Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

Április 4-e alkalmából s Sorompót állnak még az előítéletek »Nem ember, csak asszony" Ünnepi megemlékezések, A tegnapok ásatag felfo- ■í*' gása a mai hétköznapi tettekben válik semmivé. Fal- vairik többségében még erő­sen útját állják a nők teljes egyenjogúsításának az előíté­letek, a szellemi-lelki rabság­ban tartás törekvése még nem olyan ritka, mint a fehér hol­ló. Valljuk, hisszük, hogy jj helyzetet teremt a nők mun­kába állása, jó alapot ád az egzisztenciális biztonság a te­remtő alkotáshoz, és a geri.-ic kiegyenésítéséhez. De még ez­zel együtt sem tör utat ma­gának automatikusan, önma­gától, vagy netán tán a szűz­anya parancsára nem áll ne változás minden téren, a kor követelményei szerint „A munkahelyeken működő párt- alapszervezetek időnként vi­tassák meg a munkaterüle­tükön dolgozó nők helyzetét kérjék számon a kommunista vezetőktől a határozatok vég­rehajtását” — írja elő az MSZMP Központi Bizottságá­nak 1970. február 18—19-i ülé­sén jóváhagyott határozata. Meglepő-e, hogy előbbiek el­mulasztásával különösebb akadály nélkül érvényesülhet­nek a visszafogó, konzervatív nézetek? Ugyanis egy eszten­dővel a minden fontos rész­letre kiterjedő állásfoglalás után még mindig akad a me­gyében néhány olyan párt- szervezet, ahol hozzá sem fogtak, nemhogy időnként, ha­nem egyszer sem vitatták meg, s nem kérték számon annak megvalósítását. . Megyénk egyik Kapos men­ti községének termelőszövet­kezeti elnöke végtelen nyu­galommal szól arról, hogy ná­luk a nőt nem embernek, csupán asszonynak tekinti a falu, s ez ellen nincs apellá­ta. Az elnök — aki tagja a több mint harminc tagot számláló pártszervezetnek — lélekháborító belenyugvással mondja el, hogy lennének ugyan szerinte is a tsz-ben a vezetőségbe alkalmas, e tiszt­ségre rátermett asszonyok, de hasztalan, mert nem respek­tálja, nem fogadja el őket a tsz közvéleménye. „Nálunk rövidesen kiutálják innen az agronómusgyakornok leányt is, és akkor még ott sem le­szünk, ahol voltunk.” Helyet­tük mégis ki tehetne mind­ezek ellen egy s mást? Meg­lepődik-e aztán, ha alapállasát látván, azt vetik majd a sze­re: nem elég beülni az elnöki székbe, hanem „aki felkötöt­te a kolompot, kolompoljon is!” Ahol észlelhető a vezető­ellenesség, nem mindig hajá­nál fogva előráncigált indok­kal alakul ki és erősödik, ha­nem többnyire okot szolgál­tatnak hozzá. A hol viszont rendszeresen ** forgatják a határozatot, jól ismerik a nők politikai, gazdasági és szociális helyze­tének fejlesztését szolgáló fe­jezetek tartalmát, látják ér­telmét az erőfeszítésnek. Van értelme a küzdelemnek, ezt tartják megyénk ipari üze­meinek zömében, és másutt, a foglalkoztatottság megoldásán fáradozó bonyhádi, naki, döb- röközi, kisvejkei termelőszö­vetkezetekben. Falvainkban is kezdik megtalálni — mert meg akarják lelni, tesznek él­te — a nők antihumánus hát- térbeszorítását leküzdő mód­szereket, s eközben gyakran megütköznek a maradi embe­rek fejében fogant, átvett, vagy „saját” elméletekkel. Csatáznak és tudják, hogy miért. Fel-felbukkan még a „vissza a főzőkanálhoz” ma­radi felfogása, vannak még hívei az elefántcsonttoronyban őrzött, vagy „babaházba zárt” nőt igénylő ideálnak. Nein is­meretlen ma még az asszony­nép társadalmi elfoglaltságá­tól saját kényelmét féltő férfi figurája, a feleségét hatalmi szóval visszalépésre szólító „családfenntartó". Elvétve még a pártban is akad olyan, aki ásatag szokását védi, mintha megállt volna az idő. Átalakuló világban élünk, erősödőben a régi korlátokat áttörő haladó közvélemény, melynek legfőbb előrelendítoi maguk a pártszervezetek. Ép­pen erre felfigyelve, egyik hí­res, a megye szélén fekvő tsz új elnöke (régebben főagro- nómus volt), járt utána az észrevételéknek. Vette a fá­radságot és a borjúnevelőben azonos munkát végző három nő és egy férfi — tsz-tágok mind a négyen — keresetét közös nevezőre hozta, meg­szüntette a hátrányos meg­különböztetést. Arra talán nem is gondolt, amikor hozzáfogott, hogy egyszeriben mekkora bi­zalmat, tekintélyt fog élvezni. Ebben a szövetkezetben persze az is tény, hogy a kommunis­ta kollektíva nagy felelősség­gel, valóban letéteményese a nők teljes egyenjogúsága megteremtésének, a szó szoros értelmében irányítójává vált a nők körében végzendő poli­tikai munkának. Másutt is küldetést teljesítenek, az ele­ven lelkiismeret szerepét töl­tik be a pártfegyelmet ismerő, a határozatot belső meggyő­ződésből valló, a községekben állandóan munkálkodó kom­munisták. Arra is van viszont pre­cedens, hogy vezető ember fé­kez. A v-1 tsz főkönyvelője járási szintű plénum színe előtt bizonygatta, hogy „nem lehet a nőket a férfiakkal azonos mér­tékben bérezni, hiszen a fér­fiak a családfenntartók és az anyák sok problémát okoznak a szülési szabadsággal”. Nem gondolta jól meg mondandó­ját, s amit kapott, nem teszi ki az ablakba. C em ott, sem másutt, de ^ falvainkban különösen nem befejezett az egyenjogú­sítás, csupán elkezdődött a helyes elvek érvényrejuttatá- sának folyamata. Fél évvel ezelőtt a megyei pártértekez­let az alábbi megállapítást tette. „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatok­nál és intézményeknél a gaz­dasági vezetés nem foglalko­zik megfelelően a nők prob­lémáival.” Úgy véljük, ma sem árt emlékeztetni a megye legfőbb politikai fórumának intelmeire és helyi megszí »- lelésére. A járási szinten nem­régiben lezajlott alapszervezeti nőfelelősi tanfolyamok meg­erősítették, hogy időszerűek az előbbi sorok, mivel a nők érdemek szerinti elismerése gyakran elakad az első szá­mú, vagy a középvezetőknél. Egy nyelven kell beszélni a maradiság elleni harcban, és a szakvezetőktől fent és lent számon kell kérni a határozat ismeretét, annak megvalósítá­sát — hangsúlyozták. Szólni kell arról is, ami még erősen visszatartja a nő­ket, amivel sorompót állíta­nak önmaguk elé. A közélet útjára lépő nő egyenjogúsítási folyamatában — a gyermek - betegségeknek engedve —. akaratlan az érdekeltek ror- pedóznak, s ezzel még na­gyobb megosztottságra kár­hoztatják önmagukat. A fel- emelkedés útján, az eszmélés kísérője néhanapján a kicsi­nyes irigykedés, az oktalan érzékenység, a. durcásság, a kitüntetések szerte a megyében női kollektívák közönye a kö­zösség iránt és a sikertelen­ség láttán bekövetkező el- kedvetlenedés. Az sem ritka­ság, hogy a társak túl szigo­rúan, árgus szemekkel figye­lik a közülük kiemelt, eset­leg éppen maguk választot­ta női vezetőt, nem támogat­ják, és vele szemben nagyobb igényt támasztanak, mint a férfiak esetében. 7 an összefüggés, mind­ezek még tápot is ad­hatnak a munkában helytálló nőt semmibevevő, másodren­dűnek tekintett szokások to­vábbéléséhez. De nyesegetik már a mélyre plántált gyö­kerek hajtásait. Amikor cél­ba veszik, kikezdik, elmarasz­talják a közéleti tisztségre vállalkozó falusi asszonyokat nem tűrik el tétlenül. Ellen­súlyozzák azzal, hogy többed- magával kapcsolják be, arra is tudunk példát, hogy a csa­ládi súrlódások elkerülésére a férjjel kellett szót érteni a vezetőknek. Lelket ölök még a régi elér ítéletek, ha lassan is, ám biz­tosan hat az új. A konzerva­tív felfogás ellenszere a mun­kavállalás, a bizonyítás és az érvek csatája, a gondolkodás­ra, s cselekvésre késztetés. Igazsága és ereje is van a társadalom egyik felének fel­emelését meghirdető poli­tikának. Az élcsapat tagjai önként vállalkoztak arra, hogy terjesztik az eszmét, képvise­lik a párt politikáját és eköz­ben saját énjükben is lebír­ják az elavultat Ez az iga­zi győzelem, melynek során a nőkérdésben is leküzdhetők az ostoba és antihumánus, a he- lyejs elveket nyíltan, vagy burkoltan semmibevevő néze­tek és hibás gyakorlat. Ese­tenként bármily erősnek tűn­nek, el távolíthatók az előíté­letek sorompói. SOMI BENJAMINNÉ Hazánk felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából a megye valamennyi községé­ben, járási székhelyén vala­mint a két városban ünnepi nagygyűléseket, műsoros este­két rendeztek. Számos helyen avattak KISZ-taggá fiatalo­kat és adtak át kitüntetése­ket * Szombaton délelőtt a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titksa fogadást adott azon fiatal és idősebb KISZ- vezetők tiszteletére, akik az ifjúsági mozgalomban a leg­jobb eredményeket érték eL Kaczián János, a KISZ MB titkára köszöntötte az ünne­peiteket, majd Szabó Géza, a KISZ MB első titkára a KISZ KB Intéző Bizottságának KISZ Érdemérmét nyújtotta át dr. Vígh Dezsőnek, a megyei ta­nács elnökhelyettesének és Bogdán Gábornak, a Dombó­vári MÁV csomópont csúcs­vezetőségi tagjának. „Aranykoszorús KISZ-jel- vény” kitüntetést kapott He- merle Mária, a Dombóvári Gőgös Gimnázium KISZ-tit- kára, Horváth Tibor, a Tolna megyei Állami Építőipari Vál­lalat megbízott KISZ-titkára, Potyondi Klára a Tolnai Textil­gyár KISZ-csúcsvezetőségének tagja, illetve id. Véghelyi Mik­lós, a szekszárdi ifjúsági ze­nekar vezetője. A Magyar Úttörők Szövet­sége Országos Elnöksége „Ki­váló úttörővezető” kitünteté­sét kapták: Nagy Lajos, a szakcsi, Görgényi István, a dalmandi úttörőcsapat vezető­je, Szabó Ferencné, a szek­szárdi városi művelődési osz­tály tanulmányi felügyelője, Schultz György, a bátaszéki úttörőcsapat vezetője és Ettig László, a majosi termelősző« vetkezet elnöke. „Kiváló ifjúvezető” kitün­tetést kilencen kaptak, míg a MÉM „Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetését Ho- reczki Ferenc, a mőcsényi, ifj. Lénárt István, a nagyszo- kolyi és Máté Margit, a bony« hádi tsz fiataljai nyerték el Ez alkalommal adták át a jutalmakat a szaktárgyi ven; senyek helyezettjeinek is. • „Kiváló pénzügyi dolgozó” kitüntetésben immár másod­szor részesítette a Pénzügy­minisztérium Vereczkei Fe­rencet a Pénzügyminisztérium Tolna megyei Revizori Kiren­deltségének főrevizorát. * A „Belkereskedelem kiváló dolgozója” kitüntetést ketten kapták meg a megyéből: Mes­ter Péter, a Pécs—Szekszárdi Tüzép közgazdasági és mun­kaügyi osztályának vezetője, valamint Varga István, a si- ihontornyai Tüzép-telep má; zsamestere. A szekszárdi Bőrdíszmű Vállalat bensőséges keretek között emlékezett meg hazánk felszabadulásának 26. évfor­dulójáról. A felszabadulási, ünnepségeken megjutalmaz­ták a jó munkát végző dolgo­zókat. Az ünnepi megemléke­zést Stugner Rudolf, a vál­lalat párttitkára tartotta, majd Göttlinger József, a vál­lalat igazgatója négy dolgozó­nak adta át a „Könnyűipar kiváló dolgozója” jelvényt, tizenhétnek pedig „Kiváló dolgozó” jelvényt és az ezzel járó pénzjutalmat. Ugyancsak a felszabadulási ünnepségen adták át a vállalat önkéntes tűzoltóinak öt- és tízéves szolgálatukért az emlékérmei Március IS—április 41 Befejeződött a Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvénysorozata Szombaton délelőtt befeje­ződött megyénkben is az if­júság nagy tavaszi seregszem­léje, a Forradalmi Ifjúsági Napok. Az ünnepélyes zászlólevo­násra szombaton délelőtt ke­rült sor Tamásiban, ahol már­cius 15-én elkezdődött a há­rom tavaszi évforduló alkal­mából rendezett eseményso­rozat. A KISZ KB-tól kapott em­lékzászló levonása után mint­egy 100 új KISZ-tag ünnepé­lyes fogadalomtétele hangzott el. Délután Szekszárdon folyta­tódott a 20 napos eseménysor záró programja, amikor a Ga­ray János Gimnázium KISZ- bizottsága a középfokú tan­intézeti ének- és hanszerszó- listák részére rendezett me­gyei bemutatót és versenyt. A Szekszárdi LisKt Ferenc Zeneiskolában megtartott ve­télkedő helyezettjei, akik a keszthelyi Helikon ünnepsége­ken Tolna megyét képvise­lik majd, a következők: Ének kategóriában arany fokozatot ért el Kovács Má­ria, a simontornyai Miklós Éva, a szekszárdi Garay, Som­fai Zsuzsa, a tolnai, valamint Orbán Ágnes és Orbán Már­ta a szekszárdi MŰM 505-ös iskolák tanulói. Ebben a kategóriában kiosz­tott a zsűri 4 ezüst- és 5 bronzérmet is. A hangszerszólisták közül aranyéremmel jutalmazta a zsűri Lázár Noémit, aki ki­emelkedően jó teljesítményt nyújtott, valamint Vecsei Má­riát és Szekeres Ritát. Hét hangszerszólista kapott ezüst fokozatot, hárman bron­zot. A Forradalmi Ifjúsági Na­pok utolsó sportrendezvénye április 4-én zajlott le. „Arany­kerék” elnevezéssel kerékpá­ros versenyt rendezett a KÍSZ MB a Szekszárd—bátaszéki útvonalon 60, illetve 20 ki­lométeres távon. Három kategóriában — fel­nőtt, ifjúsági és serdülő — mérték össze képességeiket a versenyző. Felnőttkategóriá- bán első helyezést és a KISZ MB jutalmát Schneider Kon- rád nyerte el, ifjúsági kategó­riában Babos László győzött, míg a serdülők 20 kilométeres kerékpárosversenyének első­helyezettje Nyuli István lett. — RÁ — » A MESZÖV-nél is megem­lékezést tartottak felszabadu­lásunk 26. évfordulója alkal­mából. Ünnepi beszédet dr. Szabó Piroska, a MÉSZÖV ta­karék- és lakásszövetkezeti titkára mondott, majd Kál­mán Gyula MESZÖV-elnök kitüntetéseket és pénzjutalma­kat adott át. Stoll László, a bonyhádi áfész főkönyvelője a „Kiváló pénzügyi dolgozó” Obermayer László, a duna- földvári áfész-áruház igazga­tója a „Belkereskedelem kivá­ló dolgozója”, Streer Tamás, a tolnai áfész felvásárlási ve­zetője a „Mezőgazdaság kivá­ló dolgozója”, Gyimóthy Már­ton, a decsi áfész elnöke a „Kiváló szövetkezeti munká­ért”, Hugyecz Pál, a MÉSZÖV revizora ugyancsak a „Kivá­ló szövetkezeti munkáért” ki­tüntetést kapott. » Szabópál Antalnak, a me­gyei tanács elnökének a Ma­gyar Szovjet Baráti Társaság­ban végzett kiemelkedő mun­kájáért az MSZBT aranyko­szorús jelvényét adta át Csaj­bók Kálmán, a Hazafias Nép­front megyei titkára szomba­ton délelőtt dr. Gyugyi János, az MSZBT megyei elnöke tár­saságában. Népújság 1971. április 6.

Next

/
Thumbnails
Contents