Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-06 / 81. szám
Együtt a választókkal A párt határozott, a kormány cselekedett 2. •• Ösztöndíjas mamák Részrelia'fás nélkül Birtalan József, a szekszárdi postahivatal vezetője 1958. óta tanácstag. — Idén a százhatvan lakásosban jelöltek. Előtte az újvárosban. majd a Széchenyi utcában választottak meg. Mit is mondjak a munkámról? Egyszerűen azt, hogy szeretem. Nem tudnék meglenni társadalmi munka nélkül. Régen a Hazafias Népfrontban és a Magyar—Szovjet Baráti Tár_ saságban dolgoztam. Úgy érzem, hogy nincs semmi különös abban, ha valaki társadalmi munkás. Nekem az a természetellenes, ha nem. — Mennyi ideje megy el a tanácstagi munkára? — Nem lehet ezt időben mérni. Havonta másfél nap a fogadóóra és az állandó bizottsági ülés. Ezenkívül munkaidő után, a kora esti órákban gyakran keresem fel választó- kerületem lakóit, Birtalan József hat évig városfejlesztési munkákkal foglalkozott. Mint mondja, nagyon szép és hálás feladat volt. Az utóbbi években lakásügyekkel foglalkozik, — a lakáselosztó társadalmi albizottság elnöke. — Ez a munka is szép. de nehéz. Gyakran beleélem magamat a lakásigénylők helyzetébe és bizony nehezen tudom kimondani a visszautasad szót... Aztán meg nem emelnek kalapot. Persze, sok kedves, megható emlékem is vart. Egy alkalommal néhány éve lakásra váró házaspárnak én mondtam meg az örömhírt. Azután, amikor lenéztem az ablakból, ott álltak mind a ketten, sírva, nevetve — mondja mosolyogva. A másik élmény sokkal keserűbb: — A Széchenyi utcában egy rozoga házban főbérlőként lakott egy idős néni. Amikor a házat szanálták, sikerült elintézni, hogy egy szép,'fürdőszobás lakást kapjon a Hunyadi utcában. Hogy örült-e? Fel volt háborodva. Hetenként háromszor keresett fel és mondogatta: „a falakat így, meg úgy kellett volna elhelyezni, az ablak miért nem délre néz, a másik meg keletre?". — A tanácstag munkáját nehezíti-e az egyéni és a közös érdekek ütközése ? M elyiket tartja elsődlegesnek, Birtalan elvtárs? — Természetesen a közös érdeket, noha az egyéni érdek is fontos, de az a jó, amikor a kettő megegyezik. Van néhány apró, kicsinyes dolog, amikben nehéz dönteni. Egy alkalommal, hosszú időn keresztül foglalkoztam villany- óra-leválasztási problémával. Három állami lakásnak közös villanyórája volt. Nem tudtak megegyezni a lakók, ki mennyit fizessen. Sajnos, azt sem tudták megérteni, hogy a leválasztás pénzbe kerül és kivitelező is kell. Egy év is eltelt, mire megoldódott a probléma. Ez példája az egyéni és a közös érdek ütközésének. — Nehezebb lesz-e most a munkája, hogy új lakótömb tanácstagjává jelölték? — Csak addig lesz nehéz, míg a választópolgárokkal meg nem ismerjük egymást. Olyan szempontból viszont könnyű helyzetben leszek, hogy választóimmal egy épületben lakom. Mert ugye arra kell törekedni, hogy mindenkit a lakóhelyén, jelöljék. — Milyen tanácsot adna, Birtalan elvtárs az új tanácstagoknak? — Igyekezzenek minél előbb jó és őszinte kapcsolatot kialakítani a lakossággal. No, és azt, hogy munkájuk során a város érdekeit is képviseljék. — A részrehajlás nélküli döntésekre nem kell ügyelni? — Dehogynem. Csak ezt nem említem, mert el sem tudom képzelni, hogy valaki, akit megválasztottak, tőkét kovácsoljon abból a bizalomból, amit neki őszintén, fenntartás nélkül adnak. A városi tanács igazgatási osztályán mesélték a történetet: Birtalan József nővére hetedmagával lakott a Zalka Máté utcái an egv szoba-konyhás lakásban, 1952 óta. Lakás- igénylése természetesen régóta bent volt a tanácsnál, sőt felkerült az úgynevezett és sokat emlegetett 100-as listára is. Egy4cét hónapja kapott lakást, a Mérey utcában. Amikor kiadták a lakáskiutalást, akkor tudták csak meg, hogy az asszony a lakáselosztó bizottság elnökének a nővére. 2. A társadalmi munkát már nem kell szervezni — Háromnegyed, ötkor indulok haza munkahelyemről, de gyakran csak hat óra után érék haza. Szinte minden második lépésnél megállítanak. „Hogy lesz a parkosítás; milyen virágot ültessünk?” és más egyéb kérdésekkel — mondja Póth Mihály, a KISZÖV személyzeti főelőadója, Szek- szárd 35-ös választókerület tanácstagjelöltje. Ö is 1958 óta tanácstag. A Toldi utca és a vasúti fasor 180 családja jelölte. Egy hete volt a jelölőgyűlés, amiről Póth Mihály büszkén beszél. „A 35-ös kerületben vett részt a legtöbb válásé. Ipolgár a j .lölőgy ülésen”. — Mióta foglalkozik a társadalmi ünnepségek szervezésével ? — Körülbelül négy esztendeje. Akkor OKISZ-iskolán voltam, s egy névadóra kaptam meghívót. Az ünnepség előtt körülbelül fél órával érkeztem. Akkor mondták, hogy én tartom az ünnepi beszédet. A felkészülésre szinte nem volt idő, s még most sem tudom, hogy sikerülhetett olyan jól. Azután az igazgatási és jogi állandó bizottságba kerültem, ahol ilyen feladatokból kijutott. Komolyan fogtam hozzá és azt hiszem, szép eredményeket is értem el. Később hasonló ünnepségeket nemcsak a tanácson, hanem kint az üzemeknél is szerveztünk. — Milyen a kapcsolata a választópolgárokkal ? — Elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon jó. Régebben körülbelül kéthavonta szerveztünk tanácstagi beszámolókat, de ennek a választó- polgárok nem tulajdonítottak nagy jelentőségeit. Azóta otthonukban, keresem fel őket, vagy ők etigem. Előfordul néha, hogy tizen is jönnek. Le sem tudjuk ültetni őket. Persze, ez nem panaszkodás. inkább örömmel mondom. És arról is őrömmel számolhatok be, hogy az emberek érdeklődnek munkánk felől, az eredményekről és értékelik is. — Hogy szervezik meg a kerületben a társadalmi munkát? % • — Nálunk azt már nem kell szervezni. Az emberek természetesnek veszik és önként csinálják. — Végül megkérdezzük Póth Mihályt is, milyen tanácsot adna az új jelölteknek? — Mielőbb alakítsák ki választóikkal a jó kapcsolatot és ne feledkezzenek meg arról, hogy a mi munkánk gyakran háládatlan szerep, soha nem szabad elcsüggedni, s a hangos szóért neheztelni. A párt IX. kongresszusán, a Központi Bizottság beszámolóját tartva, Kádár János a többi között ezeket mondotta: „Javasoljuk, tegyük lehetővé, hogy a dolgozó kisgyermekes anya, munkaviszonyából eredő jogait biztosítva, gyermeke gondozása céljából a gyermek két és fél éVés koráig két éven át Otthon maradhasson és havi 600 forint gyermekgondozási segélyt kapjon. A gyermek- gondozási segély rendszerét azokra a termelőszövetkezetekben dolgozó nőkre is ki kell terjeszteni, akik eleget tesznek tagsági kötelezettségüknek.’’ S a szavakat tett követte. A kormány 1967-ben hozott határozata alapján már abban az esztendőben 34 ezer kismama élt a lehetőséggel, s vette igénybe azt. Az intézkedésnek több bevallott célja volt. így egyebek között az, hogy a hatvanas évek első felében hullámvölgyben lévő születésszám növekedni kezdjen; könnyebbedjék azok helyzete, akik gyermeküket, gyermekeiket nem tudják kire hagyni; mérséklődjék a bölcsődei helyek iránti feszítő igény. Persze, nemcsak ilyen racionális okok építettek utat az intézkedés bevezetéséhez. • Népszerűvé, vonzóvá vált ez az „ösztöndíjas mamaság”, ezt bizonyítják a számadatok. I9S7 decemberében 34 ezer, a következő év végén 9? ezér' kismama vette igénybe a segélyt. 1969-ben táboruk 144 ezer főre. 1970-ben pedig 230 ezerre gyarapodott! (A már munkába visszatérteket leszámítva, 1970 végén 187 ezer nő kapott segélyt.) A múlt esztendőben a mamáknak kifizetett összeg jelentősen túlhaladta az egymilliárd forintot. Az 1967-ben bevezetett, s 1969-ben további kedvezményekkel kiegészített gyermek- gondozási segély rendszere anyagi fedezetként a társadalomtól egyre többet követelt, hiszen az L67. évi 64 millió forint a következő évben már 449 millióra duzzadt, hogy 1969-ben 870 millió, tavaly pedig egymilliárd 200 millió legyen. Á többlet teher kamatai azonban mérhetetlenek; hiszen lehet-e pénzbeni értékben kifejezni egy-egy vadonatúj, gőgicsé- lő állampolgárt? A hatvanas évek első felének 130—132 ezer között stagnáló élveszü- letési száma a segély bevezetése után 150 ezer fölé emelkedett A gyermekgondozási segély rendszere természetesen nem mindent megoldó varázsszer, Igaz, az összes kereső foglalkozást folytató szülő nők 63— 65 százaléka igénybe veszi ezt a lehetőséget, elsősorban a kisebb keresetű nők. (Szép számmal akadnak, akik rá is dupláznak, az első „fizetett" srácot követi a második.) Egyébként a segélyezettek mintegy 20 százalékának keresete van csupán a havi 1500 forint fölött. A segélyt igénybe vevők zöme a textil-, a cipő-, áz élelmiszer-, és az építőipar nődolgozói közül kerül ki. A segélyhez tehát sor más teendő is kapcsolódik. így a munkahely és a kismama közötti kapcsolatok fönntartása; a munkába való visszatérés megkönnyítése az első időben adott bérpótlékkal; az osztott munkaidőben való foglalkoztatás lehetőségeinek keresése, s így tovább.' Mert jó dolog „ösztöndíjas mamának” lenni, élvezni az állam, a társadalom teremtette lehetőséget, gondozni, pá- tyolni a kicsit, mindig együtt lenni vele. Am ez senkivel nem feledtetheti, hogy mamának ma már ugyan köny- nyebb, de azért még mindig nagyon nehéz... MÉSZÁROS OTTÓ (Következik: A gyermekek s az öregek pénze.) HORVÁTH MARIA Épülő hazánk Tiszamenti Vegyiművek A szervetlen vegyipar egyik központja a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek. Évenként egymillió tonna kénsavat, szuperfoszfátot, porfestéket ad a népgazdaságnak. Itt állítják alő az ország kénsavtermelésének mintegy háromnegyedét. A termelés legnagyobb részét (40 százalékát) szuperfoszfát műtrágya előállítására használják. A tömény kénsavat akkumulátorok töltésénél alkalmazzák, valamint robbanóanyagokat készítenek belőle. Egyre nöiiekvő alkalmazási területe a műanyagipar, például műselyemgyártás. A porfesték-üzem évi 12 ezer tonna meny- nyiségű, 86 féle színű festéket állít elő. Nagy -'p'-’itő-'-ű n nvAr két szn^-'rfoszfátüzeme, amely korszerű technológiával évente 480 ezer tonna szuperfoszfátot ad a mező- gazdaságnak. A Tisza partján álló gyár termékeit a háztartásokban is jól ismerik. A legkorszerüob technológiával, a kémiai tudomány legfejlettebb eredményeinek felhasználásával dolgozik a mosópor-üzem, amely évente sok ezer tonna „Tomi” mosószert ad négyféle változatban a háziasszonyoknak. Épül Szolnokon a negyedik kénsavüzem is, amelynek berendezéseit Lengyelország szállítja; ez lesz a Tiszamenti Vegyiművek legnagyobb kapacitású (évi 200 ezer tonna) kip'sav'"' 'ra. Esti kép a Húszaménii vegyi.uuvcarui. (MTI foto — KSk
