Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-07 / 82. szám

Őszinteség, nyílt légkör a programot adó jelölőgyűléseken 70 920 a résztvevők száma Befejeződtek a jelöiőgyűlé- sek, elkészültek az első össze­gezések és megyeszerte hoz­záláttak a helyi tanácsok az összejöveteleken elhangzott kezdeményezések, * javaslatok és észrevételek pontos szám­bavételéhez. Nagy érdeklődés kísérte a kilenc országgyűlési választókerületben és a 2253 helyi tanácsi választókörzet­ben lezajlott jelölőgyűléseket. A közélet pezsdítését elő­idéző, a körzetek nagyságá­tól függő létszámú jelölő­gyűléseken szinte mindenütt visszatértek az előadók a négy évvel ezelőtt elhangzot­takra, számot adva arról, hogy mit sikerült az elmúlt időszakban megvalósilani. A vitára serkentő és reális be­számolók jó alapot adtak a nagy számú hozzászólásokhoz. Tolna megyében a tanács­tagok jelölőgyűlésein meg­jelent 70 920 választó- polgár közül közel kilenc­ezren tették szóvá köz­érdekű javaslataikat. Elképzeléseik megvalósításá­hoz több helyen — Puszta- hencsén, Dombóváron, Köles- den, Decsen, Bogyiszlón, Alsó- nánán és másutt — társadal­mi munka vállalásával is megtoldották javaslataikat. A tárgyilagosságnak eleget téve, a körzet, a helység fejlődé­sének méltatásával együtt hozták szóba a közvilágítás, a közművesítés fogyatékossá­gait, ajánlották a szilárd bur­kolatú járda- és kövesútháló­zat bővítését, a szolgáltatások javítását, az egészséges ivó­víz megteremtését és egyéb, a köz javát szolgáló dolgokat. A szekszárdi, a tamási és a dombóvári járás több közsé­gében háztartási olajat mérő kút és gázcseretelep létesíté­sét szorgalmazták. \ demok­ratikus fórumokká vált. prog­ramot adó jelölőlgyűlések ba­ráti hangulatban folytak, a felszólalók gazdag mondani­valói a választópolgárok fele­lősségét és tettrekészségét bi­zonyították. Gyakran vita kísérte, élénk eszmecsere követte a jelölés­hez tett személyi előterjeszté­seket. Az esetek többségében megegyezett, egybeesett a népfront személyi javas­lata a választópolgárok értékítéletével, • viszont az eltérő vélemények alapján születtek más dönté­sek is. A négy évvel ezelőtti­hez viszonyítva, a tanácstag­jelölő körzetekben hatszorosa lett a kettős, vagy többes je­lölés. Megyénk 2253 tanácstagi körzetében 2123 esetben egy, 128 esetben két jelöltet állí­tott, és ugyancsak két eset­ben hármas jelölésre szavazott a gyűlések közönsége. Mint is- .meretes, a kilenc ország- gyűlési választókerületben há­rom helyen történt kettős je­A KPVDSZ XXXI. kong­resszusának tiszteletére a RÖLTEX Vállalat országos versenyt szervezett, melyen a Tolna megyei Népbolt csapa­ta is részt vett. Az országos versenyen a KPVDSZ 70 éves politikai, társadalmi, gazdasá­gi tevékenysége, valamint munkaügyi, kulturális és szo­ciális kérdések szerepeltek a kérdések között. A Népbolt csapata jól vet­te a rajtot és az elődöntőben Véghelyi Miklósné, Nagy Éva, Schmidt Józsefné, Molnár Jó­zsef, Lőwi Vilmos, Fülöp Andrásné és Szűcs István ösz­lölés. A községekben és a két városban hatvanegy tanács­tagot jelölő körzetben nem fogadták el a választópolgárok az előterjesztést, helyettük mást jelöltek. Kifogásaik nem politikai jellegűek voltak, ha­nem amiatt utasították el, hogy nem annak a választó- körzetnek a lakója, néhány esetben pedig azért, mert a javaslatba hozott 3zemély nem jelent meg a jelölőgyűlésen. A jó ütemben folyó, nagy érdeklődéssel kísért választási előkészületek folytatódnak a jelölőgyűlések végeztével is. Az agitátorok felkeresik a választópolgárokat, és e héten kezdődnek a vá­lasztási nagygyűlések. Folytatódnak a találkozások, a család- és üzemlátogatások, a választópolgárokkal történő beszélgetések, melyek mind­megannyi alkalmak a jelöltek személyének és elképzelései­nek jobb megismeréséle. szetételű csapat, melynek ve­zetője Mayer Rezső, kiharcol­ta a döntőbejutást. Budapesten, a KPVDSZ székházában hétfő délután ta­lálkozott a legjobb öt csapat, melyből négy budapesti volt, a vidékiek köizül csak a Tol­na megyei Népbolt került be. A háromórás vetélkedő vára­kozáson felüli eredményt ho­zott, mert a Népbolt brigád­ja az előkelő második helyet és a velejáró 4500 forint jutal­mat nyerte eL r Arak, étlapok, adagok Országos második a Népbolt brigádja Üzemi poliklíiAf» Debrecenben A Debreceni Ruhagyár 1700 dolgozójának mintegy 85 százaléka nő. Helyzetük könnyítésére — az MSZMP X. kong­resszusán elfogadott határozatok szellemében — sok gondot fordít a vállalat. Korábban létesített üzemorvosi rendelő­jüket továbbfejlesztve, megszervezték a bel-, a nő-, az ideg- és a bőrgyógyászati szakrendelést, jól felszerelt fogászatot létesítettek és rendszeresítették a terhes-tanácsadást. A költ­ségek egy részéhez a városi tanács is hozzájárul; a vállalat — az orvosi műszerek beszerzésén túl — évente mintegy 150 ezer forintot fordít az üzemi poliklinikára. Képünkön; terhes-tanácsadás a kismamáknak. (MTI foto — Bajkor József felv. — KS) Fadd: kiváló művelődési otthon Az elmúlt években nem egyszer emlékeztünk meg a faddi művelődési otthon munkájáról, mely országos első volt abban, hogy a helyi Lenin Termelőszövetkezet anyagi támogatásával, minden eddiginél rangosabb rendezvényeket tudott biztosítani a község dolgozóinak. Országos hírű mű­vészek, Kossuth-díjasok, írók és költők voltak vendégei, köztük néhai Váci Mihály is, akinek nevét az itt működő egyik klub is felvette. Budapesten, a Művelődésügyi Mi­nisztériumban ma délelőtt tizenegy órakor veszi át Krassay Gyula, a művelődési otthon igazgatója a faddiaknak jutta­tott „Kiváló művelődési otthon” oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat. A kitüntető cím mögött rejlő munka össze­foglaló értékelésére külön cikkben térünk vissza. Tavaszra készülődve — újraébredő aggodalmakkal Akármerre indul sétálni az ember Szekszárd utcáin, te­rein, mindenfelé zöldellő út­szegélyeket, virágpalántákat, fiatal díszcserjéket lát. És mostanában egyre többet, örömmel állapítjuk meg: ta­vaszra készül a város, virágos, üde és napfényes minden. Amikor Pálmai Ferenccel, a költségvetési üzem kertészeté­nek vezetőjével rövid statisz­tikát készítettünk arról, hogy mennyi virágot, fát ültettek ki összesen a megyeszékhelyen, s mindez mennyibe került, fi­gyelemre méltó adatokat so­rol. Nézzük csak: Űj park épül tavasszal a Béri Balogh Ádárn utcában 7100 négyzetméteres területen, nem kevesebb, mint háromezerötszáz tő rózsával! Ennek az útszegélynek az építése százötvenezer forintba kerül. Üj parkot láthatunk még ez évben a Kecskés Fe­renc utcában, a Mérey úti negyvenlakásos tömb élőit, a Tarcsay lakótelepen, összesen ugyancsak százötvenezer fo­rint beruházással. A további felsorolás helyett összegezésként annyit említ­hetnénk meg, hogy Szekszárd füves-virágos parkterülete ezen a tavaszon húszezer négyzet- méterrel növekedik, így 1Í0 ezer négyzetméternyi virágot, parkot mondhatunk magunké­nak. Igen, magunkénak! Vagy­is ez mindannyiónk közös kincse, öröme, pihenőhelye. S mert balamennyiünké, il­lene vigyázni rá. Annál is in­kább, hisz bátran büszkék le­hetünk ekkora parkos terü­letre. ' Az újból virágos, füves vá­rost látva, nap mint nap új- reébredő aggodalommal fi­gyeljük: vajon meddig marad ilyen a park, a tér, az út­szegély? Vajon mikor rom­bolják száradó szemétté a barbár kezek mindannyiunk közös kincsét, a virágot, fát, cserjét? Tessék csak megnézni notó­rius parkrongálók, milyen más az utca így, tavasziasan, vi­rágosán! Tessék csak utána­számolni, hány százezer fo­rintba került mindez, hány ember munkája nyomán szé­pek az utcák! Jó lenne ilyennek látni egész éven át! •— rá — Valljuk be: sok háziasszony elérhetetlen vágya, hogy va­sárnap a család vendéglőben étkezhessen. Csakhogy ez egy­részt drága — egy négytagú család ebédje hozzávetőlegesen száz forintba kerülne —, más­részt a vendéglői adagok sok­helyütt kicsik, kamaszodó gye­rekek gyomra nem biztos, hogy a százasból megtelne, így aztán marad a szombati sorbanállás. cipekedés, a va­sárnapi korai felkelés és ami még az edéb, vacsora elkészíté­sével együtt jáf. Kicsik hát az adagok, néhol ízetlenek és drágák. Drágák, annak ellenére, hogy a Tolna megyei Vendéglátóipari Válla­lat azok közé a kevesek közé tartozik, akik nem használták ki a belkeresedelmi miniszter és az Árhivatal által adott le­hetőségeket. A rendelet — 1968. január 1-én jelent meg — a vendéglátóipari egységek osztályba sorolásától teszi füg­gővé, hogy az egyes cikkféle­ségek milyen áron, milyen ha- szonkulcsszámítással hozhatók forgalomba. A rendelet meg­jelenésével egyidőben az ad­digi 35 százalékos állami tá­mogatás 12 százalékra csök­kent. Nézzük hát az árak alakulá­sát egy másodosztályú üzem­ben, (első osztályú nincs a megyében). A fogyasztott été-, lek ára a nyersanyagárból és az étterem rezsijéből (ez má­sodosztályú helyen a nyers- anyagár 90 százaléka), s ha a vállalat vezetője úgy intézke­dik, még maximum 18 száza­lékos eltérésből adódhat. Te­hát a vállalat 118 százalékos haszonkulccsal dolgozhatna, ezzel szemben 105 százalék megnövelt értékkel hozza for­galomba az ételféleségeket. Ehhez az értékhez ott, ahol zeneszolgáltatás létezik, 10 szá­zalék „zenedíj” adódik. Ezek szerint ‘egy 10 forint nyers­anyagértékű ételt másodosztá­lyú. zenés helyen 21 forint 50 fillérért fogyasztunk el. Az árakat a vendéglátó recept­könyvéből kalkulálják általá­ban 10 adagra. Az egyes étel­féleségeknél ugyanabból az anyagból — előre megadott határértékkel — több, vagy kevesebb használható fel, at­tól függően, hogy milyen a szakács Ízlése. Alapjában vé­ve ez pem rossz, hiszen ettől lehet egy étel — ha úgy akar­ják — jellegzetes. A recept­könyvben meghatározott alap­anyagok mellett a még hozzá­adott ízesítők emelhetik az étel árát. Külön árkalkuláció­val készülnek a tájjellegű ételek. Tolna megyében a Vendég­látóipari Vállalat, a szövet­kezeti vendéglátóipar (a me­gye vendéglátóipári forgalmá­nak kétharmadát), az utas­ellátó és a Mecsekvidéki Üze­mi Vendéglátóipari Vállalat üzemeltet éttermeket. Vala­mennyi vendéglátóipari egység azonos alapelvek szerint mű­ködik. A nyersanyagárak emel­kedése és az állami támogatás csökkenése ellenére az egyes ételféleségek árai nem emel­kedtek 1968. január X óta. Az árak nem emelkedtek ugyan, de csökkentek az adagok. Ha például pár évvel ezelőtt egy adag krumplipürét 20 deka nyerskrumpliból állítottak elő, ma. az árak emelkedése miatt, ezt 15—16 dekából hozzák ki. De hasonló a helyzet más nyersanyagoknál is. Ez az adagcsökkenés nem azonosít­ható a súlycsonkítással, vagy árdrágítással, csupán kalkulá­cióról van szó. Árdrágítás ott van, ahol rögzített áras termé­kek árát növelik. A kérdés az, hogy meddig vihető ez? Bizo­nyára mindaddig, míg a fo­gyasztó ki nem jelenti: inkább többet fizet, csak elegendő élelem kerüljön a tányérjába. Az éttermi választék, az el­készített ételek íze. jellege ré­szint az üzletvezetőtől, részint a főszakácstól függ. Nem a legszerencsésebb az a gyak­ran előforduló eset, mikor az üzletvezető a vendégtől tudja meg: sós, vagy fűszeres az étel. ízetlen, esetleg ehetetlen. Alapvető igény: az étterem tükrözze az idényszerűséget, a tájjelleget. Ritka az olyan ét­terem, ahol farsang idején fánk, új kenyér ünnepén való­ban új, kenyér van. A megyé­ben sok — finoman szólva —• a „nem megfelelő” étterem. Nem megfelelő az étlap vá­lasztéka, az adag. az ár. De sokhelyütt nem elég kulturált a felszereltség, a kiszolgálás és sorolhatnánk még tovább, hogy mi minden. Egyszóval: nem érezzük minden vendég­lőben vendégnek magunkat. — VM —

Next

/
Thumbnails
Contents