Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-06 / 81. szám
2. Az ORSZÁGHÁZI CSATA Az Országház felépültekor az országgyűlés, amely előszeretettel nevezte magát a „nemzeti akarat” letéteményesének, s amely csodálatos új palotát emeltetett magának, kifejezetten és leplezetlenül az urak képviselőtestülete. A vagyoni állapot szerint mért Választójog az ország lakosságának alig hat százalékának jut osztályrészül. A nyílt sza- vazásos képviselőválasztás a nyilvános erőszak és korrupció rendszerére épült. A képviselők közé földbirtokosok, ügyvédek, s legfeljebb gyárosok, a kibontakozó magyar kapitalizmus képviselői kerülhettek. A felsőházban, a főrendiházban, az országgyűlés másik testületében viszont kizárólag az arisztokrácia és a főpapság képviselői foglaltak helyet. Ezen felül az uralkodónak bármelyik törvényt jogában volt megkontrázni, s az országgyűlést bármikor feloszlatni. A jogfosztott magyar munkásság már öntudatra ébredésének első időszakában harcot kezdett áz általános, titkos és egyenlő választójogért. Jellemző módon a magyar munkásmozgalom egyik korai szervezete, a Szociáldemokrata Párt egyik elődje, a Nem választók Pártja nevet viselte. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása után az egyik legfontosabb követelésének a választójogot tekinti. A múlt század végén, s századunk első évtizedében a magyar munkásmozgalom vezetői nagy, sőt túlzott jelentőséget tulajdonítottak a parlamentnek, s a választójognak. Ennek jegyében zajlott le 1905. szeptember 15-én a híres „vörös péntek”, amelyen sztrájksorozattal és nagyszabású tüntetéssel követelték a munkások a választójogot. Több mint százezer munkás indult a Parlament felé. Egyes csoportok élén zenekarok haladtak, mások pedig a Marseillaise-t énekeljék. Egy egykorú visszaemlékezés szerint: „El kell csak képzelni a látványt, ahogy egy ekkora tömeg ott áll a büszke magyar parlament palotája előtt, farkasszemet néz tornyaival, kupolájával, száz és száz kivilágított ablakával, ahogy a tömeg százezer torokból kiabál, éljenez, abcu- gol, s szinte öklével éri el az impozáns főbejárat vaskapuját és a t. Ház’ összes bejáratát ...” Ekkor, 1905 szeptemberében nem került sor összecsapásra a munkások, s a készenlétbe helyezett rendőrök, katonák között. Hét esztendővel később, 1912. május 23-án, a „vérvörös csütörtökön” azonban már munkások hullatták vérüket a választójogért A talán mindenkinél jobban gyűlölt Tisza Istvánt, a volt és leendő miniszterelnököt kívánták a kormánypártiak a Ház elnökévé választani. Válaszul a Szociáldemokrata Párt vezetősége általános sztrájkra hívta fel a munkásokat: „A képviselőház elnöki széke megüresedett. Miután a pe- cérmunkára tisztességes ember nem vállalkozik: Tisza István gróf ül bele az elnöki székbo. Ez a bevezetése annak az erőszaknak, amely az általános választójogot akarja megfojtani, és a népet örök szegénységre, örök szolgaságra akarja kárhoztatni.. S a májusi hajnalon megindult a tömeg áradása az Országház felé. A Soroksári úton Erzsébetfalváról és Csepelről vonultak a munkások. Eleinte egyetlen rendőr sem mutatkozott, csak amikor a tüntető tömeg a Boráros tér közvetlen közelébe ért, állta útjukat a Liliom utcában elhelyezett szakasznyi rendőr. A rendőrtisztek az út közepéről kémlelték, hogy mikor jönnek a munkások. Amikor a menet már egészen közel jutott, kivezényelték az útra a rendőröket, akik két-három lépésnyire egymástól helyezkedtek el. Meg akarták állítani a tömeget, de sikertelenül. A rendőrtisztek — látva, hogy a nagy tömeggel szemben néhány rendőr teljesen tehetetlen — kiadtak a jelszót: át lehet engedni az embereket, de nem egyszerre, hanem apránként, kisebb csoportokban. A munkások negyvenes-ötvenes csoportokban vonultak át a rendőrkordonon, azon túl ismét gyülekeztek. A rendőrök nem sokáig tudtak helytállni az óriási tömeg elsodorta a kordont, még csak összeütközésre sem kerülhetett sor. A tömeg a kordonon túljutva, a Soroksári utat teljes szélességében elfoglalta. A Boráros térre kiérve forradalmi dalokba kezdtek. Majd egymás után hangzottak fel a kiáltások: ,, , — Éljen a választójog! — Abcug Tisza Pista! — Le az erőszakos junkerrel! — Éljen a küzdő Justh- Párt! A Boráros térről a menet bekanyarodott a Közraktár utcába. A forgalmas központi vásárcsarnoknál a tüntetés a kiváncsi emberek ezreit csalta az utcára. A Fővám téren át a menet a Váci utcába ért. A szűk utca egyszeriben hangos lett a tüntetők követeléseitől és forradalmi dalaitól. A hatalmas paloták ablakai megnyíltak, és az urak ijedten nézegettek ki mögülük A Gizella téren (a mai Vörösmarty téren) már hatalmas rendőri készültség várta a munkásokat. A rendőrök a tömegnek csak egy részét tudták visszaszorítani. De a visz- szaszorítottak is, szétszói'va bár, eljutottak oda, ahova a többiek: az Országházhoz vezető utcákba és a Szabadság térre. Budán a Ganz-gyári munkások alkották a felvonulók zömét, ök is Pestre tartottak, az Országházhoz. A Margit- hídnál a rendőrök útjukat állták, de a legtöbb munkásnak mégis sikerült átjutni a kordonon. Többen propellereken és más hidakon át jutottak a pesti oldalra. A Váci úton és Újpesten is, a gyárak előtt reggel nyolc órától kezdve nagy i.ömegben gyülekeztek a munkások, majd a Váci úton elindultak. A mintegy négyezer főnyi tömegnek a Ferdinánd-hídnal állta útját a rendőrség. A tömeg tiltakozott: — Engedjenek az Országház elé! — Le az osztályparlamenttel! A rendőrök a tisztek parancsára kardot rántottak A munkások feleletként kőzáport zúdítottak rájuk, s átszakították a kordont. A lovas rendőrök eszeveszett vág- tatással rontottak a törne? közé, de képtelenek voltc.k megállítani az embereket. Ekkor egy század gyalogost vetettek be a munkások ellen, a rendőrök pedig pisztolyt rántottak. A katonákat szuronyrohamra vezényelték, és a rendőrök a menekülök után lőttek. így néhány perc alatt sikerült szétoszlatni a tömeget. Szerteszét a járdán és az úttesten véres sebesültek hevertek. Holub Kristóf negyvenkét éves munkás holtan maradt a kövezeten. S az országházi csata még órákig dúlt a város több pontján. A rendőri terrorra a munkásság azzal válaszolt, hogy villamosokat fordított fel, barikádokat épített, több helyütt összecsapott a rendőrökkel és a segítségükre kivezényelt huszárokkal, gyalogos bakákkal. •— Le az osztályuralommal! — Le a grófi bandával! — Éljen a forradalom! — hangzottak az új jelszavak. A munkásság megmutatta erejét, de vereséget szenvedett. Az úri osztályok, amelyeknek legreakciósabb, legkonzervatívabb köreit képviselte gróf Tisza István, ragaszkodott kiváltságaikhoz. S egyelőre még sikerrel. PINTÉR lBTVÄN Következik: PISZTOLYLÖVÉS AZ ÜLÉSTEREMBEN Tíz vagon krémtojás Húsvet előtti üzem az ország legnagyobb csokoládégyárában Húsvéti édesség minden mennyiségben. (MTI foto — KS) Már az utca elején tömény kaka;'-. csokoládéillat Casp meg. A gyárban fehér kö- penjí i . ;k, hogy megnézhessem: :jn készül a cukorka, a csokoládé. Valahogy úgy képzeltem, hogy a selyemcukrot, meg a savanyút könnyű készíteni. Míg ropogtatom a még meleg, friss töltött savanyút, s nézem a tízkilós tömböket emelgető munkásokat, hamar rájövök, mekkorát tévedtem. Hiába selymesítik, adagolják a gépek a masszát; lányok gyúrják, hajtogatják, cipelik gépre gépről. Mindnek izmos a karja, kemény szorítású az ökle. Préselve, csavarva, forgatva árad a cukor. Egyik helyen automata csomagolja, másutt óriási edényekbe szórják, s kézzel adagolják, mérik, majd műanyag tasakba zárják. Csaknem másfél vagon a két műszakban dolgozó cukorosztály termelése. — A mintázott selyemcukornak nagyon szépnek kell lennie. A külföldi vevő felettébb igényes — mondják a lányok, s mutatják; nincs közte hibás, törött egy se. Az egyik gép automata adagolóval működik, a másiknál idős asszony ül, húzza, nyújtja, figyelmesen adagolja a gépbe a cukorfolyamot. Régen dolgozik itt, vagy húsz éve. De azért nem veszi le szemét egy pillanatra sem a munkájáról. Aztán a csokoládé. őrlik a kakaóbabot, kisajtolják a kakaóvajat, marad a kakaópogácsa. Hatalmas üstökben főzik, 48 óráig keverik, majd gépekre kerül. Melegítik, formába öntik, fényesítik, csomagolják. Az olasz Cavemil- gépsornak 40 perc a fordulatideje: óránként 300—400 kiló csokoládéjanuártól ez a gépsor csokoládétojást gyárt. Krémmel töltik, színes sztaniolpapírba csomagolják. Húsvét előtt tíz vagon krémtojás kerül a gyárból az üzletekbe. Karton- papírból nyuszi kosarat formáznak, ezt édességgel, csokoládéval töltik meg A díszdobozokra alkalmi — nyuszit, tojást ábrázoló — képek kerülnek. A Budapest Csokoládégyár a Magyar Édesipar 1. számú — legnagyobb — üzeme. Alig kétezer emberrel 1700 vagon árut — cukorkát, táblás csokoládét, nugátot, kakaóport, desszertet kéázít. Legnépszerűbb áruja évek óta a Tibi, az arany- és ezüstdesszert, a kókuszkocka, a cukrok közül a furék, a szép csomagolású desszertek, díszdobozok; a „100 éves” és társai. Cssze- sen több mint 200 féle cukor, csokoládé készül itt, hazai és külföldi fogyasztásra. Exportálnak a Szovjetunióba, Franciaországba, Angliába, Hollandiába, Svédországba, Dániába, a környező szocialista országokba, de a tengerentúlra, az Egyesült Államokba, Kanadába is. Szezonban mindig kevés á csokoládégyárban a dolgozó. Munkaerőgondjukon a Siófokon alkalmazott 80 bedolgozóval segítenek, akik nyáron a SZOT-üdülőkben vállalnak munkát. A gyár tizennyolcszoros élüzem. Nyertek díjat Zágrábban, a szocialista országok édesipari versenyén, a mező- gazdasági vásáron. Csomagolóipari kiállításokon. De a legnagyobb elismerés az, amikor gyerekek, felnőttek veszik, s élvezettel, jó étvágy- gyal fogyasztják. KÁDÁR MÁRTA A KPM Közúti Igazgatóság Szekszárd, 1971. április 4-től 30-ig ÍTPADKA-PERMETEZÉST végez erős méreggel az alábbi útvonalakon: 56-os, 55-ös Bátaszék—Bonyhád, 6-os fő közlekedési út, Du- naszentgyörgy—Szekszárd, Hőgyész—Dombóvári dombori bekötőút, 61-es, 63-as és 65-ös útvonalakon. A fenti útvonalakon a legeltetés és fűkaszálás 1931. június l-lg szigorúan tilos és életveszélyes! (128)
