Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

Együtt a választókkal A párt határozott, a kormány cselekedett 2. •• Ösztöndíjas mamák Részrelia'fás nélkül Birtalan József, a szekszárdi postahivatal vezetője 1958. óta tanácstag. — Idén a százhatvan lakásos­ban jelöltek. Előtte az új­városban. majd a Széchenyi utcában választottak meg. Mit is mondjak a munkámról? Egyszerűen azt, hogy szere­tem. Nem tudnék meglenni társadalmi munka nélkül. Ré­gen a Hazafias Népfrontban és a Magyar—Szovjet Baráti Tár_ saságban dolgoztam. Úgy ér­zem, hogy nincs semmi külö­nös abban, ha valaki társa­dalmi munkás. Nekem az a természetellenes, ha nem. — Mennyi ideje megy el a tanácstagi munkára? — Nem lehet ezt időben mérni. Havonta másfél nap a fogadóóra és az állandó bizott­sági ülés. Ezenkívül munka­idő után, a kora esti órákban gyakran keresem fel választó- kerületem lakóit, Birtalan József hat évig vá­rosfejlesztési munkákkal fog­lalkozott. Mint mondja, na­gyon szép és hálás feladat volt. Az utóbbi években lakásügyek­kel foglalkozik, — a lakás­elosztó társadalmi albizottság elnöke. — Ez a munka is szép. de nehéz. Gyakran beleélem ma­gamat a lakásigénylők hely­zetébe és bizony nehezen tu­dom kimondani a visszautasad szót... Aztán meg nem emel­nek kalapot. Persze, sok ked­ves, megható emlékem is vart. Egy alkalommal néhány éve la­kásra váró házaspárnak én mondtam meg az örömhírt. Azután, amikor lenéztem az ablakból, ott álltak mind a ketten, sírva, nevetve — mond­ja mosolyogva. A másik élmény sokkal ke­serűbb: — A Széchenyi utcában egy rozoga házban főbérlőként la­kott egy idős néni. Amikor a házat szanálták, sikerült el­intézni, hogy egy szép,'fürdő­szobás lakást kapjon a Hu­nyadi utcában. Hogy örült-e? Fel volt háborodva. Hetenként háromszor keresett fel és mon­dogatta: „a falakat így, meg úgy kellett volna elhelyezni, az ablak miért nem délre néz, a másik meg keletre?". — A tanácstag munkáját nehezíti-e az egyéni és a kö­zös érdekek ütközése ? M elyiket tartja elsődlegesnek, Birtalan elvtárs? — Természetesen a közös érdeket, noha az egyéni ér­dek is fontos, de az a jó, ami­kor a kettő megegyezik. Van néhány apró, kicsinyes dolog, amikben nehéz dönteni. Egy alkalommal, hosszú időn ke­resztül foglalkoztam villany- óra-leválasztási problémával. Három állami lakásnak közös villanyórája volt. Nem tud­tak megegyezni a lakók, ki mennyit fizessen. Sajnos, azt sem tudták megérteni, hogy a leválasztás pénzbe kerül és ki­vitelező is kell. Egy év is el­telt, mire megoldódott a prob­léma. Ez példája az egyéni és a közös érdek ütközésének. — Nehezebb lesz-e most a munkája, hogy új lakótömb tanácstagjává jelölték? — Csak addig lesz nehéz, míg a választópolgárokkal meg nem ismerjük egymást. Olyan szempontból viszont könnyű helyzetben leszek, hogy vá­lasztóimmal egy épületben la­kom. Mert ugye arra kell tö­rekedni, hogy mindenkit a lakóhelyén, jelöljék. — Milyen tanácsot adna, Birtalan elvtárs az új tanács­tagoknak? — Igyekezzenek minél előbb jó és őszinte kapcsolatot ki­alakítani a lakossággal. No, és azt, hogy munkájuk során a város érdekeit is képviseljék. — A részrehajlás nélküli döntésekre nem kell ügyelni? — Dehogynem. Csak ezt nem említem, mert el sem tudom képzelni, hogy valaki, akit megválasztottak, tőkét ková­csoljon abból a bizalomból, amit neki őszintén, fenntartás nélkül adnak. A városi tanács igazgatási osztályán mesélték a történe­tet: Birtalan József nővére he­tedmagával lakott a Zalka Má­té utcái an egv szoba-konyhás lakásban, 1952 óta. Lakás- igénylése természetesen rég­óta bent volt a tanácsnál, sőt felkerült az úgynevezett és sokat emlegetett 100-as lis­tára is. Egy4cét hónapja ka­pott lakást, a Mérey utcában. Amikor kiadták a lakáskiuta­lást, akkor tudták csak meg, hogy az asszony a lakáselosztó bizottság elnökének a nővére. 2. A társadalmi munkát már nem kell szervezni — Háromnegyed, ötkor indu­lok haza munkahelyemről, de gyakran csak hat óra után érék haza. Szinte minden má­sodik lépésnél megállítanak. „Hogy lesz a parkosítás; mi­lyen virágot ültessünk?” és más egyéb kérdésekkel — mondja Póth Mihály, a KISZÖV személyzeti főelőadója, Szek- szárd 35-ös választókerület ta­nácstagjelöltje. Ö is 1958 óta tanácstag. A Toldi utca és a vasúti fasor 180 családja je­lölte. Egy hete volt a jelölő­gyűlés, amiről Póth Mihály büszkén beszél. „A 35-ös ke­rületben vett részt a legtöbb válásé. Ipolgár a j .lölőgy ülé­sen”. — Mióta foglalkozik a tár­sadalmi ünnepségek szervezé­sével ? — Körülbelül négy eszten­deje. Akkor OKISZ-iskolán voltam, s egy névadóra kap­tam meghívót. Az ünnepség előtt körülbelül fél órával ér­keztem. Akkor mondták, hogy én tartom az ünnepi beszédet. A felkészülésre szinte nem volt idő, s még most sem tu­dom, hogy sikerülhetett olyan jól. Azután az igazgatási és jogi állandó bizottságba kerül­tem, ahol ilyen feladatokból kijutott. Komolyan fogtam hozzá és azt hiszem, szép ered­ményeket is értem el. Később hasonló ünnepségeket nemcsak a tanácson, hanem kint az üze­meknél is szerveztünk. — Milyen a kapcsolata a választópolgárokkal ? — Elfogultság nélkül mond­hatom, hogy nagyon jó. Ré­gebben körülbelül kéthavonta szerveztünk tanácstagi beszá­molókat, de ennek a választó- polgárok nem tulajdonítottak nagy jelentőségeit. Azóta ott­honukban, keresem fel őket, vagy ők etigem. Előfordul né­ha, hogy tizen is jönnek. Le sem tudjuk ültetni őket. Per­sze, ez nem panaszkodás. in­kább örömmel mondom. És arról is őrömmel számolhatok be, hogy az emberek érdek­lődnek munkánk felől, az eredményekről és értékelik is. — Hogy szervezik meg a kerületben a társadalmi mun­kát? % • ­— Nálunk azt már nem kell szervezni. Az emberek termé­szetesnek veszik és önként csi­nálják. — Végül megkérdezzük Póth Mihályt is, milyen tanácsot ad­na az új jelölteknek? — Mielőbb alakítsák ki vá­lasztóikkal a jó kapcsolatot és ne feledkezzenek meg arról, hogy a mi munkánk gyakran háládatlan szerep, soha nem szabad elcsüggedni, s a han­gos szóért neheztelni. A párt IX. kongresszusán, a Központi Bizottság beszá­molóját tartva, Kádár János a többi között ezeket mon­dotta: „Javasoljuk, tegyük le­hetővé, hogy a dolgozó kis­gyermekes anya, munkaviszo­nyából eredő jogait biztosít­va, gyermeke gondozása cél­jából a gyermek két és fél éVés koráig két éven át Ott­hon maradhasson és havi 600 forint gyermekgondozási se­gélyt kapjon. A gyermek- gondozási segély rendszerét azokra a termelőszövetkeze­tekben dolgozó nőkre is ki kell terjeszteni, akik eleget tesznek tagsági kötelezettsé­güknek.’’ S a szavakat tett követte. A kormány 1967-ben hozott határozata alapján már abban az esztendőben 34 ezer kis­mama élt a lehetőséggel, s vette igénybe azt. Az intéz­kedésnek több bevallott célja volt. így egyebek kö­zött az, hogy a hatvanas évek első felében hullámvölgyben lévő születésszám növekedni kezdjen; könnyebbedjék azok helyzete, akik gyermeküket, gyermekeiket nem tudják ki­re hagyni; mérséklődjék a bölcsődei helyek iránti feszí­tő igény. Persze, nemcsak ilyen racionális okok építet­tek utat az intézkedés be­vezetéséhez. • Népszerűvé, vonzóvá vált ez az „ösztöndíjas mamaság”, ezt bizonyítják a számadatok. I9S7 decemberében 34 ezer, a következő év végén 9? ezér' kismama vette igénybe a se­gélyt. 1969-ben táboruk 144 ezer főre. 1970-ben pedig 230 ezerre gyarapodott! (A már munkába visszatérteket le­számítva, 1970 végén 187 ezer nő kapott segélyt.) A múlt esztendőben a mamáknak ki­fizetett összeg jelentősen túl­haladta az egymilliárd forin­tot. Az 1967-ben bevezetett, s 1969-ben további kedvezmé­nyekkel kiegészített gyermek- gondozási segély rendszere anyagi fedezetként a társa­dalomtól egyre többet köve­telt, hiszen az L67. évi 64 millió forint a következő év­ben már 449 millióra duz­zadt, hogy 1969-ben 870 mil­lió, tavaly pedig egymilliárd 200 millió legyen. Á többlet teher kamatai azonban mér­hetetlenek; hiszen lehet-e pénzbeni értékben kifejezni egy-egy vadonatúj, gőgicsé- lő állampolgárt? A hatvanas évek első felének 130—132 ezer között stagnáló élveszü- letési száma a segély beveze­tése után 150 ezer fölé emel­kedett A gyermekgondozási segély rendszere természetesen nem mindent megoldó varázsszer, Igaz, az összes kereső foglal­kozást folytató szülő nők 63— 65 százaléka igénybe veszi ezt a lehetőséget, elsősorban a kisebb keresetű nők. (Szép számmal akadnak, akik rá is dupláznak, az első „fizetett" srácot követi a második.) Egyébként a segélyezettek mintegy 20 százalékának ke­resete van csupán a havi 1500 forint fölött. A segélyt igény­be vevők zöme a textil-, a cipő-, áz élelmiszer-, és az építőipar nődolgozói közül ke­rül ki. A segélyhez tehát sor más teendő is kapcsolódik. így a munkahely és a kismama kö­zötti kapcsolatok fönntartása; a munkába való visszatérés megkönnyítése az első időben adott bérpótlékkal; az osztott munkaidőben való foglalkoz­tatás lehetőségeinek keresése, s így tovább.' Mert jó dolog „ösztöndíjas mamának” lenni, élvezni az állam, a társadalom teremtet­te lehetőséget, gondozni, pá- tyolni a kicsit, mindig együtt lenni vele. Am ez senkivel nem feledtetheti, hogy ma­mának ma már ugyan köny- nyebb, de azért még mindig nagyon nehéz... MÉSZÁROS OTTÓ (Következik: A gyermekek s az öregek pénze.) HORVÁTH MARIA Épülő hazánk Tiszamenti Vegyiművek A szervetlen vegyipar egyik központja a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek. Évenként egymillió tonna kénsavat, szuperfoszfátot, porfestéket ad a népgazdaságnak. Itt állítják alő az ország kénsavtermelésének mintegy háromnegyedét. A termelés legnagyobb ré­szét (40 százalékát) szuperfoszfát műtrágya előállítására használják. A tömény kénsavat akkumulátorok töltésénél alkalmazzák, va­lamint robbanóanyagokat készítenek belőle. Egyre nöiiekvő alkalmazási területe a mű­anyagipar, például műselyemgyártás. A porfesték-üzem évi 12 ezer tonna meny- nyiségű, 86 féle színű festéket állít elő. Nagy -'p'-’itő-'-ű n nvAr két szn^-'rfoszfát­üzeme, amely korszerű technológiával évente 480 ezer tonna szuperfoszfátot ad a mező- gazdaságnak. A Tisza partján álló gyár termékeit a ház­tartásokban is jól ismerik. A legkorszerüob technológiával, a kémiai tudomány legfej­lettebb eredményeinek felhasználásával dol­gozik a mosópor-üzem, amely évente sok ezer tonna „Tomi” mosószert ad négyféle változatban a háziasszonyoknak. Épül Szolnokon a negyedik kénsavüzem is, amelynek berendezéseit Lengyelország szállítja; ez lesz a Tiszamenti Vegyiművek legnagyobb kapacitású (évi 200 ezer tonna) kip'sav'"' 'ra. Esti kép a Húszaménii vegyi.uuvcarui. (MTI foto — KSk

Next

/
Thumbnails
Contents