelet a vállalatok kategóriába sorolásáról

Next

/
Thumbnails
Contents